XIII. Kerületi Hírnök, 2016 (22. évfolyam, 1-24. szám)
2016-04-14 / 8. szám
2^^^^ÁPRI^S^T4^^gO<MLj<ERÜI^^^ÍRNÖK Társasházi Ügyek Közös bosszúságaink Panaszos hétköznapok Vannak a társasházakra jellemző tipikus problémák, ezek egy részének megoldása nem, vagy tervezéssel alig kerülne pénzbe. Ön szerint melyik a legbosszantóbb? A közösség hiánya Atársasházakra jellemző tipikus probléma: a közösség hiánya. Egyre kevesebben érzik úgy, részt kell venniük a közös gondolkodásban, döntésben, munkában. Egy jó közös képviselő szaktudása, tapasztalata, tisztessége, korrekt kommunikációja nagyon jó irányba viheti a társasházat. De nem tudja pótolni a tulajdonosi közösséget, akik szóba állnak egymással, megbeszélik a társasházi közös dolgaikat, képesek összefogni egy jó ügyért. Kapu, kapucsengő, kaputelefon Számos konfliktushelyzet származik abból, kit engedünk be a kapun. Vannak, akik reflexből megnyomják a „kinyit” gombot, és egyáltalán nem figyelnek arra, kit engednek be a társasházba, csak egy szórólapozót, vagy más nemkívánatos személyt, házalót, tolvajt. És vannak notórius kaput nyitva hagyó lakók is. Szemét ügyek A kukák mindig hamarabb telnek meg, mint ahogy azokat elszállítanák. A szemeteszsákok a kukák körül gyűlnek, púpozódnak. Jó esetben a szemeteszsákok, mert még mindig vannak olyan lakók, akik a háztartási hulladékukat, a romlásnak indult ételmaradékukat is csomagolás nélkül zúdítják bele a kukába. Ha elfogyott a hely a kommunális kukában, akkor a szelektívbe. A szelektív szemétgyűjtéssel sem lett jobb a helyzet. Még mindig kevesen gyűjtik a hulladékot szétválogatva. És újra meg újra át kellene ismételni, mi kerülhet a szelektív gyűjtőkbe. Pénzhiány A társasházak állapota folyamatosan romlik, ezért nemcsak a működtetésre kell forrásokat biztosítani, hanem a karbantartásra és a majdani felújítására is érdemes már korábban félretenni. A tapasztalat azonban az, hogy a közgyűlésen részt vevő tulajdonosok többnyire nem járulnak hozzá a közös költség emeléséhez, a felújítási alap növeléséhez, egy banki elő- takarékossági szerződés megkötéséhez. És szinte lehetetlen úgy pályázni, ha a társasház semmilyen önerőt nem tud felmutatni. Garanciával - garancia nélkül Az újépítésű társasházaknál a beköltözés után, a frissen felújított társasházaknál rövidebb-hosszabb idő után jelentkeznek garanciális problémák. Kiderül, hogy a beruházó, kivitelező hanyagul végezte a munkákat, silányabb minőségű anyagokat használt, ezt-azt kispórolt. De hogyan és kinél érvényesíthető a garancia, ha például kényszertörölték és megszűnt a cég? Ha ön is társasházban lakik, és van kérdése, véleménye van, küldje el e-mailben (tahaugy@gmail. com) vagy postai úton (Hírnök 1137 Budapest, Újpesti rkp. 7.). A borítékra írja rá: Társasházi ügyek. ■ Kassai Gizella Lakóközösségi Napok Duna Teraszon sütkéreztünk Legközelebb Gyermek téri randevú Mint arról előző számunkban már beszámoltunk, az idén is megrendezik az évek óta sok érdeklődőt vonzó Lakóközösségi Napok rendezvénysorozatot. Az eseményre az áprilistól szeptemberig terjedő időszakban mindig csütörtök délután három és hét óra között kerül sor. Mint ahogy tavaly, úgy az idén is a Kárpát utca volt az első helyszín. Április 7- én a Kárpát utcai játszótéren, a Duna Teraszon gyűlt össze a környék apraja, nagyja, hogy egy önfeledt, vidám délután részese legyen. Az első lakóközösségi napon a többi között felállításra került az úgynevezett Láng-sátor, amely az idén még három helyszínen — a Gyermek téren, a Vizafogó sétányon, valamint az Újpalotai úti sporttelepen rendezendő lakóközösségi napon - lesz jelen. A Kárpát utcai rendezvényen a Láng-sátorban gyermekfoglalkozásokkal, interaktív élményekkel és sok apró meglepetéssel várták az érdeklődőket. A Láng'Vasútmodellező Gyermek- és Ifjúsági Szakkör tagjai szabadtéri kisvonattal és foglalkoztató asztallal örvendeztettek meg kicsiket és nagyokat. Eljöttek a sakk-kör tagjai is: a legbátrabbak kiállítattak ellenük egy meccsre. Az ez évi rendezvénysorozat következő helyszíne a Gyermek tér lesz április 28-án. ■ Csop V. Jövök-megyek 141. JLfa, most már biztos, hogy lesz mw Göncz Árpád városrészünk rábólintottak, az illetékesek, lehet festeni az új utcatáblákat. Az öröm, gondolom, általános, megelőztük a többieket, bár, gyanítom (vagy remélem, vagy e kettő kombinációja) első köz- társasági elnökünknek lesz még majd emlékhelye Budapest-szerte, utcája, szobra, tábla