XIII. Kerületi Hírnök, 2012 (18. évfolyam, 1-24. szám)

2012-06-06 / 11-12. szám

Díszpolgárok 2012. JÚNIUS 6 r ~m 4 XIII. KERÜLETI HÍRNÖK DÍSZPOLGÁROK 2012 • DÍSZPOLGÁROK 2012 Dr. Angyal Ádám neve a rendszerváltozás előtti években a Ganz Danubius Hajó- és Darugyár ve­zérigazgatójaként köz­ismert volt. Azóta rit­kábban hallunk róla, pe­dig - szerencsére - nem vonult vissza, csupán, ahogy mondani szokás, máshová sodorta az élet. A több mint hatvan éve kerületünkben élő köz­gazdász - aki bekerült a Harvard Egyetem év­könyvébe is - egyéb ér­demei mellett ma a Corvinus Egyetem meg­becsült, és nem mellesleg igen népszerű professzo­ra, aki, mint mondja, na­gyon jól érzi magát ebben a szerepkörben. Franciaországban született, ide emigrál­tak a szülei a két világháború között. Két és fél éves volt, amikor a család - Angyal Ádám fogalmaz így — hazaköltözött. Azóta sokan és sokszor tették fel neki a kérdést, nem bánja-e, hogy akkor a szülei így dön­töttek? A válasza egyértelmű: Magyaror­szágot tekinti hazájának, és bár tehette vol­na, soha nem akart innen elmenni. Köz­gazdászként végzett 1966-ban, és a családi legendárium szerint nem egészen véletle­nül választotta a Ganz gyárat. Az elképze­lése egy laza, szabad tanácsadói munka volt, de miután édesanyja meggyőzte, hogy páréves tapasztalatra ehhez is szüksége lesz, legalább a Szent István parki lakásból jól megközelíthető helyet keresett. Gyakornokként kezdte, és az első fél évet azzal töltötte, hogy megismerje a hatalmas gyárat, a vidéki üzemegységeket is beleért­ve. Szinte azonnal megfogta a sajátos at­moszféra, a közösségi szellem, és már akkor tudta, hogy ez a szerelem hosszabb életű lesz. Tizennyolc évbe telt, míg - fokozato­san lépdelve a ranglétrán - feljutott a csúcs­ra. Hat éve volt vezérigazgató, mikor 1989- ben távoznia kellett. De, mint mondja, egész életre szóló útravalót kapott a gyártól. Olyan munkásembereket - „hegesztő­művészeket és esztergályos-zseniket” - is­mert meg, akiknek tartásuk volt. Ott ta­nulta meg a szolidaritást és az erkölcsöt, vagyis, hogy ha valaki bajban van, akkor nem az a fontos, hogy kedveljük-e az ille­tőt vagy sem, mindenképp meg kell pró­bálni segíteni rajta. Az egyetemi katedrán is nagy hasznát veszi gyakorlati tapasztala­tainak. A diákok értékelik, hogy előadásai nem könyvízűek: sokszor beszél arról, hogy ő maga milyen problémát hogyan tu­dott megoldani. És nem utolsósorban: életre szóló baráti kapcsolatokat is szerzett a Ganzban. Ma számos régi kollégával rendszeresen járnak síelni, vagy éppen együtt nyaralnak. Bár nem esett jól neki, hogy el kellett hagynia a gyárat, mint mondja, életvidám és pozitív emberként ennek is a jó oldalát igyekezett meglátni: most itt az idő, hogy megvalósítsa eredeti álmait, a tanácsadást, illetve az oktatást. 1990-ben kezdődött éle­tének ez az új fejezete. A Corvinus Egyete­men tanított címzetes docensként, de itt is a maximumra törekedett. Két év alatt kan­didátusi fokozatot szerzett, majd újabb célt tűzött ki magának: az egyetemi tanári cím elnyerését. Az ezredforduló évében ezt is megvalósította. A vezetői pozíció azonban már nem von­zotta: az egyetemen nem vezető, hanem „csak” jó tanár akart lenni. Ezt is elérte: nem véletlenül választották meg két évvel ezelőtt Az Év Oktatójának. A végzett diákok is szí­vesen emlékeznek vissza az előadásaira. Ö maga arra büszke, hogy két új tárgy — az üz­leti etika és az üzleti tanácsadás - oktatását is bevezette az egyetemen. Ezeknél ameri­kai tapasztalatait is felhasználta. Egy pályá­zat eredményeképp ugyanis több hónapot tölthetett a Harvardon, ahol amerikai ma­mutcégek vezetőivel együtt tanulta az üzlet oktatását, és - nem mellesleg - bekerült a nagy múltú egyetem évkönyvébe. A sport mellett a szépirodalom, no meg a színház, a mozi és a hangverseny-látoga­tás köti le szabadidejét. A jegyekről a fele­sége gondoskodik, akivel immár negyven éve vannak együtt. Nem csak olvasni, de írni is nagyon szeret. Számos szakmai - például a vállalatok társadalmi felelőssé­géről írt—könyve mellett megférnek olyan, egyelőre kiadatlan munkái, mint a balol- daliság mibenlétét taglaló műve, valamint parlamenti és önkormányzati képviselők­kel készített interjúi. Sőt írt egy társadalmi problémákkal foglalkozó színdarabot is. Napjaink legnagyobb gondjának a sze­génységet tartja. Sportember és sportszerető létére azt mondja, ha döntéshozó lenne, sta­dionok helyett először arra adna pénzt, hogy