XIII. Kerületi Hírnök, 2009 (15. évfolyam, 1-24. szám)

2009-09-01 / 17. szám

2009. szeptember 1. TIZENHARMADIK KERÜLETI HÍRNÖK 11 Relikviagyűjtés Értékes emlékek Szezonja van az értékes sporttár­gyak gyűjtésének. A nyár közepén a Hajós Alfréd Sportuszodában in­dította útjára a férfi vízilabda-vá­logatott főszponzora a csapat tár­gyi emlékeihez kapcsolódó akciót, melynek célja a vízilabda hosszú és sikerekkel teli történeténekbemu­tatása. A korábbi és jelenlegi iko­nok által felajánlott tárgyak mel­lett a távközlési cég szeptember 15-ig várja a szurkolók által fel­ajánlott ereklyéket, melyeket egy októberben induló kiállítás­sorozaton mutat be. Az egyedül­álló vándorkiállításon nem csak korábbi és jelenlegi vízilabdázók emléktárgyai lesznek megtekint­hetőek, hanem a nagyközönség ál­tal beküldött legizgalmasabb erek­lyék is. A relikviagyűjtést meghirdető rendezvényen jelen voltak az 1950-es évek és a jelenkor vízilab­da aranykor nagyjai, akik a kiállí­tásra felajánlott tárgyakhoz fűző­dő különleges történeteket is el­mesélték. A sidney-i olimpia után Athén­ban és Pekingben már mindenki azt várta a döntő végén, mikor lö­kik a játékosok a vízbe dr. Kemény Dénest. A válogatott szövetségi ka­pitánya nem kisebb emléket, mint azt a három inget biztosította a ki­állításra, melyben „fiaival” meg­mártózott a győztes olimpiai dön­tők után a medencében. A kapi­tány elárulta, kicsit mostoha volt ezekkel a fontos ruhadarabokkal, hiszen amikor a szervezők megke­resték, az egyik „híres inge” éppen a szennyesben volt, egy másikat pedig a padlásról kerített elő... Madaras Norbert és Biros Péter egyaránt a pekingi olimpia aranyat hozó mérkőzéséről ajánlott fel egy-egy kedves emléktárgyat. A kétszeres olimpiai bajnok jobb szélső a döntőben hordott fürdő­nadrágját hozta el, míg a csapatka­pitány azt a 10-es számú, fehér ví­zilabdasapkát, melyben 3 gólt lőtt az amerikaiaknak a döntőben. Gyarmati Dezső az 1990-ben ki­érdemelt „minden idők legjobb magyar sportolója” címmel járó impozáns serleget bocsátotta a szervezők rendelkezésére, dr. Kár­páti György az 1956-os olimpia emlékét őrző fotót, míg dr. Faragó Tamás az 1976-os montreali aranyérmét adta kölcsön a tárlat idejére. A kiállítás október 1-jén, Budapesten a Westendben nyűik, majd két héttel később az ereklyék vándorútra kelnek, hiszen a tárla­tot Egerben, Szegeden és Székesfe­hérvárott is bemutatják majd. A szervezők a gyűjtéssel kap­csolatos kérdéseket, információ­kat a (70) 333-0126-os telefopszá- mon, illetve a sebestyen.katal- in@mediasprint.hu elektronikus levélcímen várják. A felajánlott tárgyakat a kiállítássorozat végén személyesen vagy futárszolgálat által, a tulajdonossal egyeztetett módon és időben sértedenül szál­lítják vissza. Szabados Dr. Kemény Dénes (jobboldalt), Madaras Norbert, Biros Péter és a relikviák társaságában ofone vodafone vodafont Mindeközben továbbra is folyik az emléktárgyak gyűjtése a XIII. kerületben is. Az idén 100 éves kerületi sportéletet az önkormányzat is szeretné méltóképpen megünnepelni. Amennyiben összegyűlik a megfelelő mennyiségű és minő­ségű anyag, úgy egy emlékkiállítás formájában mutatnák be a kerület sportéletét. Kis Tamás, a polgármesteri hivatal sportcsoportjának munkatársa várja hétköznaponként 8.00-16.30 óra között a polgármesteri hivatalban [Béke tér 1., III. emelet 351 .'szoba, telefon: 452-4369,06 (30) 585-8747] azon kerületi és nem kerületi lakosok, volt és jelenleg is mű­ködő kerületi egyesületben sportolók jelentkezését, akik bármiféle emléktárggyal, írott anyaggal, történettel hozzá tudnakjárulni egy méltó kiállítás megrendezéséhez. Angyalföldi pálmafák Cikksorozatunkban a piros-kék klub múltjából idézünk fel epizódokat Csordás, csárdás M ost, hogy szelíden búcsúzik a nyár, érdemes felidézni egy hajdani augusztus képét. Tizen­egy képét. Mert 1956. augusztus 5-én vala­mennyi Vasas-labdarúgó portréja ott virított a Nép­sport címoldalán, miután az angyalföldi együttes a Közép-európai Kupa döntőjében 9-2-re nyert a bécsi Rapid ellen. Szilágyi Gyula neve negyedszer