XIII. Kerületi Hírnök, 2015 (21. évfolyam, 1-24. szám)
2015-04-16 / 8. szám
Ilg Mozaik 2015. április 16. XIII. KERÜLETI HÍRNÖK Társasházi ügyek Tömöri utca 17-23. A Napsugárház Vera nénije A közösség tagjait feltétel nélkül fogadjuk el Filó Imréné 10. éve igazgatja a Tömöri utcai I. Lakásfenntartó Szövetkezetét. Számos esetben sikeresen pályáztak. A megtakarításokból újabb felújításokat végeztek el. Egy igényesen kívül-belül felújított, családias légkörű panelházban találkoztam az örökifjú Vera nénivel. Mi a titka Vera néninek és a Tömöri utca 17—23-nak? — Amikor a tulajdonosok 2005- ben megválasztottak elnöknek, azt sem hitték el, amit kérdeztem. Huszonhat év alatt alig történt valami, nem volt már bizalom a Lakásszövetkezet vezetőiben. Megválasztásomkor Váci Mihálytól idéztem: „Nem elég az útra lelni, az úton menni kell.” Rálelek az útra, és elindulok elöl, ha velem jönnek, nagyon messze eljutunk, ígértem. A tulajdonosok hitték is, meg nem is, de inkább nem, hogy megvalósulnak a célok. 2006-ban a 26 éves erkélyek teljes felújítását kezdtük el az úton állók ellenére. 2008-ban a tulajdonosok 91%-a mondott igent a Panelprogramra, bár sokan féltek, hogy jelzálog kerül a lakásokra. A projekt 210 millió Ft volt, a Lakásszövetkezet 134 millió Ft hitelt vett fel, és 67 millió Ft állami támogatást kapott. Egy év alatt megcsináltuk. Tavaly szeptember 2-án volt a végtörlesztés. A hitelt LTP-lefedéssel, kamatmentesen fizettük vissza. Az eredmény 50% fűtésmegtakarítás. A megtakarítás több volt, mint a nyílászárók nélküli törlesztőrészlet. 2008-ban megszüntettük a sze- métledobókat, ezzel 40 tulajdonost juttattunk tárolóhoz, és a szemételőtömörítő préssel havi közel 300 ezer Ft megtakarítást értünk el. 2010- ben lecseréltük a szennyvízhálózatot, a pince villanyvezetékeit, a kaputelefont, a belső világítást mozgásérzékelősre. Led izzók vannak az összes világítótestben. 2011- bena teljes belső lépcsőház felújítását végeztettük el. Burkolás, festés, mázolás. 2013-ban önkormányzati kamatmentes hitellel felújítottuk a tetőt és a villámhárítót, a költségmegosztókat online rendszerre tettük— beszél az elmúlt időszak eredményeiről az elnök asszony. Amikor az aktuális feladatokról kérdezem, elmondja, hogy folyamatban van egy önkormányzati hitelük, most kerül a közgyűlés elé szavazásra, hogy az összes vízórát bekapcsolják a távleolvasási rendszerbe. A szellőzőberendezést mindenképpen fel kell újítani, erre érvényes írásos szavazat van, de álmaink között van a vízmelegítési hődíj kiváltása — mesél a terveiről Vera. — Mi a sikere\, eredmények titka? — kérdeztem Vera nénit.- Az elért eredményeinkre méltán lehetünk büszkék, de a megtett út nem volt kisasszonyséta. A legfontosabb, hogy a közösség tagjait feltétel nélkül fogadjuk el, még azt is, aki mindig szembemegy. A közösség érdekeinek képviselete, a közös tulajdon gondos kezelése, a jó gazdálkodás. Nagyon fontos az igazgatóság jó együttműködése, a tulajdonosok támogatása, bizalma, együttműködésük a feladatok végrehajtásában. És hadd köszönjem meg gondnokunknak, Anikónak a munkáját, aki éjjel-nappal mindent megtesz a ház nyugalmáért, a hibák elhárításáért. Boldog vagyok, hogy ilyen közösségért dolgozhatok, remélem, egészségem még sokáig engedi a folytatást. ■ Kassai Gizella Fotókiállítás 5 év képekben Budapesti 00 Ötödik szülinapját ünnepli idén a Budapesti 00 elnevezésű civil építészettörténeti program, amely a főváros — adott évben — százesztendős házait hivatott bemutatni az érdeklődő nagyközönségnek. Ezúttal április 18—19. között nyitják meg a rendezvényhez csatlakozó lakóközösségek és intézmények a centenáriumi épületek kapuit. Az ötödik alkalom lehetőséget kínál arra is, hogy a szervezők összegezzék az eddigi rendezvények történéseit, ezért Minden ház érdekes! Budapesti 00fotókiállítás — 5 év képekben címmel az elmúlt fél évtized legjobb fotóiból nyílt kiállítás április 8-án a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban (VIII., Reviczky utca 1.), a tárlat május 9-éig a könyvtár nyitvatartási idejében tekinthető meg. Az ötödik évforduló lehetőséget ad arra, hogy ne csak az idén 100 éves házak vegyenek részt benne, hanem azok is, amelyek 1911-1914 között épültek. így összesen hatvan lakóház, iskola, templom és köz- intézmény készül születésnapi programokkal. Az évfordulóban és ünneplésben tucatnál is több XIII. kerületi épület érintett, ám a 104 éves - a Hírnök 2011. december 14-ei számában bemutatott - Kárpát utca 7/B-n kívül a többiek sajnos nem jelezték