XIII. Kerületi Hírnök, 2014 (20. évfolyam, 1-24. szám)

2014-06-05 / 11-12. szám

Díszpolgárok/Kerületünk díjazottjai 2014. Június 5. XIII. KERÜLETI HÍRNÖK Gergely Ágnes író, költő, műfor­dító tavaly töltötte be a nyolcva­nat. Majdnem hatvan éve ír. Szá­mos elismerésben részesült: két alkalommal kapott József Attila- díjat, 2000-ben pedig Kossuth- díjjal tüntették ki. Idestova,öt­ven esztendeje költözött a Pan­nónia utcába: az alig másfél szo­bás barátságos otthon falait megtöltik mesterségének címe­rei, a könyvek. Pedig eredetileg színésznek, jobban mondva elő­adóművésznek készült. Akkor még nem sejtette, hogy valami­kor saját költeményeit fogja sza­valni. Olyan időszakban volt fiatal, mikor a polgári származás - édesapja a Zalai Hír­lap újságírója, édesanyja tisztviselő volt- hátránynak számított. A Színművésze­tire 1950-ben szeme előtt egy olyan fia­talembert vettek fel, aki a felvételin min­den kérdésre azt válaszolta: nem tudom, én csak egy egyszerű traktoros vagyok. Nem sokkal ezután Gergely Ágnes beállt esztergályosnak a Mozdonygyárba. Sze­retett ott lenni: azt mondja, az ott töltött két év életének izgalmas része volt. Az­tán 1952-ben ismét célba vette a Színmű­vészetit, ezúttal a rendezői szakot. A fel­vételin azt hajtogatta: nem tudom, én csak egy egyszerű esztergályos vagyok. És- felvették. Többet aztán nem ment a fő­iskola tájékára. A szakérettségit követően az ELTE ma­gyar-angol szakára járt. Irodalmi mun­kásságát még az iskolában latin fordítás­sal kezdte, később orosz, angol, francia, német verseket ültetett át magyarra. Első költeményei 1963-ban jelentek meg, a re­gényírás tíz évvel később következett, majd jóval ezután kezdett esszéket is írni. Egyetem után egy darabig Újpesten taní­tott, aztán rádióriporter, illetve szerkesz­tő lett. De mint'mondja, legkedvesebb munkahelye az ELTE doktorképzője volt, ahol műfordítást tanított. O maga egyéb­ként afrikai irodalomból doktorált, de szí­ve csücske Yeats, a Nobel-díjas ír költő, akiről „Nyugat magyarja” címmel köny­vet is írt. Este, sőt inkább éjszaka dolgozik: ilyen­kor érez olyan belső csendet, ami az írás­hoz kell. De hogy hogyan is jön az ihlet, azt hatvan év után sem tudja. Kézzel ír egy nagy alakú, papírillatú vonalas füzetbe. Aztán következnek az esetleges javítások ugyanide, amíg a végleges változatot szá­mítógépbe nem ülteti. Azt mondja, ritka, hogy a mondandó azonnal kiömlik, mint a láva. Egykori mozdony gyári oktatója, Várnai Zoltán - akivel haláláig jóban voltak - az alkotás­hoz is életre szóló útravalót adott, mikor arra tanította: esztergálni úgy kell, hogy előbb nagyolunk, aztán simítunk, végül csiszolunk. Az íráshoz erős ritmusérzék kell - szerencsére ez megadatott neki. Ma is aktív életet él: hangversenyre, operába, színházba jár, és mint mondja, szenvedé­lyesen barátkozik. Gyakran jár vissza szülőhelyére, Endrődre, ahol nem csak a gyönyörű Kő­rös-partot, meg a szép barokk templo­mot csodálja meg újra meg újra, hanem mindig találkozik endrődi és gyomai ba­rátaival is. Ápolja a kapcsolatait régi egyetemi évfolyamtársaival, kéthavonta találkoznak egy budapesti kisvendéglő­ben. Osszejár tanítványainak egy cso­portjával, akiket világ- és magyar iroda­lomra tanít. A volt szakérettségisek pe­dig - többségük külkereskedő lett - egy­más lakásán kávéznak, teáznak vagy ebé­delnek. írói terveiről babonából nem beszél részletesen, csak annyit árul el: kortársai­ról szeretne írni. Azért érzi szükségét, hogy belefogjon ebbe a sok kutatómunkát igénylő műbe, mert mint mondja, irtóza­tos a felejtés tempója, és olyan nagyságok irodalmi emléke süllyed el, mint például Hajnal Anna, Vas István vagy Jékely Zoltán. Csop Veronika Dr. Kemény Dénes tizenöt éven keresztül vezette a magyar vízi­labda-válogatottat, ez idő alatt három olimpiai aranyat is bese­pert. A szövetségi kapitány ekkor vált egy ország kedvencévé, bár ví­zilabdázói, majd edzői sikereiről korábban is lehetett hallani. Arról kevesebbet, hogy a sportpályafu­tása mellett számos éven át állat­orvosként is dolgozott. 2012 óta a Magyar Vízilabda Szövetség elnö­keként már nemcsak csapata, de az egész sportág jövőjéért dolgozik. Kemény Dénes is a kerületből in­dult, Angyalföldről: a Gömb utcá­ban született...- Kötődik a XIII. kerülethez!- Életem első 18 évének emlékei kötnek ide. Itt születtem, a Gömb utcában, majd 11—18 éves koromig a Róbert Károly körút Dunához közeli részén laktunk. Egy ház­ban Koncz Gáborral, Dómján Edittel és Káló Flóriánnal. Gábor különösen jó bará­tom lett, sokszor lejött a meccseimre, sőt, tőle tanultam meg vízisízni is. Itt jártam is­kolába is, a Hegedűs Gyula utcai Sallai Im­re Gimnáziumban érettségiztem, angol ta­gozaton.-Édesapja, Kemény Ferenc, Fecsó bácsi is maradandót alkotott a vízilabdában, a BVSC első osztályú játékosaként. Nekikö- szönhető, hogy ön is a vízilabdát választot­ta hivatásául'?- A szüleim hároméves koromban el­váltak, és engem az apám nevelt, így elke­rülhetetlen volt, hogy mindenhova vigyen magával, így az uszodába, az edzésekre is. Mindig csinos úszólányokat kért meg, hogy vigyázzanak rám, amíg ő úszik... Egy­szerűen odakeveredtem az akkori olimpiai bajnokok, sportsztárok közé, olyan embe­rek között nőttem fel, hogy a választásom szinte törvényszerű volt.- Kevesen tudják, hogy állatorvosként is dolgozott.- Az uszodai légkörben megengedhetet­len, hogy valaki ne célozzon meg legalább egy egyetemi diplomát. Ha megnézi az olimpikonok nevét, egy csomó doktor van közöttük... Én mind a két pályát komo­lyan vettem. Profi sportolóként napi két­szer két órát vízilabdáztunk, emellett ju­tott rá időm, hogy napi 6-8 órában állator­vosként dolgozzam. 18 éven át tettem ezt: az első években falusi körülmények között, majd kutató állatorvos voltam laborban, az utolsó 10 évben pedig Olaszországban egy kisállatklinikán dolgoztam, ott, Rómá­ban szereztem szakedzői diplomát is.- Ez azelőtt lehetett, hogy elvállalta 1997-ben a magyar válogatott vezetését. Milyenek voltak az olasz évek/- Itthon valószínűleg nem játszhattam volna ilyen sokáig. Így 38 éves koromig ví­zilabdázhattam, ami hatalmas dolog! Min­den sportoló életében sokkoló pillanat, amikor abbahagyja a versenyzést. Azt szokták mondani, hogy ez az a pillanat, amíg gyerek maradhatsz, amíg van egy edződ, aki szinte olyan, mintha a szülőd lenne...- Mit hozott magával Olaszországból?- Demokratikus gondolkodású, nyugati szemléletet, amit ötvözhettem az itthoni gondolkodásmód előnyeivel. Azt hiszem, ha nincs ez a korszak az életemben, akkor kapitányként nem lettek volna olyan mon­dataim, melyek gyökeres változást hoztak a válogatott életében.- Benedek Tibor váltotta önt a kapitá­nyi poszton, jelenleg pedig ön a Magyar Vízilabda Szövetség elnöke, a Magyar Edzők Társaságának alelnöke, a FINA edzői bizottságának a tagja. Mennyiben változtak a céljai7- Már nem a napi meccs végeredményé­ért dolgozom, hanem az egész vízilabda jö­vőjéért, menedzseléssel, értékesítéssel, a jövőkép alakításával foglalkozom. Például mindent elkövetek, hogy más, Európában vagy akár a tengerentúlon nálunk jobban prosperáló sportoktól ellessem a titkokat, a technikákat, akár magát a játékot illető­en, akár a körítést illetően, azaz a tudást, amivel eladják a sportágakat. Bárd Noémi Polli A Liszt Ferenc Kamarazenekar ünnepi előadása A közönség, melynek soraiban ott voltak a testvérvárosok polgármesterei is

Next

/
Thumbnails
Contents