XIII. Kerületi Hírnök, 2015 (21. évfolyam, 1-24. szám)

2015-08-06 / 15-16. szám

201 5. AUGUSZTUS 6. XIII. KERÜLETI HÍRNÖK Építészetünk A-tól Z-ig Gyöngyház utca 3. Az alkotók diadala Városszépítők Uszoda színesben Vizet szelő figura Az Inventa Fémipari Rt., majd a Mezőgazdasági és Építőanyag-ke­reskedelmi Kft. által 1933—34-ben emelt Gyöngyház utca 3. szám alat­ti, modern stílusú lakóépület két, igaz, más-más szempontból külön­leges alkotó nevéhez fűződik. Ter­vezője az a Málik József, aki korá­nak nem volt ugyan igazán sztárolt építésze, ám ennek ellenére szinte az elsők között, 1955-ben megkapja a legrango­sabb szak­mai elismerést, az alig két évvel koráb­ban alapított Ybl Miklós-díjat való­színűleg a háború utáni újjáépítés­ben játszott szerepéért. Málik érett alkotói létében a modern stílus csak­úgy meghatározó, ahogy a Gyöngy­ház utca 3. statikusáéban, Pécsi Esz­terében is. Nos, az újjáépítési munkálatok kezdetben főleg Budapestre kon­centrálódtak, az 1945—1951 közötti időszakban számos középületet emeltek a háború előtti nemzetközi modernista stílusban. Málik József nevéhez főként új oktatási és műve­lődési intézmények köthetők: ilyen volt például a Hegedűs Bélával és Takács Miklóssal közösen jegyzett, 1949-ben felépült Művelődési Irodaház. (Csak érdekességképp: ekkori­ban nő ki a földből a MÉMOSZ- és a SZOT- székház, a Honvédelmi Minisztérium és a Fehér­vári úti Rendelőintézet. És egy kerületi vonatkozás e korszakból: 1948-tól kez­dődően indul mega lakás­építés, így például a Lehel téri lakóépületeké is.) Málik Józsefet immár az utókor is „visszacsatol­ja”: Újbuda képviselő­testülete 2013-ban helyi védettség alá he­lyezte a Móricz Zsig- mond körtér közelé­ben, a Bicskei utca 4-8. szám alatt található, általa tervezett ötemeletes szövetkezeti társasházat. Az epiteszforum.hu megemléke­zése szerint Pécsi Eszter is különle­ges egyéniség, kiváló építész volt. Tiszteletére - és férje, az ugyancsak építész, a hazai modern építészet ki­magasló alakja, Fischer Józsefére — 2001 áprilisában avattak emléktáb­lát a Szent István park 16. szám alatt, ahol éltek. Pécsi Eszter stati­kus volt, aki számos építész munká­jában közreműködött, s később az USA-ban is komoly karriert futott be. Négy évig, 1915 és 1919 között a berlini Technische Hochschule hallgatója volt, majd amikor 1919- ben a budapesti Műegyetem is meg­nyílt a nők előtt, hazatért és az első magyar mérnöknőként 1920. már­cius 8-án kapott építész oklevelet. Másfél évtizedig, 1930 és 1948 kö­zött saját irodát tartott fenn, terveb ben eredeti szerkezeti megoldáso­kat alkalmazott. Többek között ő készítette a margitszigeti fedett uszoda, a Fiumei úti baleseti kór­ház, a Kútvölgyi úti kórház és több modern villa szerkezeti terveit is. A Gyöngyház utca 3. mindkét alkotó diadala. K. A. I. (Köszönjük az Angyalföldi Hely- történeti Gyűjtemény segítségéti So­rozatún,k Fermat András Pest építésze­te a két világháború között című mun­káján alapul.) Aki mostanság elhalad a Herman Ottó Általános Iskola udvarán levő tanuszoda mellett, egész más képpel találkozik, mint pár héttel ezelőtt. AHollán Ernő utcára néző jellegtelen, szürke téglafal most színes, sze­met gyönyörködtető látványt nyújt. Nem, az uszoda nem épült újjá, a falait sem bontották le. „Csak” az történt, hogy szorgos kezek nekiestek, és pár óra alatt színes képet vará­zsoltak a