XIII. Kerületi Hírnök, 2013 (19. évfolyam, 1-24. szám)

2013-01-17 / 1-2. szám

Az Év Szakdolgozója 2012 Balogh Ildikó reumatológus asszisztens o Egészségügy 2013. JANUÁR XIII. KERÜLETI HÍRNÖK „Fönt főnök vagyok, lent csapattag* Kollégái szerint akár pszichológus is lehetne Nem titkolja, hogy a nyilvános szereplés valamiért idegen tőle, ugyanakkor kollégáival és a bete­gekkel mindig meg tudta találni a hangot. Lassan másfél évtizede dolgozik a Szegedi úti szakrende­lőben Balogh Ildikó, a reumato­lógia csoportvezető asszisztense, aki a legutóbbi Semmelweis-na- pon Az Év Szakdolgozója elisme­résben részesült. Türelmes és el­fogadó személyiségnek ismeri mindenki. Valószínűleg nem véletlenül választott magának másokat se­gítő, támogató foglalkozást. Le­het, hogy beteg nagymamájának ápolása is efelé terelte. De bizto­san közrejátszott az is, hogy szü­lei, de főleg az édesanyja nagy szi­gorral nevelték, amit a mai napig igazságtalannak érez. Amikor maga is anya lett, úgy határozott: saját két lánya más légkörben fog cseperedni. Ma már elmondhat­ja, hogy sikerrel járt. A gyerekei őszintén beszélhettek vele min­den gondjukról, bajukról, ő pedig nem büntetett, hanem igyekezett megérteni és mindenben támo­gatni őket. Cegléden végzett a Török Já­nos Egészségügyi Szakközépisko­lában. Rögtön az érettségit köve­tően a Honvédkórház érsebésze­tére került. Ez olyan hely volt, ahol sokat lehetett tanulni. Na­gyobbik lánya születése után ugyanitt folytatta, majd miután öt évvel később megszületett a ki­sebbik lánya, a három műszak he­lyett asszisztensi munkát kere­sett. A kerületben a reumatológi­án és a fogászaton is kínálkozott lehetőség: ő az előbbi mellett döntött. Ennek immár több mint tizennégy éve. Érezte, tudta, hogy a betegek szeretik, és a főnökei is meg van­nak vele elégedve. De mint mondja, őszintén meglepődött, mikor jó egy esztendeje főnővér- helyettesi tevékenységet ajánlot­tak neki. Először nem is akarta el­fogadni. Attól tartott, nem tudná szeretni az adminisztrációt és a sok papírmunkát. Aztán mégis ráállt, hogy kipróbálja magát ezen a területen is. Most hetente két napot az új tevékenységével tölt fent, az igazgatóságon. A másik három nap a régi, megszokott asz- szisztensi munkáé a reumatoló- gusok mellett. Nemcsak ő ragasz­kodik a főnökeihez, azok sem szí­vesen engedik el. Hogy mit hoz majd a jövő, nem tudni, az azonban bizonyos, hogy Balogh Ildikóban adva vannak mindazok a képességek és eré­nyek, amelyek vezetői munkára is alkalmassá teszik. Kollégái sze­rint akár pszichológus is lehetne. O maga azt mondja, itt mindenki beteg, és mindenkit meg kell hall­gatni. És nem számít, hogy celeb vagy hajléktalan, meg kell próbál­ni segíteni rajta. Azt tapasztalja, hogy főleg az egyedülálló idős em­berek éhesek a jó szóra. Fiatal ko­ra ellenére neki is volt része be­tegségben. Két gerincműtéten is átesett, és tapasztalta, hogy a kór­házi dolgozók és a betegek egy­aránt nehéz helyzetben vannak. Helyettes főnővérként körül­belül kétszáz nővér, illetve asz- szisztens tartozik hozzá. És nem csak a szabadságolások, a nyugdí­jastalálkozók intézése hárul rá, hanem személyes ügyek is. Bár a tolerancia híve, időnként kény­telen vállalni a konfrontációt is a kollégákkal. „Vulkán-típusnak” nevezi magát: sokáig tűr, aztán egyszer csak kimondja, ami a szí­vén van. De úgy látja, ezért nem haragszanak rá, sőt nemegyszer békebírónak kérik fel. Ezt a sze­repet is szívesen vállalja, hiszen életük jó részét a munkahe­lyükön töltik, nem mindegy, hogy milyen hangulatban. Mint mondja, „fönt” főnök­nek kell lennie, és a barátság hát­térbe szorul. Ezért is ragaszkodik ahhoz, hogy „lent” is legyen, ahol ő csupán egy csapattag. Fontos neki, hogy itt a kolléganői sose érezzék főnöknek. Ahogy fogal­maz, egyszerű embernek nevel­ték, és furcsa neki, hogy vezető­ként tartanak tőle a „lányok”. Szabadidejét főleg a család fog­lalja le. Huszonkét éves Szandi lánya utolsó éves főiskolás, Ivett, a kisebbik középiskolába jár, és érettségi után cukrásznak készül. Gyermekein kívül a közelükben lakó szüleivel is sok időt tölt. Gyerekkora óta falja a könyveket. Ezekből az otthonukban sincs hiány. Újságot főleg útközben ol­vas a vonaton, míg Albertirsáról a fővárosba ér. Csop Veronika INGYENES SZEMVIZSGÁLAT MINDEN KERETRE! Bármilyen lencsével! Akciós lencsével is! Részletek a boltban. LEHEL Piac, Emelet (a mozgólépcsőnél) Hétfő-péntek 9.00-18.00 ■ szombat 9-00-13.00 Telefon: 288-6960 Prevenciós Központ Családi hétvégék Elménytéli pillanatok A XIII. kerületi önkormányzat Szociális, Egészségügyi és Műve­lődési Bizottsága pályázat útján nyújtott támogatásának köszön­hetően a 2012-es év utolsó ne­gyedévében, az őszi időszakban Családi hétvégék ve­lünk címmel soroza­tot indított a Pre­venciós Köz­pont a szociáli­san hátrányos helyzetű csalá­dok számára. A programokat az őszi időszak­ban három alkalommal, hétvégi napon rendezték meg. A résztve­vők olyan élményekben gazda­godtak, mint az Orczy Kaland­park meglátogatása, a Fővárosi Állat- és Növénykert bejárása, valamint a Fővárosi Nagycirkusz produkciójának megtekintése. A közös családi együttlétek emlékezetes pil­lanatot nyújtottak a gyermekek­nek és a szüleiknek egyaránt, elő­segítve ezzel a tartalmas együttlé- tet. Fontos, hogy ebben a rohanó világban minél több eseménydús szabadidőt töltsön együtt a csa­lád, ezzel elősegítve a gyermek­szülő közötti kapcsolat ápolását, megerősödését. A gyermekek egészséges pszichoszociális fejlő­déséhez is szükséges, hogy a fel­nőttek a lehető legtöb­bet legyenek cse­metéjük köze­lében. A pályázat keretében szer­vezett színes programokkal az önkormányzati intézmény is hoz­zájárult ahhoz, hogy a szociálisan rászorultak izgalmakkal teli hét­végét töltsenek el együtt gyerme­keikkel.

Next

/
Thumbnails
Contents