már nem fért fel a Népstadion eredményjelző táblájára, azaz hi­ába mutatott a berendezés 7-1 -et, a gólszerzők megje­lenítése alapján csak hatnál tartott a Vasas... Az elődöntő visszavágóján a belgrádi Partizán való­ban megúszta hattal. Akkor Csordás Lajos volt a fősze­replő - mesterhármast ért el -, és „csupán” hetven­ezer néző ünnepelte a 6-1 -et... A 9-2-t 34 ezerrel több. Ügy is lehetne mondani: 104 ezer először, 104 ezer má­sodszor ... Merthogy a bécsi 3-3-at 1-1 követte itthon, azaz - a korabeli szabályoknak megfelelően - harma­dik meccset kellett rendezni. Már a döntő második mérkőzésére zsúfolásig megtelt a Népstadion, így egy pillanatig sem lehetett kérdéses, hogy a harmadik ta­lálkozó napján megint óriási csúcsforgalom lesz az aréna környékén, és irdatlan zsúfoltság odabenn. zetni a hall gatók indu­latait, neho: mindany- nyian ösz- szetörjék a ké­szüléket” - em­lékezett a szomszédok számára szörnyű vere­ségre, amely azért is meg­rázta az osztrákokat, mert az 1954-es vb-n bronzérmet nyert váloga­tottjuk kereté­ben hét Rapid­futballista szere­pelt. Közülük Alfred Körner és Dienst a KK-döntŐ har­madik mérkőzésén nem léphetett pályára, de ott volt még Halla, Giesser, Robert Körner, Riegler, Hanappi... Már ha ott volt, mert egyikük sem tűnt fel a gólokat sztahanovista módjára termelő Raduly József, Csor­így kezdődött a maratoni párharc: Szilágyi Gyula (9) már az elsőpercben a hálóba fejelt Bécsben. A Rapid gólt további tizennyolc követte, ezek közül tizenkettőt a Vasas szerzett (3-3,1-1,9-2) Fotó: Képes Sport A Rapid abban az évadban már másodszor járt Buda­pesten, hiszen az elődöntőt az akkoriban Vörös Lobo­gónak nevezett MTK-val vívta. A kék-fehérek mind a Práterben, mind a Népstadionban (85 000 néző...) 0-3-ról egyenlítettek, de Pesten a magyar származású, ám Ausztriában született Mészáros Brúnó a Rapid javára döntötte el az ugyancsak rendkívüli párharcot (3-3,4-3). Ennél nagyobb szám már aligha következ­het - gondolta mindenki, de valamennyien téved­tek. .. Arról a szédítő 9-2-ről a Népsport azt írta, hogy „az év legszebb mérkőzése”, a Neues Österreich pedig azt: „A Vasas úgy játszott, mint a legjobb formában lé­vő Honvéd.” Tudják: Budai II, Kocsis, Machos vagy Tichy, Puskás, Czibor... Csordás tényleg Puskást idéz­te a döntőn, mert ugyanolyan csellel húzta vissza Gartner kapus elől a labdát, amilyen trükköt „a szágul­dó őrnagy” vetett be 1953-ban, a Wembley-ben - igaz, nem a kapussal szemben -, és a közönség odavolt, no­ha ezzel a mutatvánnyal csak 2-0-ra alakult az állás. Ki merte remélni, hogy később még Szilágyi-né­gyes is lesz! Márpedig a középcsatár - a 3-1-es félidő után - úgy jött ki a második szakaszra, hogy minden labdája be­megy. .. Ennek nyomán Edy Finger rádióriporter - az osztrák Szepesi György - nem is annyira a meccsel, mint inkább a lélektannal törődött. „Igyekeznem kellett leve­dás, Szilágyi mellett. (Az olimpiai bajnok Csordás szintén a kerettagok közé tartozott az 1954-es világ- bajnokságon - Kárpáti Bélával együtt -, de a magyar ezüstéremből nem vette ki a részét, mivel egyetlen ta­lálkozón sem játszott.) Apropó, Csordás! Tizenegy év­vel a nevezetes KK-diadal után a Vasas 9-2-re vezetett Santiagóban, a Hexagonal-tornán a Colo-Colo ellen. A korábbi csatár 1967-ben a piros-kékek edzője volt, és azt kiabálta játékosainak Chilében, hogy több gólt már ne szerezzenek, hadd élje át újra a 9-2 mámorát. A végeredmény 9-3 lett, Csordás pedig lehordta az együttest az öltözőben: „Ilyen fegyelmezetlen csapa­tot még életemben nem láttam...” Hegyi Iván, a Népszabadság főmunkatársa Vasas-Rapid 9-2 (3-1) Népstadion, 104 000 néző. Jv.: Vicék (csehszlovák). Vasas: Kamarás-Kárpáti, Kontha, Sárosi-Bun- dzsák, Berendi- Raduly, Csordás, Szilágyi I, Teleki, Lelenka. Rapid: Gartner-Halla, Giesser, Golobic-Höltl, Lenzinger-Körner, Riegler, Hanappi, Mészáros, Bertalan. Gól: Csordás (21. és 28. perc), Riegler (32. és 85.), Raduly (43. és 80.), Szilágyi (47., 52., 56. és 70.), Teleki (88.).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents