XIII. Kerületi Hírnök, 2011 (17. évfolyam, 1-23. szám)

2011-01-18 / 1-2. szám

2011. január 18. i TIZENHARMADIK KERÜLETI HÍRNÖK 11 Dicsőségek Csarnoka Biztonságban vagyunk Örömteli és egyben ritka elisme­résben részesült a Vasas SC elnök­ségi tagja, dr. Fábián Péter. A nem­zetközi biztonsági szakértőt a világ legnagyobb és jelenleg egyetlen, a civil és hivatásos rendvédelmi szervezeteket valamennyi konti­nensen összefogó és szakmailag is képviselő szövetsége (az IBSSA - Nemzetközi Testőr és Biztonsági Szolgálatok Világszövetsége) kam­bodzsai kongresszusán a szervezet HALL of FAME (Dicsőségek Csar­noka) tagjai közé fogadta. A biz­tonsági szakma életműdíjaként felfogható elismerés a legmaga­sabb szintű, nemzetközi szakmai kitüntetés, amit ezen a területen ki­osztanak. Ilyen mértékű szakmai elismerést magyar biztonsági szakember még nem kapott. A kitüntető címhez vezető útról kérdeztük dr. Fábián Pétert.-Mit gondol, mivel érdemelte ki a díjat?- Sok tényező közrejátszott, több mint tíz évig vezettem Ma­gyarország egyik meghatározó va­gyonvédelmi cégét, amit a semmi­ből hoztam létre, és ami ma több mint ezer főnek ad munkát. Egy esztendeje már nem csak a gyakor­latban, hanem elméleti szinten is próbálom átadni az ismereteimet, a pécsi Janus Pannonius Tudo­mányegyetemen oktatok. Ezenkí­vül létrehoztam egy új település­biztonsági programot, amely ko­moly nemzetközi érdeklődést vál­tott ki, és amely már több hazai te­lepülésnek volt segítségére.- Miből áll ez a program? ' - Egy új modellt próbálokbeve- zetni, amely a különböző közbiz­tonsági szervek, így a rendőrségen túl a polgárőrség, a településőrség és a közterület-felügyelet szoros együttműködésén alapul, amely a közbiztonsági kérdések szocioló­giai hátterét is igyekszik feltérké­pezni, és megoldást nyújt a jelent­kező problémákra.- Volt miből merítenie, hiszen kijárta a közbiztonsági szakma szamárlétráját. Mi vezette önt erre apályára?- Katonai középiskolába jár­tam, és fiatalon műszaki fejlesztő- mérnök szerettem volna lenni. Az­tán a rendszerváltás zavaros idő­szakában éppen a tisztavatás előtt gondoltam meg magam és szerel­tem le. Mégis egy véletlennek kö­szönhetően a VIII. kerületi rend­őrkapitányságon kötöttem ki. Itt kerültem közel a közbiztonság té­maköréhez. Kemény időszak volt, súlyos ügyekkel, de remek tanuló­pályának bizonyult. Egy idő után talán kicsit sok is volt, így elhatá­roztam, hogy saját céget alapítok, és civil pályára térek át. Ekkor in­dítottam el biztonságtechnikai vállalkozásomat, amelyet aztán 12 év alatt sikerült piacvezetővé ten­nem.- A sport is kiemelt helyen szere­pel életében?- Egész életemben aktívan sportoltam. Sokáig a kosárlabda volt a nagy szerelmem, majd a kü­lönböző küzdősportok hódítottak meg. A 2000-es évek eleje óta a Ma­gyar Kempo Szövetség vezetője va­gyok, de az aikidó és az ökölvívás is nagy kedvencem.- Hogyan került kapcsolatba a Vasassal?- Két út is a piros-kékekhez vezetett. Egyrészt a fiam sokáig az egyesületnél vízilabdázott, másrészt egy barátom egyszer lehívott egy bokszedzésre a Fáy utcába. Nagyon megtetszett az a családias, nagyon baráti légkör, amivel itt találkoztam, így idővel egyre közelebb kerültem az egyesülethez. Mígnem Károlyfi László, a felügyelőbizottság el­nökének invitálására elfogad­tam az elnökségi tagságra való felkérést. Szabados A kambodzsai kongresszus Angyalföldi pálmafák Azt a háromszázát! T íz éve hunyt el, és január 18-án lesz nyolcvannyolc esztendeje, hogy megszületett. Az idén a centenáriumát ünneplő Va­sas mindmáig legeredményesebb labdarúgója abból a szempontból, hogy bajnoki mérkőzéseken öt hí­ján háromszáz gólt szerzett. Érdemes a rekorder Szilágyi Gyulával kezdeni a jubileum miatt nevezetes 2011-et. Huszonkét évesen, 1945-ben igazolt a piros-kék klubhoz, és ott is vált híres centerré, bár előzőleg a Debrecen csapatában sem hagyta unatkozni a kapusokat. Az 1943/44-es bajnokságban a Kis­pest elleni hajdúsági győzelem (4-2) alkalmával például ép­pen négy gólt értei... Aztán a Vasasban szé­dítő szériát produ kált: 1946-ban negyvennégy. 1947-ben hu szonhét, 1948-ban negyven, 1949-ben f huszon­nyolc gólt jegyzett. Az első három év­ben két ezüst- és egybronzérmet nyert, de nem volt elége­dett ezzel. A Vasas el­ső NB I-es aranya (1957) után azt mondta: „A negyvenes években állandóan baj­nokaspiránsok vol­tunk, de csak a máso­dik, harmadik helyre futottunk be. Az utóbbi két eszten­dőben viszont életem legszebb, legörömtelibb sikereit értem el.” Gólkirály is csak 1957-ben lett. Tizenhét góllal. Mielőtt legyintenénk erre, ve­gyük figyelembe, hogy fél évados bajnokság zajlott akkor tizenkét résztvevővel, azaz Szilágyi tizenegy találkozón rámolt be tizenhetet. S hogy korábban miért nem került az élre a mesterlövészek listáján? Azért, mert 1946-ban Deák Ferenc 66, Zsengellér Gyula 51, Szusza Fe­renc 45 góllal foglalta el a „dobo­gót”, aztán Deák 48, Puskás Ferenc pedig 50 góllal jutott a trónra. A sztahanovista Pióker Ignác nem termelt úgy, ahogyan ezek a csatárok... Azt mondják, Szilágyi sosem késett. Nem csodálom: a számok azt mutatják, hogy érkezni, azt tu­dott. .. Az edzésekre, mérkőzések­re villanyossal járt, és nem ^ aknázhatta ki, hogy a XIII. ke­rületben - a Szent István körút közelében - lakott, mert fővárosi pályafutása nagy részében a Vasas a Népligetben tréningezett és ját­szott. Sokáig egyedül élt, mivel örökösen azt hangoztatta: ráér majd akkor megnősülni, ha már abbahagyja a labdarúgást. Te­kintettel arra, hogy csak a Va- ^ sasban másfél évtizeden át fut­ballozott, kitolta a házasság idő­pontját szépen... Egyébként is visszahúzódó em­ber volt, s ez nagy szerepet játszott abban, hogy a válogatott­ban csupán tizenkétszer szerepelt. Nem hívta fel magára a figyelmet... % Hacsak a pályán nem. Ott vi­szont gyártotta a gólokat, és amint a kapu közelébe - értsd: húsz­harminc méteren belülre - ért, már nem bízta másra a befejezést. Raduly József, az ötvenes évek kiváló jobb­szélsője nemegyszer frocliz- ta azzal: „Gyula, te már a fél­vonalnál azt hiszed, a tizen­hatoson vagy. Pedig Szilágyi nem szerette a zrikát. Mivel Ő sosem bántott máso­kat, elvárta, hogy neki se szóljanak mérkőzés közben. Azt meg vég­képp nehezen tűrte, ha „faragták”. Egy Honvéd-Vasason Babolcsay úgy „odavágott” a középcsatár­nak, hogy Szilágyit le kellett vinni a játéktérről. A center azonban sé­rülten is vissza akart menni a pá­lyára, s miután újra megjelent a gyepen, egy tőle szokatlan „belé­pővel” megadta a kölcsönt Babolcsaynak. Majd a „visszavá­gót” követően lebicegett... Különben gyorsan haladt. No­ha nem tartozott a szélvész sebes­ségű játékosok közé, akkorákat lé­pett, hogy nehezen - vagy egyálta­lán nem - tudták utolérni. A Kö­zép-európai Kupa 1956-os döntő­jének harmadik mérkőzésén ki­váltképp „rapid” volt. A 3-1 -es fél­idő után a 47. és a 70. perc között szériában négy gólt ért el, s 7-1-nél már nem fért fel az eredményjelző táblára, hogy Szilágyi, Szilágyi, Szilágyi, Szilágyi... Utóbb Raduly és Teleki Gyula további fejtörést okozott a berendezés kezelőjének, aki azonban még mindig köny­nyebb helyzetben volt, mint a bé­csi Rapid, amely 9-2-es vereséggel vonult le a pályáról. Ezt a találkozót tartják Szilágyi legnagyobb meccsének. (Bár felte­hető, hogy Kamarás Mihály, Kár­páti Béla, Kontha Károly, Sárosi László, Bundzsák Dezső, Berendi Pál, Raduly, Csordás Lajos, Teleki és Lelenka Sándor sem sokszor futballozott kategóriákkal jobban, mint azon a kora délután kezdődő és kilencbe hajló találkozón...) A center a válogatottban mester- hármast ért el Varsóban, a lengye­lek ellen (1950 nyarán 5-2), de a legkülönösebb az első szereplése volt, mivel Gallowich Tibor szak­vezető nyolc újpesti labdarúgó mellé állította be a kilencedik UTE- játékos, Patkoló Rezső helyére. Nem hozott szerencsét, mert 1947- ben, Torinóban az olaszok - Lóiknak a kilencvenedik percben szerzett góljával-3-2-regyőztek... Si, si - ordítozták az itáliaiak. „Sziszi” - becézték itthon azt a lab­darúgót, akit klubtársai ekképpen jellemeztek: „Annyi gólt rúg és fe­jel, ahány csillag van fenn, az égen.” Szilágyira és a többiekre gon­dolva bízvást állítható: volt néhány csillag idelenn is... Hegyi Iván a Népszabadság főmunkatársa Szilágyi Gyula Született: 1923. január 18. Elhunyt: 2001. október 17. Klubjai: Debrecen, Vasas (a pi­ros-kék klubban, amelyben 1945 és 1960 között játszott, 361 bajnoki találkozón 295 gólt értei). Bajnok: 1957-ben. Magyar (Népköztársasági) Ku­pa-győztes: 1955-ben. BEK-elődöntős: 1958-ban. KK-győztes: 1956-ban és 1957- ben. Gólkirály: 1957-ben. Válogatott: 12-szer (először 1947-ben, utoljára 1953-ban).

Next

/
Thumbnails
Contents