XIII. Kerületi Hírnök, 2015 (21. évfolyam, 1-24. szám)
2015-10-15 / 20. szám
|5| Mozaik 201^5jdktóberJI5^ Építészetünk A-tól Z-ig Gyöngyház utca 7. Modern szimbólumok Október 17, Nyitott Kertek Napja Háztűznéző A Hegedűs Gyula utca - régen Csáky utca - sarkán álló Gyöngyház utca 7. szám alatti modem stílusban emelt lakóépület 1933-ban készült el, abban az esztendőben, amelyikben magát a kis utcácskát is megnyitották, és sorra emelték benne a házakat. Magáról a 7. számú épületről kevés részlet lelhető, ám egy érdekessége bizonyosan akad: tervezője ugyanis az a Stärk Marcell építőmester és építész volt, akinek rajzolata alapján 1926-ban felhúzták a Rákóczi úti Uránia Filmszínház melletti 23-as szám alatti lakóházat. Ez a Gyöngyház utcaiétól sokban eltérő stílust képvisel a maga falpillérekkel vertikálisan tagolt egyszerű formálású homlokzatával. A Gyöngyház utcaié viszont a környezetében megszokott képet mutatja az épület közepén függőlegesen, kiemelkedő sávval tagolt, két-két oldalán pedig szintúgy vertikálisan elhelyezkedő, az oldal- homlokzatokra is átívelő erkélysorával. A ház aljában pedig megtaláljuk az Újlipótvárosra oly jellemző üzletsori beépítést is. Utóbbi fellelhető egyébként a Rákóczi út 23. aljában is, mely házat Kohn Menyhért fűszerkereskedő 1922-ben vásárolta meg. Homlokzatát 1926- ban teljesen átalakíttatta, sőt egy negyedik emeletet is ráépíttetett Stärk Marcell tervei alapján és cége kivitelezésében. Az U alaprajzú épület udvarában egyébként már 1923-ban felavatták az Uránia névre keresztelt földszintes garázst, ennyiben, azaz névadásban mindenképp szoros lehet a kötődés a szomszédos filmszínházzal. A Gyöngyház utca 7-et Stärk Marcell dr. Frank József megrendelésére álmodta és valósította meg egy új utca egyik új szimbólumaként. K. A. I. (Köszönjük az Angyalföldi Hely- történeti Gyűjtemény segítségétI Sorozatunk Ferföi András Pest építészete a két világháború között című munkáján alapul.) A Belső Kertek Csoport egy fiatal, újlipótvárosi civilekből és szakemberekből álló társulás. Céljuk, hogy a szürke, lebetonozott udvarok zöld kertekként szülessenek újra, és a kihasználatlan tömbbelsők új funkcióra lelve a közösség szabadtéri nappalijaivá válhassanak. A csoport tavasszal a Szent István parkban megrendezett Belső Kertek Fesztiváljával mutatkozott be, s most egy alternatív városi sétát, a Nyitott Kertek Napját szervezik. Az ugyancsak hagyományteremtő szándékkal október 17-re tervezett séta bepillantást nyújt a már megvalósult belső kertek történetébe, a kertépítés sokszor több évre elnyúló, hosszú távú tervezésébe és megvalósulásába, a kertek és az azokat létrehozó közösségek életének alakulásába. A kezdeményezés nem a hagyományos értelemben vett „szép kertek” bemutatása, sokkal inkább azé, hogyan lehet életet, zöldet vinni a szinte alkalmatlannak tűnő terekbe is. A házakat járva a résztvevők megismerkedhetnek a társasházak számára kertépítésre elérhető pályázati lehetőségekkel, már létrejött kertek példáin át kaphatnak ötleteket a megvalósításhoz. A sétát egy szabadtéri várostervezési társasjáték teszi egyedien érdekessé, párbeszédre hívva a látogatókat. A Nyitott Kertek Napját Maczó Balázs történész helytörténeti bevezetője nyitja és Kárász Eszter énekes Edith Piaf sanzonjaiból ösz- szeállított zenés blokkja zárja. A séta ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Regisztrálni az esemény facebook oldalán lehet. Akik pedig nem tudnak eljönni, azok is bekapcsolódhatnak: a „Gyere ki a kertbe!” szlogen jegyében arra biztatnak a csoport tagjai, mindenki menjen le a háza kertjébe, udvarára, töltsön ott el egy kis időt, s gondolkodjon el, mi mindent lehetne ott csinálni. Mindezt írja meg a csoportnak, hogy együtt tervezhessük a jövőt! Jövök-megyek 129. Ä igorozusan ugyanazt az útvonalat választom, amikor munkába megyek- (Ez állítólag az öregedés biztos jele, hogy az ember tűzön-vízen át ragaszkodik a megszokott dolgokhoz, ne mondjam, a rigolyáihoz. E feltételezést a leghatározottabban visszautasítom, kijelentve, hogy kizárólag azért autózom ezen az útvonalon, mert ez a legrövidebb. Igaz, hogy még legalább három, hasonlóan rövid útvonal lehetősége is felmerülhet, de arról én nem