XIII. Kerületi Hírnök, 2015 (21. évfolyam, 1-24. szám)
2015-03-05 / 5. szám
2G15. március 5. XIII. KERÜLETI HÍRNÖK r Építészetünk A-tól Z-ig Magdolnavárosi lakótelep Eszakfok - egy különös városrész A mába is szervesen „benyúló” egészen különleges városszövetet alkot a XIII. kerület északi részén fekvő Magdolnavárosi lakótelep, mely egyszerre építészettörténeti emlék és folyamatosan megújuló, átalakuló, de eredeti képét mégis megőrző hangulatos élettere soksok angyalföldi családnak. A területet eredetileg két részre osztották: az egyik a Fiastyúk utca—Göncöl utca-Kámfor utca-Béke ut- ca-Gyöngyösi út-Nővér utca által határolt terület, az egykor Horthy Miklós nevét viselő kertes-családi házas telep, nagyjából hétszázötven lakással. A másik a szomszédos, három lakótelepi egységből álló, kislakásos bérházakkal beépített terület. A Magdolnaváros családi házas telepét az Országos Társadalom- biztosítási Intézet (OTI), nem csoda, hogy a népnyelv gyakran ezen a néven becézi a területet mind a mai napig is. A városrészszabályozás tervét a Fővárosi Közmunkák Tanácsának mérnöki osztálya készítette 1938-ban, amit a tanács 1939. június 27-én hagyott jóvá. Az egyes — leginkább modern és népies — épülettípusok rajzait az 1939-es tervpályázaton díjazott 41 magánépítész készítette, ezek alapján pedig 1940 tavaszán 15 ikerház, 45 sorház, 158 sorházegység, majd ’40 őszén újabb 26 ikerház, 64 szabadon álló családi ház és 63 sorházegység készült el. Ezzel 1941 októberére 533 ház állt készen és további 218 munkálatai zajlottak. A ’80-as-’90-es években rohamosan megindult a telep házainak — az eredeti városképi jelleghez nem illő — átépítése, a kerület ugyanakkor helyi szabályozással megállította a tovább „rombolást”. A szabadon álló házakhoz és az ikerházakhoz egyébként eredetileg 125, a sorházegységekhez száz négyszögöles telek tartozott. A sorházakban egy-, illetve másfélszobás lakások voltak, az ikerházakban és a szabadon állókban pedig általában kétszobás, ritkábban másfélszobás lakásokat alakítottak ki, és mindegyikhez tágas konyha, kamra, előszoba, WC, fürdőszoba, tornác, veranda vagy terasz is tartozott. Néhol hasadó oszlopok kölcsönöznek népies jelleget a házaknak, másutt a modern építészet jellegzetes elemei (csőoszlopok, körablakok) jelennek meg a homlokzatokon. A szomszédos, eredendően kislakásos bérházas rész a Fiastyúk utca—Nővér utca—Béke utca— Gyöngyösi út által határolt terület (I. számú lakótelep), a Göncöl, a Fiastyúk, a Tömöri és a Mosoly utcák által határolt terület (II.) és az Újpalotai, a Faludi, a Göncöl utca és a Rákospalotai út által határolt terület (III.). Ennek beruházója Budapest Székesfőváros, városrendezési tervét Gerlóczy Gedeon, az építészetiét Weichinger Károly, míg a statikaiét Möller Károly készítette. Rajtuk kívül több, úgynevezett adaptáló tervező vett részt a munkában. A telep kivitelezése 1943—1944-ben zajlott. A három különböző helyszínre tervezett telep építésénél az „A” típusú kétfogatú szekciót alkalmazták, ahol a zárt lépcsőházból szintenként két szoba-konyhás lakás nyílt előszobával, vécével és kamrával. Fürdőszobát nem építettek, mindössze a konyhában alakítottak ki egy „vizessarkot” mosásra, mosakodásra. A kéttraktusos szekciókból hosszú, nyeregtetővel fedett, oromfalas házakat állítottak össze, tipizált, kétszárnyú ablakokkal és szegmensívvel lezárt, műkő kere'tezésű kapukkal. K. A. I. (Köszönjük az Angyalföldi Hely- történeti Gyűjtemény segítségéti Sorozatunk Ferkai András Pest építészete a két világháború között című munkáján alapul.) Jövök-megyek 117. z utcában, hol minden reggel elhaladok munkába menet, egy férfiszabó-műhely nyílott nemrégiben. nnek különösen megörültem: egy szabóműhely az én szememben ajféle békebeli dolog. Abban az értelemben is, hogy régi idők illatát hozza magával, meg úgy is, hogy békés jövőt ígér. Aki szabóműhelyt nyit, az abban bízik, hogy a környék jobb módú lakói kellő számban készíttetnek majd öltönyöket, zakókat, pantallókat nála, abban bízik tehát, hogy a környéken (szűkebb és tágabb értelemben egyaránt) rendben mennek majd a dolgok, hogy a közösség gyarapodni fog, anyagiakban és derékbőségben egyaránt, s ez az örvendetes tény az ő működését is mellőzhetetlenné varázsolja. Akj szabóságot nyit, az bízik a jövőben. lyen egyszerű ez: a boltokból remekül megállapítható a környék szociológiája. Ahol széltében- hosszában csak bálás használt ruhákat árulnak és