XIII. Kerületi Hírnök, 2016 (22. évfolyam, 1-24. szám)

2016-04-14 / 8. szám

XM^ERÜ^^ÍRNÖ^^p^gQ^^JlPRIUS^^ Egészség közléssel foglalkozik. Aztán pedig ott van a kertes házuk, ahol mindig akad munka: fűnyírás, permetezés, miegymás. Azelőtt nagy bélyeg- gyűjtő volt, de azt mondja, egy pon­ton túl anyagiak híján kénytelen volt felhagyni vele. Viszont gyűjti és egy füzetbe le is jegyzi az olva­sott vagy másoktól hallott jó mon­dásokat. Ezenkívül régóta foglal­koztatja a kérdés: van-e élet a Föl­dön kívül, milyenek lehetnek az esetleg más bolygókon élő lények, és mi tarthatja őket életben. ■ Csop Veronika manapság kevesen mennek rönt­genorvosnak, a Szegedi úton is többnyire nyugdíjas korú kollégák­kal dolgozik együtt. A többi között a feleségével, dr. Csonka Eszter ra­diológussal, aki 2008-ban került ide. Eddig úgy gondolta, nem hagyja cserben sem az intézményt, sem a munkatársait. Most azonban egyre erősebben foglalkozik a visz- szavonulás gondolatával. Hogy mivel tölti majd akkor az idejét? Egyrészt a családjával: há­rom felnőtt gyermekük van. A lá­nyuk meteorológus, egyik fiuk a médiában dolgozik, a másik táv­Röntgen tetőtől talpig Több mint ötven éve van az orvosi pályán a Szegedi úti rendelő radio­lógus főorvosa, dr. Havasi Antal. Noha nyolcvanadik évét tapossa, ma is teljes munkaidőben elemzi a röntgenfelvételeket. Azt mondják róla, rendkívül jó diagnoszta, a tűt is észreveszi a szénakazalban. A betegekkel türelmes és segítőkész, és a kollégái is kedvelik. Március 15-e alkalmából Pro Sanitate mi­niszteri díjjal tüntették ki. Pesterzsébeten nőtt fel. Édesap­ja cipészmester volt, és kiváló orto­pédcipőket készített. O maga vi­szont eltökélten készült az orvosi pályára. Nem szegte kedvét, hogy elsőre nem jutott be az egyetemre: az akkori lakóhelyéhez közeli XX. kerületi rendelőintézetben kezdett dolgozni. Ott aztán volt orvos ír­noktól kezdve kazánfűtőig, majd anyagbeszerzőig minden. Végül felkerült a laborba, ahol még egye­temista korában is gyakran dolgo­zott a szünetekben. Az orvosi egyetemen 1964-ben végzett. Akkoriban csak kevesek­nek volt esélye a fővárosban elhe­lyezkedni. A neki felajánlott három hely közül Győrt és a radiológiát választotta. A megyei kórház rönt­genosztályán kezdett. Mint mond­ja, az idő tájt sem volt túl népszerű az orvosok körében a röntgenoló- gus szakma. Nem sokkal az után, hogy 1968-ban megszerezte a szak­vizsgát, Tatára, a Városi Kórházba került. Több mint kilenc esztendőt töltött ott, az utolsó éveket osztály- vezető főorvosként. 1979-ben jött vissza a fővárosba, ahol rögtön a XIII. kerületben, a Nyíró Gyula Kórházban helyezke­dett el. 2003 óta dolgozik a Szegedi úton a röntgenszakrendelés főor­vosaként. Azt mondja, a fél évszá­zad alatt a radiológiában is renge­teget változott a technika. Annak idején például egy transzformátor hétszáz kilót nyomott, ma elfér egy kis fali dobozban. A mostani gépek rövid expozíciós idővel dolgoznak. A rendszer teljesen digitalizált: a felvétel egy monitoron jelenik meg, azt kell elemezni. Ügy látja, a Szegedi úton ma rendelkezésre álló radiológiai be­rendezések magas színvonalat képviselnek. A röntgenorvosnak tetőtől talpig — a koponyától kezd­ve a mellkason és a szíven keresztül egészen a lába ujjáig- ismernie kell az emberi szervezetet. A leletezés jó szemet és folyamatos koncentrá­ciót igényel. Annál is inkább, mert egy-egy műszakban átlagosan öt­ven beteget vizsgálnak meg, és az esetek jó részében a minél ponto­sabb diagnózis érdekében egy-egy páciensről több felvétel is készül. Arra a kérdésre, hogy közel a nyolcvanhoz, mi tartja még mindig a szakmában, azt mondja: sajnos Dr. Havasi Antal Pro Sanitate-díjas radiológus főorvos

Next

/
Thumbnails
Contents