XIII. Kerületi Hírnök, 2011 (17. évfolyam, 1-23. szám)
2011-03-01 / 5. szám
2011. március 1. TIZENHARMADIK KERÜLETI HÍRNÖK 3 Gyászolunk Alaxai Lászlóné (1934-2011) Nem bántam meg, hogy itt maradtam 2011. február 3-án váratlanul örökre eltávozott közülünk Alaxai Lászlóné nyugalmazott közgazdász, a XIII. kerületi ön- kormányzat képviselő-testületének volt tagja, a Budapest Főváros XIII. Kerületi Egészség- ügyi Szolgálat Nonprofit Kft. felügyelőbizottságának elnöke. Alaxai Lászlóné öt évtizeden átívelő közigazgatási pályafutását - egyetemi tanulmányait követően -1963-ban a Fővárosi Tanácsnál kezdte meg. Munkaszeretetének és szorgalmának köszönhetően rövid idő alatt a pénzügyi osztály vezetőjévé nevezték ki, ahol jól működő, nagy munkabírású kollektívát hozott létre. Empatikus személyisége, magas színvonalú szakmai és vezetői kvalitásai több generáció számára is példaként szolgáltak. Nyugdíjazását követően sem csökken t közéleti érdeklődése és tenni akarása: tovább dolgozott a Fővárosi Önkormányzat egészségügyi osztályán, és emellett szűkebb pátriájában, a XIII. kerületben önkormányzati képviselőként tevékenykedett. Képviselőként megbecsülést szerzett magának az itt élő emberek kezdeményezéseinek felkarolásával, a közügyek önzetlen és lelkiismeretes szolgálatával. Pénzügyi és költségvetési tapasztalatait a kerületi ön- kormányzat Költségvetési Bizottságában kamatoztatta, és jelentős szakmai támogatást nyújtott a polgármesteri hivatal pénzügyi osztályának munkájához is. Szakértőként segítette a XIII. kerületi Egészség- ügyi Szolgálat megalakulását, majd nonprofit korlátlan felelősségű társasággá történt átalakítását. A szervezet felelős gazdálkodását egészen élete utolsó napjáig a felügyelőbizottság elnökeként segítette. Munkájának elismerését számos kitüntetés bizonyítja: 1995-ben Budapestért Díjat, 2005-ben a Köz Szolgálatáért Érdemjel ezüstfokozatát vehette át. 2009. március 15-én Alaxai Lászlónét a Magyar Köztársaság Arany Érdemke- ■ resztjével tüntették ki. Távozásával olyan közéleti embert veszítettünk el, aki egész életét a közösség szolgálatába állította, és aki a másokért végzett fáradhatatlan munkában találta meg tevékeny életének legfőbb értelmét és tartalmát. Hiányozni fog nekünk. Emlékét megőrizzük. Alaxai Lászlónétól 2011. március 1 -jén 9.45 órakor vesznek végső búcsút a Farkasréti temetőben mindazok, akik szerették és tisztelték. Ormos Mária Széchenyi- és Deák Ferenc-díjas történészprofesszorral, a XX. századi magyar és egyetemes történelem szaktekintélyével gyermekkoráról, a vitakultúra hiányosságáról, valamint arról beszélgettem, miért maradt itthon 1956 után. Az Újlipót- városban élő díszpolgárunk szerint az oktatási rendszer egésze a bölcsődétől az egyetemig jelentős változtatásra szorul.- Mennyire volt meghatározó gyermekkorának szellemi közege? Orientálták a szülei a történészi pályafelé?- Otthon a szabad mozgás lehetőségét kaptam meg. Nyitva volt a könyvesszekrény, senki nem mondta meg, hogy mit olvassak. Kiválasztottam, amit akartam. Liberális légkörben nevelkedtem, de a mindennapi követelményeknek eleget kellett tenni. Azt mondták a szüleim, ha jól tanulsz, arra az egyetemre mehetsz, amelyikre akarsz. Ha nem, akkor kitanulsz egy szakmát..- Vita tárgya, hogy mi befolyásolja jobban az ember világnézetét, tudását. Az, amit otthonról hoz, vagy az iskola?- Az ember útját elsősorban az határozza meg, hogy mit hord a génjeiben. Másodsorban, hogy milyen a környezete. Ebbe beletartozik a család és az iskola. A szüleimtől tág érdeklődési kört kaptam. A zárdában pedig Edit nővér vett rá az irodalom szeretetére. Az 1944-es debreceni bombázás alatt az egész nyarat egy asztal mellett töltöttem, 14 évesen földolgoztam Vörösmarty műveit. Ezután nem volt megállás. Tizenhat évesen már pszichológiával, szociológiával, közgazdaságtannal foglalkoztam. Sok mindent összeolvastam 21 éves koromig. Ezek vezettek el ahhoz, hogy a történelem legyen a hobbim.- A tanári pálya devalválódásáról hallani. Arról, hogy elmúltak az idők, amikor a pedagógusok elhivatottságból választották ezt a szakmát.- Ezt én is tapasztalom. Pedig az oktatás és a szocializálás már a bölcsődében kezdődik. A hátrányos helyzetű családok gyermekeinek ez a hely az egyetlen esély, hogy valaha is beilleszkedjenek a társadalomba. Az oktatási intézmények felelőssége, hogy azokból a képességekből mit tud felhasználni a gyerek, amit magával hoz. Vagy miként tudja korrigálni a hiányosságait. Az iskolákban rengeteg a tantervi és a tanrendi hiba. A probléma akkor kulminál, amikor kiderül, hogy 18 éves emberek nem tudnak írni és olvasni. Kollégáim arról panaszkodnak, hogy az egyetemeken a diákok ritkán járnak a szemináriumokra, és már nem merünk szakirodalmat föladni, mert nem olvassák el a bölcsészkarokon. Sajnos a rendszer egésze rossz.- Miért nincsenek építőjellegű diskurzusok? Csak meg lehetne reformálni az iskolarendszert!- Nincsenek szakmai viták. Konferenciákra már alig járok, mert tudom, hogy nem történik semmi átütő. Legfeljebb a folyósokon. Van egy olyan érzésem, hogy pedagógiai kérdéseket firtató érdemi vita 1907-ben zajlott utoljára, a Szabad tanítás konferenciáján. Ott volt a bal- és a jobboldal, egy asztalnál, azóta ilyen nem fordult elő nálunk. Megpróbáltak egyet a százéves évfordulóra szervezni, tragikus volt. Aki számított volna, nem jött el. Leszoktattak bennünket a vitáról. A leszoktatás korán kezdődött, pedig még a Horthy-korszakban is, Bethlen István miniszterelnöksége alatt is zajlottak ankétok kormánykezdeményezésre. Szociális, gazdasági, pénzügyi kérdésekről eltérő gondolkodású, világnézetű emberek vitáztak egymással. Ma már a különböző szakmák képviselői, különösen a társadalomtudományok területén, képtelenek erre.- Tavaly ünnepelte 80. születésnapját. Nem akármilyen korszakokban kellett a történettudomány mellett kitartania.- Segített ebben a makacsságom. Mindig sokat járt a szám, és ezt sehol nem vették jó néven. 1956 után például nagy hangon elítéltem azokat a megtorló lépéseket, amelyeket a munkás-paraszt kormány kezdeményezett. Kirúgtak a szegedi egyetemről, a fegyelmimet lezáró határozatban az állt, hogy nem lehet értelmiségi állásban foglalkoztatni. Felajánlották, hogy elmehetek segédmunkásnak a jutavagy a dohánygyárba. Nem mentem. Az egyik gyerekemet a hónom alá csaptam, a másikat vidékre adtam rokonhoz, Pestre jöttem. Ügy, hogy nem voltak kapcsolataim.- Soha nem akart elmenni?-Nem,pedig Ausztriában már vártak a rokonaim. Nem bánom, hogy itt maradtam. Itt volt és itt van a családom. Abban is biztos vagyok, hogy egy nyelvet meg lehet tanulni, de birtokolni csak akkor, ha az ember birtokolja a nyelvhez tartozó kultúra egészét is. A magyar nyelv tudásához hozzátartozik az „isa, por és homu vogymuk”. Ráadásul én elégedett vagyok a jelenlegi helyzetemmel és a státusommal. Itt, a kerületben rámköszönnek az emberek, mindig van pár jó szavuk hozzám az ismerőseimnek. Ez jó érzés. BH------------------------------------------Bírósági ülnökválasztás Tisztelt kerületi lakosok! Az 1997. évi LXVII. törvényben foglaltak alapján a 2007-ben választott ülnökök 4 évre szóló megbízatása 2011. évben megszűnik, Erre tekintettel ez év tavaszán ülnökök választására kerül sor. A XIII. Kerületi Önkormányzat Képviselő-testülete a Pesti Központi Kerületi Bíróság ülnökeit választja meg. A Fővárosi Bíróság és a Munkaügyi Bíróság ülnökeinek megválasztása a Fővárosi Közgyűlés hatáskörébe tartozik. Várjuk mindazon, a kerületben lakóhellyel és választójoggal rendelkező, 30. életévüket betöltött, de a 70. életévét még el nem ért lakosok jelentkezését, akik bírósági ülnökként kívánnak az elkövetkezendő 4 évben tevékenykedni. Jelentkezni és felvilágosítást kérni 2011. március 25-éig a polgár- mesteri hivatal Jegyzői Iroda Szervezési Csoportján személyesen (polgármesteri hivatal, 1139 Budapest, Béke tér 1.128. szoba) vagy telefonon (340-3575) lehet. Dr. Tóth József POLGÁRMESTER