egyeurós vegyeskereskedések lepik ela környéket, ahol lehúzott redőnyök és kiadó üzlethe- lyiségekfogadják az utazót, ahol a foltozósuszter és a cipzárjavító ugyanaz a személy, aki még nadrágigazítást és szoknyafelhajtást is vállal a szemfelszedés mellé, ott nem állnakjól a dolgok■ Ahol viszont exkluzív butikok, ingat lanügynökségek és díszállatboltok elegyednek éttermekkel és úri szabóságokkal, ott nem lehet nagyobb baj. (Komolyan mondom, az újlipótvárosi bolthelyiségek változásából meg lehetne írni az elmúlt évtizedek teljes történetét. Most egyébként éppen egy nehéz fejezet végén vagyunk, amennyire látom, a környéken mindenki dinamikus és magabízó, egyre másra nyílnak, újulnak meg a szebbnél szebb üzletek és mennekfelfelé a bérleti díjak■ És hogy egy új szabóság is megnyílt, ez a legszebb reményekre jogosít mindannyiunkat. mi engem illet, a jókedvemet csak fokozta, hogy éppen nemrégiben határoztam el megint, hogy felkeresek egy igazi öltöny szabót. A megint, az persze poétikus túlzás ebben a mondatban, merthogy a legutóbbi ilyen eset bizony évtizedekkel ezelőtt történt. (Az a tréfa megvan, hogy megint szeretnék csókolózni a Brigitte Bardot- val? Merthogy egyszer már szerettem volna... Bocs.) A nagyszüleim, szegények, ágy emlékeztek, hogy az érettségi az valami nagyon komoly dolog, arra egy igazi, hamisítatlan, szabómesternél készült öltönyben kell megjelenni. így aztán anyagi erejük teljes megfeszítésével beírattak eSy öltönyszabóhoz. Hetekig jártam anyagot válogatni, próbálni, beszélgetni a szebb napokat látott Kovács úrhoz, aki egy örökké sötétszuterénban (tudják, miaszu- terén? sima pince, csakjenn hordja az orrát) dolgozott tizenkilencedik századi körülmények között és tizennyolcadik századi eszközökkel- De az eredmény őt igazolta: annak a sötétszürke öltönynek, amit Kovács úr az én unortodox alakomra alkotott, még évtizedek múltán is csodájára jártak- Lehetett egyébként, mert az öltöny csaknem húsz évig szolgált engem, s akfor is csak kegyeleti okokból váltam meg tőle. (Ha az előző mondatban rejtett dicsekvést vélnek felfedezni ~ hogy tudniillik két évtizeden át nem változott az öltönyméretem — azt ne írják a véletlen számlájára.) Ez az ifoúkpri találkozás a szabósági kisiparral végleg megalapozta a szakmához fűződő barátságomat — el is határoztam időről időre, hogy legközelebb tényleg csináltatok magam nak valam it egy igazi szabóval, de aztán, tudják h ogy szokott ez len - ni, az ember sétál valami plázában egy kellemes vasárnapon (ezt a mondatot március tizenötödikén tegyék végleg múlt időbe), meglát egy ruhabolt kirakatában egy remek öltönyt kegyetlenül leárazva, és máris elveszett a szabókisipar számára. (Mindennekellenttudokáll- ni, szoktam volt mondani magamról, csak az akciós áraknak nem.) Így tolódott ez a terv évről évre anélkül, hogy a megvalósítás közelébejutottam volna. zazhogy tavaly már majdnem révbe értem. Van egy szabósága Lehel tér közelében, melyet sokan, sokféleképpen dicsértek nekem, egyszer vettem egy nagy levegőt és bekopogtam. A tulajdonos nagyon udvariasan fogadott, rögtön le is mért a nyakában lógó mérőszalaggal, és megnyugodva állapította meg, hogy pompás konfekcióméretem van. (Lefordítom: egy tucatember, aki vagyok-) Ajánlott is bőséges készletéből jó néhány öltönyt, világosat, sötétet, télit meg átmenetit. De én mondtam neki, hogy nem is igazán az öltöny hiányzik nekem, hanem a csináltatás öröme, izgalma. Azt is lehet, mondta a mester, némileg már hűvösebben, s mutatott néhány anyagot, s mondott egy, a kész öltönyöknél jóval magasabb árat. Az anyagok nemigen nyerték a tetszésemet, de azért még nem adtam fel a reményt, mi lenne, kérdeztem, ha én hoznék anyagot. — Az jóval drágább! — felelte a zord szabó. Na, ezt aztán már végképp nem értettem. Hogyan lehet drágább valami, ha én viszem az anyagot, a munkadíj meg ugyanannyi? — kérdeztem, mire egy egészen kalandos válasz érkezett, hogy a biztonság miatt, mert mi van, ha elrontja, és akkor a kárt is neki kéne állnia. O tt ment el a kedvem az egésztől: hát milyen szabó az, aki úgy vág nekj egy öltönynek, hogy legott elhibázza? anem most, hogy megláttam ezt az új, sokat ígérő műhelyt, megjött a kedvem megint. Ahogy magamat ismerem, elvacakolok még egy ideig, de egyszer, meglátják, Ész még nekem varratott angyalföldi öltönyöm. De olyan, hogy csodájára járhat mindenki: én pedig abban jövök-megyek, míg világ a világ. ■ Jolsvai András
