XIII. Kerületi Hírnök, 2014 (20. évfolyam, 1-24. szám)

2014-10-16 / 20. szám

Mozaik

Építészetünk A-tól Z-i g Faludi utca 1.

Adóforintos esztétika

Alig néhány nap híján 145 éve, 1869. október 5-én Szécsényben született a nemzetközileg is is- mert és elismert építészművé' szünk, Hegedűs Ármin. A ma-; gamfajta „gyalogos betűvető” szerencséje, hogy e dátum egybeesik a betűrend szerint haladó so-, rozatunk következő épületének bemutatásával: a Duna Plázával szemközti oldalon álló, 1926- 1927-ben emelt Faludi utca 1. alatti ház ugyanis a honi építészettörténetben előkelő helyen jegyzett Hegedűs Ármin-Böhm Henrik tervezőpáros alkotása. S ha már az érdekes időbeli egybeeséseket említettem, történetünk vonatkozásában akad még egy, igaz, ez nem „kerek” évforduló, de október 23-án lesz 78 éve, hogy Böhm Henrik 1936-ban 69 éves korában meghalt.

Amint az Nagy Angéla: Az ismeretlen Hegedűs című, 2012- ben publikált írásából, valamint több más, például az Építészfó- rum és a BudapestlOO összeállításaiból kirajzolódik, a két tervező 1896-tól társul és nyitja meg építészirodáját. Közös munkáik mellett mindketten vállalnak önálló megbízásokat is, de számos alkotásuknál nehéz eldönteni, hogy egyéni vagy közös műről van-e szó. Ami biztos, munkásságukban meghatározó Hegedűs fővárosi mérnöki tevékenysége, és valószínűsíthető, hogy ezáltal széles körű ismertségre tettek szert. Bizonyítja ezt a tényt számos - ma is fennmaradt - középületük, és egyéb munkáik, mint például a Váci út-Gyöngyösi utca-Faludi utca területén álló bérházcsoport, melynek építtetője Budapest Székesfőváros, igaz, a jelen és a soron következő írásunkban bemutatandó Faludi utca 1-et és 5-öt a Pesti Hazai Takarékpénztár bevonásával építették.

Mielőtt sorsukat összekötötték volna, egyetemi éveik után mindketten számos tanulmányúton vettek részt, Ausztriát és Németországot egyaránt megjárták, Hegedűs emellett Olaszországot kereste fel, míg Böhm Hollandiát, Svédországot és Dániát. A 76 évesen autóbalesetben elhunyt Hegedűs temetése alkalmából egy korabeli nekrológ kiemeli, hogy külföldi hírnevét a Sebestyén Artúrral és Sterk Izidorral közösen tervezett Gellért Szálló, valamint a trencsénteplici

és pöstyéni fürdőszállók hozták neki. Apja, Hegedűs Soma az 1848-49-es szabadságharcban orvosként vett részt. Egyetemi oklevelet 1891-beft szerzett a Budapesti József Műegyetemen. Tanulmányai alatt és után Wellisch Alfréd irodájában munkálkodott, aki sokat dolgozott a fővárosnak. Első munkaadója nyomdokaiba lépve, 1893-tól nyugdíjazásáig Budapest székesfővárosi főmérnöke lett. Pályáját egy nagyon izgalmas, változó korban futotta be, épületeit a rendkívüli sokféleség jellemzi úgy funkciójukban, mint formai kialakításukban, s a historizmus, a magyar szecesszió, a neobarokk és a modern stílus jegyeit hordozzák. Épületei nagyrészt szinte változatlanul ma is megvannak, közülük nyolc kiemelkedő áll műemléki védelem alatt, több pedig helyi védettséget élvez.

Böhm Henrik 1867. április 10én egy várpalotai zsidó családban született, építészoklevelet a Budapesti József Nádor Műszaki Egyetemen szerzett. Legszebb alkotása a szecessziós stílusban 1904-ben épült Csáktornyái kaszinó. Közös irodájuk nevéhez a

Jövök'tnegyek 109.

Negyedszázaddal ezelőtt egy jó nevű napilap munkatársaként rí* portsorozatot írtam pusztulófél- ben lévő kastélyainkról. Persze, nem csak az állapotuk érdekelt, lehetséges jövőjük, hanem a múltjuk is: történetük, legendád juk. Egy kis nógrádi falu omlado- zó kastélya mellett ráakadtam az egykori ispánra. Az öregúr elme- sélte, hogy a háború végén, ami- kor az idős gróf úgy döntött, csa- ládjával együtt elhagyja ősi fészkét, a felpakolt hin tóról egyszer még visszapillantott a kastélyra, aztán szívéhez kapott és meghalt. Az ispánja temette el, mert hisz a

családnak menekülnie kellett. Igazán megható történet volt, meg is írtam, ahogy illik, kihangsúlyozva a hazaszeretetei, a hűséget és a nehéz idők tragikumát. Sok gratuláló levelet kaptam aztán, büszke is voltam magamra a végtelenségig, mígnem egy napon külföldről érkezett üzenet, a hajdani gróf fia írta, és valami olyasmit tartalmazott, hogy köszöni az apjáról írott megrendítő sorokat, minden betű igaz belőle, de a teljes igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy a gróf halálát az elvesztett otthon iránti keserű vágy mellett okozhatta az a géppisztolysorozat is, melyet a faluba érkezett orosz katonák adtak le, s melyből egy lövedék épp a menekülő arisztokrata szívébe hatolt.