falra. Olyat, amely ráadásul pontosan utal a kis épület funk­ciójára. Egy úszószemüvegben a vizet szelő figura látható a falon. A dolog előzménye egy, a Kádár utca 7. számú ház tűzfalán önkén­tes városszépítők által nemrégiben elkészített díszítőfestés volt, amit hamar befogadtak és megszerettek a környék lakói. Az újabb ilyen fes­tésre irányuló kezdeményezés minden érintettnél kedvező fogadtatás­ra talált. Az előkészületekből és a szükséges körülmények biztosításá­ból az iskola tanári testületén és a kivitelezést végző önkénteseken kívül kivette részét kerületünk önkormányzata, illetve Intézményműködte- tő és Fenntartó Központja, valamint a kerületi közterület-felügyelet. Július 9-én több mint hetven közreműködő, közöttük tanárok, diá­kok, szülők, környékbeli önkéntesek és a Let’s Colour (Színezzük ki) csoport tagjai szállták meg a környéket. A jó hangulatú közös munka kora reggel kezdődött. Először a téglafal minden elemére feljegyezték a szükséges festék színét, kódjelét. A könnyen mozgatható mobilállvány­zaton egyszerre többen tudtak dolgozni, így néhány óra alatt kész lettek a munkával. Az uszoda új arculatában remélhetőleg sokáig gyönyör­ködhetnek majd a környék lakói és az arra járók. ■ (csop) Jöväk-megyek 12S. Mindannyiunk életében eljön a pillanat, amikor döbbenten azt kell tapasztalnunk, a lábunk utolérhetet­len távolságra került a kezünktől. Er­re a megrázó felismerésre általában akkor jutunk, amikor havi rendes kö­römvágásunkhoz látunk■ Azaz csak látnánk, mivel a fent vázolt szomorú események következtében a kezünk­ben lévő körömolló elkeseredetten köröz a lábfejünk környékén, de a körmöket, sajnos, nem éri el. A tudo­mány számos választ adott már e kü­lönös jelenségre, volt, akj úgy vélte, gerincünk merevedett meg az időkso- rán annyira, hogy már magánéleti él­ményként is vidáman elénekelhetjük a „Mi nem, mi nem hajiunk sosem" kezdetű mozgalmi indulót, van, akj karunk zsugorodásában látja a leg­főbb okot, van, aki pocakméretünk terebélyesedésében, s akad olyan is, aki azt vallja, az ember, akárcsak a világegyetem, folytonosan tágul, s ennek az eredményeként jutunk e szomorú eredményre. De akármi le­gyen is az ok, a következmény min­denhol ugyanaz. Itt valamit tenni kellI Van, akj nem adja fel egykpny- nyen, gerinctomára iratkozik és na­gyobb ollót vásárol, minek következ­tében úgy összekaszabolja magát a következő hónapokban, mint egy Jó- kai-regényhős (ezek azok, aklk nem hajlandóak szembenézni az idő mú­lásával, amitől még nevetségesebbek, még elesettebbek lesznek eSy ^ő után), vannak, akjk rokonaik, isme­rőseik segítségét veszik igénybe (két­esélyes, csak annyit mondanék), s vannak, akjk egy nagy sóhajjal elha­tározzák, hogy szakemberhez fordul­nak­Közéjük tartoztam vagy egy évti­zede én is. Járatlan lévén a dologban, találomra áttanulmányoztam a he­lyi újság (igen, éppen ez, amit most a kezükben tartanak'■ akkoriban még nem írtam, csak olvastam a lapot) vonatkozó rovatát, s megakadt a sze­mem egy hirdetésen, mely induló vállalkozásról számolt be az Ipoly utca magasságában, még valami be­vezető kedvezményt is ajánlva mindazoknak, akjk a hírlap egy pél­dányával jelentkeznek- Sok dolog­nak ellent tudok állni, de az akciók­nak nemigen. Es ha ezek az akciók még a lakásom közelébe is esnek, akr kor gyakorlatilag elvesztem. (A lus­taság és a garasosság, látják, csodák­ra képes.) így jutottam