XIII. Kerületi Hírnök, 2016 (22. évfolyam, 1-24. szám)
2016-06-16 / 12. szám
XIII. KERÜLETI HÍRNÖK 40fr 2016. JÚNIUS 16. * Sport 11 Magyarok nagy pályán A labdarúgás legendái / Kű Lajos Paprika-show * Mk jt Negyvenkét kiló volt, amikor a székesfehérvári Petőfi Sándor és Május l. Általános Iskola egymás elleni rangadóján felfedezték, majd olyan ifi csapatban játszott a VT Vasas, azaz a Vadásztölténygyár együttesében, amely ll7 szerzett és 11 kapott góllal nyerte el a bajnoki címet. Aztán tizenkilenc évesen a vadásztölténygyári pályán két góllal ünnepelte, hogy az Egyetértés mögött az NB II. második helyét megszerző fehérvári futballcsapat a Ganz-MÁVAG elleni 5-1-gyei - történetében először - az első osztályba jutott. Az NB I-es premier már nem volt ennyire vidám: az 1968-as Fáy utcai idénynyitón, amelyre Kárpáti Béla, a vendégek edzője és az angyalföldiek korábbi válogatott védője hazalátogatott, a Vasas 6-1-es vereséget mért a Videotonra. Kű Lajos úgy érezte, nem futballpá- lyán, hanem filmszínházban van, mert a Molnár, Puskás, Farkas, Korsós angyalföldi csatárnégyes alakításai nyomán nézett, akár a moziban... Azért tizenhat meccset lenyomott a legfelső osztályban, és mindjárt az első élvonalbeli évadában felkerült a ferencvárosi kívánságlistára. Hálából eldöntötte azt a salgótarjáni mérkőzést, amelyen 1970. március elsején, a bajnokság nyitó fordulójában zöld-fehér mezben bemutatkozott (1-2). Ferencvárosi karrierjét ezzel együtt sem kísérte különösebb szerencse, hiszen bajnoki címet nem nyert, ellenben négyszer volt ezüstérmes. Az UEFA Kupa 1971—72-es évadában viszont kitűnően szerepelt, de a labdarúgás nem egyéni sportág... A karcsú középpályás valamennyi idegenben játszott mérkőzésen gólt ért el: Isztambulban és Szarajevóban egyenlített a Fener- bahcse, illetve a Zseljeznicsar ellen (1-1,2-1), Braunschweigben vezetést szerzett a helyi Eintrachttal szemben (1-1), míg Wolverhamp- tonban a negyvenhetedik percben szépített (2-1). Két perccel később Szőke István tizenegyest rúghatott, ám ugyanúgy kihagyta, mint a Népstadionban rendezett találkozó (2-2) második büntetőjét 2-1- nél, így az FTC kiesett, míg a mázlista Wanderers a döntőbe jutott... A csak a mérlegen súlytalan futballista akkoriban már a válogatók figyelmét is felkeltette. A magyar-román Eb-negyeddöntő első mérkőzésének idején az olimpiai csapatban lépett fel Gyulán, és az ötkarikás együttes úgy nyert 1 -0-ra, hogy a győztes gólt Kű fejelte az első percben. Illovszky Rudolf szövetségi kapitány megkérdezte dr. Lakat Károlyt, az olimpiai garnitúra szakvezetőjét: „Kű hogyan játszott?” Mire a kolléga így felelt: „A góljáig ragyogóan.” Ennek ellenére Légionárius Lajos Illovszky megkereste a szerzőt, és arról faggatta: szívesen tartana-e a legjobbakkal Romániába úgy is, ha csupán csereként lépne pályára, vagy nem játszana egyetlen percet sem. Kű azt válaszolta: „Ha csak a csomagokat vihetem, akkor is boldogan repülök!” Majd Bukarestben azt a Kocsis Lajost váltotta a második félidőben, aki 2-1-es vezetésnél — ahogyan az abban az időben rettenetes magyar szokás volt — elrontotta a tizenegyest. így lett 3-1 helyett 2-2, noha a mérkőzést megelőzően két férfi meg egy nő bekopogott a taktikai értekezletre, és a hölgy—nem törődve a meghökkent Illovszkyval, akinél elképzelhetetlen volt, hogy idegenek zavarják meg az