XIII. Kerületi Hírnök, 2013 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2013-09-19 / 18. szám
Mozaik 2013. SZEPTEMBER I 9. ^^^^XIHLiK^ül^^hmirinök XIII. Kerületért díjas Az emberek leikével is jól kell bánni ♦ ♦ Otven év a kerület szolgálatában Nem tévedés: ötven esztendeje szolgálja kerületünket Fejér Józsefné Agika, akit nemrégiben Budapest Főváros XIII. Kerületért díjjal tüntettek ki. Csecsemő- és gyerekgondozóként kezdte 1963-ban az Akkumulátorgyár bölcsődéjében. Hét évvel később a Hegedűs Gyula utcai intézmény vezetőjévé nevezték ki. Aztán következett a Vizafogó lakótelepi, majd a Gyöngyösi sétányon levő módszertani bölcsőde. Végül nyugdíjba vonulásáig kerületi vezető gondozónőként dolgozott, és gyökeresen új szemléletet honosított meg az idősek gondozásában. Sohasem elégedett meg a munkaköréből adódó feladatokkal. Aktívan politizált, és két cikluson keresztül az MSZP színeiben lakókörzetének önkormányzati képviselője is volt. Indult volna harmadszor is, de 2006-ban egy fertőzés következtében kialakult szívizomgyulladás miatt visszalépett a jelöltségtől. Azért a pártmunkát nem adta fel: dolgozik az alapszervezetben, és külsős tagként közreműködik a Szociális és Egészségügyi Bizottság munkájában. Hét esztendeje az Angyalföldi Szociális Egyesület elnökségi tagja, tavaly áprilisban pedig elvállalta az elnöki teendőket. Tizenhét évvel ezelőtt az egyesület fő tevékenysége a szociális boltok üzemeltetése volt. Ma akkreditált, önálló civil szervezetként működnek, és állami támogatásban, valamint a XIII. kerületi önkormányzat anyagi segítségében részesülnek. Nem kevesebb, mint kilencven dolgozójuk van, hozzávetőleg háromnegyed részük megváltozott munkaképességű csakúgy, mint az egyesület által foglalkoztatott parkgondozók. Mint mondja, közülük sokan évekig nem jutottak munkához, és ennek megfelelően az átlagosnál érzékenyebbek. Nem csupán odafigyelést és törődést kívánnak, de meg kell velük találni a megfelelő hangot. Mivel az ASZE voltaképpen egy vállalkozás, minden fillérre oda kell figyelni. Fejérné szerint azonban nemcsak a pénzzel, hanem az emberek leikével is jól kell bánni. Úgy tartja, a szociális érzékenység, az elesettekre, a betegekre, a szegényekre, a hátrányos helyzetűekre való odafigyelés együtt jár a baloldalisággal. O pedig mindig is baloldali volt, és büszke arra, hogy a fiai is ezen az úton járnak. Vezetőként a következetességet, a szavahihetőséget és a példamutatást tartja a legfontosabbnak. Az irányításhoz kellenek jó adottságok is, de képzettség nélkül ezek mit sem érnek. A munkájában nagy segítségére van, hogy annak idején az intézményvezető szakot is elvégezte az Egészségügyi Főiskolán. Most arra törekszik, hogy igazi csapattá formálja a körülötte levőket. Azt mondja, jó úton haladnak, de még igen sok a tennivaló. Ráadásul otthon sem tudja igazán „letenni” a munkahelyi gondokat. Szerencsére a férje ezt nem nehezményezi. Öt unokájuk van, a legidősebb tizenhat, a legkisebb két és fél éves. A család nagy kedvence a szadai kert, ahol több mint tízfajta leander terem. Utazni is nagyon szeretnek. Itt sem a pihenős, láblógatós programokat, hanem a fárasztó, de sok élményt adó kulturális körutazásokat választják. Ági nem csupán az utazásokat, de az arra való felkészülést - a célország történelmének alapos tanulmányozását - is nagyon élvezi. Legnagyobb élményei között Egyiptomot és Andalúziát említi. CsopV. Ruttkai Évánál Stockholmban-ésÚjlipótvárosban... Színészlegenda bronzba öntve a „forgószínpadon” Színházat, díjat, emlékszobát, parkot, sőt még kisbolygót is elneveztek róla, júniusban pedig szobrot kapott. Ruttkai Éva legendás színész volt, kötődött a kerülethez, amely mindig megbecsülte őt és ápolja ma is emlékét. Két testvére közül még egy élt a jeles eseménykor, Ruttkai Iván, de a nyáron ő is itt hagyott bennünket. Stockholmban látogattuk meg nem sokkal halála előtt, és Éva lányát. Az utolsó interjút lapunknak adta. A belvárosi emeletes házban fogadtak mindketten, a kis lakásban a híres magyar színésznő,- Ruttkai Éva fotói és a róla szóló újságcikkek láthatók a falon és az asztalokon.- Nagyon boldog a családom, hogy a testvérem tiszteletére szobrot állítottak kedvenc kerületében, ahol hosszú ideig élt és dolgozott, akárcsak én, de sajnos az átadásra rossz egészségi állapotom miatt nem tudtam elmenni - sajnálkozott a 87. évében járó Ruttkai Iván, aki hónapok óta fekvő beteg, csak a kedvünkért ültették a fotelbe. Két testvérét már eltemette, Évát 1986-ban, Ottót, a szintén neves színészt és színigazgatót 1988-ban.- Két éve jártam utoljára otthon - folytatta -, addig minden évben többször is hazalátogattam, mert én is igyekeztem testvéreim emlékét ápolni, de most már csak a távolból tudom... Nézegetem a régi fényképeket, olvasgatom a róluk szóló cikkeket, kicsit nosztalgiázom. Mi nagyon jó testvérek voltunk, Éva és Ottó többször járt nálam annak idején. Lányomat nem véletlenül neveztem el kishúgomról. A Svédországban született Ruttkai Éva — édesapja csaknem hat évtizede költözött ide - nem beszél magyarul, de azért tudja, érti, miről, illetve kiről folyik köztünk a beszélgetés. Csupán eny- nyit jegyzett meg mosolyogva: — Évát nagyon szerettem, gyerekkoromban láttam játszani, nagy színésznő volt, és örülök, hogy most már szobra is áll a Ruttkai parkban. Producerként dolgozik a svéd televíziónál. Művészcsaládból származik, édesapja, nagybátyja és nagynénje a Lakner-féle gyermekszínházban kezdte, Ottó és Éva a magyar színházi élet csillagai voltak, Iván festőművészként, grafikusként kereste távol hazájától kenyerét - eredeti szakmája egyébként esernyőkészítő, amire nagyon büszke volt —, de több magyar filmben is kapott kisebb-na- gyobb szerepet, például a Mese a 12 találatról címűben Psota Irén oldalán, „mellesleg” gyorskorcsolya magyar bajnok volt. Ruttkai Iván családja, Éva lánya, Michael fia és az unokák csendesen élnek Stockholmban immár az apa, nagyapa nélkül, de gondolatban gyakran hazajárnak Budapestre, kedvenc kerületükbe. Sajnos Marosits István szobrász- művész alkotását, a forgószínpadon ülő Ruttkai Évát, már csak képről láthatta a színészlegenda még nyáron élő testvére... Temesi László
