XIII. Kerületi Hírnök, 2015 (21. évfolyam, 1-24. szám)
2015-12-03 / 23. szám
^C^1J5^deceimbe^^^iJ^P^^(^^<erü^t^hrnok Építészetünk A-tól Z-ig Gyöngyösi út 2-6. Az adoesztétika tágítása Házsétáink legutóbbi egy éve alatt most érkeztünk el egy érdekes, a Váci út—Gyöngyösi utca—Faludi utca területén álló épülettömb „második részéhez”: tavaly október-november fordulóján a bérházcsoport - betűrend szerinti - első osztatáról, a Faludi utca 1—5.-ről írtunk, most a tömb 1926-1927- ben emelt Gyöngyösi utcai részeibe pillantunk bele, ezúttal általánosan, majd a következőkben egyenként is. A tömb meghatározó alkotója a honi építészettörténetben előkelő helyen jegyzett Hegedűs Armin-Böhm Henrik tervezőpáros. Közös irodájuk nevéhez a századforduló utáni időszak jelentős épületei fűződnek, de a húszas évekre a fürdő- és szállodaépítészet lett a „vezérfonaluk”. Emellett azonban kivették a részüket a fővárosi kislakásépítésből is, e sorba illeszkedik például a nevezett bérháztömb, jóllehet teljes egészében csak a Faludi utcai szárny az ő munkájuk. A Gyöngyösi utcai fronton ugyanis csupán a 2-es számú épület rajzolatát jegyzik. A teljes tömb építtetője egyébként Budapest Székesfőváros volt, igaz, a Faludi utca 1-5. építésébe bevonták a Pesti Hazai Takarékpénztárt. Az alkotópárosról egy éve már részletesen szóltunk, néhány gondolatot érdemes újra felidézni. Mint az Nagy Angéla Az ismeretlen Hegedűs című, 2012-ben publikált írásából, valamint például az Építészfórum és a Budapesti00 összeállításaiból kirajzolódik, a két tervező 1896-tól társul és nyitja meg építészirodáját. Mielőtt sorsukat összekötötték volna, egyetemi éveik után mindketten számos tanulmányúton vettek részt, Ausztriát és Németországot egyaránt megjárták, Hegedűs (1869—1945) emellett Olaszországot kereste fel, míg Böhm (1867-1936) Hollandiát, Svédországot és Dániát. Közös munkáik mellett mindketten vállalnak önálló megbízásokat is, de számos alkotásuknál nehéz eldönteni, hogy egyéni vagy közös műről van-e szó. Ami biztos, munkásságukban meghatározó Hegedűs fővárosi mérnöki tevékenysége, és ezáltal széles körű ismertségük is. Bizonyítja ezt a számos — ma is fenn- maradt-középületük, így aszóban forgó bérházcsoport is. Mindketten és szinte egy időben szereznek mérnöki oklevelet a Budapesti József Nádor Műszaki Egyetemen, Hegedűs a tanulmányai alatt és után Wellisch Alfréd irodájában munkálkodik, aki maga is sokat dolgozik a fővárosnak. Nos, Hegedűs az ő nyomdokaiba lépve, 1893- tól nyugdíjazásáig Budapest székesfővárosi főmérnöke lett. A Gyöngyösi utcai bérházcsoport házai nagyjából a tömb peremét követik több helyen megszakított keretes beépítéssel, ám szemben a Faludi utcaiak igénytelennek mondható megjelenésével, homlokzataiban megjelennek a neobarokk és az art deco jegyei, valamint az egyszerű historizáló stílus is. Az adóforintok esztétikája ezúttal egy csöppet felszabadultabb tervezői fantáziát eredményezhetett. K. A. I. (Köszönjük az Angyalföldi Hely- történeti Gyűjtemény segítségéti Sorozatunk Fér föl András Pest építészete a föt világháború között című munföján alapul.) Madridi utca Őszi nagytakarítás Tiszta út hazafelé Néhány éve kezdték és most már hagyomány, hogy a Magyar Vörös- kereszt Madridi utcai hajléktalanszállójának szociális munkásait és lakóit minden tavasszal és ősszel nagytakarító szemétszedésre hívják. Az idei őszi akcióra november 18-án délelőtt gyűltek össze a lelkes segítők. Önkéntes jelentkezés alapján húsz lakó és hat szociális munkás takarította ki a Madridi utcai szálló és környéke területét, a többi között az önkormányzat tulajdonában levő, de a Vöröskereszt által használt telekrészt. Ezáltal „tisztába tették” a Madridi utca, Szent László út, Kámfor utca által határolt területet, valamint megtisztították a vasúti részt is a szeméttől, illetve az eldobált gumiabroncsoktól. Legközelebb tavasszal az adományként érkező fákat fogják elültetni a szálló kertjében, illetve az önkormányzat tulajdonában lévő környező közterületen. ■ (CS) Jövök-megyek f 'gy éve halt meg Bacher Iván. Szűföbb pátriája igazán szépen ápolja emléföt, van padja, táblája, fönyvei megkülönböztetett helyen födvenc könyvesboltjában, s most, az évfordulóra elegáns fömarakjállítás is nyílt a Városház Galériában. Legyen aföor az emléföre itt egy történet is. Kezdjükazzal, hogy hagyományos értelemben nem voltam a barátja—s nem tartozom azok föz^ sem, afök halála