XIII. Kerületi Hírnök, 2013 (19. évfolyam, 1-24. szám)

2013-06-00 / Különszám

XIII. Kerület Hosszú Távú Településfejlesztési Koncepció város egy hatékonyan működő, a legjobb' nak ígérkező módon központosított város- modell, amely meghatározza a növekedés fizikai korlátáit és a fejlesztésnek a korláto­kon belüli megvalósítását mutatja meg. A kompakt város filozófiája a függőle­ges irányú terjeszkedést részesíti előnyben a hagyományos vízszintes terjeszkedéssel szemben, ehhez hatékony és vegyes területfelhasználást irányoz elő, ezzel meg­akadályozza, hogy a település a környezet rovására terjeszkedjen. A kompakt város magas színvonalú életfeltételeihez a szol­gáltatások és a munkahelyek sokfélesége, a korszerű, azaz hatékony közösségi közle­kedés és infrastruktúra ellátás tartozik. A kompakt város egyben sűrűbb várost is je­lent, az eddigi városfejlesztés azt bizonyí­totta, hogy a sűrűn lakott település fajla­gos fenntartása gazdaságosabb és egyben területtakarékos is. A XIII. kerület fejlesztésekor a kompakt városi modell megvalósítását kell célként meghatározni. Ennek megfelelően: ► támogatni kell, hogy a kerületben lévő alulhasznált, volt ipari jellegű területek új­rahasznosítása, rehabilitációja megvaló­suljon. ► törekedni kell a közterületek, terek, épületek maximális kihasználtságára (többcélú térhasználat, többcélú épület­használat) , >- magas színvonalú munka- és lakóhe­lyek biztosításával vonzóvá kell tenni a ke­rületet az agglomerációban lakó és vissza­költözni szándékozók számára, csökkent­ve így a kerületen keresztüli ingázó forgal­mat, növelve az igényes lakóközösség lét­rejöttének lehetőségét, >• a fejlesztés tervezésekor figyelemmel kell lenni a környezeti kapacitásokra mind a területhasználat, mind a közlekedés és az infrastruktúra-használat tekintetében, >■ törekedni kell a vegyes területhaszná­latra, ► kombinálni kell az energiatakarékos és környezetbarát közlekedési eszközöket, előnyben részesítve a gyalogos, a kerékpá­ros és a közösségi közlekedést, >*• A területfejlesztést ne a gépkocsi-köz­lekedés rendszere határozza meg. Konkrét javaslatok A VÁROSSZERKEZET FEJLESZTÉSE A KÜLSŐ KAPCSOLATOK ERŐSÍTÉSE A kerü­let „város a városban” helyzetét mutatják a szomszédos kerületekkel való nehézkes kapcsolatok. A XIII. kerületet szigorú ha­tárok veszik körül szinte minden oldalról. Keleten és északon vasútvonalak, nyuga­ton a Duna határolja, valójában csak déli irányban, a Belvárossal van szorosabb kap­csolata a Szent István körúton keresztül. (Ez a kapcsolat is javításra szorul, elsősor­ban a Fáik Miksa utca-Hollán Ernő utca kulturális tengely összekötésére lenne szükség.) A külső kapcsolatok erősítése a városfejlesztés egyik fontos eleme. A kerületet kelet és észak felől határoló vasútvonalak nehezen áthatolható törést jelentenek a városszerkezetben. Hosszú távon persze felmerülhet a vasútvonalak megszüntetésének, vagy térszint alá sül­lyesztésének gondolata, de a jelenlegi nem­zetközi tendenciák inkább a vasúti pálya­udvarok városközponthoz közeli helyzeté­nek megtartását mutatják. Reálisnak tű­nik viszont a terjengős vasúti területek gaz­daságos szűkítése, a vasúti pályatestek ra­cionális összefogása, és