XIII. Kerületi Hírnök, 2013 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2013-07-04 / 13-14. szám
á Mozaik 2013. JÚLIUS 4. XIII. KERÜLETI HÍRNÖK Társasházi ügyek Olvasói levelek postaládánkból T ulaj donosokból főállású házkezelők A SummAid Társas-Ház-Mester Kft. tulajdonosai: Biriné Hadházy Dóra és Márcsev J. Zsolt 2005 óta foglalkoznak társasházkezeléssel. Közös munkájuk abban a házban indult 12 évvel ezelőtt, ahol ma is laknak. Számvizsgálóbizottsági tagként szembesültek először a közös képviseletüket ellátó cégek, vállalkozók hanyagságával. Három közös képviselő leváltása után, tulajdonosként intézőbizottsági keretek között vették át társasházuk kezelését. Egy évvel később, ismerve eredményeiket, a szomszédos társasház számvizsgáló bizottsága megkereste őket, segítsenek házuk többmilliós tartozásának rendezésében.- A sokadik rosszul teljesítő közös képviselő után mennyire könnyű elfogadtatni magukat1 Hogyan, mennyi idő alatt tudnak bizalmat teremteni7- Általában két táborra szakad a közösség. A lakók egy része váltani szeretne, hiszen látják a problémákat, vagy éppen a haladás, jövőkép hiányát. A másik csoport azonban foggal-körömmel ragaszkodik a régi képviselőhöz. Sokszor még egyértelmű, látványos hibák, nem egy esetben konkrét és látható károk esetén is megvan ez a kettősség - tájékoztatott Márcsev J. Zsolt. — Az elfogadást sokszor árnyékolja, hogy komoly pénzügyi problémákkal örököljük a házat, ahol legelőször a pénzügyi stabilitást, egyensúlyt kell megteremteni, ami egyben azt is jelenti, hogy az első 1-2 évben látványos műszaki, energetikai, azaz hosszú távú eredményeket nem lehet felmutatni.- Amikor átveszünk egy házat, sokszor hónapok telnek el, mire beállunk az ígért havi egyenleg kiadására. Eközben a tulajdonosok nem feltétlenül kerülnek velünk közvetlen kapcsolatba. Idő kell, hogy megismerjék és megszokják egymást a felek - kapcsolódik a beszélgetésbe Biriné Hadházy Dóra.- Ha átvesznek egy házat, hogyan kezdenek a munkához1- A társasház főbb adatait, fontosabb információit tartalmazó adatlap kiadásával, valamint a tulajdonosi nyilvántartó űrlapok kitöltésével történik meg a kapcsolatfelvétel. A második lépés az alapító okirat és az ingatlan adatainak feldolgozása, mellyel részben képet kapunk az ingatlanokról. Ezután kiadjuk az egyéni internetes hozzáférést. Közben egy műszaki és pénzügyi áttekintést is végzünk. Nem szoktuk ígérni, de rendszerint a költség- vetés konszolidálásával, átalakításával csökkenteni szoktuk (vagy nem változtatjuk) a közös költséget úgy, hogy ezen belül a felújítási alapot bevezetjük, vagy emeljük. Ezt követi rendszerint a Szervezeti és Működési Szabályzat megalkotása vagy átdolgozása - mondta Márcsev J. Zsolt. (Folytatjuk) Kassai Gizella Ha önnek is van nagyobb nyilvánosságra kívánkozó története, kérjük, írja meg e-mailben (tahaugy@gmail.com) vagy levélben (Hírnök, I 137 Budapest, Újpesti rkp. 7.). A borítékra írja rá: Társasházi ügyek. N a, végre, itt a nyár! - ahogy gyerekkorunk bájos slágere mondja. Nem úgy nézett ki néhány hete, hogy ez idén még bekövetkezik. Június közepén még fűtöttünk és átmeneti kabátokban jártunk. (És, ahogyan idén mennek a dolgok, abban sem vagyok teljesen biztos, hogy néhány nap múlva, amikor e sorok eljutnak majd önökhöz, még mindig nyár lesz Budapesten. Ha ez a nem várt esemény — ti. a tél visz- szaérkezése a nyár közepén — bekövetkezne, kérem dolgozatomat automatikusan múlt időben olvasni - ha végre itt volt a nyár pl. -, és eltenni melegebb időkre.) D e most vegyük mégiscsak a pillanatnyi helyzetet, s e helyzetnek városrészünkre nézve az egyik legnagyobb előnyét, a sanigartent. A sanigarten nem más, mint a vendéglők, cukrászdák, italboltok, pékségek, fa- gyizók előtt elterülő járdaszakasz, melyet a fent mondott egység néhány szék meg asztal segítségével birtokba vett, hogy közönségének szabadtéri szórakozást (is) tudjon nyújtani. A sanigarten tehát nem