XIII. Kerületi Hírnök, 2012 (18. évfolyam, 1-24. szám)
2012-06-06 / 11-12. szám
Díszpolgárok 2012. JÚNIUS 6 r ~m 4 XIII. KERÜLETI HÍRNÖK DÍSZPOLGÁROK 2012 • DÍSZPOLGÁROK 2012 Dr. Angyal Ádám neve a rendszerváltozás előtti években a Ganz Danubius Hajó- és Darugyár vezérigazgatójaként közismert volt. Azóta ritkábban hallunk róla, pedig - szerencsére - nem vonult vissza, csupán, ahogy mondani szokás, máshová sodorta az élet. A több mint hatvan éve kerületünkben élő közgazdász - aki bekerült a Harvard Egyetem évkönyvébe is - egyéb érdemei mellett ma a Corvinus Egyetem megbecsült, és nem mellesleg igen népszerű professzora, aki, mint mondja, nagyon jól érzi magát ebben a szerepkörben. Franciaországban született, ide emigráltak a szülei a két világháború között. Két és fél éves volt, amikor a család - Angyal Ádám fogalmaz így — hazaköltözött. Azóta sokan és sokszor tették fel neki a kérdést, nem bánja-e, hogy akkor a szülei így döntöttek? A válasza egyértelmű: Magyarországot tekinti hazájának, és bár tehette volna, soha nem akart innen elmenni. Közgazdászként végzett 1966-ban, és a családi legendárium szerint nem egészen véletlenül választotta a Ganz gyárat. Az elképzelése egy laza, szabad tanácsadói munka volt, de miután édesanyja meggyőzte, hogy páréves tapasztalatra ehhez is szüksége lesz, legalább a Szent István parki lakásból jól megközelíthető helyet keresett. Gyakornokként kezdte, és az első fél évet azzal töltötte, hogy megismerje a hatalmas gyárat, a vidéki üzemegységeket is beleértve. Szinte azonnal megfogta a sajátos atmoszféra, a közösségi szellem, és már akkor tudta, hogy ez a szerelem hosszabb életű lesz. Tizennyolc évbe telt, míg - fokozatosan lépdelve a ranglétrán - feljutott a csúcsra. Hat éve volt vezérigazgató, mikor 1989- ben távoznia kellett. De, mint mondja, egész életre szóló útravalót kapott a gyártól. Olyan munkásembereket - „hegesztőművészeket és esztergályos-zseniket” - ismert meg, akiknek tartásuk volt. Ott tanulta meg a szolidaritást és az erkölcsöt, vagyis, hogy ha valaki bajban van, akkor nem az a fontos, hogy kedveljük-e az illetőt vagy sem, mindenképp meg kell próbálni segíteni rajta. Az egyetemi katedrán is nagy hasznát veszi gyakorlati tapasztalatainak. A diákok értékelik, hogy előadásai nem könyvízűek: sokszor beszél arról, hogy ő maga milyen problémát hogyan tudott megoldani. És nem utolsósorban: életre szóló baráti kapcsolatokat is szerzett a Ganzban. Ma számos régi kollégával rendszeresen járnak síelni, vagy éppen együtt nyaralnak. Bár nem esett jól neki, hogy el kellett hagynia a gyárat, mint mondja, életvidám és pozitív emberként ennek is a jó oldalát igyekezett meglátni: most itt az idő, hogy megvalósítsa eredeti álmait, a tanácsadást, illetve az oktatást. 1990-ben kezdődött életének ez az új fejezete. A Corvinus Egyetemen tanított címzetes docensként, de itt is a maximumra törekedett. Két év alatt kandidátusi fokozatot szerzett, majd újabb célt tűzött ki magának: az egyetemi tanári cím elnyerését. Az ezredforduló évében ezt is megvalósította. A vezetői pozíció azonban már nem vonzotta: az egyetemen nem vezető, hanem „csak” jó tanár akart lenni. Ezt is elérte: nem véletlenül választották meg két évvel ezelőtt Az Év Oktatójának. A végzett diákok is szívesen emlékeznek vissza az előadásaira. Ö maga arra büszke, hogy két új tárgy — az üzleti etika és az üzleti tanácsadás - oktatását is bevezette az egyetemen. Ezeknél amerikai tapasztalatait is felhasználta. Egy pályázat eredményeképp ugyanis több hónapot tölthetett a Harvardon, ahol amerikai mamutcégek vezetőivel együtt tanulta az üzlet oktatását, és - nem mellesleg - bekerült a nagy múltú egyetem évkönyvébe. A sport mellett a szépirodalom, no meg a színház, a mozi és a hangverseny-látogatás köti le szabadidejét. A jegyekről a felesége gondoskodik, akivel immár negyven éve vannak együtt. Nem csak olvasni, de írni is nagyon szeret. Számos szakmai - például a vállalatok társadalmi felelősségéről írt—könyve mellett megférnek olyan, egyelőre kiadatlan munkái, mint a balol- daliság mibenlétét taglaló műve, valamint parlamenti és önkormányzati képviselőkkel készített interjúi. Sőt írt egy társadalmi problémákkal foglalkozó színdarabot is. Napjaink legnagyobb gondjának a szegénységet tartja. Sportember és sportszerető létére azt mondja, ha döntéshozó lenne, stadionok helyett először arra