a kiépített vasút­vonalak városon belüli közlekedés céljára való hasznosítása. Ez esetben megállóhe­lyek kijelölése szükséges - és persze lehet­séges is -, melyeket a Róbert Károly körút, a Lehel utca és a Váci út térségében célsze­rű elhelyezni. A megállóhelyek térségében a szomszédos kerületeket is érintő közpon­tok alakulhatnak ki. A vasútvonal megtartása egyben szük­ségessé teszi a jelenleg hiányzó különszin­tű gépkocsi-, kerékpáros és gyalogos kap­csolatok kiépítését. Teljes értékű külön­szintű vasúti keresztezést javasoltunk a Szegedi útnál, a Tahi utcánál, a Szent Lász­ló utca-Berlini utca vonalában, a Göncöl utca—Mártírok útja (Újpest) vonalában; gyalogos felüljárót (a jelenlegi balesetve­szélyes aluljáró helyett) a Bulcsú utcánál. Városszerkezeti és városfejlesztési fontos­sága miatt ki kell emelni a Városliget és a volt Szabolcs utcai kórház területének ösz- szekapcsolását, amely a vasút felett a Moh­ács utca vonalában biztosítható. A Duna-partról egy új gyalogos hidat ja­vasoltunk a Margitszigetre a Dráva utca vonalában. Ugyancsak egy további gyalo­gos híd létesítése indokolt a Népszigetre is (az Árva utca magasságában). POLICENTRiKUS VÁROS A városrész korszerű átalakulásának lényege egy új központrend­szer kialakítása. A központrendszer kifeje­zés tartalmát jelenti, hogy a kerület terüle­tén többfajta központi szerepkört ellátó vá­rosi sűrűsödés jön létre, amelyet szabályo­zási eszközökkel az önkormányzat segít elő. A városrész sűrűsödési területein ala­kulnak ki a különböző területegységek központjai, amelyeket policentrumoknak nevezünk. Ez a rendszer egy, a maitól nem nagyon eltérő, ám mégis új struktúrát al­kotó területfelhasználást jelent. A poli- centrumok létrejöttére elsősorban azért van szükség, hogy a különböző területegy­ségek minél magasabb színvonalú szolgál­tatást nyújthassanak a lakosság részére. A policentrumok voltaképpen város-, városrész- vagy helyi központok, amelyek mindig olyan funkciókat tartalmaznak, amelyek az adott térség ellátáshoz a legin­kább szükségesek. Már most is van a kerü­letben olyan központ, amely az egész fővá­ros egyik jelentős alközpontja, amelyben fő­városi jelentőségű funkciók működnek. Lesznek olyan policentrumok, amelyek olyan funkciókat tartalmaznak, amelyek az egész kerületet kiszolgálják (ilyen lehet pl. egy adminisztrációs központ, mint a polgár- mesteri hivatal, Béke tér). A helyi (lokális) policentrumok általában olyan intézmé­nyeket foglalnak magukban, amelyek a ma­gas szintű alapellátást biztosítják, mint pél­dául: kereskedelem, szolgáltatás, vendéglá­tás. Másokban a fentiek mellett helyet kap­20 13. JÚNIUS XIII. KERÜLETI HÍRNÖK KÜLÖNSZÁM hatnak kulturális intézmények, oktatási­nevelési intézmények, munkahelyek, min­dig aszerint, hogy milyen funkciók szüksé­gesek a színvonalas ellátáshoz. A policen- trumokat úgy kell kialakítani, hogy azokat lehetőleg gyalogosan el lehessen érni nem több mint 500 méteres gyaloglással (a poli- centrumokat ábrázoló rajzon jelöltük a policentrumok „hatóterületeit”). Ezt a rendszert segíti elő a közösségi közlekedés jó szervezése, azaz, hogy biztosítható le­gyen a policentrumok jó megközelítése a közösségi közlekedési