klasszikus értelemben vett kerthelyiség, hanem a közösségi terek (járdák, úttestek, ki- szögellések, terecskék, kapubeállók stb.) időszaki elfoglalása. Déli országokban, ahol az ilyesminek komoly hagyománya van idő- járásilag és közösségileg - magyarul egész évben jó idő van, és a Jövök-megyek . vendégek kedves szokása, hogy lépten-nyomon átbeszélgetnek egyik asztaltól a másikig - a sanigarten magától értetődik szinte, s épp azért, mert oly népszerű, különféle felárakkal sújtják azokat, akik élni kívánnak vele - a spanyoloknál, portugáloknál tíz százalékot hozzászámítanak a számlához ezért. Nálunk azonban csak az utóbbi időben jött ily elsöprő mértékben divatba, hogy szinte kötelező lett: magára valamit is adó vendéglátó egység egyszerűen nem lehet meg sanigarten nélkül. (Maga a szó - sanigarten - a sógoroktól való, ők nevezik így ezt a jelenséget - természetesen azért, mert Bécsben eredetileg a magyar pincér, a Sanyi - minden magyar pincér Sanyi ottan - pluszfeladata volt a székek, asztalok reggeli ki- és esti behordása: a fogalom aztán köz- nevesedett, mint a szendvics. Egy ilyen bájos nyelvi jelenségből néha többet meg lehet tudni egy társadalom értékrendjéről, mint vaskos tudományos művekből. Ezt csak úgy mondom.) A sani- garteneknek momentán még nincs magyar megfelelőjük - odakint, kiút, ez minden, amit a helyiektől várhatunk, ha azt akarjuk tisztázni, hol ülnénk le -, úgyhogy amíg ez nem következik be, mi is sanigartennek fogjuk nevezni, legfeljebb magyarosan ejtjük, kemény essel meg énnél, hogy mindenki lássa, kivel van dolga. M ost tehát, hogy nálunk is végleg divatba jöttek a sanigartenek, ideje mustrát tartani fölöttük. Megállapítani először is, hogy a jelenség az egész városrészen hódit a körúttól a Rákos-patakig, a Duna-parttól Zuglóig: ma már nincs olyan helye Angyalföldnek, ahol ne akadhatnánk jó időben egy-egy váratlan sanigartenre. Persze, a Pozsonyi úton, mióta félig sétálóutca lett, vagy a Hollán Ernő utca torkolatában, amely meg egészen az, voltaképpen kötelező az ilyesmi - ott a cégek változnak folyamatosan, mindenhol vendégmarasztaló egységek nyílnak, így aztán új és még újabb sanigartenek nőnek ki a földből de találkozhatunk velük a lakótelepeken, tízemeletes panelházak torkolatánál, a családi házas övezetben, garázskapuk előtt, a piacon és a plázákban, mindenhol: még a Váci út vagy a Lehel út forgatagában is, hol a betérőnek a korsó söréhez egy nagy adag benzingőz is jár. P ersze, nemcsak a helyek között nagy a különbség, hanem a sanigartenek között is. A legelegánsabbak komolyan meg vannak építve, van dobogójuk, van tetejük, van gázüzemű melegítőkandeláberük - rossz idő esetén sem kell kétségbe esniük -, vannak direkt nekik készült bútoraik, sőt, kerítésük is van, pontosan kijelölve saját határaikat: ők a sanigartenek királyai, s mint ilyenek, eget kérnek maguknak: meglepően nagy felületet ragadva ki a közösségi terekből. Aztán vannak a szerényebb sanigartenek, néhány asztal fából vagy vasból, sorba rendezve, hozzávaló napernyők, ennyi. És végül a legalsó rész, valahol a szürke zónában: szétszedhető műanyag asztalok, melyeket a műszak végén vizes ronggyal le lehet törölni, széttörhető műanyag székek, melyek pompásan visszaadják a járda minden egyenetlenségét, s melyeket egyetlen mozdulattal be lehet vágni a raktárba, ha jön az eső vagy az ellenőr. És persze mindezek összes variációja lehetséges. S okan szeretik a sanigarte- neket - akiknek nagy a térigényük, a szabadságvágyuk, a kutyájuk vagy a baráti kompániájuk, például, vagy akik még nem szoktak le a cigarettáról vagy a szomszéd asztalnál ülők megszólításáról -, de legjobban az efféle jövő-menők járnak velük, mint -én vagyok. Friss, vidám, új színt adnak nyáron a városnak, ezernyi megfigyelésre adnak alkalmat (ezeknek eredménye ez a dolgozat is), ha az ember elfárad, bármikor leülhet egy pohár italra, és onnan nézheti, jókedvűen, a világot. Jolsvai András
