XIII. Kerületi Hírnök, 2015 (21. évfolyam, 1-24. szám)
2015-06-11 / 11-12. szám
Díszpolgárok 2015. JÚNIUS 11. * XIII. KERÜLETI HÍRNÖK Kéri László Réz Pál Kéri László, a közismert politológus, a médiában zajló közéleti vitaműsorok állandó szereplője lett kerületünk új díszpolgára. Kéri László az MTA Politikatudományi Intézetének tudományos főmunkatársa volt 2010 őszéig, a politikai tudományok kandidátusa, az ELTE jogi karán és a Színház és Filmművészeti Egyetemen egyaránt oktatott. Kutatási területei a politikai változások, a többpártrendszer alakulása, a politikai kultúra és szocializáció, a média és politika változó viszonya. — 28 éve lakom a kerületben. Már gimnazista koromban itt kerestem meg a zsebpénzemet, a 13. kerületi Kertészeti Vállalatnál vállaltam alkalmi munkát, ma is emlékszem, hogy napi 64 forintot kerestem vele. Később a feleségemmel a Wallenberg utcába költöztünk, ahol 17 évig laktunk, majd 2004-ben az elsők között költöztünk be a Római Kertbe — meséli Kéri László. Felesége, Petschnig Mária Zita közgazdász, 2003-tól díszpolgárunk, a Pénzügy- kutató Rt. tudományos főmunkatársa, országosan jól ismert makrogazdasági elemző, mintegy ötszáz publikáció szerzője. — Hamar magával ragadott a környék hangulata, hogy itt mindenki ismer mindenkit. A Wallenberg utcai lakásunkkal szemben volt egy kis bolt egész közel. Zita, a feleségem mégis mindig úgy küldött le, hogy „hozz lisztet, meg olajat, de másfél órán belül gyere haza!” Ugyanis, ha az ember lement az utcára, biztosan összeakadt valakivel... Kéri László a nyolcvanas évek közepén lett a média közéleti műsorainak felkapott résztvevője. — 1985 májusának utolsó szerdáján történt, hogy Brüsszelben a BEK-döntőn az angol és az olasz szurkolók összeverekedtek, 31 halálos áldozat lett, az eseményből pedig hatalmas nemzetközi botrány. A magyar televízióban is rendeztek egy vitaműsort ennek kapcsán, melyre engem is meghívtak, mivel akkor már 5 éve irányítottam egy ifjúságkutató csoportot a Társadalomtudományi Intézetben. A műsorban elhangzó hivatalos véleményekkel nagyon nem értettem egyet, és ezt el is mondtam. Akkoriban egy ilyen műsornak 3-4 milliós nézettsége volt, hatalmas hatást váltott ki, két hétig nem tudtam úgy végigmenni az utcán, hogy ne állítsanak meg. Akkor elhatároztam, soha nem fogok másképpen beszélni vagy viselkedni a képernyőn, mint ahogy a barátaim előtt vagy egy egyetemi előadáson tenném. Arra nem számítottam, hogy ezzel nagyon ki fogok lógni a sorból — emlékszik vissza a politológus. Ez volt az a pont, hogy „rákaptak”, egyre több TV- és rádióműsorba hívták. Az elmúlt 20 évben 13 könyvet publikált, valamint számos egyéb gyűjteményes kötet és politikai évkönyv társszerzője. 20 éven át tanította a Színház és Filmművészeti Egyetem filmrendező, szerkesztő és műsorvezető hallgatóit politológiára, politikai elemzésre. —Tavaly nyáron készítettem egy hétéves munkatervet magamnak. A civilizáció történetét felosztottam 24 részre az őskortól a XXI. századig. Mindegyik korra negyed évet szánok, ami alatt 15-20 könyvet kiolvasok, kijegyzetelek, majd egy 30-50 oldalas összegzőt írok az adott civilizációról. A munkaterv 2021. december 31-ig tart, az unokáim most 5 és 8 évesek, akkorra tizenévesek lesznek. Bármilyen rendszer is lesz Magyarországon, az oktatás olyan mélyponton lesz, hogy azt szeretném, hogy ezekből az írásokból legyen egy átfogó képük a világról. Ugyan eredetileg ezt csak nekik készítem, de egyre többen érdeklődnek iránta. Volt film-, és TV-rendező hallgatóim 10-15-en összeálltak, és mindig meghallgatják, amikor egy résszel elkészülök. Emellett Böjté József dokumentumfilmrendező barátom is összehívott egy baráti társaságot, akik főként az én korosztályomat képviselik, nekik is mindig tartok egy estet az épp elkészült korszakból, amit József filmre is vesz. Bárd Noémi Polli A közeljövőben ünnepli 85. születésnapját Réz Pál