utánfedeznékjel e barátságot. Ismerősök voltunk, ha találkoztunk az utcán, udvariasan bólintottunk vagy váltottunkpár szót. Sokpárhuzamos adódott a történeteinkben (körülbelül egyidősek voltunk, mindföt- tőnföt a rendszerváltás szele vitt az újságírói, írói pályára, mindfötten elfogultan szerettük ezt a várost, so- föt is írtunk róla, s mindkettőnknek födves műfaja a tárca, tárcanovella), s ez már bőven elég volt a kölcsönös rofönszenvhez, amelyet a művek °l~ vasasa mindföt részről csak elmélyített. Ó volt a lányom födvenc írója (felmenő nem számít), így aztán otthon is gyaföan förült szóba egy-egy újabb fönyve, írása föpcsán. Ráadásul úgy esett, hogy egyik utolsó interjúját alányomnakadta (afö,felnövekedvén, minden apai törekvésem ellenére szintén erre a pályára adta azt a buta fejét), azzal jött haza, hogy Iván bizony, elég rosszul néz fö, de reménykedik, és szívélyesen üdvözöl. Néhány nap múlva meghalt. Hosszabban összesen egyszer beszélgettünk- Egy föllönös irodalmi szalonban történt, nyolcvankilencben talán, de lehet, hogy már fölenc- venben. Azaz a rendszerváltás tavaszán. Csodálatos idők voltak azok- Mindennap történt valami, amiről aför csak néhány héttel förábban se tudtuk elföpzelni, hogy történni fog. És az embereföt elragadta a változás szele, olyanoföt is, afök förábban nem vettek részt semmiben. Nem tudtukmég, hogyanfolytatódika történet, de az egész ország osztozott a hitben, hogy mostantól valami jobb, valami más fövetfözik el. És ettől valahogy vidámabb, nyitottabb, tole- ránsabb lett köröttünk a világ. Nap mint nap rengeteg esemény történt, tüntetés meg előadás, filmvetítés, fönyvpremier, faültetés, és mind- egyifön mindig rengeteg ember volt jelen. De a tömeg sosem volt fenyegető, elfértünk mindahányan, aförhá- nyan legyünk !S> vigyáztunk, figyel- tünk egymásra folyton. Ezeföt a hónapokat valami könnyű, álomszerű bódultságban éltük végig. Magam akför egy irodalmi folyóirat szerfösztője voltam, lelfösen vonultam egyik eseményről a másikra, és boldogtól-boldogtalantól föziratoföt förtem. És boldog-boldogtalan ígért is kéziratot, nem fördezte, hogy a lap, melynek a szekerét tolom, baloldali-e vagy jobboldali, esetleg fözépoldali, s hogy fö mindenfö publiföl még ottan: akför még mindannyian egy oldalon álltunk, a változás oldalán. Hogy aztán azt a változást bizony nagyon másföppen föpzeljük el, s hogy ebből számos bonyodalom fövetfözik ~ nos> ez majd csak a fövetföző évtizedeföfájdalmas felismerése lesz. De most még csak nyolcvankilencben vagyunk, egy hűvösvölgyi irodalmiszalonban. (Ez is az új időföjelleg- zetes műfaja volt, az irodalmi szalon — egyre-másra nőttek kl a földből akkoriban az effajta intézmények-) A háziasszony nemrég még titfömő volt az egyik neves folyóiratnál, de mióta a férje hirtelen elmilliomosodott az előprivatizáció szürföiletében, komolyabb fába vágta a fejszéjét. Frissen szerzett villáját megnyitotta a magyar irodalom legjobbjai előtt— és mindenfö más előtt is, afök még befértek a szélesre tárt ajtón. Volt ott minden ezefön az estefön, felolvasás és füstölt lazac, beszélgetés és francia pezsgő, hajnalig tartó vad viták & szelíd borozgatások, "agy fordítva. A hely hamar elhíresült, a havonta ismétlődő estefön a nagy öregek (egy Faludy, egy Hernádi Gyula) éppúgy megfordultak, mint a még teljesen ismeretlen fiatalok (Térey Jánoséföa emlékszem elsősorban), aföfön azonban látszott, hogy mégsoföa viszikÉs ott voltunk mi, az alig-har- mincasok, már némi élettapasztalattal, de még ifjonti vágyakkal a szívünkben. Mindig volt egy „díszvendég", fö felolvashatott éppen föszülő műveiből, s aztán lehetett kérdezni tőle ezt-azt. Az egyik alfölommal Iván volt az. Egy Gold-történetet olvasott fel, aztán mesélt magáról, a családjáról, a tanításról (afökpriban hagyta ott tanári állását, s ment át a Népszabadsághoz hírlapírónak), effélékről. A hivatalos műsor után, már a szendvicseknél egymás mellé sodródtunk, 5 azt-dn azon vettük észtre magunföt, hogy ülünk fö1 öblös fotelban, és elmélyülten beszélgetünk ~ az írásról, a szülőföldről, a szerelemről, a világ változásáról. Ismerik biztosan ezt az érzést, amiför az ember elfözd beszélgetni valakivel, aföt sose látott förábban, és egy fél óra múltán úgy érzi, ezeréves barátja az illető. Akför, azon az estén így éreztük mindfötten. S bár soha többé nem beszéltünk hosszan, ez az este mégis elég volt muníciónak egy egész életre. ■ Jolsvai András