minden iskolában háromszor kapjanak enni a gyerekek. Sokakkal ellentétben nem hogy' nem titkolja, de kifejezetten fontosnak tart­ja és bátran vállalja baloldaliságát. Csop Veronika Nemzetközi sakknagy­mester, a magyar sakko­zás legendás alakja. A nemzet sportolója, ki­lencszeres magyar baj­nok, nyolcszoros világ­bajnokjelölt, kétszer a legjobb négy közé jutott. Húsz sakkolimpián ját­szott a magyar váloga­tottban. Az 1978-as Bue­nos Aires-i aranyérmes csapat elsőtáblásaként szerepelt. Ma is aktívver- senyző az Aquaprofit- Nagykanizsacsapatában, de az évek előrehaladtá­val egyre több időt szen­tel dalénekesi hobbijá­nak. Április elején ünne­pelte 75. születésnapját és most a XIII. kerület Díszpolgárrá választása alkalmából köszöntjük.- Civil kezdeményezésre, végülegyhan- gú szavazással adományozták önnek e ki- tüntető címet.- Örültem, amikor értesítettek, tiszte­lettel fogadtam. Fontos nekem a civilek erős hangja, a pártatlanság a sportban és szabadság a művészetekben.- A dolgozószobája sakkszoba. Nem le­pődtem meg a sakkfigurák hadrendjén, mely őrzi a legutóbbi partit. Szembetű­nőbb egy sarokban álló patinás, fából ké­szült kottatartó.- A gyerekkori kottatartó állványom. Eb­ben a helyiségben skálázni is szoktam. A jó­isten kétféle tehetséggel áldott meg. Hálás lehetek a sorsnak, hogy az életemet két szép dolog, a sakk és a klasszikus zene tölti ki. Kisgyermekként hegedülni tanultam, az­tán bejött a sakk az életembe és a zene visz- szaszorult. Amikor a világbajnoki ábrándja­imat fel kellett adnom, ismét jutott időm a zenével foglalkozni. Énekelni tanultam. Sziklay Erika volt az első énektanárom. Most Keönch Boldizsárhoz, a rádió énekka­rának tanárához járok hetente egyszer.- A magyar sport nagyköveteként mind az öt kontinensen sakkozott. Számos tró­feával büszkélkedik, több mint harminc nagy nemzetközi versenyt nyert meg. Volt civil foglalkozása a sakkozói pályafutása közben!- Próbálkoztam a Közgazdasági Egye­temmel, de egy hónap után feladtam. Ép­pen egy bajnoki döntőbe kellett bejutnom, így hétnapos késéssel kerültem az egye­temre. Az első előadáson politikai gazda­ságtan óra volt. Az alap és felépítményről beszélt az előadó. Ennyit sikerült megje­gyeznem. Kértem kihallgatást a rektortól, hogy legyen időm eldönteni, akarok-e marxizmust, leninizmust tanulni. Mivel nem adott évhalasztásra engedélyt, így ki­léptem az egyetemről. Akkor ez nagyon bá­tor elhatározás volt, mert nem tudhattam, hogyan alakul a sakk-karrierem.- Ön kétszeres fair play díjas mester­edző, számos ifjú tehetség pályafutását se­gítette értékes tanácsaival. Véleménye sze­rint azok a fiatalok, akik számítógéppel ele­meznek, nagyobb fejlődésre számíthatnak a sakkelőmenetelükben!- Régebben volt egy mára utópisztikus­nak tűnő nézetem. Ügy gondoltam, a sakk az embereket jobbá teszi, mint minden sport, önfegyelemre nevel. De a kompu­tervilág sok károsat hozott a játék szépsé­gébe. Tapasztalatom szerint gyakran rosz- szul használják a számítógépet. Óriási elő­nye, hogy nem kell megvárni, míg a sajtó közli a legfrissebb játszmákat. Az inter­neten gyakran élőben követhetők a partik. Elemzésekben, saját magunk ellenőrzésé­re a számítógép olyan, mint egy jó edző. A tehetséges fiatal nagymesterek többnyire önállóan is olyat lépnek, mint a számító­gép. Ekkor tesszük fel a kérdést, hogy ez most bók vagy kritika? Néha elgondolko­zom, mi lehet a célja a temérdek sakkprog­ramnak, amivel a gyártók elárasztják az ér­deklődő közönséget. A sakk indiai erede­tű, háborús hadijátékként indult, amit ké­sőbb az egyetemek is oktattak. Tréfásan szoktuk említeni, hogy Napóleon azért ve­szítette el a háborút, mert Kutuzov jobban sakkozott. Sok támadást kiállt eddig a sakk, de lehetséges, hogy tíz-húsz év múl­va nem is fog létezni.- A hobbijáról egyre többet hallunk. Melyik könnyebb! Énekelni vagy egy sakk­partit lejátszani!- Ha nagy közönség elé lépek, borzasztó­an izgulok, míg az első hang meg nem szó­lal a torkomban, aztán megnyugszom, aho­gyan a sakkban is a nyitólépés megtétele után. A sakk és a zene között nagy a rokon­ság. Ha nem tudok megoldani egy sakk- problémát, elkezdek énekelni. Felszabadít, többnyire közben ráérzek a jó megoldásra.- Láthatjuk-hallhatjuk idén is a Pozso­nyi Pikniken!- A felkérést megkaptam, de még nem fogadhattam el. Augusztusban Helsin- görbe van meghívásom egy dán open ver­senyre, amin szeretnék részt venni. ÉENDVAI í\|f Aj/^pÉ I

Next

/
Thumbnails
Contents