XIII. Kerületi Hírnök, 2015 (21. évfolyam, 1-24. szám)
2015-12-17 / 24. szám
Mozaik 201 5. DECEMBER 1 7. XIII. KERÜLETI HÍRNÖK Társasházi ügyek Közös dolgaink 2015 Jövőre folytatjuk A Hírnök társasházi rovata, a Társasházi ügyek idén most jelentkezik utoljára. Köszönöm a megkereséseket, köszönöm a bizalmukat. Legtöbben továbbra is segítséget kérnek aktuális társasházi problémájuk megoldásához. Nézzük, mivel foglalkoztunk 2015-ben! Végignéztük, mit tehet a közös képviselő, ha kilóg a falból az áram alatt lévő vezeték, balesetveszélyesen foghíjas a korlát - és a társasháznak nincs tartaléka. A bérbeadás témakörét jártuk körbe egy osztatlan közös tulajdonú (volt házfelügyelői) lakás bérleti díjának megemelése kapcsán. Filó Imréné 10. éve igazgatja a Tömöri úti I. Lakásfenntartó Szövetkezetét. Nem elég az útra lelni, az úton menni kell - mesélt a Napsugárház Vera nénije (akit azóta újabb 5 évre elnöknek választottak) a 10 éves út állomásairól és a jövőről. Sok közös képviselő gyakorlatát jellemzi, hogy májusban tartják az éves elszámoló közgyűlést. Foglalkoztunk azzal, milyen törvényi előírásokat kell betartani a közgyűlés előtt, után, közben. Gondnokunk lakóktól meghatalmazásokat gyűjtött, mellyel önmagának béremelést szavaztatott. Mit mond a törvény? Mit mond a jó erkölcs? Irtunk a meghatalmazásokról. A Fizet, nem fizet című cikkünkben egy olvasónk panaszolja el, mi történhet akkor, ha sem az eladó, sem a közös képviselő nem adott teljes körű tájékoztatást a vevőnek a lakással, a társasházzal kapcsolatban. Mérőórákról szóló cikkünkben arról írtunk, hogyan számoljuk el a társasházakban a mérhető és a nem mérhető fogyasztást. Kié a mérőóra? Meddig hiteles? Ki fizeti a cserét? Szeptembertől elindítottam egy internetes portált Biriné Hadházy Dórával, mely naprakész és megbízható fóruma kíván lenni a társasházban élőknek és a képviseletüket ellátóknak: www.tarsashazi- halozat.hu. Kérem, látogassák meg, és szavazzanak a Közösség, megosztva (Tudásanyag) című cikk kérdésére, mert érdekel a véleményük. 2016-ban is felelősek vagyunk közös társasházi ügyeinkért - a tulajdonosok és a képviseletüket ellátók. Ismerjük meg és gyakoroljuk a jogainkat és a kötelezettségeinket. Jövőre is ebben szeretnénk segíteni. Békés, boldog ünnepeket! ■ Kassai Gizella Jövök-megyek M egyek,, megveszem a halat. Ilyenkor még nincs hosszan kígyózó sor kedvenc halasomnál (a Lehelen, ahová rendszeresen járok, összesen két halas van, na, ezek egyike a kedvencem), ilyenkor még a piac is csak közepesen válik őrültek házává, ilyenkor lépni még lehet, de nem ajánlatos, egyszóval az egész környezet elviselhető. Húszadika után, a célegyenesben már nemigen jut szusszanásnyi levegő sem az embernek, de mit csináljunk, van, amit csak az utolsó pillanatban vesz meg az ember, a káposztát például, amely- nekjobb, ha csak huszonharmadikán érkezik a lakásba, elég, ha akikor átveszi, illatilag legalábbis, a főszerepet, hogy aztán másnap elkezdje küzdelmét a fenyőillattal, az ünnep végére kihozva döntetlenre az egészet. De a hal, legalábbis az én változatomban, békés jószág, csöndesen elvan a mélyhűtőben, ameddig úri kedvünk tartja, nem kellemetlenkedik, nem kér enni, annyi veszély fenyegeti mindössze, ha egy váratlan, de hosz- szantartó áramszünet leolvasztja a mélyhűtőnket: de akfor buhjk minden, parfétorta és mirelitmálna és pecsenyekacsa — olyankor a hal bukása a legkevesebb. Régen viszont, úgy értem, nagyon régen, úgynevezett élő halat vettünk karácsonykor. Olyan nagyon persze nem voltak élők szegények, egymás hegyén-hátán feküdtek a halárus medencéjében, és aztán nagyanyám cep- kerében is csak egykét bágyadt fark- csapásra tellett az erejükből. Hazatérve mindenesetre hideg vizet engedtünk a kddba, és beledobtuk a halat, legyen még néhány szép órája a kivégzése előtt. (Meg hogy nekem is legyen mivel elfoglalnom magam, ne lábat- lankpdjak a konyhában.) Amennyire emlékszem, a mi halaink nemigen használtákkj a váratlan, bár korlátozott szabadságot, többségük oldalára dőlve sodródott a kád egyik falától a másikig, nemigen adva életjeleket. Gyerekként persze megpróbáltam egyenesre állítani és gyorsabb úszásra biztatni őket, mindhiába. Elfáradt, bánatos halak voltak azok, megváltás volt nekjk a hárd a konyhaasztalon. Ifjú családapaként még pucoltam nemrég még élő halat, annyit mondanék, hogy egész embert kívánó feladat ez, s a végére az egész emberből jobbára csak némi részlet marad. (Szerencse, hogy akkoriban még az egészségügy is fel volt készülve az ünnepi hal következményeire: sok vidám órát töltött az ember a sürgősségi sebészeten, megosztva élményeit várakozás közben a többi halpucoló- val meg a pórul járt fenyőfaállítókkal, csillagszóró-gyújtogatókkaí és egyéb szerencsétlenekké■) Ma már benőtt a fejem lágya (igaz, az nem halpucolás közben sérült AJAMK Januári ismerkedés Civilek Angyalföldön A kerületi civilek újra várják a lakosokat január 30-án a XIII. Kerületi Civil Szervezetek Napjára az Angyalföldi József Attila Művelődési Központba. A különböző egyesületek kiállításon mutatják be tevékenységüket változatos formában, Láng-sarok néven külön helyet kapnak a Láng Művelődési Központ csoportjai is. A rendezvényen ingyenes szolgáltatásokat is igénybe vehetnek majd az érdeklődők, az egészségügyi szűrések mellett jogi és pénzügyi tanácsadás is várja majd a lakosokat. A Civil téren Játssz címmel színesen programok szórakoztatják majd a felnőtteket és gyerekeket, akik versenyezhetnek is kisebb ajándéktárgyakért. A civil szakmai fórum idei témái a civil együttműködések határon innen és túl, valamint az adománygyűjtés a gyakorlatban lesznek. A napot gálaműsor zárja, azonban előtte gazdára talál a Civil Vándorserleg és kihirdetik a civil börze legszínvonalasabb standjait is. meg), ma már tisztított pontyderekat veszek, amelyen alig kell beavatkozásokat végezni, samely csöndesen elvan az ünnepig. Megveszem mindig időben, s aztán elégedetten dőlök hátra. Mert karácsonykpr halnak ienni kell. Ez olyan törvény, melyet hosszú évtizedek, s°t, évszázadok °ta senki nem mert áthágni a családban. A hagyomány, az hagyomány. Pedig minálunk a karácsony nem vallási ünnep, csupán szép kulturális tradíció, a halban nem Jézus jelképét, csupán a pontyot látjuk- Ráadásul senki nem szereti: mindegy, annak len~ ni kell- Egy szelet halat mindenki képes lenyomni a torkán huszonnegyedikén este, ha tetszik neki, ha nem. Olyasféle dolog ez, amineksemmi más értelme nincs, csakaz, hogy ezzel a gesztussal az ember odacsomózza magát a közösséghez. A családhoz egyfelől (hány, de hány felmenőnk készítette ugyanígy ezen az estén ezt a halatl), meg a tágabb közösséghez másfelől. Nekem ez teljesen elég, nem kell még az is, hogy szeressem azt a szerencsétlen halat. (Sajnálom egyébként, de mit csináljak, nem sze' retem. A szagát se állom. Nem ő tehet róla, hanem én, ő egészséges és koleszterinszegény és könnyen emészthető, ha folyton őt enném, örökre élnék, én meg átnézek rajta, mint a pikkelyen: mégis nézhetem magam, annyi bizonyos.) Mindegy, az ünnepen hal kerül az asztalra, amit ráadásul én csinálok, szintén a hagyományoknak megfelelően. (Ritkán főzök-sütök, de akkor megállíthatatlanul.) Nálunk, a csa~ ládban vajbahal a karácsonyi étel neve, olyasféle, mint a rácponty, csak nincs benne lecsó, és rettenetesen meg kell kenni a tepsi alját margarinnal, aztán jöhet a karikaburgonya, pontyderék, teíföl, és mehet az egész a sütőbe. Ezt ne vegyék receptnek azért, végtére is ez nem egy gasztronómiai rovat, de ha valakit tényleg érdekel az én halam, nyugodtan csengessen be hozzánk az ünnep után, mindig marad egy bő fél tepsi belőle. Sose értettem, miért. U Jolsvai András