a lakóházán (a Vérhalom tér oldalában lakott élete utolsó szakaszában), de ez már a mi büszkeségünket nem csorbíthatja. Göncz Árpád ezzel a gesztussal tiszteletbeli tizenharmadik kerületi lakos lett, meg is érdemli. Az a világ- szemlélet, melyet ő egész életében képviselt, manapság leginkább ezen a tájon van otthon Budapesten. És nemcsak kiváló politikus volt, hanem nagyon szerethető ember is. Hogy e két dolog nem mindigjár kéz a kézben, nem kell magyarázni a történelem iránt fogékony olvasóknak, de a távolság mostanában mintha tovább nőne. Ezért jó, hogy ma is vannak efféle emberek a politika világában, mint ő volt: személyiségük, pályájuk reményt adhat mindany- nyiunknak, hogy mégiscsak lehet magas polcokon is humánusnak ma~ radni. Abban a szerencsében volt részem, hogy néhányszor személyesen is találkozhattam vele, és magam is megtapasztalhattam azt a magától értetődő szeretetet, megértést, mely Göncz minden gesztusából áradt. Az újságírókat egyébként is különösen kedvelte, mindig figyelmes és előzékeny volt velük szemben, számos módon érzékeltette, hogy közülünk valónak érzi magát. Részben azért, mert ahogy az ideális sajtónak, a köztársaság elnökének is az a dolga, hogy a törvényesség, a jogállami normák betartása fölött őrködjék — vélte ő —, részben azért, mert bármilyen magas posztokra emelkedett is, elsősorban mind- végig írónak, toliforgatónak tartotta magát - velünk egyívásúnak tehát. Természetesen tegeződött az újságírókkal (elvárva, hogy visszategezzük), soha eszébe nem jutott visszakérni és átírni a vele készült interjút, soha elő nem fordult, hogy katikái megjegyzéseinket nehezményezte volna, viszont gyakran segített az újságíróknak (is) mindenféle dologban. Göncz Árpádot még fel lehetett hívni telefonon, és maga szólt bele a készülékbe, nem a sameszai és sajtóelhárító különítményei, hogy barátságos hangján azt kérdezze: — Szervusz, miben segíthetek,'? (Tudom, hogy a mai világban mindez már meseszerűen hangzik, olyan Mátyás király osan, de attól még igaz. Jegyezzük meg azért, szánk sztélén kicsit kesernyés mosollyal, hogy a kilencvenes évek elején vezetők és vezetettek még nem éltek ilyen sztratoszférikus távolságban egymástól ebben az országban, mint most. De Göncz Árpád abból a garnitúrából is kiemelkedett: nem véletlenül vezette a népszerűségi listákat mindkét elnöki periódusán át.) Szívesen dicsérném még a hajdani elnököt tovább (talán majd egy kerek évforduló kapcsán visszatérhetünk rá, elvégre most már hozzánk tartozik), de még van egy kis elmélázniva- lóm eme új helyzet kapcsán is. A kérdés tudniillik az, hogyan fog működni a Göncz Árpád Városközpont a gyakorlatban. Na nem maga a földrajzi hely, mert az, ahogy látom, pompás beruházáshegyek elé néz, és megújulva, átváltozva biztosan nagyon remekül működik majd, hanem az elnevezés. Egy város (városrész) ugyanis élő organizmus, s ahogy az ottaniak kitapossák maguknak az ösvényeket a parkokban, ugyanúgy bánnak az elnevezésekkel is• Ugyanúgy, ahogy az ember nem lakhat (csak példaként) a Boldog Második)ános Pál pápa téren, mert mire kimondja, lemegy a nap, vagy nem megy moziba a Bajcsy-Zsilinszky Endre úton, mert lekési a filmet, valószínűleg ugyanúgy nem fog tudni találkozni senkivel a Göncz Árpád Városközpontban sem. (Elég baja lesz ezzel a metrómegálló-bemondónak, a villa- mostábla-festőnek vagy a Hírnök tördelőjének »alcím!«, de hát ezen nem segíthetünk-) Az ember a Baj- csyn találkozott szeretteivel vagy a Moszkván vagy a Novhéten, hogy régi időket is idézzünk- Most meg majd, nyilván a Gönczön adunk egymásnak randevút. Vagy kimegyünk a Gönczre. (Hogy vegyünk valami új, divatos göncöt a bevásárlóközpontban.) De, persze, ez még alakulhat másképpen is. Lehet, hogy a központ majd Göncárpád lesz, így, egyben, és a hangsúly, a beszélt nyelv természete szerint a cárpádra kerül. De még azt se zárom ki, hogy, ha a helyiek különösen megszeretik sa]át világukat, kezdenek valamit az Árpi bácsival. Hogy legyél hatkor Árpi bácsinál, a fagyizó mellett! Ez igazán barátságosfordulat lenne. Igaz, rejtene némi veszélyt a hídra nézve, mely, bizonyos mértékig, maga is része vagy legalábbis részese lenne az új központnak- És, mint köztudott, az is Árpád. Igaz, a kacagányosabb fajtából. így aztán azt még senkinek se jutott eszébe Arpizni eddig. (Árpi híd, júj!) Akkor már legyen inkább az is Árpi bácsi híd a köznyelvben, abból baj nem lehet. KJolsvai András
