XIII. Kerületi Hírnök, 2015 (21. évfolyam, 1-24. szám)

2015-06-11 / 11-12. szám

Építészetünk A-tól Z-ig Gyöngyház utca 1. Válság és gyöngy szár ás Sorozatunk előző részében Újli- pótváros egyik különleges szegleté­vel, a Gyöngyház utcával és annak 1-7. szám alatti épületeivel foglal­koztunk — általánosságban. Nem csak méretét — leginkább a hosszát, de akár a szélességét tekintve ha­nem a hangulatát is felidézve akár utcácskának is mondhatnánk. Nos, most induljunk el eme aranyos köz páratlan oldalán, a Visegrádi utca felől a Hegedűs Gyula (egykor Csáky) utca irányába. Azonnal egy, az újlipótvárosi beépítésekre amúgy jellemző, üz­letekkel „tűzdelt” saroképületre le­lünk a Gyöngyház utca 1. szám (Visegrádi utca 28/A) alatt. A modern stílusban emelt lakóház csaknem egyidős az 1933-ban meg nyitott mellékutcával, hi­szen 1935-re készült el For­gács Ernő és Hoch István építészek és dr. Nyíri László statikus tervei alapján. Előbbiek érde­kessége, hogy a szintén modern stílusú Gyöngy­ház utca 5. is az ő nevük­höz fűződik, de főként a fővárosban másutt is voltak közös alkotásaik, például Budán, az 1941-ben emelt hegy­vidéki Hargita ház. Ezt azonban Forgách Ernő és Hoch István eredetileg nem társas­háznak, hanem ele­■ K. A. I. (Köszönjük az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény segítségétI Sorozatunk Fér kai András Pest építészete a két világháború között című munkáján alapul.) 1932. június 13-ai szakosztályi ülé­sén elmondott beszédében, mely­nek egyik tanulsága immár a Gyöngyház utca 1.-ben is „megje­lenik”. Egyfelől dicséri a válságban megroggyant szakma fellendítésé­re indított „impozáns építőipari propagandamozgalmat”, ugyan­akkor rámutat arra is: a válságke­zelés jó lehetőséget adott az ellent­mondások, vadhajtások kigyomlá­lására is. Például arra, hogy élesen elválasszák a tervező építészmér­nök és a kivitelező vállalkozó sze­repét. Nos, a most tárgyalt házunk építtetője a Mátra-Körös Vidéki Egyesült Helyiérdekű Vasutak Rt. Nyugdíj- és Segélyalapja, vala­mint a telektulajdonos Inventa Fémipari Rt. Arra persze e helyütt nem tudunk választ adni, mindez végül csak gyöngy­szórásnak bizonyult-e, vagy tényleg példás gyöngyhá­zak épültek eme kedves ut­cácskában ? gáns panziónak tervezte és Bauhaus-stílusban. A statikusról is érdemes megem­lékezni, hiszen a Gyöngyház utca megnyitásának időszaka szinte egybeesik a nagy gazdasági világ­válsággal, melynek utóhatásai — hasonlóan a 2008-as pénzügyi vi­lágválság utózöngéivel - sokakat változásra, változtatásra ösztökél­tek. Erre utal maga Nyí­ri László is a Buda­pesti Mérnöki Kamara ■■■■■■■ Jövök-megyek 123. Hétköznap délután a Jászai Mari téren. Eredetileg csak egy átvágás sze­repelt a terveimben, de az órámra nézve azt tapasztaltam, hogy van még egy jó félórám a tervezett talál­kozásig az egyik közeli teraszon. Rö­vid hezitálás után leülök hát egy ké­nyelmes székre (mozdíthatatlanul nehéz vasszékről van szó, faberakás- sal, mely az ülő test vonalát követi), és, akár egy utazó, körülnézek-' ilyet se csináltam jó ideje. A tér, mondjuk így, erősen vegyes képet mutat. A kerti virágok tavaszi pompájukban virítanak, a fű is má­jusi, bizakodó