XIII. Kerületi Hírnök, 2015 (21. évfolyam, 1-24. szám)
2015-05-14 / 10. szám
2015. május 14. XIII. KERÜLETI HÍRNÖK |pg Mozaik Társasházi ügyek Törvényi előírások Csak májusban tarthatunk közgyűlést? Sok közös képviselő gyakorlatát jellemzi, hogy májusban tartják az éves elszámoló közgyűlést. Januárban is megtartható a beszámoló közgyűlés, értékelhetjük az elmúlt évet, és jóváhagyhatjuk a következő év tervezetét? Milyen törvényi előírásokat kell betartani a közgyűlés előtt, után, közben? Önöknél ez hogyan zajlik? Tudta-e?- Közgyűlést szükség szerint, de legalább évente egyszer kell tartani, olvashatjuk a társasházi törvényben. Az éves elszámoló közgyűlést legkésőbb május 31-éig meg kell tartani, azonban, ha a Szervezeti és Működési Szabályzat korábbi időpontot jelöl meg, akkor az a mértékadó.- A közgyűlési meghívót 8 nappal a közgyűlés időpontja előtt ki kell küldeni, és a társasházban ki kell függeszteni. Például, ha április 12-én kapjuk a postaládánkba a meghívót, a közgyűlés legkorábbi időpontja április 20-a lehet.- A közgyűlés akkor határozat- képes, ha a tulajdonosok több mint fele képviselteti magát személyesen vagy meghatalmazott útján. Ha a közgyűlés nem határozat- képes, megismételt közgyűlést kell tartani, ennek időpontját is fel kell tüntetni a meghívóban. A megismételt közgyűlést a határozatképtelen közgyűlés napján is meg lehet tartani, kivétel, ha a társasház Szervezeti és Működési Szabályzata másképp rendelkezik. A megismételt közgyűlés a jelenlévő tulajdoni hányadtól függetlenül határozatképes. Vannak azonban olyan esetek, amikor a törvény megadott tulajdoni hányadhoz köti a határozat elfogadását. Ilyenkor határozat csak akkor hozható, ha a tulajdonosok által képviselt tulajdoni hányad eléri, vagy meghaladja az előírt százalékot. — Jegyzőkönyv-hitelesítő csak tulajdonos lehet. — A közgyűlésen született határozatokat a közgyűlést követő 8 napon belül ki kell függeszteni a társasházban, jól látható helyen. Ha a Szervezeti és Működési Szabályzat előírja, akkor a határozatokat a tulajdonosoknak is ki kell küldeni. Ha önöknek is van történetiig, amit szívesen megosztanának velünk e-mailben (tahaugy@gmail. com) vagy a postai úton (Hírnök 1137 Budapest, Újpesti rkp. 7.) címre várjuk Kérjük, a borítékra írják rá: Társasházi ügyek ■ Kassai Gizella Javok-megyek Í22. Mostanában esténként kellemes zene szűrődik kj a közelünkben az egyik pincéből. (Bocsánat, bocsánat, dehogyis pince az, olvassák el az ingatlanokra vonatkozó hirdetéseket, mondjunk ml is inkább szuterént vagy mélyfoldszint vagy ilyesmit: lényeg, hogy az utca szintjétől lefelé kell indulni, de azért van neki, térdmagasságban, utcára néző ablaka is: az éjféléből lehet raktár, galéria, üzlethelyiség vagy akármi más.) Gyakran megyek el °tt, a lehúzott spalet- táp mögött késő éjszakáig ég a villany, s a szellőzőablakon át nemcsak a űul- lamokjutnak kj az utcára, hanem az alant mozgó emberpárok sziluettjére is vethet egy pillantást a gyalogló. Apró tánciskola nyitotta meg a kapuit (talán az ajtó pontosabb kifejezés volna) errefelé: legutóbb, amikor arra jártam, és a lágy tavaszi este tágra nyitotta az ablakokat—bár a roló így is le volt eresztve végig —, a pattogó vezényszavakat is hallani lehetett: egykét-há-négy, egy-két-há-négy, szavalta egy középkorú férfihang. Divat lett a tánciskola megint: itt, Angyalföldön, Újlipótvárosban is működik vagy fél tucat. Van közöttük régi, kipróbált intézmény, mely hosszú ideje ugyanabban a pultúr- házban működik, van lakásban szervezett, van pincére termett és van olyan is, mely valamely fitnessplub melléktermékeként jött létre, sajátosan ötvözve a testnevelést a ritmikus mozgással. Van, amely a klasszikus táncokra esküszik, van, amely a modernekre, vannak egzotikus megoldások iskolái—elég, ha itt a keleti hastáncok oktatására utalunk (azt mondják, mióta a török szappanoperák betörtek a magyar televíziókba, felment a hastánc ázsiója is), és vannak, akjk a legutóbbi divathullámokra ültekfel, s kizárólag az elmúlt évtized hazai kedvencét, a salsát oktatják■ (Abból is van legalább kétféle, kubai meg sima, aki akar, szűpebb pátriánkban is válogathat közülük-) A miénk, úgy látom (vagyis inkább csak úgy hallom), klasszikus iskolát követ. Hallottam már a Kék Duna keringő andalító ritmusait kiszűrődni a mélyből, hallottam egy vérpezsdítő brazil rumba ritmusait és legutóbb egy elegáns slowfoxra (ne for- dítsáklassú rókának, ha kérhetem) ismerhettem rá. Ennek, nem titkolom, nagyon örülökValami megint visszatért a gyerekkoromból. Valami, amiről már azt hittem, végleg elveszett. Gyerekkoromban, úgy emlékszem, mindenki járt tánciskolába: anélkül nem lehetett „kész”fiatalember az úttörőből. (Ne mosolyogjanak, akkoriban a különféle értékek ét világok, legalábbis a hétköznapok szintjén, bépességesen megfértek egymás mellett. Az ember úriembernek Készült, megfelelő partinak, de ehhez az ifjúsági mozgalmon keresztül vezePedáiozzunk! Kerékpárral az úton Reggeli két keréken A Bóke téren reggel még „didergős” volt a túrós batyu A Bringázz a Munkába kampányhoz kapcsolódva a XIII. kerületi önkormányzat támogatásával ismét reggelivel várták a városrész több pontján a kerékpárral munkába igyekvőket május 7-én. Túrós batyu, pogácsa, müzliszelet, alma, gyümölcslé és ásványvíz szerepelt a terítéken, melyből szívesen választottak a biciklisek a szép napos délelőttön. A Béke téren, a Szegedi úti szakrendelő előtt, a Váci út és Bulcsú utca sarkán, illetve a Jászai Mari téren délelőtt 7 és 9 óra között várták a kerékpárosokat a helyi önkormányzat munkatársai. A kezdeményezés évek óta nagy népszerűségnek örvend kerületünkben is, ahol széles bicikliút-hálózat járul hozzá a kerékpárosok biztonságos közlekedéséhez. A Lehel Csarnoknál is sok bringás reggelizett HUH ■■■■ tett az út. Délelőtt elénekeltük a Mintamókust, délután kezet csókoltunk a partnernőnknek és szertartásosan felkértük egy angol peringőre. Aztán jót nevettünk azon, hogy a kerületi párttitkár, miután dörgő beszédet tartott a klerikális reakció ellen, elment a templomba, és megkereszteltette a fiát. Egyet az ultizopnap, egyet a betli- zőknek, tartotta erről a hetvenes évek pragmatikus morálja.) De vissza gyermekkorunk tánciskolájához. Ami engem illet, nem voltam éppen a műanyag padló ördöge, de azért egészen jól elboldogultam anno a klasszikus táncok világában. Solymosi úr, a kerület leghíresebb tánctanára, aki az iskolánkfiolyosóján éppúgy vezetett tanfolyamokat kezdőknek és középhaladóknak, mint a pultúrházban, s api mindig elegáns, szürke alpakkaöltönyt és vakítóan fehér inget viselt fekete csokpmyakfen- dővel, s akinek, mélynövésű lévén, csodálatos, dupla sarkú lappcipője volt, egy ízben fel is kért, hogy helyettesítsek valakit a hét végén a Láng tánccsoportjában. A helyettesítésre végül nem került sor, mert az illető meggyógyult időben, de ez nem szege kedvemet: sokáig úgy gondoltam magamra, mint egy helyi érdekű Fred Astaire-re. És mire az ember kijárta a megfelelő tanfolyamokat, megismerte a figurákat és a trükköket, és tudta, hogyan kpll illendően felkérni egy lányt és aztán a helyére kísérni, tudta, mit illik & rmt nem egy szórakozóhelyen, jött a beatporszap, és elsöpörte ezt a világot: a tánctudásra nem volt többé szükség. Fiúk és lányok körbeálltak a diszkópparpettjén, és vidáman rázták magupat a zene ütemére: mindenki úgy, ahogyan a kedve tartotta. Emlékszem, mennyit kellett papacitál- nunpSolymosi tanár urat, hogy arock and roll alaplépéseit is mutassa meg nekünk aztán mire mentünk vele. A tánc, velünkegyütt, kiment a divatból. Akfpr azt hittem, végleg. De a mai jelek azt mutatják tévedtem. Hogy ma is vannak olyanok akíK érezni akarják amikor elszédíti őket egy keringő, vagy felrázza egy pezsgő cha-cha-cha. Látják az értépepfolyton újjászületnek Kár, hogy mi meg nem. (Hacsak valami nem jön közbe.) • Jolsvai András
