XIII. Kerületi Hírnök, 2011 (17. évfolyam, 1-23. szám)
2011-01-18 / 1-2. szám
2011. január 18. i TIZENHARMADIK KERÜLETI HÍRNÖK 11 Dicsőségek Csarnoka Biztonságban vagyunk Örömteli és egyben ritka elismerésben részesült a Vasas SC elnökségi tagja, dr. Fábián Péter. A nemzetközi biztonsági szakértőt a világ legnagyobb és jelenleg egyetlen, a civil és hivatásos rendvédelmi szervezeteket valamennyi kontinensen összefogó és szakmailag is képviselő szövetsége (az IBSSA - Nemzetközi Testőr és Biztonsági Szolgálatok Világszövetsége) kambodzsai kongresszusán a szervezet HALL of FAME (Dicsőségek Csarnoka) tagjai közé fogadta. A biztonsági szakma életműdíjaként felfogható elismerés a legmagasabb szintű, nemzetközi szakmai kitüntetés, amit ezen a területen kiosztanak. Ilyen mértékű szakmai elismerést magyar biztonsági szakember még nem kapott. A kitüntető címhez vezető útról kérdeztük dr. Fábián Pétert.-Mit gondol, mivel érdemelte ki a díjat?- Sok tényező közrejátszott, több mint tíz évig vezettem Magyarország egyik meghatározó vagyonvédelmi cégét, amit a semmiből hoztam létre, és ami ma több mint ezer főnek ad munkát. Egy esztendeje már nem csak a gyakorlatban, hanem elméleti szinten is próbálom átadni az ismereteimet, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen oktatok. Ezenkívül létrehoztam egy új településbiztonsági programot, amely komoly nemzetközi érdeklődést váltott ki, és amely már több hazai településnek volt segítségére.- Miből áll ez a program? ' - Egy új modellt próbálokbeve- zetni, amely a különböző közbiztonsági szervek, így a rendőrségen túl a polgárőrség, a településőrség és a közterület-felügyelet szoros együttműködésén alapul, amely a közbiztonsági kérdések szociológiai hátterét is igyekszik feltérképezni, és megoldást nyújt a jelentkező problémákra.- Volt miből merítenie, hiszen kijárta a közbiztonsági szakma szamárlétráját. Mi vezette önt erre apályára?- Katonai középiskolába jártam, és fiatalon műszaki fejlesztő- mérnök szerettem volna lenni. Aztán a rendszerváltás zavaros időszakában éppen a tisztavatás előtt gondoltam meg magam és szereltem le. Mégis egy véletlennek köszönhetően a VIII. kerületi rendőrkapitányságon kötöttem ki. Itt kerültem közel a közbiztonság témaköréhez. Kemény időszak volt, súlyos ügyekkel, de remek tanulópályának bizonyult. Egy idő után talán kicsit sok is volt, így elhatároztam, hogy saját céget alapítok, és civil pályára térek át. Ekkor indítottam el biztonságtechnikai vállalkozásomat, amelyet aztán 12 év alatt sikerült piacvezetővé tennem.- A sport is kiemelt helyen szerepel életében?- Egész életemben aktívan sportoltam. Sokáig a kosárlabda volt a nagy szerelmem, majd a különböző küzdősportok hódítottak meg. A 2000-es évek eleje óta a Magyar Kempo Szövetség vezetője vagyok, de az aikidó és az ökölvívás is nagy kedvencem.- Hogyan került kapcsolatba a Vasassal?- Két út is a piros-kékekhez vezetett. Egyrészt a fiam sokáig az egyesületnél vízilabdázott, másrészt egy barátom egyszer lehívott egy bokszedzésre a Fáy utcába. Nagyon megtetszett az a családias, nagyon baráti légkör, amivel itt találkoztam, így idővel egyre közelebb kerültem az egyesülethez. Mígnem Károlyfi László, a felügyelőbizottság elnökének invitálására elfogadtam az elnökségi tagságra való felkérést. Szabados A kambodzsai kongresszus Angyalföldi pálmafák Azt a háromszázát! T íz éve hunyt el, és január 18-án lesz nyolcvannyolc esztendeje, hogy megszületett. Az idén a centenáriumát ünneplő Vasas mindmáig legeredményesebb labdarúgója abból a szempontból, hogy bajnoki mérkőzéseken öt híján háromszáz gólt szerzett. Érdemes a rekorder Szilágyi Gyulával kezdeni a jubileum miatt nevezetes 2011-et. Huszonkét évesen, 1945-ben igazolt a piros-kék klubhoz, és ott is vált híres centerré, bár előzőleg a Debrecen csapatában sem hagyta unatkozni a kapusokat. Az 1943/44-es bajnokságban a Kispest elleni hajdúsági győzelem (4-2) alkalmával például éppen négy gólt értei... Aztán a Vasasban szédítő szériát produ kált: 1946-ban negyvennégy. 1947-ben hu szonhét, 1948-ban negyven, 1949-ben f huszonnyolc gólt jegyzett. Az első három évben két ezüst- és egybronzérmet nyert, de nem volt elégedett ezzel. A Vasas első NB I-es aranya (1957) után azt mondta: „A negyvenes években állandóan bajnokaspiránsok voltunk, de csak a második, harmadik helyre futottunk be. Az utóbbi két esztendőben viszont életem legszebb, legörömtelibb sikereit értem el.” Gólkirály is csak 1957-ben lett. Tizenhét góllal. Mielőtt legyintenénk erre, vegyük figyelembe, hogy fél évados bajnokság zajlott akkor tizenkét résztvevővel, azaz Szilágyi tizenegy találkozón rámolt be tizenhetet. S hogy korábban miért nem került az élre a mesterlövészek listáján? Azért, mert 1946-ban Deák Ferenc 66, Zsengellér Gyula 51, Szusza Ferenc 45 góllal foglalta el a „dobogót”, aztán Deák 48, Puskás Ferenc pedig 50 góllal jutott a trónra. A sztahanovista Pióker Ignác nem termelt úgy, ahogyan ezek a csatárok... Azt mondják, Szilágyi sosem késett. Nem csodálom: a számok azt mutatják, hogy érkezni, azt tudott. .. Az edzésekre, mérkőzésekre villanyossal járt, és nem ^ aknázhatta ki, hogy a XIII. kerületben - a Szent István körút közelében - lakott, mert fővárosi pályafutása nagy részében a Vasas a Népligetben tréningezett és játszott. Sokáig egyedül élt, mivel örökösen azt hangoztatta: ráér majd akkor megnősülni, ha már abbahagyja a labdarúgást. Tekintettel arra, hogy csak a Va- ^ sasban másfél évtizeden át futballozott, kitolta a házasság időpontját szépen... Egyébként is visszahúzódó ember volt, s ez nagy szerepet játszott abban, hogy a válogatottban csupán tizenkétszer szerepelt. Nem hívta fel magára a figyelmet... % Hacsak a pályán nem. Ott viszont gyártotta a gólokat, és amint a kapu közelébe - értsd: húszharminc méteren belülre - ért, már nem bízta másra a befejezést. Raduly József, az ötvenes évek kiváló jobbszélsője nemegyszer frocliz- ta azzal: „Gyula, te már a félvonalnál azt hiszed, a tizenhatoson vagy. Pedig Szilágyi nem szerette a zrikát. Mivel Ő sosem bántott másokat, elvárta, hogy neki se szóljanak mérkőzés közben. Azt meg végképp nehezen tűrte, ha „faragták”. Egy Honvéd-Vasason Babolcsay úgy „odavágott” a középcsatárnak, hogy Szilágyit le kellett vinni a játéktérről. A center azonban sérülten is vissza akart menni a pályára, s miután újra megjelent a gyepen, egy tőle szokatlan „belépővel” megadta a kölcsönt Babolcsaynak. Majd a „visszavágót” követően lebicegett... Különben gyorsan haladt. Noha nem tartozott a szélvész sebességű játékosok közé, akkorákat lépett, hogy nehezen - vagy egyáltalán nem - tudták utolérni. A Közép-európai Kupa 1956-os döntőjének harmadik mérkőzésén kiváltképp „rapid” volt. A 3-1 -es félidő után a 47. és a 70. perc között szériában négy gólt ért el, s 7-1-nél már nem fért fel az eredményjelző táblára, hogy Szilágyi, Szilágyi, Szilágyi, Szilágyi... Utóbb Raduly és Teleki Gyula további fejtörést okozott a berendezés kezelőjének, aki azonban még mindig könynyebb helyzetben volt, mint a bécsi Rapid, amely 9-2-es vereséggel vonult le a pályáról. Ezt a találkozót tartják Szilágyi legnagyobb meccsének. (Bár feltehető, hogy Kamarás Mihály, Kárpáti Béla, Kontha Károly, Sárosi László, Bundzsák Dezső, Berendi Pál, Raduly, Csordás Lajos, Teleki és Lelenka Sándor sem sokszor futballozott kategóriákkal jobban, mint azon a kora délután kezdődő és kilencbe hajló találkozón...) A center a válogatottban mester- hármast ért el Varsóban, a lengyelek ellen (1950 nyarán 5-2), de a legkülönösebb az első szereplése volt, mivel Gallowich Tibor szakvezető nyolc újpesti labdarúgó mellé állította be a kilencedik UTE- játékos, Patkoló Rezső helyére. Nem hozott szerencsét, mert 1947- ben, Torinóban az olaszok - Lóiknak a kilencvenedik percben szerzett góljával-3-2-regyőztek... Si, si - ordítozták az itáliaiak. „Sziszi” - becézték itthon azt a labdarúgót, akit klubtársai ekképpen jellemeztek: „Annyi gólt rúg és fejel, ahány csillag van fenn, az égen.” Szilágyira és a többiekre gondolva bízvást állítható: volt néhány csillag idelenn is... Hegyi Iván a Népszabadság főmunkatársa Szilágyi Gyula Született: 1923. január 18. Elhunyt: 2001. október 17. Klubjai: Debrecen, Vasas (a piros-kék klubban, amelyben 1945 és 1960 között játszott, 361 bajnoki találkozón 295 gólt értei). Bajnok: 1957-ben. Magyar (Népköztársasági) Kupa-győztes: 1955-ben. BEK-elődöntős: 1958-ban. KK-győztes: 1956-ban és 1957- ben. Gólkirály: 1957-ben. Válogatott: 12-szer (először 1947-ben, utoljára 1953-ban).
