XIII. Kerületi Hírnök, 2013 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2013-12-19 / 24. szám
Építészetünk A-tól Z-ig Csanádi utca 6/B c Mozaik Sejttervező és gipszbeton Mint azt az előzőekben megírtuk, számozásuktól és keretes beépítésüktől eltekintve, a Csanády utca 6/A és 6/B aligha tekinthetők testvéreknek. Utóbbi ráadásul építészettörténeti kuriózum, s mint azt Ferkai András lent hivatkozott művében megjegyzi: az „egyszerű, modem stílusú (ház - a szerk.), mint a szövetszerkeze- tes építés egyik korai példája, legalábbis fővárosi védelmet érdemelne”. S hogy miért is? Kos, a válasz a szövetszerkezetes megoldásban keresendő. Vegyük hát sorba a sajátos utat bejárt, 1942-44-ben emelt lakóépület fontosabb állomásait: megrendelője Vasvári Mihály okleveles gépészmérnök neje, leánykori nevén Heydrich Aloysia, az első - 1940-es változat - tervezője pedig Lajta Miklós. Csakhogy ki tudja, miért, ez a „rajzolat” vélhetően nem nyerte el Heydrich Aloysia tetszését, vagy más okból, de tény: 1942-ben papíron új, módosított forma születik, s a technológiai újításnak köszönhetően a ház az első fecskék egyike lesz Magyarországon. Ez azonban már Sámsondi Kiss Béla építész nevéhez köthető, végül az ő elképzelései valósulnak meg, s a ház statikusa is ő maga lesz. Ahogy a tervező, úgy a kivitelező is változik menet közben, míg eredendően Csiba Mihályé volt a lehetőség, végül Patner István kapja a megbízást. O pedig egy új szabályozási vonalon álló, hatemeletes, lapos tetős bérházat építhet fel, négyfogatú alaprajzzal, az emeleteken két 2 szobahallos és két 1 szoba-hallos garzonlakással. A ház homlokzata négytengelyes, a földszinten üzletekkel, középen a ház üvegfalú bejáratával, a magasföldszinten négy franciaerkéllyel. De ez esetben mégsem á küllem, hanem a statika rejti a különlegességet. A Nagykárolyban 1899-ben született és Budapesten 1973-ban meghalt, 1965-ben Ybl-díjjal elismert Sámsondi Kiss Béla 1920-1925 között végzi el a Budapesti Műszaki Egyetemet; 1924-től egy ideig a resicai acélműveknél, majd 1948-ig magántervező-építészként dolgozik. Először Temesvárott, ahol több lakóházat emel, vékonyfalú acélprofilokat alkalmazva fa-betonacél kombinációjú födémekkel. Családjával 1937-ben költözik Budapestre, ahol egy évtizeddel később feladja a „magánzói” létet, s egészen 1961-ig az Építéstudományi Intézet Építőanyag-ipari Kutató Intézetében dolgozik. Magyarországi ténykedése során olyan partnerei vannak, mint Olgyay Aladár és Olgyay Viktor, a később nemzetközi hírű építészfivérek vagy Korach Mór akadémikus. Sámsondi Kiss Béla kísérleti lakóépületeket tervezett, több pályázaton nyert első díjat, 1947-ben pedig megnyerte az Újszerű épületszerkezetek nevű tervpályázatot. O az állami tervezés egyik megalapozója. Feltalálta az emberi szervezet sejtrendszeréhez hasonló - a Magyar Szabadalmi Hivatalnál bejegyzett - szövetszerkezetet, ahol 1-2 centiméter vastag, gipszben dérmesz- tett vasbeton alkotja a teherviselő elemeket. A szerkezeti ötletből kiindulva bevezette többek közt a funkcionálisan több célú épületelemeket, a változtatható tereket, az automata takarítást, s a fö- démemeléses eljárást. Szövetszerkezetes épületek címmel 2013. DECEMBER 19. XIII. KERÜLETI HÍRNÖK 1965-ben jelent meg a találmányáról szóló kötet. A Csanády utca 6/B tehát eme statikai új ításnak köszönhetően ér(Köszönjük az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény segítségét! Sorozatunk Ferkai András Pest építészete a két világhábo- között című munkáján alapul. Fenti, rendhagyó írásunk, s néhány következő, az idén 100 éves épületeinket mutatja be a teljesség igénye nélkül.) Jövök-megyek 93♦ barátaimat is bevontam ebbe a játékba, és a magyar nyelv fedezékébe bújva egész este azt találgattuk közösen, milyen titkai lehetnek a szomszéd asztalnál ülőknek. A szomszéd asztalnál ülők voltak vagy nyolcan-kilencen, láthatóan a társaság fejének, egy középkorú férfinak a születésnapját ünnepelték, vígan, egymás szavába vágva beszéltek, ittak, gesztikuláltak, nem törődve a külvilággal. Mi is egyre jobban belemelegedtünk a kitalált történet színezésébe, onnan indultunk, hogy hősünk valószínűleg egyetemi oktató, családja és tanítványai köszöntik most, és odáig jutottunk végül, hogy szinte lelepleztünk egy veszélyes terrorista sejtet, mely, mondanom sem