zöld színben pompá­zik, az öreg fák tiszteletet parancsoló- an uralkodnak a téren. A medence (vagy minek nevezzem ezt a műtár­gyat ott középen, szobor, szökőkút, ilyesmi) már levetette zöld télikabát­ját (a hideg évszakokra elegáns tetőt szokott kapni a fejére), a víz alján annyi a levél, a moszat, mintha évek óta nem tisztították volna. (Lehet, hogy így is van.) A díszburkolat itt még jól bírja magát, a járdaszinten büszkén sorakoznak a Bubi halvány­zöld kerékpárjai. Ahhoz képest, hogy kora délutáni órán járunk, elég mozgalmas a kép- A fűben hajléktalanok és fáradt tu- ristákpihennek, a kút körül madarak totyognak- A hal oldali virágágy pár­kányán szerelmespár csókplódzik ön­feledten (valójában csak a lány ül a párkányon, a fiú szemben áll vele, megvédve így a világtól, és, jelképe­sen, el is takarva előle — e mozdulat­lanságban olyan boldogan lépnek hí a térből, időből, ahogy azt csak a sze~ relmesek tudják: látszik, hogy egymá­son kívül senki és semmi nem létezik a számukra), néha egy-egy gondter­helt gyalogos vagy egy elcsigázott ko­cogó vág keresztül a téren. A kisgyere­kesek meg a kutyások gondosan elke­rülik, van számukra megannyi csalo- gatóbb hely a környéken. A félkör alakban lerakott székeken (melyek így együtt mintha egy pad­sort alkotnának) érkezésemkor csak négy-öt ember ül, diszkrét távolság­ban. Jobbra tőlem egy külhoni mé­lyed nagy figyelemmel elnyűtt térké­pébe, azt latolgatva, milyen viszony­latra szálljon a következő célpontja megközelítéséhez (gondoljanak bele, az nem könnyű döntés manapság eb­ben a városban), a balomon egy kö­zépiskolás forma lány, fülében hall­gató, mely persze egy mobiltelefon­ban végződik, ami a táskájában la­pul, szájában rágógumi: e kettő érde­kes kombinációja valami egzotikus színt visz a beszédébe, melynek csak foszlányait hallom a dunai szél jóvol­tából. Valami spagettipántos felsőről esik szö, melyet kölcsönkérne vagy kölcsönadna, ez nem világos, de hogy valaki valakinek nagyon akarna tet­szeni ma este, az igen. A lány, amikor befejezte a telefonbeszélgetést, kive­szi a szájából a rágógumit (úgy lát­szik, csak vádig volt rá szüksége, míg beszélt), alulról a szék karfájára ra­gasztja, aztán, mint afi jól végezte dolgát, távozik az aluljáró felé. Az utazó is eltűnt addigra, ámde a sor végén lassan beteltek a székek- Először csak véletlennekgondolom e 2015. június 11. XIII. KERÜLETI HÍRNÖK Közbiztonság Új ciklusprogram „Civil" bűnmegelőzés Hangsúlyosan szerepelt a kerület közbiztonsági helyzete a képviselő- testület legutóbbi ülésén, melyen ugyanebben a témában ugyanaznap közmeghallgatást is tartott a grémium az illetékes hatósági vezetők és számos lakossági érdeklődő részvételével. (A közmeghallgatásról szóló tudósításunkat a következő számunkban közöljük-arzer^.) A május 28-ai ülésen egyfelől általános - a kerületi rendőrkapitány, dr. Paál Péter György által készített - beszámoló hangzott el a témában, a képviselők tájékoztatást kaptak a városrész 2011-2014 közötti bűn- megelőzési koncepciójának végrehajtásáról, emellett elfogadták a 2015—2019 közötti közbiztonsági és bűnmegelőzési koncepciót, vala­mint döntöttek a kerületi térfelügyeletikamera-rendszer újabb bővíté­séről'. Mint az a beszámolókból kiderült, az önkormányzat az elmúlt évek­ben szerteágazó tevékenységet végzett a közrend és a közbiztonság ja­vításáért, a bűnmegelőzésért. Az összehangolt munka eredményeként a meghatározott feladatok teljesültek. Az új bűnmegelőzési koncepció a Nemzeti Bűnmegelőzési Prog­ram (2013-2023) és a Lendületben a XIII. kerület című dokumentu­mok alapján határozza mega ciklus feladatait úgy, hogy azok végrehaj­tásában az elmúlt években megszilárdult széles körű helyi szintű ösz- szefogásra építkezik. Mivel a jó közbiztonság ma már nem valósítható meg kizárólag bűnüldözési eszközökkel, ezért a stratégia a helyi lakos­ság önvédelmi képességét növelő, az önkormányzat által felkarolt és tá­mogatott szakmai és civil mozgalomra épül. A meghatározott felada­tokkal mérsékelni lehet a bűncselekményeket és a szabálysértések oka­it, az áldozattá válás veszélyét, javítva a lakóközösségek biztonságát. s zsúfoltságot, az a legárnyékosabb rész, ráadásul a kilátás is ott a legjobb (a pihenő egyszerre látja a hidat, a Pozsonyi út torkolatát meg a tér üz­letsorát, gyorséttermestül, fagyizós- tul, virágostul, mindenestül), de az­tán, hogy jobban szemügyre veszem az érkezőket, rájövök, hogy ismerő­sökről van szó. Afféle téri ismerősök­ről méghozzá. Nyolc-tíz ember gyü­lekezik ott a nagy platánfa alatt, többségük n° (konkrétan kettőférfi fedezhetőfel közöttük), ami pedig az életkorukat illeti, hát, mondjuk azt< udvariasan, hogy nemigen állítja már meg őket a békávéellenőr. AJféle délutáni traccspartira gyülekeznek itt, szabadtéren, van, apicsakfrisshí­reket hoz magával, van, aki a reggeli hírlapot is (melyet aztán fejedelmien elosztogat a többiekközött), van, apj fis házi süteménnyel kedveskedik, van, aki vizet hoz, más csak kulacsot, melyet aztán nehezen hajolva színül­tig tölt a kútnál, szertezavarva a ga­lambokat. Csak e§y~e§y szófoszlányt kapok el a beszédükből, de a mozdulatokból, gesztusokból, jelzésekből világosan kiderül a szemlélő számára, hogy ösz- szeszokott társaságról van szó, akjk begyakorolt rituálé szerint működ­nek- Vannak központi figurák, akjk középtájon ülnek, és mintegy irányít­ják az összejövetelt, és vannakperem- emberek- De az látszik, bogy min­denkifontos itt, ebben a parkalkotta közösségben. A hiányzókról hango­san és aggodalommal érdeklődnek, a később érkezőket lelkes ováció fogad­ja. Tévéműsorokról esik szó, recep­tekről, időjárásról és persze orvosi ese­tekről. De bármiről is beszéljenek, az is jól látszik, mennyire örülnek egy~ másnak, s ennek a visszatérő lehető­ségnek út­Épp azon gondolkodom, mit csi­nálhatnak télen vagy esőben, amikor az egyikükfiláll, és odasétál a szé­kemhez. „Látta már a mai sportot?” - kérdezi, és felém nyújtja az újságot. A szemén látom, hogy egy új beltag lehetőségét látja bennem. A többiek érdeklődve, bár némi távolságtartás­sal figyelik az esetet. —Mennem kell — mondom zavar­tan, és lendületesen távozom, majd­nem keresztülesve egy elém sodródott rolleron. Aztán a Tátra utcában eszembe jut, hogy hiába sietek, előbb-utóbb úgyis ott kötök kí én is. ■ Jolsvai András

Next

/
Thumbnails
Contents