XIII. Kerületi Hírnök, 2010 (16. évfolyam, 1-24. szám)

2010-02-16 / 4. szám

10 TIZENHARMADIK ifo KERÜLETI HÍRNÖK 2010. február 16. Az egykori úszó­bajnok és társai Szilárd Zoltán és családja Az 1948. évi londoni olimpián Szi­lárd Zoltán, az FTC fiatal úszóver­senyzője bejutott a 100 méteres gyorsúszás döntőjébe, ahol 7., míg az egri Kádas Géza 3. lett. Ha 1952- ben nem súgja meg az egyik barát­nőbe az Államvédelmi Hatóság­nak, hogy Zolinak nem áll majd szándékában Helsinkiből haza­jönni, ott nyerhetett is volna. Ab­ban a pillanatban ugyanis, amikor az olimpián felálltak a rajtkőre a 100 méteres gyorsúszás döntőjé­nek résztvevői - ezek sorában Ká­das Géza is, aki végül az ötödik he­lyen végzett -, Szilárd a Margitszi­geti Nemzeti Sportuszoda 50 mé­teres nyitott medencéjének egyik rajtkövéről vetette magát a vízbe, és... tizedmásodpercre annyi idő­vel ért célba, miként az olimpiai bajnok. Az elkövetkezendő hóna­pokban és években Szilárd keserű­sége nőttön nőtt, s mivel 1956 au­gusztus elején már az sem volt előtte kétséges, hogy az ÁVH sze­retné őt egy politikai perben a vád­lottak padjára ültetni, úgy döntött, kiszökik az országból. A legjobb barátai közül hárman is tudatták vele, hogy ezen az útján is követni kívánják. Joó Sándor OB I-es vízi­labdázó, Fekete Gábor, az FTC ko­rábbi úszóedzője, aki előtt a bátor szókimondásnak „köszönhetően” itthon minden ajtó bezárult és Payer Károly kerékpáros. Miután tisztában voltak azzal, hogy a vas­függönyön aligha juthatnak át Ausztriában, a vízi út mellett dön­töttek. Tudomásukra jutott ugyanis, hogy Pozsonyból napon­ta többször indul egy sétahajó Dé­vény vára felé, s anélkül, hogy ki­kötne, a vár vonalában részben már osztrák vízen visszafordulva halad tovább Pozsonyig. Mivel Payer addig csak úgy „úszott”, mint a balta nyél nélkül, gyorsított módszerrel megtanították valaho­gyan úszni. 1956 augusztusában többször is jegyet váltottak erre a hajóra, hogy lássák, a dévényi forduló vé­gén, amikor a hajóról még osztrák vízfelületre vethetik magukat a korlátról, milyen veszélyt jelenthet számukra a sétahajót cápaként kö­vető csehszlovák őrnaszád legény­sége. Jól értesült pozsonyi magyar barátaik megnyugtatták őket, hogy félelemre annál is inkább nincs okuk, mivel nemzetközi egyezmény tiltja, hogy az őrna­szádról a Dunában úszó menekül­tekre lőjenek. Amikor végre elérkezett az a pil­lanat, hogy a raccsoló Fekete Gabi a cipőjéből kilépve „uhraim”-ot ki­áltson, a hajó korlátjára állva, arc­cal a szinte kézzel fogható közelség­ben levő osztrák part felé rajtoltak. Ami ezután történt, azt csakis a milliók által ismert bolíviai kivég­zéshez hasonlíthatom! Szinte ab­ban a pillanatban, amikor a mene­külők feje felbukkant a vízből, az őrnaszádról „okádni” kezdték a géppuskák és géppisztolyok a lö­vedékeket, amelyek valósággal szétszaggatták Joó Sándor és Feke­te Gábor testét. Szilárdnak az volt a szerencséje, hogy a Duna medréig leérve addig úszott, ameddig leve­gő nélkül bírta, s egy újabb levegő­vétel elég volt neki ahhoz, hogy a meder alját borító sziklákba ka­paszkodva sikerült partot érnie, és ott felkapaszkodva futásnak ered­nie. S habár a csehszlovák ember­vadászok még ekkor is lőttek utá­na, eljutott a távolban látott ház­hoz, ahol a lövöldözésre már felfi­gyelt osztrákok ölelő karokkal vár­ták. Payert elkerülték a lövedékek, őt lapáttal fejbesújtottan húzták fel az őrnaszádba az embervadászok. Miután átadták őt a magyar határ­őrségnek, bíróság előtt kellett fe­lelnie szökési kísérletéért. Ha nem tört volna ki 23-án a magyar forra­dalom, aligha úszhatta volna meg a börtönt próbaidőre felfüggesz­tett szabadságvesztéssel. Fekete Gabi lövedékektől szét­roncsolt testét Pozsonynál vetette ki a Duna, s az ottani zsidók dicsé­retéül szóljon, hogy a helyi izraeli­ta temetőben