XIII. Kerületi Hírnök, 2011 (17. évfolyam, 1-23. szám)

2011-06-01 / 11-12. szám

2 TIZENHARMADIK fÜ KERÜLETI HÍRNÖK 2011. június 1. Békés Pál (posztumusz) Megannyi műfajban nagy­szerűt alkotott, a novellá­kat kedvelte a legjobban, de életművében regények, színpadi művek és adaptá­ciók, gyermekkönyvek, va­lamint műfordítások is megtalálhatók. Békés Pál József Attila-díjas írót éle­tének 55. évében érte a ha­lál. Sokat tett a jövőbeli ol­vasóközönségért, nemcsak mint gyerekkönyvek szer­zője, hanem mint a Gyer­mekkönyvek Nemzetközi Tanácsa Magyar Egyesüle­tének elnöke is. Békés Pál­ra ezúttal, mint a XIII. ke­rület díszpolgárára emlé­kezünk. Budapesten született 1956. március Il­in. Tanulmányait a Radnóti Miklós gyakor­lóiskolában kezdte. Egy interjúban mesélte, hogy az iskolában egyszer azt a feladatot kapták, írjanak egy oldalt a „ló” kifejezéssel. Az ő megoldása az volt, hogy a papírlapon egy darab, gigantikus méretű LÓ szó díszel­gett. Ez a humoros szemlélet érezhető' regé­nyeiben is, a groteszk szereplők és a szelle­miség, ami őket körülveszi. A több neves díjjal is kitüntetett író 1980- ban végzett az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem Bölcsészettudományi Karán, ma­gyar-angol összehasonlító irodalomtörté­net szakon, majd rövid ideig magyar-, illet­ve angoltanárként dolgozott. Még az egye­tem előtt végzett szociológiai felméréseket is, kérdezőbiztosként dolgozott, ennek szá­mos nyoma van írásaiban is. Ezenkívül Fulbright-ösztöndíjasként kutatott New Yorkban, a Columbia Egyetemen. 1994-96-ban a Magyar Televízió stúdióve­zetője, 1997-től 2000-ig a színházért és irodalo­mért felelős szerkesztőjeként munkálkodott. Alkotott regényeket, novellákat, mesere­gényeket, hangjátékokat, film-, illetve tévé­játék forgatókönyveket és színdarabokat, írásait posztmodern kísérletező kedv, ironi­kus látásmód és nem utolsósorban játékos­ság jellemzi. Angolból fordította - többek között - Vladimir Nabokov, Anthony Burgess, Woody Allen, Sue Townsend, Tom Stoppard, valamint Edward Albee műveit is. Munkáiból számos tévéfilm és rádiójáték készült. Színműveit - Egy kis térzene, Sze­gény Lázár, Pincejáték, Össztánc - több bu­dapesti és vidéki színház is bemutatta. Mindig szabadúszó íróként tevékenyke­dett, 2004-ben a Magyar Magic, az angliai magyar kulturális évad kurátora, 2005-ben A nagy könyv országos olvasásnépszerűsítő játék szervezője. 2006-ban megkapta a Ma­gyar Köztársasági Érdemrend lovagkereszt­je kitüntetést. Tizenhat kötete jelent meg. Ismertebb gyermekkönyvei: A kétbalkezes varázsló; Doktor Minorka Vidor nagy napja; A Félő­lény; A Bölcs Hiánypótló; Borz a sámlin. Békés Pál nagyon szerette a gyerekeket, jól értett a nyelvükön is, nem véletlenül hív­ták rendszeresen iskolák, könyvtárak és művelődési házak, klubok egymással ver­sengve találkozókra. Évtizedek alatt több bravúros mesét írt. Hősei a mindennapok ismert alakjai, így egyszerű őket megérteni, bánatukkal, örömükkel könnyedén lehet azonosulni. Szeretnivaló hősöket elevenített meg fel­nőttek számára is élvezetes ifjúsági könyve­iben, felnőtteknek szóló írásaiban pedig sa­ját családi élményein keresztül, a valóság köré szőtt fikció segítségével egyedi, XX. századi figurákat formált. „Voltaképpen azáltal, hogy megírta eze­ket a történeteket, egy saját világának meg­felelő vagy ahhoz méltó mítoszt keresett” - jellemezte Fodor Géza esztéta, irodalomkri­tikus. Az író fiatal korában, de élete második szakaszában lakhelyéül választotta a XIII. kerületet. Otthonosan mozgott Újlipót- városban, dolgozott a Vígszínházban, bará­tai, ismerősei is jórészt errefelé laktak: írók, újságírók, színészek, dramaturgok, szer­kesztők. Fel-feltűnt a környék kávéházai­ban, ahol otthonos körülmények között folytathatott munkamegbeszéléseket, is­merte a helyi kisvendéglőket. Gyakori láto­gatóként üdvözölhették több kerületi kultu­rális intézményben is. Szívesen járt a Tátra utcai Klub-Galériába, de a Pozsonyi úti könyvesboltban, a Pagonyban is mindig törzsvendégként üdvözölték. A városrész­ben töltött idő is hozzájárult ahhoz, hogy fel­hőtlen örömöt szerezzen meséivel, elgon­dolkodtató írásaival. CL Heget?vis D. Gcza Idén a 36. évadát tölti He­gedűs D. Géza a Vígszín­házban. Munkássága azonban nem merül ki a színházi szerepekben, játszott számos filmsze- repet, tévéfilmszerepet és a mai napig tanít a Szín­ház- és Filmművészeti Egyetemen. Pályája so­rán kitüntették egyebek között Kossuth-díjjal, Já­szai Mari-díjjal, többször Aj tay Andor-emlékdíjjal és kiváló művész elisme­rést is kapott. A XIII. ke­rület idén díszpolgári cí­met adományozott a színművésznek.- Második szülőföldem a kerület, isme­rem minden részét az Újlipótvárostól a Váci útig. Számomra kimondhatatlan megtisz­teltetés, hogy a XIII. kerület befogadott és megkaptam a díszpolgári elismerést.- Miért választotta a színészmesterséget?- Szüleim ibrányi pedagógusok voltak, apám magyar-történelem szakos tanár­ként dolgozott. Amikor senki nem tudott rám vigyázni, akkor elvitt az óráira és a hát­só padban ültem. Apám színes ábrákkal szemléltette mondandóját, főleg a csaták il­lusztrálása ragadott meg. A másik megha­tározó élmény a nagyszüleimhez fűződik. Apai nagyapám saját mozit épített ibrányi kertjében és a vetítésekkor megengedte, hogy nézzem a filmeket. Hatalmas erővel hatott rám a Nyomorultakban Jean Valjean-t alakító Jean Gabain, Aki szelet vet című filmben az ügyvédet játszó Spencer Tracy, a Pacsirta című műben az apát meg­formáló Páger Antal. Anyai nagyszüleim szobájának falát Mányoki Ádám Rákóczi Ferencről készített portréjának másolata díszítette. Sok mesé­jüknek Rákóczi volt a főszereplője, akit gye­rekként sokszor eljátszottam magam is. Pe­tőfi Sándor János vitéz című művének olva­sása után pedig arról álmodoztam, hogy be­lovagolok az udvarunkba Géza vitézként és a lányok csodálattal néznek rám. A debreceni középiskolai éveim talán a legmeghatározóbbak a színészi pálya vá­lasztásában. Rendszeresen látogattam a Csokonai Színházat és ott „fertőződtem” meg végleg a színjátszással, ott láttam nagy­szerű és kevésbé sikerült színészi alakításo­kat is.- A főiskola elvégzése, 1975 óta a Vígszín­ház színésze, nem vágyott soha másik szín­házba?- Nem vágyódtam el, mert remek rende­zőkkel, kollégákkal, a hazai színházi élet szí- ne-javával dolgoztam pályafutásom alatt. A főiskolán Horvai István és Kapás Dezső, a Vígszínház akkori korszakos rendezői vol­tak a mestereim, akiknek tanításai megha­tározták a színészi munkásságomat. A szer­ződtetésem után pedig Marton László töl­tött be jelentős mentori szerepet a színházi pályafutásomban.- Dolgozott Várkonyi Zoltán, Horvai Ist­ván, Marton László és most Eszenyi Enikő ve­zette Vígszínházban. Hogyan élte mega vál­tásokat? .- Nagyon jó volt, hogy az igazgatóváltá­sok alkalmával mindig ott dolgozó kollégát bíztak meg a feladattal és ez a folyamat a mai napig tart. így megmarad a színház szelle­misége, küldetése. A teátrum mindig egy ki­csi európai sziget volt a fővárosi kulturális élet tengerében. Az igazgatók szem előtt tar­tották, hogy a társulat a kortárs magyar és külföldi daraboktól a klasszikus műveken át a zenés darabokig mindent játsszon és így változatos előadásokkal a közönség külön­böző ízlésű rétegeinek kedvére tegyen.-Eza24. tanév, amit a Színház-és Filmmű­vészeti Egyetemen végigtanít. Sok végzett nö­vendék később a Vígszínházban kollégája lett.- Horvai István és Kapás Dezső 1987-ben hívtak vissza tanítani az akkori főiskolára. Tanárnak sem születik senki, ezt is tanulni kell. Nagyszerű kollégáktól tanultam meg ezt a tudományt. Jelenleg az egyetem rek­torhelyetteseként dolgozom, egyben a szí­nésztanszék vezetője is vagyok. Nagyon jó látni, ahogy a végzett növendékek folyama­tosan csiszolva mesterségüket, egyenrangú kollégákká válnak a pályafutásuk alatt. METZ

Next

/
Thumbnails
Contents