XIII. Kerületi Hírnök, 2016 (22. évfolyam, 1-24. szám)

2016-07-14 / 14. szám

2i^E^júuu^^ Mozaik Társasházi ügyek Közös fogyasztás átalányfizetéssel Elszámoló közgyűlés Lehet-e a 2016-os év költségvetését megtervezni a 2015-ös év elszámolása és annak elfogadása nélkül? A közös költség megállapításához elég-e az éves beszá­molóban költségnemenként elszámolni, vagy részletez­ve albetétekre bontva, ha nincsenek a lakásokban egye­di mérők, és átalány alapján számolják a fogyasztást? 2016. december 31-ig kötelező lesz az egyedi mérés? 2015. december 31-én lemondott a közös képviselőnk, január közepén „választottunk” újat. A választást azért tettem idézőjelbe, mert a kö­zös képviselő meghatalmazásokkal és az egyik SZB-taggal megválasz­tatta az általuk támogatott jelöltet. Az új közös képviselő 2016. június 14-ére közgyűlést hívott össze. A napirendi pontokban a 2015. évi el­számolás nem szerepel, csaka2016. évi gazdálkodási és felújítási terv bemutatása és megvitatása — írja ol­vasónk. A régi vagy az új közös kép­viselőnek nem kellene (kellett vol­na) 2015. évre elszámolást készíte­ni, és arról tájékoztatni a lakókat? Nem május 31-éig kellett volna megtartani az elszámoló közgyű­lést? — kérdezi levélírónk. Leveléből nem derül ki, hogy az éves beszámoló közgyűlés az, amit összehívtak, bár ezt a 2016. évi költ­ségvetési terv napirendre tűzése va­lószínűsíti. A törvény szerint ezt a közgyűlést május 31-ig kellett vol­na megtartani, de törvényi szank­ció nincsen ennek megszegése ese­tén, de az ezután kitűzött időpon­tot az összehívónak indokolnia kellett volna — Beszeda Tamás tár- sasházkezelő szakember válaszol az olvasói levélre. A 2016-os terv elfogadása csak a 2015-ös beszámoló elfogadását kö­vetően lehetséges, mivel a 2016-os tervnek a 2015-ös beszámoló lezárt adataira kell támaszkodnia. Ennek elkészítési kötelezettsége azt terhe­li, aki a beszámolót a közgyűlés elé terjeszti (ebben az esetben az új kö­zös képviselőt), a régi közös képvi­selőtől átvett pénzügyi adatok (könyvelés) alapján. Ha ez esetleg nem állt rendelkezésre, akkor a 2015-ös év újrakönyveltetésével ez megoldható. Hogyan számoljuk el a fogyasz­tást, ha nincsenek a lakásokban egyedi mérők? A víz-, csatornadí­jat, a hőköltséget és a szemétszállí­tást a társasháznak fizetjük. Az el­számolás módjáról ezt a választ kaptam a közös képviselőtől: „Afű- tés-melegvíz-elszámolás átalány alapján van számolva, mivel se víz­óra, se költségmegosztó nincs a ra­diátorokon. Sajnos ez a legigazság­talanabb elszámolási mód.” A közös képviselőnek kötelező lakásonként részletesen elszámol­ni a fenti költségeket, vagy elég, ha csak az éves elszámolásban, össze­vontan szerepelteti ezeket a tétele­ket? Az interneten olvastam, hogy 2016. év végéig kötelező lesz min­den lakásban lehetővé tenni az egyedi mérést. Ez egy terv, vagy ténylegesen meg kell valósítani? — kérdezi olvasónk. A társasház által igénybe vett szolgáltatások (hacsak arról az SZMSZ másképpen nem rendel­kezik) tulajdoni hányad alapján osztandóak szét a tulajdonosok kö­zött. Ez általában megfeleltethető a lakások négyzetmétere vagy lég­köbmétere szerinti szétosztásnak is, így véleményem szerint a víz, csatorna, szemét, fűtés költségne­menkénti összesítése az éves beszá­molóban elegendő a közös költség