műfordító, irodalomtörténész, szerkesztő és műkritikus, aki kerületünk új díszpolgára lett. Életműve rendkívül gazdag tanulmányokban, szerkesztésekben és műfordításokban, ez utóbbiak adják életműve zömét, több mint félszáz kötet fordítása fűződik a nevéhez. Sajtó alá rendezte Kosztolányi Dezső összes műveit, 1969 és 1975 között jelent meg 22 kötetben, folyamatosan. Déry Tibor, Ottlik Géza, Örkény István, Vas István műveit is sajtó alá rendezte, írt hozzájuk jegyzeteket, utószót, rövid kivonatot vagy épp fülszöveget. A világirodalom két kiemelkedő alkotójáról Appolinaire világa és Voltaire világa címmel írt könyveket. A Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője volt 1951-től, a Holmi folyóirat főszerkesztője volt 25 éven át, egészen 2014-ig. —Mióta kötődik ehhez a kerülethez? — 1948-ben jöttem át Magyarországra Erdélyből, és hamar a Jászai Mari térre költöztem, ahol most is lakom. Szeretem ezt a környéket, tisztább, gazdagabb, békésebb része a városnak, mint más kerületek, melyeket ismerek. Az elmúlt években sajnos romlott Budapest általános jellege, de ez itt nem érezhető, civilizáltabb a helyzet, mint máshol. A barátaim is ide kötnek, akik közül sajnos sokan már nincsenek közöttünk. Itt lakott Csillag Vera, Bálint György (szerk.: író, újságíró, kritikus, műfordító) özvegye, akiknél lakhattam, amikor átjöttem Romániából vagy említhetem Ferenczy Béni szobrászművészt, akit nagyon tiszteltem, igazán sokra tartottam. A szomszéd házban lakott Radnóti Fifi (szerk.: Radnóti Miklós özvegye), akihez sokszor jártam át beszélgetni. Csupa kiváló ember, akik nagy hatással voltak rám. — Ón számos díj — többetj; között a József Attila-díj, a Francia Akadémiai Pálmák ^sz~ ti fokozata, a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje, a Széchenyi-díj és a Príma Díj—tulajdonosa. Milyen érzésekkel értesült a díszpolgári címről? — Egyáltalán nem számítottam rá, és a díjak különösebben nem is érdekelnek, de természetesen nagyon jó érzés volt és megtiszteltetésnek tartom. — Számos nagy sikerű műfordítás kötődik az ön nevéhez. Kiemelne néhány kedvencet? — A könyvek nagy részét franciából fordítottam, de gyakran románból, németből és néha más nyelvekről is. Ezek között vannak remekművek, másokat a fizetség miatt vállaltam. Kiemelném Saint-Simon herceg emlékiratait, amit nagy izgalommal fordítottam. Jorge Semprún A nagy utazás című művével Párizsban ismerkedtem meg, egy éjszaka alatt elolvastam, szintén nagy hatással volt rám. Mindig szórakoztatott az is, amikor egy olyan író könyvét fordíthattam, aki nem azon a nyelven ír, amelyen gondolkozik. Ilyen volt például, amikor Kundera cseh író műveit franciából fordítottam magyarra. Szintén izgalmas kaland volt Szerb Antal leveleit franciáról magyarra fordítani, és megtalálni a Szerb Antal stílusához hasonló nyelvi stílust. — Egy legenda szerint egyszer „agyonlőtte” magát, elmesélné mi ennek az alapja? —Ez persze csak egy vicc... Amikor a bátyám fordítani kezdett, nagyon irigy voltam rá, én is fordítani szerettem volna. Akkoriban az Eötvös Kollégiumban tanultam, Gyergyai Albert, a francia irodalom legjobb hazai szakértője volt a francia professzorom. Gyakran tanított séta közben is, és egy ilyen alkalommal megkérdeztem tőle, hogyan lehet megtanulni fordítani. Azt mondta, hogy egy rövid, 30-40 oldalas szöveget fordítsak le legjobb tudásom szerint, aztán vessem össze az eredményt egy kiváló fordító munkájával, és ebből aztán vagy tanul az ember, vagy legyen öngyilkos. Tóth Árpádot ajánlotta, aki franciául ráadásul kevésbé tudott, inkább a magyar nyelvnek volt mestere. így fordítottam le Baudelaire életrajzát, aztán hetekig csak hallgattam, nem számoltam be az eredményről. Egy újabb sétánkon végül Gyergyai Albert megkérdezte, hogyan sikerült. „Öngyilkos lettem” — válaszoltam egyszerűen. Arcizma sem rándult... — Gratulálunk a közelgő születésnaphoz és a díszpolgári címhez! BNP