kell, igazi kommuna is. Ez persze csak játék volt, könnyed külhoni szórakozás, semmi más, de azért megnyúlt az arcunk, amikor a szomszéd asztaltársaság egyik tagja, szedelőzködvén, még odaszólt nekünk magyarul: - Viszontlátásra! További kellemes estét! Azóta csak magamban fejtek nem létező titkokat. A létezőkkel azonban más a helyzet: azokat boncolhatjuk nyilvánosan is. Az utóbbi hetek legizgalmasabb, legváratlanabb titka egy gazdag festményÖnök szeretik a titkokat? Én nagyon szeretem őket. Izgalmassá, rejtélyessé, regényessé varázsolják körülöttünk a világot. Mindenféle titkokat szeretek, az apró munkahelyi titkoktól (hogy ki udvarol kinek, s hogy ki hova megy szabadságra jövőre) a házbeli titkokon át (hogy Rohács bácsi visszaszokott a cigarettára és hogy Nagyék a harmadikon válnak) a karácsonyi meglepetésekig: hogy ki mit kap majd, mi hova van elrejtve az ágyneműs szekrényben meg effélék. Szeretem nagyon az elképzelt titkokat is, amelyeket csak én gondolok erről vagy arról, jószerivel minden alap nélkül, szórakozásból. Régen volt egy olyan játékom, hogy amikor jöttem-men- tem (merthogy én ezt csinálom, mióta tudom, jövök-megyek és figyelek, csak az utóbbi években meg is írom önöknek, ami közben történik velem), kitaláltam a szembejövők titkait. Persze, nem a valóságosakat, hanem csak azokat, amiket egyetlen benyomás alapján szereztem róluk. Figyeltem az arcukat, a ruhájukat, az utca többi szereplőjéhez fűződő viszonyukat, a szavaikat (ha megtették nekem azt a szívességet, hogy szembejőve mondtak valamit - a kezük ügyében lévő asszonynak, gyereknek vagy csak úgy, a mobiltelefonjuknak - és ezekből az apró mozaikkockákból egész bonyolult, titkokkal terhes történeteket voltam képes kitalál- Egy ízben, külföldön járva a az eszegyűjtemény felbukkanása a semmiből. A „titkos gyűjtemény”-t egy elegáns körúti galéria mutatta be, a csodás képek mellé (a huszadik század legjobbjai szerepeltek ott Vaszarytól Amos Imrén át Kassákig) egy különös, titokzatos történetet is kerekítve a semmiből. Eszerint a gyűjteményt egy hentesmester hozta létre az ötvenes évek végétől a nyolcvanas évek elejéig. A hentes minden pénzét és energiáját ennek a különös szenvedélyének szentelte, vásárolt aukciókon, de járt műtermekben is és szakemberek tanácsát is megfogadta. A képek mellé megkaptuk a rejtélyes gyűjtő (aki soha, egyetlen kiállításra sem kölcsönözte műveit, az egész kollekcióról alig néhányan tudtak csak— és a titkot az örökösök is őrizték mindmáig) vázlatos élettörténetét, néhány fényképet is hősünkről, egy korán öregedő, korpulens alak áll a fotókon, egy Skoda Octaviát nem nézne ki belőle az ember, nem egy sok száz milliós festménygyűjteményt.. Látják, ez egy igazi titok. Hogy ennek a históriának melyek a valóságos határai: mert így, ahogy mutatja magát, biztosan nem állja ki az ellenőrzés próbáját. Nem gondoltam persze, hogy valóban nyomára jutok a titoknak, sőt, ez valójában nem is célom: a cél, mint mindig, nem a titok „leleplezése”, hanem kibontása, éltetése, ha úgy tetszik, megzenésítése. Elmentem a Csanády utca 5.-be, ahol a történet szerint hősünk élt és dolgozott. Alul, a sarokház üzlethelyiségében hen- teskedett, fent a lakásában meg gyönyörködött folyton gyarapodó kollekciójában. Körüljártam a szépen felújított házat, megnéztem az új üzleteket - a hentes helyén ma már egy papírüzlet van, mellette fotóbolt meg egy masszázsszalon. (Flabélos: én azt hittem, az valami szendvicsfajta, most meg kiderült, hogy fogyasztógép.) A ház falán emléktábla hirdeti, hogy itt élt és alkotott a Vörös Rozália- Redő Ferenc festőművész házaspár 1950-től életük végéig. Elképzelem, hogy ott festettek hősünk mellett, nem sejtve, milyen kincseknek van a birtokában. Vagy be voltak tán avatva a titokba, s ők is segítettek a gyűjtemény megszületésében! Aztán elképzelem, mit szólt a redőnyös mester, amikor a spa- lettát javította, és végigsétált a la-m káson? Felismerte-e a Perlmut- ter-képeket? Hogy mennyit tudott a házmester.7 A szomszédok.7 A titkosrendőrség.7 Állok a ház előtt, és visszava- rázsolódom egy évtizedekkel ezelőtti világba. Amikor itt élt egy milliomos, aki szerény kézművesnek adta ki magát. Vajon most milyen titkok lapulnak a csukott ablakok mögött7. Jolsvai András demelne nagyobb „rangot”, azaz a Ferkai által is javasolt védettséget. K.A.I.