el a Scala szalonba, ahogy az az első emeleti lakás önma­gát előkelőén nevezte. Igaz, tipp-topp módon felújított, átalakított lakás volt az, melyben a legmodernebb technika minden csodája helyet ka­pott a dönthető ágyaktól a padlófűté­sen át a légelszívókig- Amikor az em­ber belépett, apró váróhelyiségbe ju­tott (előszoba lehetett lány korában), fehér fotelek, műliliomok és távol­keleti zene társaságába: egy titokza­tos szerkezet megfelelő időközönként hűvös szantálillatot permetezett kö­zénk- A szobák mindegyike más-más célt szolgált. Az egyikben egy kozme­tikus varázsolta ifjúvá és üdévé a munkában megfáradt testeket, a má­sikban a legősibb keleti masszázsok­ban volt része mindazoknak, akjk vé~ gigfekjidtek a masszázságyon, a har­madikbanpedig egy pedikűrös szaba­dította meg a delikvenseket a fölösle­ges körmöktől. (Vagy ellenkezőleg: újabb és újabb körmöket ragasztott a legkülönbözőbb színekben a már meglevőkörmökjölé.) Az volt a terv, hogy lesz pszichológus is, pompás életvezetési tervekkel, hogy am ikpr az ember felüdítette testét, felüdíthesse lelkét is hozzá, de ez aztán valahogy elmaradt: a negyedik helyiségbe, mely a legkisebb volt mind között, vé­gül csak eSy mosógép költözött be, ál­landó zümmögése különös alapokkal szolgált a kínai dallamokhoz. A szalon tulajdonosa Klára asz- szony volt, egy örökmozgó mene­dzsertípusú vezető, akjnekéletfilozó- ftája szerint az ember jól teszi, ha több lábon áll. Ehhez tartotta magát, volt butikja és fitneszterme, érdekelt volt néhány étteremben és bálás ruhacég­ben, és még annyi minden másban: a saját két lábán kívül még sokak lábán állott rendületlenül, miközben fo­lyamatosan üzletelt, jött-ment, kon­cepciót váltott, zakatolt, s közben nem vette észre, hogy az élet szépen elsétált mellette. Erős harmincasnak mondta magát, pedig gyenge negyve­nes is csak Agy lehetett, hogy kipró­bálta az áltata kínált szolgáltatások mindegyikét. A masszírnó'k és a kozmetikusok gyorsan váltották egymást, az üzlet egyetlen állandó szereplője Boriska, a pedikűrös lett. Alacsony, mosolygós, hízásra hajlamos asszony volt a Bo­riska, akj férje váratlan halála után tanulta ki a pedikűrös ipart emelt szintű tanfolyamon, épp olyan kezdő volt tehát az olló másik oldalán, mint én az egyiken. S minthogy nem volt elvárás egyikünk részéről sem, hamar egymásra találtunk- Boriska nem volt éppen a ráspoly virtuóza, de lel­kiismeretesen tette a dolgát mindig, ha valami nem sikerült, megpróbálta máshogy, én meg azzal vigasztaltam magam, hogy még mindig marad ki­lenc ujjam. Cserébe rengeteg pompás történetet hallottam Boriskától a környék eseményeiről, a szomszédok­ról, a többi klienséről, a családjáról. Egyiket-másikat fel is használtam már az írásaimban. Közben persze láttam, hogy a dol­gok kezdenek tossz irányba fordulni. A kozmetika meg a masszázs hamar feladta (hiába, mostanában minden sarpon nyílik hét új), s Boriska is egy­re gyakrabban válaszolta időpontfir­tató kérdésemre, hogy mehetek, ami­kor akarok- Klára asszonyt további üzletek felé sodorták ambíciói, mi­nek eredményeként a Scala szalon, mely világmegváltó tervekkel indult egykpr, a múlt hónapban bezárt. Bo­riska is összezárta ollóját és leköltö­zött a szüleihez Berénybe. Hát így. Most itt állok vágatlanul, mint egy Jancsó-film. Nem tudnak egy jó pedikűröst a környéken? KJ OLSVAi András

Next

/
Thumbnails
Contents