adna pénzt, hogy minden iskolában háromszor kapjanak enni a gyerekek. Sokakkal ellentétben nem hogy' nem titkolja, de kifejezetten fontosnak tartja és bátran vállalja baloldaliságát. Csop Veronika Nemzetközi sakknagymester, a magyar sakkozás legendás alakja. A nemzet sportolója, kilencszeres magyar bajnok, nyolcszoros világbajnokjelölt, kétszer a legjobb négy közé jutott. Húsz sakkolimpián játszott a magyar válogatottban. Az 1978-as Buenos Aires-i aranyérmes csapat elsőtáblásaként szerepelt. Ma is aktívver- senyző az Aquaprofit- Nagykanizsacsapatában, de az évek előrehaladtával egyre több időt szentel dalénekesi hobbijának. Április elején ünnepelte 75. születésnapját és most a XIII. kerület Díszpolgárrá választása alkalmából köszöntjük.- Civil kezdeményezésre, végülegyhan- gú szavazással adományozták önnek e ki- tüntető címet.- Örültem, amikor értesítettek, tisztelettel fogadtam. Fontos nekem a civilek erős hangja, a pártatlanság a sportban és szabadság a művészetekben.- A dolgozószobája sakkszoba. Nem lepődtem meg a sakkfigurák hadrendjén, mely őrzi a legutóbbi partit. Szembetűnőbb egy sarokban álló patinás, fából készült kottatartó.- A gyerekkori kottatartó állványom. Ebben a helyiségben skálázni is szoktam. A jóisten kétféle tehetséggel áldott meg. Hálás lehetek a sorsnak, hogy az életemet két szép dolog, a sakk és a klasszikus zene tölti ki. Kisgyermekként hegedülni tanultam, aztán bejött a sakk az életembe és a zene visz- szaszorult. Amikor a világbajnoki ábrándjaimat fel kellett adnom, ismét jutott időm a zenével foglalkozni. Énekelni tanultam. Sziklay Erika volt az első énektanárom. Most Keönch Boldizsárhoz, a rádió énekkarának tanárához járok hetente egyszer.- A magyar sport nagyköveteként mind az öt kontinensen sakkozott. Számos trófeával büszkélkedik, több mint harminc nagy nemzetközi versenyt nyert meg. Volt civil foglalkozása a sakkozói pályafutása közben!- Próbálkoztam a Közgazdasági Egyetemmel, de egy hónap után feladtam. Éppen egy bajnoki döntőbe kellett bejutnom, így hétnapos késéssel kerültem az egyetemre. Az első előadáson politikai gazdaságtan óra volt. Az alap és felépítményről beszélt az előadó. Ennyit sikerült megjegyeznem. Kértem kihallgatást a rektortól, hogy legyen időm eldönteni, akarok-e marxizmust, leninizmust tanulni. Mivel nem adott évhalasztásra engedélyt, így kiléptem az egyetemről. Akkor ez nagyon bátor elhatározás volt, mert nem tudhattam, hogyan alakul a sakk-karrierem.- Ön kétszeres fair play díjas mesteredző, számos ifjú tehetség pályafutását segítette értékes tanácsaival. Véleménye szerint azok a fiatalok, akik számítógéppel elemeznek, nagyobb fejlődésre számíthatnak a sakkelőmenetelükben!- Régebben volt egy mára utópisztikusnak tűnő nézetem. Ügy gondoltam, a sakk az embereket jobbá teszi, mint minden sport, önfegyelemre nevel. De a komputervilág sok károsat hozott a játék szépségébe. Tapasztalatom szerint gyakran rosz- szul használják a számítógépet. Óriási előnye, hogy nem kell megvárni, míg a sajtó közli a legfrissebb játszmákat. Az interneten gyakran élőben követhetők a partik. Elemzésekben, saját magunk ellenőrzésére a számítógép olyan, mint egy jó edző. A tehetséges fiatal nagymesterek többnyire önállóan is olyat lépnek, mint a számítógép. Ekkor tesszük fel a kérdést, hogy ez most bók vagy kritika? Néha elgondolkozom, mi lehet a célja a temérdek sakkprogramnak, amivel a gyártók elárasztják az érdeklődő közönséget. A sakk indiai eredetű, háborús hadijátékként indult, amit később az egyetemek is oktattak. Tréfásan szoktuk említeni, hogy Napóleon azért veszítette el a háborút, mert Kutuzov jobban sakkozott. Sok támadást kiállt eddig a sakk, de lehetséges, hogy tíz-húsz év múlva nem is fog létezni.- A hobbijáról egyre többet hallunk. Melyik könnyebb! Énekelni vagy egy sakkpartit lejátszani!- Ha nagy közönség elé lépek, borzasztóan izgulok, míg az első hang meg nem szólal a torkomban, aztán megnyugszom, ahogyan a sakkban is a nyitólépés megtétele után. A sakk és a zene között nagy a rokonság. Ha nem tudok megoldani egy sakk- problémát, elkezdek énekelni. Felszabadít, többnyire közben ráérzek a jó megoldásra.- Láthatjuk-hallhatjuk idén is a Pozsonyi Pikniken!- A felkérést megkaptam, de még nem fogadhattam el. Augusztusban Helsin- görbe van meghívásom egy dán open versenyre, amin szeretnék részt venni. ÉENDVAI í\|f Aj/^pÉ I
