XIII. Kerületi Hírnök, 2014 (20. évfolyam, 1-24. szám)
2014-11-07 / 21. szám
XIII. KERÜLETI HÍRNÖK 2014. NOVEMBER 7. Mozaik Készül az önkormányzat jövő évi költségvetési koncepciója, melyet várhatóan a novemberi ülésén tárgyalhat meg a képviselő-testület. A koncepció léte azért sajátságos, mert elkészítésének kötelezettségét az államháztartásról szóló törvény módosítása időközben megszüntette. Ismeretes, eddig a tényleges büdzsé elfogadását minden évben megelőzte egy hasonló tervezet elfogadása, mostantól - elvben - ez is másként lesz a helyhatóságok életében, de nem a XIII. kerületben. A városrész vezetői ugyanis - a fentiek ellenére - mégis a képviselő-testület elé terjesztik javaslatukat a jövő évi költség- vetési tervezést megalapozó fő irányok kijelöléséről. Ez azonban nem egyszerű a feladat, ugyanis egyelőre igen kevés konkrétum áll rendelkezésre a 2015-ös központi, azaz állami szabályozással kapcsolatban, ezért az önkormányzatok a korábbi esztendőkhöz képest csak később ismerhetik meg az őket érintő kiemelt szempontokat, a főbb sarokszámokat, s egyéb részleteket, melyek lehetővé teszik pénzügyeik megalapozott tervezését. A XIII. kerület fő feladataként továbbra is az elmúlt években elért gazdálkodási eredményeinek és magas szolgáltatási színvonalának megtartására törekszik. Ezért a koncepció kiemelt fontosságú elvek mentén készül, elsőként is az egyensúlyi költségvetés összeállítására, ami a bevételek megalapozott tervezését és a kiadások teljes körű számbavételét jelenti. A városrész hosszú évek hagyományát folytatva továbbra sem tervez hitelfelvételt, azaz semmilyen, adósságot keletkeztető ügyletből származó bevétellel, de külső finanszírozású működési hiánnyal sem számol, ilyet nem is tervez. Csak így garantálható a bevételek és kiadások egyensúlya a leendő költségvetés elkészítésekor. Hasonlóan fontos elv, hogy a kiadások tervezése a kötelező feladatok, valamint a ciklusprogramban megfogalmazandó célok elsődlegességével, s az elfogadott ágazati programok és koncepciók szerint történhet. A koncepció azt a törekvést is rögzíti, mely szerint biztosítani kell az önkormányzati szolgáltatások elért színvonalát, a takarékos, hatékony, biztonságos feladatellátás feltételeit. Az is megfogalmazódik, hogy a kiadások között kiemelten kell kezelni a hátrányos helyzetűek támogatását, a kerület rászoruló lakosságának szociális segítését. A lakókörnyezet ápolása is alapelv, ezért a leendő büdzsében a felújított közterületek intenzív fenntartásával biztosítani kell értékük, színvonaluk megőrzését. Végül, de nem utolsósorban a költségvetési koncepció azt is rögzíti: a kiadásokon belül meg kell teremteni az önkormányzati vagyon értékét megőrző-gyarapító felhalmozási arányt (értve itt a zöldfelületek, utak, önkormányzati lakóházak, intézmények tervszerű felújítását, fejlesztését). Jövök'inegyek 110. K atona József utcai lakos let- tem: igaz, csak ideiglenesen és balkézről, de mégis. Az történt, hogy a kisebbik lányom az után- futóival (Bertalan nevű férjével és Simon nevű gyermekével) ideiglenesen oda tette át székhelyét, így aztán mindennapos vendég lettem magam is. (Otthonuk ma már, mint oly sokaknak az ő nemzedékükből, a messzi Amerikában van, s ha, mint most is, hosz- szabb időre hazalátogatnak, la- kásbérlésre adják a fejüket: ezúttal az Ujlipótváros divatos részén, a Pozsonyi út közelében esett ez meg velük.) Ha ez a sorozat afféle jövésmenésekről szólna, mint egyik kedvencem, Lawrence Sterne alapvetése, az Érzelmes utazás, most szívtáji dolgokról kellene írnom, arról, hogyan tud vagy nem tud egy család az óceán két partján élni egyszerre, milyenek a találkozások és elválások, a távolodások és közeledések, az egyre érthetetlenebb történetek és a régmúltból előhívott váratlan gesztusok, melyek egyszerre meghitté varázsolnak egy találkozást. Arról