megállapításához. Abban az esetben, ha a költ­ségnemek közül bármelyik hitele­sített mérőműszerrel mérhető (pl. vízóra, költségmegosztó, hőmeny- nyiségmérő), és arról a közgyűlés határozatot hoz, akkor az alapján fogyasztásarányos szétosztás is lét­rehozható. Az egyedi mérést 2016 végéig egy EU-s irányelv valóban célul tű­zi ki, azonban erre jelenleg érvé­nyes magyar jogszabály nincsen. Beszeda Tamás szerint az egyedi mérés finanszírozási lehetőségeit is meg kellene teremteni a társas­házak számára. Köszönjük az olvasói leveleket. Ha önnek is van olyan társasházi ügye, melyet megosztana velünk,[, vagy kérdése van, kérem, küldje el e- mailben (tahaugy@gmail.com) vagy postai úton (Hírnök, 1137 Bu­dapest, Újpest rkp. 7.). A borítékra ír­ja rá: Társasházi ügyek­■ Kassai Gizella Cseréljünk otthont! Az internetnek köszönhetően, má­ra elterjedtek azok az utazási for­mák, amelyekkel ingyen vagy cse­kély összegért szállhatunk meg. Hazánkban évről évre egyre töb­ben használják ki az otthoncsere előnyét. A kezdeményezést az 1950-es években holland és svájci tanárok tervezték el, hogy a nyári szünidőket egymás otthonaiban töltik el. Az elhatározást tett követ­te, ezzel indult útjára az utazás e rendkívül költségkímélő és barát­ságos alternatívája. A lehetőségek nem csak az anyagiak miatt elő­nyösek, hanem ezáltal jobban megismerhetjük a helyieket, kul­túrájukat, országok és városok olyan részeit, ahová lehet, sose jut­nánk el. A legnépszerűbb oldalak ezzel kapcsolatosan a homeex- change.com, magyar változata a csereotthon.com, valamint a digsville.com. Létezik egy másik megoldás is, amelyet főleg fiatalok vesznek igénybe, a Couchsurfmg. Itt nem egyszerre cserélnek, és nem is lakást, hanem csak kanapét, mat­racot, esetleg lakrészt. Jövök-megyek 147. Wsmerik a Huszonnyolc fok ár- M nyákban című számot? Nos, ha a híres dallamot nem ismerik *s> az ér- zéssel mostanában mindenki megis­merkedhet. Az utóbbi években olyan kánikulák törnek hj a városban, me­lyek korábban teljesen ismeretlenek voltak- (Nagyapám, akj elég erősen ellene tartott a régi rendszemek ~ az~ előtt reakciósnak nevezték az *het ~ biztosan azt mondta volna, „az oro- szokkeze van a dologban!’’) Hagyjuk most a Föld globális felmelegedésé­nek elméletét, s koncentráljunk csu­pán a tizenharmadik kerület felme­legedésének gyakorlatára. Alább az elmúlt napokban gyűjtött pillanat­képek következek szűkebb hazánk kánikulai életéből. Két idősebb asszony ül a Lehel pi­ac egyikgombáján. (A helyi népnyelv gombának nevezi azokat a kör alakú, vasútzöldpihenőhelyeket, ahová a fá­radt vásárló lerogyhat vagy bevásár­lótáskáját leteheti.) Homlokukvt tö- rölgetik, zihálva veszik a levegőt. Tö­mött húzós kocsijukat befáslizott, da­gadt lábuk mellett állomásoztatják- —Jön a fiam ebédre!-dicsekszikaz egyik- ~ És mit főz neki, aranyom? — kérdezi, érdeklődést mímelve, a má­sik- — Töltött paprikát, az a kedvence. Megtudom aztán (mert, önhibámon kívül közvetlenül mellettük tartóz­kodom hosszabb ideig, dinnyéért ál­lok torba a gomba mellett, de a sor nemigen mozdul, az éppen érdekelt vevő valami konfliktusba keveredett az eladóval a mérleg szavatosságát il­letően), hogy a fiú egészen különleges módon szereti a fent mondott ételt, té­vépaprika mellett hegyes, erős papri­kát