XIII. Kerületi Hírnök, 2010 (16. évfolyam, 1-24. szám)
2010-02-16 / 4. szám
2010. február 16. TIZENHARMADIK KERÜLETI HÍRNÖK 5 Digitális írástudás Pedagógiai Napok a XIII. kerületben (2010. február 8-26.) A Hollán Ernő utcai hangverseny- teremben a zeneiskolai tanárok koncertjével kezdődött meg február 8-án a Pedagógiai Napok rendezvénysorozata. A program kiemelkedő eseménye a Közoktatási Konferencia, amelyet a Pedagógiai Szolgáltató Központ szervezésében az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban (József Attila tér 4.) február 25-én rendeznek meg a digitális kompetencia fejlesztéséről. Az eseményen adják át az Év Pedagógusa díjat is. diákoknak és tanároknak egyaránt - mondta megnyitóbeszédében Baksa Gábor, a polgármesteri hivatal Művelődési, Ifjúsági és Sport Osztályának vezetője. A rendezvénysorozat részeként február 16-án Óvodapedagógiai Napot szerveznek, ahol az Érték- közvetítés a nevelés folyamatában témakörben dr. Schmercz István szociálpszichológus és Jeviczki Tamás pszichológus előadása hangzik el. Szakmai és munkaközösségi foglalkozásokat és bemutatóórákat tartanak. A Gyöngyösi Tagit zeneiskolai tanárok koncertje- A technika fejlődésének köszönhetően ma már nemcsak hagyományos módszerekkel oktathatók a tanulók. A digitális eszközök alkalmazásával érdekesebb és sikeresebb a tanulási folyamat a óvodában (Gyöngyösi utca 69-71.) február 11-én Pál Barnabásné óvodapedagógus A kíváncsi kisegerek címmel tartott sikeres szemléltetőórát 5-7 éveseknek. Bemutatóóra a Gyöngyösi Tagóvodában Délután a játszótéren Egy szép napon, kora délután leültem a Dunához közel egy játszótéren, ahol kevés ember tartózkodott. A nagyobb gyerekek iskolában, a kisebbek még óvodában voltak. Könyvem, melyet olvastam, annyira lekötött, hogy az idő múlásáról elfeledkeztem, és nem vettem észre, hogy egyre több szülő hozta le gyerekét a játszótérre. Csak akkor néztem fel, amikor észrevettem, hogy a padom előtt áll három öt-hat év körüli kislány. Nézegettek, nyilván szokatlannak találták, hogy valaki egy játszótéren könyvet olvas. Egyikük meg- Ezt neked adom, hogy ne legyél szomorú - és az ölembe tette a macit.- Köszönöm, aranyos vagy, de nem fogadhatom el, mert neked hiányozni fog, biztosan vele szoktál aludni - feleltem. - Engem már az is vigasztal, hogy nekem akarod adni. A kislány a feléje nyújtott mackót nem vette vissza, és a következőket mondta.- Anyukám mindig azt mondja, ha valaki szomorú, annak örömet kell szerezni.- Ez valóban így van, de az előbb már mondtam neked, azrendszerint villamosra szállunk - meséli tovább -, mert fáradtak lettünk. Ha az egyik megállónál felszáll egy idős néni vagy bácsi, anyu mindig feláll és átadja az ülőhelyet, ha én is ülök, szól, hogy adjam át a helyemet. Kérdeztem tőle, hogy anyu, miért állunk fel, ha fáradtak vagyunk?- Azért, mert az idős embereket, akik életükben sokat dolgoztak, tisztelni kell, és azzal, hogy felüliünk és a helyünket átadjuk, ez az egyik módja a tiszteletadásnak - válaszolta.- Nagyon okos és udvarias kislányvagy - mondtam neki. kérdezte, hogy milyen mesét olvasok, mert anyukája és apukája minden este elalvás előtt mesél neki. A másik kislány azt akarta tudni, hogy melyik az én gyerekem. Természetesen a feltett kérdésekre válaszoltam. A harmadik gyerek némán állt, de látszott rajta, hogy érdeklődéssel figyeli beszélgetésünket, majd hirtelen megszólalt, és azt a meglepő kérdést intézte hozzám, hogy kit szeretek jobban, anyukámat vagy apukámat? Kérdésére azt választoltam, hogy mindkettőjüket egyformán szerettem, de sajnos már nincsenek velem, már nem élnek.- Te most szomorú vagy? - kérdezte.- Szomorú vagyok, nagyon hiányoznak - feleltem.- Várj - mondta, és elszaladt. Fél perc sem telt el és visszafutott, kezében egy hatalmas fehér mackóval. zal, hogy ezt a szép macit nekem akarod adni, már örömet szereztél. A kislány a fejét ingatta, jelezvén, hogy a mackót nem veszi vissza. Huszonhét évig állami gondozottak intézetében dolgoztam, mint iskolatitkár, tíz éven át mint nevelő, ismerem a gyerekek lelkét, gondolatmenetét, érdekelt a kislány személyisége. Kérdeztem tőle, hogy édesanyja dolgozik-e?- Dolgozik, ő visz be reggel az óvodába és ő jön értem délután - felelte.- Apukád mivel foglalkozik? - érdeklődtem.- Nincs apukám - válaszolta -, baleset érte, meghalt. Kérdésemre, hogy a hétvégéket mivel és hogyan tölti, azt válaszolta:- Anyuval gyakran kisétálunk a Margitszigetre, labdázunk, megnézzük a halastavakat és a ketrecekben lévő állatokat. Hazafelé- Anyukám is ezt szokta mondani - felelte. Majd elköszöntek és elfutottak. Távozásuk után hosszan elgondolkodtam beszélgetésünkön. Számomra rendkívül érdekes volt. Arra gondoltam, hogy nem csak az időseket illeti meg a tisztelet, hanem az olyan anyákat és apákat is, akik gyereküket egyedül nevelik és a munkavégzésük mellett arra is gondosan ügyelnek, hogy őket a tisztelet-, valamint szeretetadásra is neveljék. Még egy ideig a játszótéren maradtam, remélve, hogy ez a jól nevelt, rendkívül intelligens gyermek a macijáért visszatér. De nem jött. Végigjártam a játszóteret, hátha megtalálom, de nem sikerült, nyilván hazamentek. Másnap is kerestem, kezemben a macival, de keresésem nem járt eredménnyel. A mackó azóta a díványomon ül, mint a tisztelet és a szeretet szimbóluma. Dr. Kósa Sándorné A Tisztelet Társasága 2009 nyarán irodalmi pályázatot hirdetett szépkorú írók, műkedvelők számára. A pályázat témája a tisztelet volt. Nagyon sok értékes pályamű érkezett, melyeket szakmai zsűri bírált el. Az I. díjat kerületi lakosunk, dr. Kósa Sándorné: Délután a játszótéren című műve kapta. Gratulálunk!