Sokáig őriztem ezt a levelet, ilyen elegánsan, ilyen finoman, ilyen úri módon még sosem tettek a földdel egyenlővé, ilyen pontosan még sosem figyelmeztettek hivatásom korlátáira. Egy újságíró jobbára csak a felszínt kaparja, akármennyire igyekszik is: egy-két óra alatt sosem lehet teljes mélységében'feltárni egy történetet, akárhány emberrel beszélünk is. (Akik ismerik Sánta Ferenc híres riportkönyvét, a Húsz órát, pontosan tudják, miről beszélek.) Már sose fogom megtudni, hogy az egykori ispán félelmében hallgatta el a valóságos történetet előlem, vagy any- nyiszor mesélte ezt a szelídített változatot az évtizedek során, hogy maga is hinni kezdett benne, vagy az egészet csak hallomásból ismerte, anno nem is volt jelen az eseményen. De még az is lehet, hogy a messziről jött újságírót akarta felültetni. Akárhogy is, jó lecke volt, azóta óvatosabban bánok a tényekkel. (Az egyszerűség kedvéért jobbára negligálom őket.)

századforduló utáni időszak jelentős épületei fűződnek, de a húszas évekre a fürdő- és szállodaépítészet lett a „vezérfonaluk”. Épületeik közül kiválik a budapesti Szervita téri egykori Törökbankház (1906), mely pártázatos, díszes, hangsúlyos attikafalával feltűnő. Emellett kivették részüket a fővárosi kislakásépítésből is: irodájuk tervezte a Váci út-Gyöngyösi utca-Faludi utca területén álló bérházcsoportot. Csakhogy ez alaprajzában és

homlokzataiban többnyire igénytelennek mondható.

Úgy tűnik, az alkotóira másutt egyébként oly jellemző fantázia megcsappant, pontosabban meg- csappantatott: ilyen az adóforintok esztétikája.

K.A.L

(Köszönjük az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény segítségét! Sorozatunk Ferkai András Pest építészete a két világháború között című munkáján alapul.)

Ez a régi történet, ez a régi tanulság jutott eszembe most, amikor belelapoztam abba a könyvbe, melyet egy olvasó hagyott a szerkesztőségben, nekem dedikálva. A könyv mellé egy levél is járt, a szerző megindokolja benne, miért kaptam a könyvet: hogy valós képet alkothassak arról a világról, amit ábrázoltam. A Népszigetről van szó, pontosabban egy kajakkenu szakosztály népszigeti hétköznapjairól és ünnepeiről. Emlékeznek talán, a nyáron írtam arról, hogy arrafelé bóklásztam, és beleszaladtam, mintegy véletlenül, a kajakos-kenus ifjak versenyébe, melyet éppen ott rendeztek. Nekem nagyon tetszett a vidám, fiatalos összejövetel, a nyüzsgés, a kavalkád, az egész jókedvű juniális, nem csoda, hogy órákig bámészkodtam ott, s aztán a tudósításom (vagy mi) is bárányfelhősre sikeredett. Nos, a könyv szerzője éppen azért keresett fel, hogy megmutassa nekem e világnak az árnyékosabb oldalát. A szerző (nevezzük, mondjuk, Bébének Ottlik halhatatlan hőse után, nem hatalmazott föl, hogy valódi nevét közzétegyem) persze megmutatta már korábban másoknak is, egész könyvet szentelt annak bemutatására, hogy a békés felszín mögött micsoda sötét dolgok folynak egy népszigeti vízi bázison. Mennyi visszaélés, mennyi mutyi, korrupció fordul elő ott,

és mennyi alkalmatlan ember a fiatalok edzésére, nevelésére. Érdesen kemény hangú, szomorú- ságos könyv ez, melyben a szerző (aki maga is a telep alkalmazottja volt, de elbocsájtották) bibliai átkokat szór mindenkire, és szörnyű vádakat vág minden szembejövő fejhez, de amiket leír, ha csak a fele igaz, már elég kell legyen a bűnügyi szervek figyelmére.

Elszontyolodtam, mi mást is tehettem volna. Olyan szép volt az a kép, melyet magamban őriztem arról a délutánról. Nem tudom persze, honnan is tudhatnám, igaz-e mindaz, amit Bébé leír! Vagy mennyi igaz belőle. Sértett, megbántott ember, az látszik a könyvből, és az ilyesmi gyakran homályosítja a tisztánlátást. De az is látszik, hogy nem magáért haragszik, hanem a telepért, a közösségért, a fiatalokért. Értük írta meg ezt a könyvet, a saját költségén adta ki, és ez akkor is tiszteletet érdemel, ha sok mindenben nincs igaza.

ítélni nincs jogom, eszközöm se. Nem is teszem. Csak megosztottam önökkel a krónikás örökös dilemmáját: ő csak jön és megy, és közben pillanatfelvételeket készít, hangulatokat, eseményeket rögzít. Amelyek akkor és ott érvényesek.

Ez a dolguk. Csak ez.

Jolsvai András