XIII. Kerületi Hírnök, 2010 (16. évfolyam, 1-24. szám)

2010-05-18 / 10. szám

TIZENHARMADIK KERÜLETI HÍRNÖK 8 2010. május Bébi Einstein Olvasó embereket nevelni A könyvtárnak pedagógiai szerepe is van Egyre többen készítenek babák számára fejlesztést és korai - s egy­ben életre szóló - okosodást hozó eszközöket, mégpedig úgy, hogy a kor üzenetét is „meghallva” az agykutatás eredményeire hivat­koznak. A baj csak az, hogy nem jól, sőt időnként károsan leegysze­rűsítve. Nem véletlen tehát, hogy az újszülöttek, csecsemők és kisgyermekek fejlő­désével foglalkozó szakmák képviselői ma már komolyan aggódnak emiatt. Mitől lett a világ ily fejlesztésközpontú? Csupán attól, hogy gyermekeinknek, unokáinknak a legjobbat akarjuk? Lehet, de ahhoz elegendő lenne szeretetet és biz­tonságot adni, a gyerekek eltérő érési idejét figye­lembe venni, fejlő­désük­höz, képes­ségeik és személyiségük kibontakozásá­hoz megfelelő körülményeket, fel­tételeket biztosítani... A baba fejlődéséhez optimális feltételeket adni jó cél, az erősza­kos tanítás, fejlesztés, a kicsik vá­lasztási és döntési képességét túl­értékelő foglalkoztatás azonban már problematikus. Ideje lenne a babaokosítással kapcsolatban a pszichológusok és gyermekorvos­ok szakmai ellenállására odafi­gyelni. Ők ugyanis jól sejtik, hogy a hangzatos nevű, fejlesztést, oko­sodást ígérő programok célpontja nem csupán a gyerek, hanem an­nak a szülőnek az ambíciója - és pénztárcája -, aki a szakembere­ket felesleges akadályként kezeli, s aki a fejlesztésdivat boldog köve­tője. Nem általában a fejlesztéssel van baj, hanem annak hamis ígé­retével, s annak a határnak az el­mosásával, ami atipikusán fejlődő gyermek éréséhez és fejlődéséhez szükséges környezeti feltéte­lek kialakítása és az atipikusán fejlő­dők valódi, pro­fesszionális fej­lesztése között van... A szülők egy része megelég­szik a korai fejlesz­tést, mindenekelőtt okosítást ígérő, tu­dományosnak lát­szó köntösben megjelenő mód­szerek és tanácsok használatával, követésével. Az okosítás közben so­kan mintha megfeled­keznének arról, hogy az ember­gyerek tár­sas lény, s a szocializáció közegét a felnőttek és gyerekek közössége adja. A szülőkhöz való kötődése, érzelmei, empátiája, adekvát visel­kedése a társas helyzetekben nem a videók, DVD-k és számítógépek világában alakul ki megfelelően... [Csépe Valéria akadémikus „pedagógiai idegtudomány” soro­zatának negyedik tanulmánya korai fejlesztés kérdéseire keresi a választ a Mindennapi Pszichológia legújabb számában. A folyóirat megrendelhető a www.mipszi.hu weboldalon vagy az alábbi telefon­számon: (1) 789-8040, megvásá­rolható a hírlapárusoknál.] A könyvtár minden iskolában afféle különleges hely, aho­vá nem csak tanulni, hanem szó­rakozni és kikapcsolódni járnak a gyerekek. Egy biztos: aki ide belép, azt megfogja a bibliotéka sajátos hangulata és a könyvek kellemes papírillata. Lendvay Ágnesnek, a Hunyadi Mátyás Általános Iskola könyvtáros tanárának jó harminc éve ez a második otthona. Az idén Az év pedagógusa díjjal jutalma­zott szakember azon munkálko­dik, hogy a gyerekeket olvasó em­berekké nevelje. Azt mondja, mindig is erre a pá­lyára készült, akkor, amikor még általános iskolába járt a Kertész ut­cába, majd később a Madách Gim­názium tanulójaként. A harmadik, majd a negyedik osztályt követő nyáron a Török utcai Szabó Ervin Gyermekkönyvtárban dolgozott. Ez csak megerősítette azt a szán­dékát, hogy a szombathelyi főisko­la akkor induló, kifejezetten isko­lai könyvtárosokat képző ma- • gyar-könyvtár szakára jelentke­zik. Tanulmányait levelezőn vé­gezte: mellette előbb egy évet a Szabó Ervin Könyvtárban töltött, majd a ma Gárdonyiról elnevezett, Radnóti Miklós utcai iskolába ke­rült.