XIII. Kerületi Hírnök, 2016 (22. évfolyam, 1-24. szám)
2016-08-04 / 15. szám
Építészetünk A-tól Z-ig Herzen utca 5. 20^1^^^UGUS^mS^^^g^,XM^<ERÜL^n^HÍRNÖK Távhűtés „Sztárok" a rajzasztalnál A Herzen (korábban V., Névtelen, majd Gál Benő) utca 5. szám alatti, üzletekkel tarkított modern stílusú lakóházat Fischl Ignác bankigazgató építtette 1936-ban. Tervezésével a kor és Újlipótváros „sztár építészpárosát”, az e rovatban már sokszor említett Hofstätter Bélát és Domány Ferencet bízta meg. Az épület statikusa Rados Kornél, kivitelezője pedig Pintér Oszkár volt. A Herzen utca 5. egy keretes beépítésben, utcavonalon álló, négyemeletes vasbetonvázas bérház. Mivel ez utóbbi viszonylag különlegesnek mondható az újlipótvárosi épületek sorában, ezért is érdemes néhány gondolatot szánni a statikusnak, aki hivatása egyik legelismertebb alkotója volt. A Magyar Életrajzi Lexikon szerint Rados Kornél (Pozsony- nádasd, 1901-Budapest 1985) mérnök, egyetemi tanár, a műszaki tudományok kandidátusa (1959) a budapesti József Nádor Műszaki Egyetem Mérnöki Karán 1926-ban szerzett oklevelet. Fiatal mérnökként magán-tervezőirodákban dolgozott, melyekben kivitelezési gyakorlatot is szerzett. Magas- és mélyépítési szerkezetek statikájával foglalkozó fővárosi tervezőirodáját 1932-ben nyitja meg, ahol 1944-ig több mint 80 különféle ipari, köz- és számos, így a Herzen utcai lakóépület tartószerkezeteinek tervei mellett a nyergesújfalui vasbe- tonhíd, az újpest-káposztásmegye- ri átemelőtelep mérnöki feladatait oldották meg. Az 1944-es munka- szolgálatból, majd deportálásból 1945 novemberében tér haza. Rados Kornél 1945-1948 között a Fővárosi Építési és Városrendezési Osztály műszaki főtanácsosa, majd vezető tanácsnoka, 1948—1950 között az Építéstudományi Intézet vezetője, 1950 szeptemberétől az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karának egyetemi tanára. A Műegyetem általa szervezett Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszékét 1971-es nyugállományba vonulásáig vezette. A Műegyetem rektori tisztét 1952— 1954, majd 1957— 1960 között töltötte be. Alapító tagja volt a Magyar Építőművészek Szövetségének, az Urbanisztikai T ársaságnak, az Építőipari Tudományos Egyesületnek, ez utóbbinak 1949—1969 között alelnöke, majd elnöke is volt. Az ipari építészet egészét felöleli az Ipartelepek építészete című nagyszabású, ötkötetes munkája, de ő jegyzi az Ipari épületek tervezése című kötetet is. Mérnöki alkotásai közül megemlítendők még a Goldberg Gyár telepein végzett rekonstrukciók és az ott emelt új épületek, a budapesti Divatcsarnok és a Hydroxigéngyár, a Megyeri úti polgári iskola, egy békásmegyeri csónakház, valamint a kiskunhalasi hűtőház, a zagyvapálfalvi üveggyár és a záhonyi mozdonyszín. Rados Kornél több kitüntetés birtokosa is volt. Látható tehát, hogy a Herzen utca 5. megszületésében az építészszakma színe-java jeleskedett. Másik érdekessége, hogy az eredeti tervben szereplő tetőemelet megépítését — az adómentességi rendelet értelmében - az építési hatóság nem engedélyezte, ezért a ház végül lapos tetővel készült el. Alaprajza egyébként kétfogatú, homlokzata pedig négytengelyes, melyek mindegyike előtt erkély vonul végig. ■ K. A. I. (Köszönjük az Angyalföldi Hely- történeti Gyűjtemény segítségét! Sorozatúnk Fér kai András Pest építészete a két világháború között című munkáján alapul.) Az energiahatékonyságról szóló törvény rendelkezéseinek módosítása július elsejétől lépett hatályba. Új hatásköri szabályokat vezettek be a távhűtéses közszolgáltatással kapcsolatosan. Eszerint a fogyasztóvédelmi hatóság jár el a távhűtés mérésével, elszámolásával, a díjfizetéssel, a számlázással és a végső felhasználók tájékoztatásával kapcsolatos rendelkezések végső felhasználóval szemben történő távhűtési szolgáltató általi megsértése esetén. A fogyasztóvédelmi hatóság eljárására a fogyasztóvédelemről szóló törvényt kell alkalmazni azzal, hogy a végső felhasználó a fogyasztóvédelemről szóló törvény alkalmazásában fogyasztónak minősül akkor is, ha nem természetes személy. Természetesen itt is él az a szabály, hogy a végső felhasználó csak akkor kezdeményezheti a fogyasztóvédelmi hatóság eljárását, ha igazolja, hogy eredménytelenül fordult panaszával a távhűtési szolgáltatóhoz. De mi is az a távhűtés? A távhűtés környezetbarát és innovatív klimatizálási technológiát testesít meg, hiszen az abszorpciós készülékekben hőt használnak hűtési célra, majd az így lehűtött hűtési célú víz ugyanúgy vezetékeken jut el a fogyasztókhoz, mint a távfűtés esetében. Optimális esetben a távhűtés előállítására csakis hulladékhőt használnak fel, és ilyenkor átlagosan 4-10-szer kisebb fosszilis energiahordozó-felhasználás érhető el, következésképpen a károsanyag-kibocsátás is jelentősen csökken. Jövök-megyek 148. ÉM rakpart egyirányúsítása és a vele dnmjáró haváriák végleg letetették velem az automobilt: különben se tesz jót az ilyesmi az ember lelkének Újlipótváros környékén. Barátja vagyok egyébként a közösségi közlekedésnek, ha az embemeksok ideje van, sok érdekes tapasztalatra szert tehet városrészszerte, ismerkedhet kedvére, és sok egyéb kaland is érheti. (Én például a minap elhagytam a válltáskámat a trolin. Másnap besétáltam az Akácfa utcába, a Talált tárgyak osz~ tályára, mondtam, egy barna oldal- táskát hagytam náluk, megtalálták; e. Egy kedves úr leültetett, szeretetteljesen érdeklődött nevem, születési évem és lakhelyem iránt, még édesanyám nevét is feljegyezte, aztán mosolyogva azt mondta, sajnos nem. Persze, sok reményem nem volt, manapság az utazóközönség egy része hajlamos összekeverni a saját tulajdonát a másokéval, s különösen a gazdátlan holmik lelnek könnyen új gazdára — úgyhogy sóhajtottam egy nagyot, és megfogadtam, hogy legközelebb jobban vigyázok majd a holmimra. Nem ez lesz az első fogadalmam, amit nem tartok ^eNa de, ha már közösségi közlekedés, afifor bérlet, abból is a kombinált fajta. Utazásra jogosító havi bérletszelvényemet már régóta a nagyobb megállók környékén fellelhető automaták egyikéből szoktam elnyerni, s ha az egyik Égen gyakran) nem működik akkor a másikából. Szeretem ezt a tevékenységet, mert végtelen türelmet, kreativitást, rejtvényfejtő képességet és kitartást igényel, s minden alkalommal, amikor sikerül végre havijegyhez jutnom, méltán érezhetem magam győztesnek megoldottam valamit, ami bizony csak keveseknek sikerül. (Külföldieknek például szinte elvétve.) Mostanra elég nagy lett a rutinom, az időeredményeim is folyton javulnak ha lesz a budapesti olimpián négyszer százas síkverseny bérletvásárlásban, egy életem, egy halálom, elindulok (Mert, hogy budapesti olimpia lesz, az már nem is kérdés. Valamikor.) De most új feladatot kellett megoldanom. Az történt ugyanis, hogy a legutolsó szelvényem lejárta után egy héttel kezdem meg rendes évi nyaralásomat (mire önök ezeket a sorokat olvassák én, remélem, már e boldog állapot részese leszek), sajnáltam volna hét napra egy egész havi bérletet venni. Már éppen elhatároztam, hogy elmozdulok a tömbjegy irányába (nálam a bliccelés genetikai okpk m i- att teljesen kizárt), amikor hírét vettem, hogy a közlekedési vállalatnál van egy újfajta szolgáltatás: ha az emberbeszolgáltatja éppen lejárt szelvényét, illő javadalmazás ellentételezéseként elnyerhet egy egyhetes hosszabbítást. Igaz, ezt a változatot a buta automata mégnem tudja előállítani, ehhez emberi elme, emberi erő fill- De engem ez sem tarthatott vissza, a kellő időben megjelentem a Nyugati tér aluljárójában, ahol hét határon híres békákás bérletpénztár működik s méltán. Hosszú sor, mint mindig, melyet műanyag kprdonokközött terel a vállalat. Kicsiny ablak mögötte kövér- kés, ötvenes asszony, számítógép, pénzesfiók „Jajistenem ” — mondja, és még a kezét is a szája elé kapja ijedtében, amikor megtudja, mi volna a feladat. Körülnéz, fejét csóválja, hogy miket kell neki itt megélnie, de aztán csak nekiveselkedik Pontosan nem tudom, mit csinál, de azért any- nyi az ablak mögül is látszik hogy a szoftver meg ő nincsenek valami nagy barátságban. Újrakezdi, és megint újra, végre megpihenj addig is, míg kitalálja, mely billentyűket kell megnyomnia, beszedi a lejáró bérletet. —Kettővan!—mondom neki-—Ez nem igaz!—kiáltfel, s az égre veti pillantását. — Az ember társas lény! — motyogom zavartan, de magam is érzem, hogy túlfeszítettem a húrt. A pénztáros az asztalt csapkodja bánatában, s közli, hogy csak egyenként tud foglalkozni a problémával. Beszed, sóhajt, matat. Végül kiszól. — Kérek eSy nevet! Ezt a motívumot már ismerem a postáról, egyszer ott megpróbáltam megérteni, miért kell a nevem, ha veszek eSy nyalókát (ott, bizony, már mindent árulnak postahivatalokban a popsikenőcstől a kjfestőig!), már diktálom is gépiesen, Marx Károly, Ló utca három, a nőnekszemese rebben, irányítószám, kérdezi, aztán haladunk tovább, a fent leírt módon és sebességgel. Tizenhét perc alatt a kezemben az első pótszelvény, egy értékcikkbevonási és egy egyszerűsített számlával (s ebben már az az idő is benne van, amikor az eladó feláll, s elmegy egy közeli kollégáig, hogy megkérdezzen valamit), fizetek, visszakapok, s már nyújthatom is a másik bérletet. A második kör már nem tart olyan soká (mindketten szereztünk némi rutint), ott csak a fizetésnél akadunkfönn, túl nagy pénzzel állokelő, váltani kell- (Hogy a két üzletet össze is lehetne vonni, ez sem a gépnek, sem a jegyárusnak nem íut eszébe.) Szűkfél óra, és mindenki elérte, amit akart, igaz, én eredetileg vettem volna még két vonaljegyet is, de nem feszítem tovább a húrt: a sor mögöttem kétszer körbeérte az aluljárót, a végén már olyanok állnak, a fik azt hiszik, osztanak valamit, jobb, ha szedem a sátorfámat. Mégiscsak gyalogolni kellene inkább — gondolom a lépcsőn felfelé ballagva. V Jolsvai András