előkészületeket—azt mondta: „Kétmillió erdélyi magyar nevében kérjük, nyerjék meg a meccset.” Néma csend támadt, de csak néhány nappal később, Belgrádban sikerült teljesíteni a kívánságot... A románok elleni harmadik mérkőzésen Kű már a kezdő tizenegyben szerepelt. Előzőleg Illovszky afelől puhatolózott: „La- joskám, nem lámpalázas ? ” A megszólított halálos nyugalommal felelte, hogy nem az, mire az egyébként sem szívbajos kapitány kihagyta Szűcs Lajost, mert úgy ítélte meg: a négyes döntőbe jutásról határozó találkozón kockáztatni és támadni kell. így aztán a Szőke, Bene, Zámbó trió mögött Juhász István, Kocsis és Kű játszott a középpályán; e hármasból még a védekező fedezet Juhász is csatárként kezdte... A döntés bevált, mert három perccel a befejezés előtt Zámbó Sándor labdáját Kű érzéssel átlépte, s miközben a románok rámozdultak, Bene Ferenc továbbpasszolt Szőkéhez, aki jobbról, tizenöt méterről a hosszú sarokba lőtt (2-1). így mehetett a magyar válogatott az Eb-re. Előbb azonban - rögtön a mérkőzés után—hazajött, és hajnalban több száz szurkoló várta Ferihegyen. Miként Kű felidézi: „A gépen sem volt rossz a hangulat, de a reptéren, kérem!” Ám hamarosan szomorúbb napok következtek. Az elődöntő eleve nem kezdődött jól; sem a magyar, sem a szovjet csapatnak. Az Anderlecht stadionjában csak lézengtek a nézők, mivel a meccset egy időben rendezték a Belgium—NSZK találkozóval. Az 1972- ben nyolcszor, aztán viszont egyszer sem válogatott Kű így emlékezik: „Ilyen miliőben csak langyosan lehet játszani, pedig a vezetők nagy pénzt, fejenként negyvenezer forintot ígértek a győzelemért.” Ezzel együtt a magyar együttes még mindig jobban futballozott, mint szintén kiváló játékosokból álló ellenfele, de Konykov lövése Juhász Péter combjáról a hálóba pattant, Zámbó Sándor 11 -esét viszont Rudakov kivédte. Utóbb a csapat valamennyi tagja azt hallgatta a Belgiumban élő magyaroktól, hogy „eladtátok a meccset a nagy testvérnek”. A belgákkal nem volt megbonthatadan a barátság, ám honfitársaink tőlük is kikaptak (1-2), de Kű végre belőtt egy tizenegyest, és több mint negyven éve úgy kell azt emlegetni, mint amely büntetőből a mindmáig utolsó magyar Eb-gól született. Az Eb után az olimpiai torna sem volt fáklyás menet. A müncheni döntő szünetében hiába pakolták tele a magyar öltözőt tokaji aszút tartalmazó palackokkal, a lengyelek a második félidőben fordítottak (2-1). Az aranyfényes mesterhármas elmaradt, az édes nedűből senki nem kortyolt, ellenben Kazimierz Górskit, az ellenfél szövetségi kapitányát - aki hasonló ballont viselt, mint a filmbéli Columbo hadnagy — a győztesek kabátostul bedobták a stadion medencéjébe. Kű pedig soha többé nem játszott a nemzeti együttesben. Ennek közvetlen oka az volt, hogy 1972 őszén, amikor az FTC a Honvéd elleni rangadóra készült, Albert Flórián és Kű Lajos kiszökött az Aero Szállóból, ahol Csanádi Ferenc edző összetartotta a ferencvárosiakat. Az éji kiruccanást a renitens kettős a Revü bárban kezdte, majd hajnalban a Maxim mulatóban fejezte be, ahol zöld-fehér melegítőben ropta a táncos lányokkal a színpadon... A jóakarók persze megsúgták a ferencvárosi vezetőknek, merre jártak a fiúk. Az elöljárók azonban alighanem elsimítják az ügyet—hiszen mindkét szökevény bekerült a csapatba -, ha az FTC nem kap ki 2-0-ra úgy, hogy 1-0-nál Kűnek pusztán az üres kapuba kellett