is tölt neki az anyja, igaz, gondo­san kicsumázza előbb, és a töltelék hagyományaik szerint, negyed kiló sertés- és negyed kiló marhahúsból ké­szül. Csak az a baj, tudom meg a to­vábbipercekben, hogy hősnőnknek el­romlott a hűtőszekrénye, de a szerelők csak a jövő hétre ígérték magukat. Úgyhogy most tizenegyig kj kell húz­nia valahogy a darált hússal, hogy meg ne romoljon, ami ebben a forró­ságban nem is igazán egyszerű. —Bevásárlóközpont vagy hatos vil­lamos! — mondja a barátnője ellent­mondást nem tűrő hangon, aztán ki­derül, hogy ő mindig ezeken a helye­ken szofoa átvészelni a legmelegebb órákat — kellemes a klíma, és otthon sem kell bekapcsolni a ventillátort. Ezen a ponton újabb asszony érkezett a gombához, és azonnal hozzá is szólt a kérdéshez. Láthatóan jártas volt a „hogyan vészeljük át nyugdíjasként a nyarakat?" ügyben. „A plázázás nem jó, mert az ember, észre sem veszi, és már vásárolt valamit. A hatos villa­mosban az a baj, hogy a nagy tömeg miatt folyton nyitva tartják az ajtó­kat. Legjobb a hetvenhatos troli, de csak az az újfajta, tudják- Lassú is, hosszadalmas is, és igen jól hűtenek rajta. En a dagadt vénáimra is azt használomV’Es mint győztes hadve­zér, büszkén végigtekint a piacon. Háromévesforma kisgyerek pan- csifol a sétálóutca szökpkjitjában. Az anyja a közeli presszó teraszáról (mely voltaképpen maga az utca, ezekben a hetekben minden talpalat­nyi járdán kerthelyiségek nyílnak, mintha odakint hidegebb lenne, mint belül—pedig éppen fordítva van) fi­gyeli csemetéjét, de hagyja, hadd ug­ráljon páros lábbal, fröcsköljön ked­vére. Öltönyös, nyakfendős úr érke­zik, talán államhivatalnok, talán vi- géc, talán hittérítő—rajtukkjvülsen­ki nem hord zakót, begombolt inget ebben a forróságban. Kezében régi­módi aktatáska, gondolataiba mé- lyedve halad el a szökőkút mellett. Épp mifor odaér, a gyermek teli talp­pal ráugrika vízfelületre, safelfröcs- csenő vízsugár beteríti az elhaladó öl­tönyöst. Az anya felpattan a kávéja mellől, részben, hogy elnézést kérjen, részben, hogy védelmezze neveletlen gyermekét, ám a férfi arcán túlvilági boldogság tükröződik, és ezzel a mondattal fordul az anyukához: — Mondja, asszonyom, nem kémé meg a fiát, hogy fröcsköljön le elölről is? Kovácsék negyedik emeleti lako­sok, ráadásul délifokvésűek, ilyenkor már trópusi hőség van a lakásukban. Minden évben elhatározzák, bogy most már aztán tényleg beszereltetik a klímát a hálószobába. Minden év­ben július első hetében felhívják az ország összes klímaszerelő cégét, s mindenhol azt a választ kapják, hogy nincs szabad kapacitásuk, érdeklőd­jenek októberben. Kovácsék elhatá­rozzák, bogy így tesznek- Aztán júli­usig megint nem történiksemmi. Középkorú, rövidnadrágos úr lép a közkedvelt cukrászda pultjához. — Mit parancsol?—kérdi az eladó. — Egy limonádét, de ne legyen benne se cukor, se citrom! Az eladó elképedve hallgat egy pi­cit, aztán bizonytalanul megszólal. — Szóval szódát? — Nem! — válaszolja határozottan a férfi. — En egy limonádét kérek, minden nélkül. Az eladó megpróbálja megőrizni hidegvérét. Aztán lassan, tagoltan, azt kérdezi: — Ha adok eS7 naS7 pohár szódát limonádéárban, az úgy jó lesz? —Jó! — derül fel a vevő arca. Kettőezer-tizenhat nyara Angyal­földön. 0 Jolsvai András

Next

/
Thumbnails
Contents