eszközökkel. A policentrumok kijelölésekor nem ki­zárólag a már meglévő központokat jelöl­tük meg, hanem igyekeztünk olyan terüle­teket kijelölni, ahol a leginkább kívánatos lenne policentrum kialakítása. Ugyanak­kor figyelemmel voltunk arra is, hogy ezek egymással is jó összeköttetésben legyenek, hogy az együttműködésük is emelje a szol­gáltatási színvonalat. A fentieknek megfelelően a kerületen belül a többszintű központrendszer - terv­lapon is ábrázolt elemei - az alábbiak: >• FŐVÁROSI jelentőségű alközpontok ► KERÜLETKÖZI jelentőségű központok >■ KERÜLETI jelentőségű központok >• LOKÁLIS jelentőségű központok A TERÜLETFELHASZNÁLÁS FEJLESZTÉSE REHABILITÁCIÓ, REKONSTRUKCIÓ, EGYEDI BEAVATKOZÁST IGÉNYLŐ TERÜLETEK A ka­raktervizsgálat, a változtathatósági vizsgá­lat és a funkcióvizsgálat kiértékelése alap­ján a helyzetfeltáró munkarészben megha­tároztuk az egyes területrészek, tömbök fejlesztésének irányát, és a szükséges be­avatkozások módját. Ezek alapján tettük meg városépítészeti javaslatainkat, melye­ket tervlapokon is ábrázoltunk: külön-kü­lön a rehabilitációt, rekonstrukciót, revi- talizációt igénylő területekre, valamint az egyedileg kezelendő területekre (átalakí­tás, felújítás, új építés stb.). REHABILITÁCIÓT IGÉNYLŐ TERÜLETEK A re­habilitációt igénylő területek két csoportja különböztethető meg a kerületen belül. A hagyományos, többé-kevésbé jó állapot­ban lévő, kialakult városias tömbökben a feladat a „klasszikus” tömbrehabilitáció. Célja a tömb lakói számára az életkörül­mények megjavítása. A rehabilitációnak ez a módja Újlipótváros területén alkal­mazható, a fizikailag megvalósítható célt pedig az 193 7-es építési szabályzat után ke­letkezett tömbök mutatják be. Ezekben a tömbökben kialakult az összefüggő - bár telkenként elkülönített - zöldfelületek rendszere. A korábbi építésű tömbökben ezt az állapotot a belső - általában rossz minőségű - épületszárnyak bontásával le­het elérni. A bontások (lakásmegszűnteté­sek) ma még meglehetősen illuzórikus el­képzelésnek tűnnek, de nagyobb távlatban elképzelhető, hogy a sűrűség csökkentésé­ből származó értéknövekedés meghaladja a lakásmegszűnések értékét. Ilyen körül­mények között a rehabilitációs folyamat - megfelelő irányítással - beindulhat. A rehabilitációt igénylő területek má­sik, meglehetősen népes csoportját alkot­ják a XX. század második felében, külön­böző építéstechnológiával épült lakótele­pek. A rehabilitáció - az eltérő sajátosságú lakótelepi együttesektől függően - külön­böző jellegű beavatkozásokat jelent; az épületek fizikai jellemzőinek javításától egyes épületrészek, teljes épületek bontá­sáig terjedő skálán. Az ‘50-es, ‘60-as évek­ben hagyományos építéstechnológiával épített lakótelepek beépítési sűrűsége ál­talában alacsony, sok a zöldfelület, az épü­I0N10SABB. SZERKEZEK ELEMEI MIMUÓ MEGLÉVŐ FŐVÁROSI JREKÍŐSÉ6Ö ÚTVONAL MEGLÉVŐ KERÜLETI ÍEIEKTŐ5ÉGŐ ÚTVONAL ********* MEGLÉVŐ H£tY» JEUHTŐSÉG& ÚTVONAL «'■-**** TERVEZETT 6l KÖZÚTI KAPCSOLAT VAGY A MEGLÉVŐ POliCCSIRUM KATEGÓRIÁK f 65»)m>si jEumöstcO auSzport ''gjSlETKÖil JELEMÖSÍGÚ KÖZPONT 0JÍÍIETIJEIEHIÖSÍGÜ KÖZPORT JOKÁUS JELENTŐSÉGŰ KÖZPONT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents