XIII. Kerületi Hírnök, 2009 (15. évfolyam, 1-24. szám)
2009-04-01 / 7. szám
2009. április 1. TIZENHARMADIKKERÜLETI HÍRNÖK 11 Sakkverseny a Tomoriban Legyőztem az osztálytársa MATT Sakk diákolimpia egyéni versenyt rendezett az alsó tagozatosok részére március 17-én a Tömöri Pál Tagiskola. Két korcsoportban (I. korcsoport - 2000. január 1. után születettek és II. korcsoport - 1998. január 1. után születettek) fiúk és lányok külön mérkőztek meg. A suli ebédlője ezúttal villa- és kanálcsörgés helyett sakkórák kattogásától, valamint az öröm és bánat kifejezéseitől volt hangos.- Látványos és magas színvonalú versenyt hozott a viadal. Jó volt nézni az iskola ebédlőjében az 56 játszó, versenyző gyermek szellemi vetélkedését, a sok elmélyült, a sakkjátékot élvező kislányt és kisfiút. Volt öröm, s néha persze egy kis sírás is egy-egy győztes vagy éppen vesztes parti után, ám végül is mindenki jól érezte magát a több mint háromórás verseny alatt - mondta Fekete József, a Tömöri Pál Tagiskola tanára, aki már évek óta a kerületi sakkversenyek versenybírója. Szabó Dávid Végeredmény I. korcsoport - lány 1. Fodor Enikő (Tömöri P. Tagiskola) 2. Rozmaring Flóra (Számítás- technikai Ált. Iskola) 3. Kozma Krisztina (Pannónia Ált. Iskola) I. korcsoport -fiú 1. Somlai Szabolcs (Gárdonyi G. Ált. Iskola) 2. Altmann András (Gárdonyi G. Ált. Iskola) 3. Vargyas Gábor (Gárdonyi G. Ált. Iskola) II. korcsoport - lány 1. Szerényi Dóra (Németh L. Gimn.) 2. Ősz Veronika (Gárdonyi G. Ált. Iskola) 3. Belányi Linett (Számítás- technikai Ált. Iskola) II. korcsoport -fiú 1. Fodor Benedek (Tömöri P. Tagiskola) 2. Dina Tamás (Tömöri P. Tagiskola) 3. Kertész Balázs (Gárdonyi G. Ált. Iskola) Optika INGYENES SZEMVTZSGÁIAT-50% minden szemüvegkeretre! LEHEL Piac, Emelet (a mozgólépcsőnél) Hétfő-péntek 9-00-18.00 ■ szombat 9.00-13.00 Telefon: 288-6960 Angyalföldi pálmafák Cikksorozatunkban a piros-kék klub múltjából idézünk fel epizódokat Farkas 3, Puskás 4, Vasas 5 Puskás '69 Fotó: Képes Sport T atabányának a bányán kívül semmije sem volt, csak a futballcsapat. A várost javarészt a totóból ismerték az emberek (mármint az ország többi részén), merthogy a „Bányász” az NB I törzstagjai közé tartozott, sőt hazai pályán majdnem olyan veszedelmesnek mutatkozott az ellenfelek számára, akár a mélyben a sújtólég. Mehetett oda az FTC, a Honvéd, az Újpest, a Vasas, még a legnagyobbaknak is vért kellett izzadniuk a győzelemért. Általában. Mert negyven évvel ezelőtt, 1969 tavaszán a Vasas tönkretette a tatabányai ünnepet. Arrafelé akkoriban minden meccs az volt, jóllehet a közönség jó része nem zakóban és nyakkendőben, hanem pufajkában és gumicsizmában jelent meg a mérkőzéseken. A játékosok sem parádéztak (értsd: a pályán kívül nem), hiszen a közeli Pestről igazolt labdarúgók a személyvonatról szálltak le Tatabányaközépsőn, hogy - a helyi futballistákkal együtt - „a Sportban”, azaz a klubház földszintjén lévő talponállóban gyülekezzenek a találkozók előtt. Igaz, különteremben zajlott az összejövetel, ám valamennyi játékosnak a söntésen kellett átvágnia... Az persze nem ment egyszerűen, hiszen a szurkolók - a bortól és a „fiúk” látványától egyaránt mámorosán - meg-megál- lították őket, és kiváltképp ámulattal tekintettek Deli legényre, az ötveneshatvanas évek balszélsőjére, aki nyitott Skoda Feliciával érkezett a stadionba. (Neki amúgy sem kellett volna vasutaznia, mivel őstatabányai volt.) Ám ’69-ben az angyalföldiek száguldoztak igazán, jóllehet „Juszuf’, a Bányász félszemű vezérszurkolója ugyanolyan lelkesen rázta a kolompját, mint máskor. S a helyi „mindenható”, a tatabányai futballt is kézben tartó Gál István - a Tatabányai Szénbányák Vállalat vezérigazgatója - sem volt fukar: dupla prémiumot ajánlott fel az olimpiai bajnok Csernainak és társainak a nagy Vasas felülmúlásáért. (Már azon túl, hogy siker esetén - mint rendesen - a „művek” buszával szállíttatta volna haza a vidéki csapat fővárosi labdarúgóit.) Nem számolt azonban a Puskás Lajos, Farkas János kettőssel, jóllehet ezzel a párossal nagyon is számolni kellett! Puskás berámolt négyet, Farkas meg hármat, így aztán 7-0 lett a vége ott, ahol rendszerint az 1 -O-nak is nagy értéke volt. A hatvanöt éves Puskás - aki 1991 óta a VII. kerületi Queen Mary Hotel társtulajdonosa-igazgatója - ma is elevenen emlékszik a meccsre. „Részben megértem, hogy kitömtük őket, részben meg nem - mondja. - Nagyszerű együttesünk volt, amely annyi gólt szerzett, amennyit csak tudott, ám az akkori találkozó előtt hiába üdvözöltük mosolyogva a tatabányaiakat, ellenfeleink azzal fenyegetőztek: Most nincs barátság, szét rúgunk benneteket! És én túlzással sem nevezhettem magamat Oroszlánszívű Richardnak... Ennek eile nére úgy ment a játék, akár 1966-ban, a veretlenül elnyert bajnoki címünk évében az FTC 3-0-ás vagy a Sporting Lisszabon 5-0- ás legyőzésekor, és az ötödik gólunk után nem álltam meg, hogy oda ne szóljak Laczkónak: Mintha elfelejtettétek volna, mit ígért Gál elvtárs! Majd - biztos, ami biztos - átmentem a bal oldalra, nehogy Laczkó megtorolja a zrikát...” A Vasasban 132 NB I-es gólt szerző Puskás egy öltönyért, egy ingért és egy cipőért igazolt 1963 végén a Fáy utcába (Debrecenből valósággal megszöktette őt Rózner Győző szakosztály- vezető), ám 1969- ben a bányászok viseltek - XXL-es - „zakót”. „Annak idején príma dolgom volt - teszi hozzá a korábbi válogatott csatár. - Öltöny ide, öltöny oda, örökösen úgy éreztem: nekem mindent az úristen, a futball és a Vasas adott. Azóta viszont bizonytalanná vált az életem: 2018-ig törleszthetjük azt a bankhitelt, amelyet a szállodánk kapott.” Ha vigasztalja Puskást, ha nem: a negyven esztendővel ezelőtti „kölcsönt” a Tatabánya soha nem tudta visszafizetni... Hegyi Iván, a Népszabadság főmunkatársa TATABÁNYA-VASAS 0-7 (0-1) Tatabánya, 16 000 néző. Jv.: Bállá. Tatabánya: Rothermel - Lévai, Kovács I, Laczkó, Törőcsik (Kovács II, 60. perc) - Horváth, Sánta, Arany - Szabó, Csernai, Ladinszky. Vasas: Kenderesi - Bakos, Mészöly, Menczel, Ihász -Nell, Müller (Vidáts, 75.), Fister-Molnár, Puskás, Farkas. Gól: Puskás (3., 55., 63. és 87.), Farkas (65., 70. és 90.).