tehetek-) Egyszóval napra nap (reggelre reggel) befordulok a Váci útról a Balzac utcába, ott végighaladva hol előnyt adok, hol nem, a konvencióknak megfelelően (ám, minthogy nem mindenki jár el ilyen körültekintően, arrafelé bizony nem ritkpka szövevényes közúti helyzetek), aztán a Pozsonyi úthoz érve balra nagy ívben kifordulok, s legurulok az első lámpáig. Ez a Pozsonyi és Radnóti sarka, itt, ha a jelzőlámpa is úgy akarja, jobbra megyek tovább, aztán a felső rakpart jön a Margit hídig, s aztán a híd, és aztán hipp-hopp, máris ott vagyok a szerkesztőségben. így megy ez évtizedek °ta. Hanem vagy egy hete érdekes dolog történt. A fent mondott sarkon ugyanis némileg váratlanul megjelent egy jelzőtábla, kék alapon fehér nyilakkal, ahogyan szokás, és a kötelező haladási irányt az egyenes és a balra nagy ívben között jelölte kj- Jobbra, ahogyan eddig, a tábla szerint legalábbis, nem lehetett többé befordulni. Csakhogy a mondott sarokhoz tartozik még egy nagyszabású előjelző tábla, néhány méterrel korábban, mely nemcsak engedi, hanem mintegy javasolja is a jobbrafordulást, valamint az úttestre festett, jól felismerhető nyilak, melyek ugyanezt teszik- Vagyis a három közúti jel alapos ellentmondásba keveredett egymással. Hogyan történhetett meg mindez, kj követte el a hibát, nemigen tudható. Lehet, hogy valaki rosszul festette meg a táblát, és ez aztán nem tűnt föl senkinek, vagy rosz- szul szerelteföl másvalaki (nem is ide kellett volna szerelni), esetleg a kettő sajátos elegye áll fenn. De az is lehet, hogy az új tábla egy vadonatúj koncepció része, mostantól majd tényleg nem lehet jobbra fordulni itt, egy tiltással több, vagy kevesebb, ez már igazán nem számít — és rövidesen eltűnik majd az előjelző, jön helyette másik, és az úttestjelek is szépen átfes- tődneky helyre áll tehát a világ rendje előbb-utóbb, ezt, ahogy most van, tekintsük csupán átmenetnek- Annyi történt, hogy egy-két hétre (?) érthetetlenülfélbemaradt egy munka, ami a forgalomirányítás terén nem szerencsés ugyan, de láttunk m^r nagyobb tragédiát is. Mindez, önmagában, nem érdemelne túl sok szót. Az igazán érdekes az, hogyan viselkednek ilyen szituációban az emberekEn például a legelső reggel szépen, lendületesen befordultam jobbra, mintha mi sem történt volna, s csak a rakparton lopakodott be agyam leghátsó zugába, hogy itt valami szokatlan, valami oda nem illő dolog történt. Másnap aztán pirosat kaptam, volt időm nézelődni, akfor fel is fedeztem a táblát, meglepetésemben- zavaromban nem is indultam el időben, jött is a duda a hátam mögül, aztán csak azt láttam, továbbhaladva, hogy az utánam következők egytől egyik befordultak az újabban tiltott utcába, fütyülve a figyelmeztetésre. Azóta számos alkalommal jártam arra, kocsival és gyalog, nem titkoltan azért, hogy figyeljem, hogyan viselkednek mások- Szerénységéhez képest forgalmas sarok ez> sok a gyalogos és sokaz autó (három irányból érkeznek és eddig három irányba is mehettek tovább), a viselkedések tárháza végtelen. Es a helyiek, ezt bátran mondhatom, éltek *s bőven valamennyi lehetőséggel. Az első hét végére már mindenki tudta, mi a helyzet. (Jobbára helyiek fordulnak meSltt, visszatérően meg szinte csak ők-) A közért előtt, a kifőzde sarkán vagy túloldalt, mindenki tett valami megjegyzést erre a jelenségre, nem igazán dicsérőleg emlegetve a közlekedési hatóságot. „ Ezek m^r egy kanyarodást se tudnak rendesen levezényelni!”, ez volt az egyikszélsőség, a másik meg, hogy azonnal kj kéne hívni a rendőrséget. „De hát a tábla is a rendőrséghez tartozikf" ~ vetették ellent mások- Elhangzott még soksok, megfontolásra érdemes és érdemtelen észrevétel, mind azt reprezentálva, hogy az állam és a polgára között a Pozsonyi út sarkán sem felhőtlen a viszony. De hol az manapság? Hanem hogy mi következett ebből?! Hát az, hogy mindenki a maga javára igyekezett fordítani a helyzetet. Az autós, ha kedve tartotta, bekanyarodott, az útjában keresztezett gyalogos meg ráordított, hogy „Nem látod a táblát, te marha?!” Es mikor a szerepek felcserélődtek, amikor a gyalogosból lett autós és viszont, fordítva üvöltöztek egymással. Mindezt egy tévesen felszerelt tábla miatt. Nem nézünk Igazán nyugodt ősz elé. 0 Jolsvai András