- Bellay László igazgató rögtön bedobott a mély vízbe - emlékszik vissza. - Tulajdonképpen ő taní­tott meg arra, hogyan is kell dol­gozni. A feladatom az lett, hogy a nem sokkal azelőtt összevont két iskola könyvtárait egyesítsem. Húsz év után, 1997-benjöttáta lakhelyétől alig tizenöt percnyi sé­tára levő Hunyadi Mátyás iskolá­ba. Mint mondja, az idejáró gyere­kek többsége otthon is lát könyvet. A kötelező olvasmányokon kívül sokféle könyv iránt van igényük. Elmondják, milyen fajta olvasni­valót szeretnének, ő pedig nem csak a kezükbe adja a megfelelőt, hanem kedvet is csinál hozzá. Be­szélget a gyerekekkel a könyvekről és a könyvek kapcsán sok minden­ről. Bizalommal vannak hozzá a kicsinyek, és a magánügyeikkel is megtisztelik. Nem véletlen, hogy könyvtár­szobai íróasztala tele van kedves ajándékokkal. Az egyik gyerek egy leporellót, a másik maga készítette tűzzománcképet adott Ági néni­nek szeretete jeléül. De van, aki kis rajzzal vagy egy különleges formá­jú kaviccsal kedveskedett neki. Lendvay Ágnes szerint nagyon fontos a tanár személyisége. Ó ma­ga is szívesen emlékszik vissza jó néhányukra. Szeretett óvónőjét, Kati nénit éppúgy emlékezetében őrzi, mint például Palovecz Jánosnét, aki a Futár utcai iskola igazgatójaként annak idején sokat tett kerületünk iskolai könyvtá­raiért. Az ideális az, ha a könyvtáros nem a tanítás mellett, csak úgy ki­egészítésképpen, hanem főállás­ban végzi ezt a munkát. Másrész­ről viszont jó, ha legalább néhány órában tanít is. Ő maga most he­tente két órában korrepetálja a magyart, de volt, mikor tanította is második szakát. Szép élménye­ket és sok tapasztalatot adott neki az osztályfőnöki tevékenység és az éveken át tartó táboroztatás. Sokak szerint a mai gyerekek már jobban vonzódnak az inter­net, mint a könyv iránt, és ha ez így megy, pár év múlva talán nem is lesz szükség könyvtárakra. Lendvay Ágnes nem így gondolja. - Mikor az első videók megjelen­tek - mondja -, voltak, akik a mo­zi halálát jósolták. Szerencsére nem ez történt. Remélem, a könyv és az internet sem fogják kioltani egymást, hanem jól ellesznek egy­más mellett. < A díjnak nem csak azért örült nagyon, mert ő az első könyvtáros, aki ilyenben részesült. Azt mond­ja, számára az elismerés bizonyít­ja, hogy az iskola igazgatója is látja és értékeli munkájának eredmé­nyét. Kollégáinak többsége is tud­ja, hogy a könyvtár pedagógiai szempontból éppen olyan fontos, mint mondjuk a fizikaszertár, de sajnos még mindig vannak, akik másképp gondolják. De hát Lendvay Ágnes sem „csak” a könyvtárban ül naphosszat: min­den szempontból benne van az is­kola életében. Most éppen egy ko­moly ünnepséget „főszervez”. A kerületi könyvtáros munkaközös­ség vezetőjeként is tevékenykedik. Otthon sincs sok ideje a pihe­nésre. Huszonhét éves közgazdász fia és huszonöt éves tánctanár és latintánc-versenyző lánya már ki­repült, de szerencsére nem laknak messze. A tizenöt éves ikrek, Zsu­zsi és Gábor a Berzsenyi Gimnázi­umba járnak. A díjjal együtt járó szép pénzjutalom nagyon jól jött a családnak. Kevéske szabadidejében ker­tészkedik, és szívesen foglalkozik foltvarrással is. No meg persze ol­vas. Mostanában inkább köny- nyebb, olvasmányosabb iroda­lomra vágyik, de mint mondja, volt olyan nyár, amit teljes egészében Thomas Mann vagy éppen Gárdo­nyi „társaságában” töltött. Vannak könyvek, amiket többször kell ol­vasni. Például a hetedikeseknek kötelező Aranyembert negyven­éves korában értette meg igazán. Csop Veronika Optika INGYENES SZEMVIZSGÁLAT A K O Ingyen lencse A K o Új keret vásárlása esetén! Részletek a boltban. LEHEL Piac, Emelet (a mozgólépcsőnél) Hétfó-péntek 9.00-18.00 ■ sxombat 9-00-13.00 Telefon: 288-6960 Lendvay Ágnes - Remélem, a könyv és az internet nem fogják kioltani egymást

Next

/
Thumbnails
Contents