tisztességgel elte­mették. A szintén szitává lőtt Joó Sanyi a Gönyűvel áttellenben levő Kolozsnémánál vetődött partra, ahol nem a temetőben, hanem - mintha nem is ember lett volna - koporsó nélkül a krumpliföldben hántolták el. A csehszlovák és a magyar ha­tóságok kiváló együttműködését jellemzi, hogy az elrendelt hírzár­lat következtében különösen Joó Sándor szeretteinek kellett hóna­pokig kutatniuk ahhoz, hogy végre megtudják, hol enyészhet a Sándoruk teste, s amikor végre az örökbefogadott lányuk - Sanyi unokahúga - rátalált erre a helyre, csakis azzal a feltétellel hozathat­ták haza, hogy illendően megadják neki a végtisztességet, hogy az alá­írt okmány szerint öngyilkos lett. Szilárdnak még szökése napján sikerült Bécsbe jutnia, ahol hős­ként fogadták, és rövid idő múltá­val az Amerikai Egyesült Államok­ban új életet kezdett. Tehetsége és rátermettsége révén még azt is el­érte, hogy félúton Los Angeles és Las Vegas között saját repülőtere legyen, és jó néhány „gépmadara” ahhoz, hogy olyan jól élhessen, mi­ként arról egykoron álmodhatott, s az Atlanti-óceánt a saját repülő­gépét vezetve szelhesse át. Hazaté­résére azonban nagyon sokáig vár­nia kellett. Sokadjára is magyar hölgyet vett nőül, aki csakhamar egy tün- dérien szép kislánnyal ajándékoz­ta meg, aki tizenéves korában olyan reményt keltett apjában, hogy úszóversenyzőként a világ egyik legjobbjává válhat. Fájdal­mára ez nem sikerült, az anyagi helyzete is egyre kilátástalanabbá vált, és ez a házassága is felbom­lott. Zolit azonban nem olyan fá­ból faragták, hogy miként oly sok­szor eddigi életében, újra sikeres emberré ne váljon. Amikor még pilótaoktatóként is dolgozott, nem az ő, hanem az amerikai légierő egyik irányítójá­nak hibájából lezuhantak. Szeren­cséjére legyen mondva, hogy amíg ő a földbe csapódás pillanatában kikerült az üléséből, a fiatal tanít­ványának már esélye sem lehetett arra, hogy az égő poklot elhagy­hassa. Zoli azonban annak tudatá­ban is visszament érte, hogy bár­melyik pillanatban a levegőbe re­pülhetnek. S miközben ő is súlyos égési sérüléseket szenvedett, né­hány másodperccel az előtt sike­rült a tanítványát kiemelni az ülé­séből és a földön odébb vonszol­nia, hogy a robbanás bekövetke­zett. Zoli ezért a hőstettéért éppen úgy kitüntetésben részesült, mint amikor a Las Vegashoz közeli ha­talmas tóban felborult vitorlás utasainak az életéért küzdött. Dr. Martinkó Károly Joó Sándor és Gyenge Valéria olimpiai bajnok Télen is Dagály! Hidegben ritkán jut eszünkbe a Dagály Strandfürá^^^^Mt pedig érdemes kilátogatni télen is! Buda­pest egyiklegkedveltebb fürdőjekülönböző hőmérsékletű és formájú medencével várja a gyógyulni és für- dőzni vágyókat A strand szolgáltatásait még színesebbé tették az új vagy átalakított medencék, amelyek között minden korosztály megtalálhatja a kedvére valót Bővebb információ a452-4556-os telefonszámon. Stresszűző jóga Nem rajong az intenzív sporto­kért, de szeretne hatékonyan mozogni és elűzni a stresszt? Próbálja ki a jógát! Ezt a moz gásformát bárki, bármi lyen életkorban elkezd heti, hiszen nem életkor­hoz kötött sporttevé­kenység. A jó­ga hozzásegít egy kiegyensú­lyozottabb, egész­ségesebb élethez. Az egyszerű testgyakorlatok át­hangolják szerveink működését, a lazítással feloldja feszültségeinket, légzéssel, figyelemösszpontosítás­sal szabályozza felsőbb idegtevé­kenységünket. A jóga légzési és testtartási gyakorlatainak el­sajátításával megtanulhatjuk fegyelmezni, irányítani, ural­ni gondolatainkat, érzel­meinket, fi­gyelmünket és belső szerveink működését. Hol próbál­hatja ki? Az Angyalföldi József Attila Műve­lődési Központban (József Attila tér 4.) vagy az Újlipótvárosi Klub-Galériában (Tátra utca 20/B). Bővebb infor­máció a www.kultl3.hu weboldalon olvasható.

Next

/
Thumbnails
Contents