XIII. Kerületi Hírnök, 2014 (20. évfolyam, 1-24. szám)
2014-11-21 / 22. szám
Múltidéző 2014. NOVEMBER 2 I. XIII. KERÜLET] HÍRNÖK Építészetünk A-tól Z-ig Faludi utca 5. Angyalföld a múltból Az 1927-ben emelt Faludi utca 5. ismét egy olyan XIII. kerületi épület, melynek alkotói országos hírű mesterek voltak. Bauer Gyula és Schmitterer Jenő koruk neves építészei, ám előbbiről kevés életrajzi adat lelhető fel. Ugyanakkor nevéhez olyan tervezői kiválóság fűződik, mint a budapesti Gozsdu- udvar, aminek talán azért lehet jelentősége, mert a Faludi utcai ház térszerkezete távoli hasonlóságot mutat a Gozsdu-udvariéval: előbbi magas tetős bérház U alakú beépítéssel, öt lépcsőházra szervezett, négyfogatú szekciókkal. A Gozsdu-udvar különlegessége pedig-ahogy az építészfórum.hu fogalmaz - a passzázsos, udvarsoros megoldás. A Gozsdu-udvar a XIX. és a XX. század fordulójának építészeti emléke is, méghozzá egyedisége miatt. Nem csupán a házak alaprajzi elrendezése egyedi, hanem az épületek külső és belső megoldása is. Az 1901—1902-ben emelt Gozsdu-udvart Bauer Gyula Czigler Győzővel közösen rajzolta papírra. Ezt azért fontos megjegyezni, mert a Faludi utca 5. másik tervezője, Schmitterer Jenő (1885-1965) műépítész, kormányfőtanácsos 1920-ban vette át annak a társas építési irodának a vezetését, melyet Czigler Győző műegyetemi tanár alapított 51 évvel korábban. Schmitterer amúgy is érdekes pályát futott be. Diplomát 1908-ban szerzett a műegyetemen. Egy évig Schmall Henrik, majd 1914-ig Dvorzsák Ede budapesti építészirodájában dolgozott, s művezető építésze volt a városligeti Széchenyi fürdőnek. Az I. világháborúban négy és fél évig teljesített frontszolgálatot, kitüntetéssel, tartalékos századosként szerelt le. Ezután, 1919- ben a Honvédelmi Minisztérium építési osztályának előadója volt. A számos építészeti pályadíjat nyert Schmitterer egy ideig a Magyar Mérnök- és Építészegylet titkára is volt, majd 1933-ban a Mérnöki Kamara alelnökévé választották. A főváros számára több tervet is készített. A Faludi utca 5. eredendően szintenként tizennégy darab egy szoba-konyhás és hat két szoba- konyhás lakást alakítottak ki az épületben, melyből tizenkét lakás a csecsemővédő intézet részére készült. Az épület kivitelezője egyébként ugyanaz a páros volt, amelyik az e hasábokon már bemutatott, Faludi utca l-gyé: ifjabb Walla József és Szentgyörgyi Gyula. Walla neve apja személyén keresztül válik érdekessé: 1944- június 14-én hunyt el Róth Miksa üvegfestő művész, aki számos hazai és külföldi épület belső díszítésében vett részt, ilyen különlegességnek mondhatóak például a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának címeres üvegablakai. Épp egy év múlva, 2015. december 26-án lesz születésének 150. évfordulója. Ámde: Miksa 1897. november 2 7 -én nősült meg, felesége pedig nem más, mint Walla (Schmidt) Joze- fa^ozefin Emma volt, akit nem sokkal azelőtt, november elején fogadott örökbe a törökbálinti ce- mentárugyár tulajdonosa, a morvaországi születésű, de magyar anyától származó Walla József. A gyárat pedig - immár budapesti székhellyel - fia vitte tovább, hogy keze nyomát ily módon hagyja rajta Angyalföld régi-új arculatán. K.A.I. (Köszönjük áz Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény segít- ségét! Sorozatunk Ferkai András Pest építészete a két világháború között című munkáján alapul.) November elején jelent meg egy könyv Ybl összes - 52 település 113 épület címmel, amely Ybl Miklós minden alkotását tartalmazza. Budapest kilenc kerületében található Ybl-épület, de életműve az egész országé. A kötetet 300 színes kép illusztrálja, készítője, Tímár Sára az egyetlen magyar fotós, aki minden Ybl-épületet lefotózott, a határon túl is. Őrfi József pedig az egyetlen magyar építész, aki minden Ybl-épületet személyesen keresett fel. Mellettük a kötet szerzője még Viczián Zsófia művelődéstörténész, a könyv szerkesztője Halász Csilla. Jövök'tnegyek 111. T udom én, tudom, hogy a Nyu- gáti tér nekünk nem ér egész pontot, hiszen csak harmadrészt a miénk, kétharmadrészt nem: és azt nem kell magyaráznom, mit jelenthet egy kétharmad. Mégis azt javaslom, tartsanak most velem a Nyugati térre, felejtsük el a partikularitást, gondolkozzunk globálisan, megéri. A Nyugati tér, tudjuk meg, amikor közelebb megyünk, megújul: igaz, ezúttal csak a Skála előtti rész, de hát térként tényleg már csak az maradt nekünk, pestieknek, úgyhogy ez is öröm a maga helyén. A munkálatok már mégis kezdődtek, s öles tábla hirdeti, hogy szűk egy év múlva véget is érnek. Az ilyesmi ma már rutintalanságra vall, kiírni nyilvánosan egy beruházás tervezett végét, jobb helyeken már nem is teszik, sétáljanak egyszer át Budára, meglátják, hogy megy a fényes ikervárosban. A Frankel Leó utca ostromlott várhoz hasonlít, minden feltúrva, szétszerelve, az összes sarkon megállni tilos és behajtani tilos táblák egyszerre, ala ttuk egy októberi kezdő dátum meg egy vonal. Vagy azért, mert még a beruházó sem sejti, mikorra készül el itt a fonódó villamos oly sokszor hangoztatott terve, vagy csak nem akarja hergelni az itt élőket (akiknek momentán esélyük sincs az élésre) azzal, hogy be is vallja e túl távoli dátumot. (Vagy már azt is tudja, hogy úgysem készül el addigra, mire ígérte.) De legyen ez a buda- iakbaja, a Nyugatinál nyílt lapokkal játszanak, nemcsak az van kiírva, mikorra lesznek készen, hanem az is, hogy pontosan mi fog változni és milyen sorrendben. Ha hihetünk a távlati képeknek (és én nagyon szeretnék hinni nekik, tényleg), valóban élhetőbb lesz az a kis szeglete Pestnek, (Ezzel persze nem mondtunk még sokat, manapság jobb, ha csukott szemmel megy végig az ember azon a részen, ha már mindenképpen muszáj mennie.) Mindenesetre már a munkák is elkezdődtek: egy toronydaruban végződő markológép eszi ki a Skála terasz egy részét, melyet a tervezői akarat egykor a felüljáróval kötött össze, de melynek gyalogosforgalmát az illetékesek már vagy húsz éve betiltották. Á lljunk is itt meg egy pillana t- ra, a Bajcsy meg a Teréz sarkán, a senki földjén, hogy megcsodáljuk ezt a felüljárót, mely vagy harminc éve uralja itt a teret. Ami engem illet, már az építésekor se szerettem, ezek a betonmonstrumok valahogy összenyomják a világot maguk körül, ráadásul darabokra szeletelik és a gyalogosok elől (meg az összes többi autós elől is, akik nem épp a felüljárón kelnek át) elveszik a kilátást is. Szerintem a felüljárók autópályákra valók, nem a belvárosba: manapság, amint látom, persze a véleményemtől függetlenül, ebbe az irányba mozdul el a közgondolkodás is, magával rántva az aluljárókat is, melyekről én, ab ovo, nem vagyok ilyen szigorú véleménnyel. (Más kérdés, hogy mi zajlik manapság a megmaradt pesti aluljárókban: de hát az nem építészeti probléma.) Az már csak hab a tortán, hogy szegény felüljáró milyen pórul járt már a születésekor. A munkások, ahogy szokták, rohammunkában építették-valami piros betűs ünnep közeledhetett, vastagprémi- umos borítékokkal - és hogy gyorsabban menjen a munka, két oldalról támadtak. Csakhogy ahogy közeledett egymás felé a híd két oldala, kiderült, hogy van közöttük egy kis differencia. Nem nagy, igazán, családtagok között fel se tűnt volna, de a hidaknál, tudják, szigorúbbak a szabályok: ha csak egy kicsit nem találkozik a jobb oldala a bal oldalával, abból komoly bajok származha ínak. Ez történt itt is, vissza kellett bontani az egészet, a hídépítő vállalatnál fejek hullottak, a pestiek meg jót nevettek a dolgon. Mára bevonult az egész a város anekdotakincsébe. M a a hídnak mérnökileg semmi hibája, aki akar, könnyűszerrel átsuhanhat rajta, de attól még bőven ráférne a felújítás. A hozzá ragasztott gyalogátkelő feljárója a Westend előtti járdán régen le van zárva, mégis tönkrement egészen. A korlátok rozsdásodnak, elkoptak. A pilonok alatt, a parkolónak használt alsó betonplaccon tönkrement szellőzők nehezítik a mozgást. A tartófalakra színes személyes névmásokat festettek az illetékesek, a korlátra mindenféle tacepaókat kötöztek illetéktelenek. Ottjáriamkor egy rég elmúlt tüntetés molinóját rángatta a szél, és egy bankellenes lepedő maradékát-nagyobb részét valószínűleg hivatalos közegek vették le. Akárhogy is, jelenleg siralmas képet fest a tér, és csak reménykedni tudunk, hogy jövőre már nem így lesz. H anem amiért bátor voltam elcsalni ide magukat, az a kis szabadtéri kiállítás, mely a bontással egyidejűleg jelent meg a rövidesen eltűnő falakon. Hatalmas plakátok sora mutatja be, milyen volt ez a tér az elmúlt két évszázadban - térképek, rajzok, fotók követik egymást, és ez már nekünk, angyalföldieknek is tartogat néhány érdekes meglepetést. Önök tudták például, hogy 1860 körül a Nyugati ránk jutó környéke még teljesen lakatlan volt, és egyetlen tulajdonos birtokolta az egész vidéket a Visegrádi utcáig - hogy tehát a Váci út üres telkek között kezdődött? És azt, hogy 1872-re egy gőzmalom épült fel ezen a telken - a mai nagykörúton tehát! -, melyet Unió gőzmalomnak neveztek:? Bevallom, én nem tudtam: úgyhogy szeretettel nézegettem az elegáns bérpalotákat, melyek azóta épültek itt, az emberek és boltok nyüzsgő, vásári világát, és elképzeltem, milyen lesz itt az élet mondjuk százötven év múlva. Jolsvai András