kellene írnom, ami egyre többeknek napi tapasztalata lett mostanában, milyen érzés leszármazottainkat egyre távolabb tudni, s milyen érzés egyik percben abban reménykedni, hogy rövidesen hazatérnek, másik percben meg abban, hogy soha nem térnek haza. Megtalálják a boldogulásukat egy boldogabb világban, ahová gyermekeik már teljes jogú polgárként kérnek bebocsájtást. Ilyesmikről kellene írni, félelmekről és reményekről, elhallgatásokról és kifakadások- ról és félszavakról, melyekből egyre kevésbé értjük egymást. De hát ez nem egy érzelmes utazás (vagy legalábbis nem annyira), és fájdalom, én sem vagyok egy Steme: így aztán ez a fejezet mégis inkább a Katona József utcáról fog szólni, ahol másfél hónapra balkézrőli lakos lettem magam is. Illetve főleg arról, mennyire megváltozik egy környék, egy utca képe bennünk, ha váratlanul más szögből nézünk rá. M ert hiszen jól ismertem én a Katona József utcát kisgyerekkorom óta. Laktam is a közelében egykor, és ma is gyakran átmegyek rajta reggelenként, munkába haladván, ha a Visegrádi utca bedugul. (Maguk értik, miért éppen nyolc előtt kell a kukáknak eltorlaszolniuk a forgalmat Pest-szerte! Mert én bizony nem értem.) Tudok róla rengeteg dolgot (például, hogy a belga sörözőt a sarkon régen Kassainak hívták, és hogy a nagy drámaköltő - akinek ugyan semmi, de semmi kapcsolata nem volt ezzel a városrésszel, soha nem is járt itt, de attól mi még büszkék lehetünk rá -mára tizenkilencedik század vége óta adja a nevét ennek az addig teljesen névtelen - de nem népié len! - utcának), volt róla elképzelésem, de az aprólékos megismerés heteiben mégis volt mit finomítanom a képen. Mert az aprólékos megismerésben, bizony, nem volt hiány: biztosította ezt mindjárt a parkolóhelyekért folytatott küzdelem. Bevallom, korábban nemigen voltam tudatában, hogy ilyen - hogy is mondjam csak - kiélezett ez a helyzet. Esténként akár fél órát is keringhet az ember a környéken, mire végre üres parkolóhelyre lelhet, de a többi napszakban is jól tesz- szük, ha rászámolunk az útra még egy negyed órát. Persze, ha nem sietünk, sok mosolygós percet szerezhetünk magunknak ebben a küzdelemben. Van abban valami humoros, amikor észrevesz- szűk, hogy három-négy autó köröz már mögöttünk — azoknak ugye, még kevesebb az esélyük, mint nekünk. Persze, aztán le- hervad arcunkról a mosoly, amikor azt látjuk a visszapillantó tükörben, hogy az egyik üldözőnk váratlanul más irányt választ, és arrafelé tényleg talál magának helyet. Akárhogy is, a darwini tanokat mindenki a gyakorlatban tapasztalhatja meg, aki azon a részen parkolászatba kezd. D e ezzel végére is értünk a negatívumoknak. (Ja nem, bocs, ott van még a lift, az is komoly kihívást jelent a földi halandóknak. Nem tudom, hány éves, de sokkal többnek látszik. És fújtat, köhög, rázkódik, jajgat, míg csigalassúsággal a negyedik emeletre ér. Az ember lefelé is, felfelé is elbúcsúzik az élettől, amikor beszáll: igaz, eddig még mindenki megérkezett.) De a parkolás meg a lift okozta megrázkódtatásokat tökéletesen feledteti az a pezsgő, vidám, nyílt szívű élet, mely ezt a környéket oly mélyen jellemzi, s mely annyira egyedivé varázsolja ezt a világot. Mindent lehet szeretni a Katona József utcában. Az elegáns házakat (négy-öt emeletes a többség, igaz, akad egy darab egyemeletes is, mutatóba, régi idők hírnökeként), az üzleteket (ahol három könyvesbolt meg egy antikvárium található néhány sarok hosszában, ott már nem lehet baj), az éttermeket és étkezdéket, a presszókat, az emléktáblákat (színészlakta környék ez, látszik azokból is), de főleg az embereket. Akik szembejőve köszönnek az idegennek is, rámosolyognak a kismamákra és megsimogatják a kutyákat. Akik egy hét alatt befogadtak engem is, a jövő-menőt. Jolsvai András Hitel nélküli, stabil jövőkép etési koncepció 2015 Nem kötelező, de lesz tervezet