csatlakozásukat a rendezvényhez. Kárpát utca 7/B Jövök-megyek 120. ékes, napsütötte délelőtt á Kárpát utcában. A RaMudvarára, a Bessenyei utcai szárnyon hatalmas kamion hátrál be, az esti előadásra érkeztek a díszletek- Az étterem teraszát szorgos kezek bővítik, egy konténerből éppen murva kerül a talajra, a túloldalon narancs- sárga mellény es közmunkásokpihen- nekapadokon, arcukat a napnakjor- dítva. Békességet csend honol errefelé, a bátrabb madarak már hangol- naka tavaszra, a sarokról a beforduló troli csikorgása hallik, a panelházak között valaki új motorját túráztatja. Odabent, a kultúrház belsejében is álmos csend fogad. A portások újságokba merülnek (lehet, hogy épp a napi feladatokat tekintik át újságsze- rü sillabuszokból), a könyvtár még zárva, a falakon az új kiállítás képei ébredeznek. Alig van nesz, néhány korán kelő ezüsthajú őszike érkezik csak, aztán eltűnikaz Ószikék klubja tejüveggel védett ajtaja mögött. Merengésre való az idő. Azért is jöttem ilyen korai órán: azt akartam, hogy senki se zavarjon meg, amikor először látom a Radnó- ti-emlékszobát. Hogy legyen időm elálldogálni, elolvasni az elolvasan- dókat, felidézni az élményeket, melyek ehhez a költőhöz fűznek ~ vagyis hogy legyen időm a rítusra, fejet hajtani egy művészi teljesítmény és egy emberi dráma előtt, s így újabb gesztussal fűzni magamat egy közösséghez, melyet némileg hebehurgyán hazának nevez a közemlékezet. Bevallom, most, hogy felidézem ezt a néhány nappal korábbi délelőttöt, zavarban vagyokegy kicsit. Valami olyasmiről kell beszélnem önöknek, arm számomra eszmélésem első pillanatától természetes, mély és el- téphetetlen köteléket jelent, de amelyet mostanában mintha menlevélként vagy különleges bánásmódra jogosító igazolványként hordanának egyesek: a hazaszeretetről. Azt pedig igazán nem szeretném, ha bárki is azt gondolná rólam, éppen most ültem fel egy üres divathullámra. Úgyhogy inkább elmesélem, hogy számomra a nagy elődök Iránti tisztelet (és annak minden megnyilvánulása) a haza iránti hűség egyik úg- fontosabb eleme. Szinte mindegy is, miben emelkedett a többiekfólé, azzal ezt a közösséget gazdagította. Úgyhogy nekem egyként fontos a Bartók emlékháza, a Csonka János műhelye vagy a Szusza sírja—amikor felkeresem őket, ezt a kapcsot erősítem. Persze, az irodalmárok állanak hozzám a legközelebb. Kazinczy széphalmi emlékoszlopa, Berzsenyi nikjai portája, Vörösmarty sírja a Kerepesiben, Petőfi egyik (?) szülőháza Körösön olyan helyek, melyeket időről időre meglátogatok■ Hogy a többiről most ne is beszéljünk■ És most már közéjük tartozik ez a különös Radnóti-emlékszoba is. Különös, mondottam, hiszen az emlékszobák önmagukban is sajátos szerepet játszanak az emlékezetben. Nem tudjákfelidézni a múltat, csak utalnak Sűrítve emlékeztetnek a hősre, akire éppen emlékezünk- (Örök vlta persze az irodalomtörténészek között, hogy mennyi köze van az utókornak a művész hétköznapi életéhez, intimitásaihoz, ruhatárához és esernyőjéhez, fontos-e ma is, hogy ivott-e kávét, mielőtt alkotni kezdett és hogy mit látott az ablakából, vagy csak a ránk maradt művekkel kellene törődnünk• vn mindenesetre az előbbi állásponton vagyok- Aki elnézegeti Kazinczy lúdtollát, az tudja csak felfogni, milyen fizikai megterhelést jelentett annak a S0K ezer levélnek a megírása, s aki a Veres Pálné utcában szembesül azzal a ténnyel, hogy Adynak ez volt az első pesti lakása — halála előtt három évvel jutott hozzá csak ~ az mélyebben érti a Nyugat vezérének életművét.) Ez a virtuális szoba is sokat elárul a Radnóti-házaspárról. A rend iránti vágyukat éppúgy, mint a modernitás és a hagyomány kjbékftésére tett törekvésüket, a népi értékek iránti nosztalgiát, a kultúra mindenekfelett való voltát, az alkotómunka iránti tiszteletet, a szabadságvágyat (aki olyan lakást választ, ahonnan a Dunát látja, nagyon vágyik a szabadságra), na meg azt a fajta hazaszeretetei, amelyről fentebb beszéltem. (Nézzékmeg a fényképeket a falakon.) És persze beszél ez a szépen, értőn és féltőn rekonstruált és kicsinyített múzeumi tér (dicsérjünk meg itt mindenkit, akit illet, adományozót és befogadót, rekonstruálót és kurátort, de még a szőnyegrestaurátort is) a tisztes, értelmiségi szegénységről éppúgy, mint a görög eposzokba illő feleségi hűségről: az asszonyról, aki hét évtizeddel a férje halála után is ugyanott, ugyanazon bútorok között élte az életét. Egy kis kiállítási térrel gazdagabb lett a RaM. És egy komoly élménynyel lettünk mindannyian gazdagabbakV Jolsvai András