volna segítenie Szőke átadását, de el- botlott az ötösön. Az esésnek ugyan semmi köze nem volt a Maximhoz, ám a vereség után az engedetleneket egy évre eltiltották. Utóbb Albert büntetését három hónapra mérsékelték, és Kűnek is csak fél évet kellett kihagynia, de 1973-ban Illovszky megvált a szövetségi kapitányi poszttól, majd az őt gyors egymásutánban követő megannyi utód nem volt kíváncsi a léhűtőre... Illovszky viszont áthívta Kűt a Vasashoz, ahol a pernahajdert ugyanúgy válogatott játékosok vették körül, akár az Üllői úton. Az új szerzemény az angyalföldi együttesbe is sikeresen szállt be, hiszen a Vasas nyerte a hetvennégy nyarán először életre hívottBajnokokTor- náját, amelyen a magyar futball addigi aranyérmesei közül a Csepel, az FTC, a Győr, a Honvéd, az MTK, az Újpest, a Vasas, továbbá — meghívottként — a Videoton vett részt. A döntőt éppen a fehérváriakkal vívták a Fáy utcaiak, és — Izsó Ignác, Müller Sándor, valamint Várady Béla góljával már 3-0-ra is vezetve — simán 3-1-re legyőzték Kű Lajos eredeti csapatát. A bohém játékos már-már végigjátszotta az évadot, ám az utolsó négy fordulóban egyszer sem kapott helyet a csapatban. O úgy gyanítja: bemártották Kutas István MLSZ-elnöknél, akivel addig a legjobb viszonyban volt, és az elöljáró tett keresztbe neki. Ami biztos: rövidesen az NB Il-es Volánban tűnt fel, de többre taksálta magát másodosztályú játékosnál, s ezúttal a Maximnál messzebbre, Jugoszlávián át Olaszországba szökött. Az MLSZ egy évre eltiltotta, majd a „disszidenst” a magyar közönség akkor látta ismét viszont, amikor 1978 májusában BEK-döntőt játszott. .. Ennek előzménye az volt, hogy időközben átment Svájcba, majd Belgiumba, és a Benelux-ál- lamban, a Kortrijk—Belga katonaválogatott gyakorló találkozón meglátta Michel van Maele polgár- mester, az FC Bruges főrészvényese. Nyomban szerződést kínált neki, Ernst Happel, az első számú európai klubtorna mezőnyéből a Panathinaikoszt, az Atletico Madridot, majd a Juventust is kiejtő csapat bécsi stadionnévadó osztrák edzője pedig annak ellenére Kűnek adta a 10-es mezt az FC Liverpoollal Londonban vívott BEK- döntőben, hogy a magyar labdarúgó - akit konzekvensen Paprikának nevezett — addig csupán egyszer, a Charleroi—FC Bruges belga kupaelődöntőn (3-1) szerepelt az együttesben. A csúcstalálkozót 1- 0-ra az angol csapat nyerte, ám így is honfitárs futballisták serege dörzsölte a szemét a képernyő előtt, elvégre az 1977—78-as európai kupaévadban a Vasas (BEK) és az FTC (UEFA Kupa) az első, míg a Diósgyőr (KEK) és az Újpest (UEFA) a második fordulóban búcsúzott... A Belgiumban letelepedő, majd 1997-ben hazaköltöző Kű számára a BEK újabban a Kárpát-medencei Osszmagyar Nemzeti Diákbajnokság; ezt 2002-ben hívta életre az Aranycsapat Alapítvány, melynek ő az elnöke. A határokon túl élő magyar gyerekeknek folyton azt meséli, hogy nem hiszi el, mekkora balszerencsének tartotta az Eb negyedik, az olimpia második helyét, a négy ferencvárosi ezüstérmet, talán még a Bruges vereségét is... Jó annak, akit ennyire üldözött a fátum. ■ Hegyi Iván, a Népszabadság ROVATVEZETŐJE A Sprint Kiadó gondozásában megjelent Hegyi Iván: Magyarok nagy pályán című könyvének második, bővített kiadása. A Hírnökben rövidítve közlünk a kerületet érintő írásokból. Megvásárolható: 4990 Ft-os áron a kiadóban (XIII., Újpesti rkp. 7. fszt. 2.)
