XIII. Kerületi Hírnök, 2009 (15. évfolyam, 1-24. szám)

2009-01-19 / 1-2. szám

10 T I Z E N H A R MA D I K KERÜLETI HÍRNÖK 2009. január 19. Családon belüli erőszak mindig is létezett. Azonban most, amikor társadalmi rossz közérzetünk, nyugtalanságunk egyre jobban rá­nyomja bélyegét mindennapja­inkra, talán még gyorsabban elsza­kad a cérna: a szülők hajlamosak a gyereken kitölteni mérgüket, a gyerekek egymás között viselked­nek egyre agresszívabban, sőt nemegyszer rátámadnak szüleik­re, tanáraikra is. A szigorúbb tör­vények segíthetnek ugyan, de nem jelentenek végleges megoldást. Verekedésről, agresszióról, szülők és gyerekek konfliktusairól beszél­gettünk Fehérváry Zoltánnal, a XIII. Kerületi Pedagógiai Szolgál­tató Központ Iskolapszichológiai Munkacsoportjának pszichológu­sával. A csecsemőknek minden igényét teljesítenünk kell- Közhely, de sok igazság van abban, hogy míg a legtöbb munka­kör betöltéséhez sok esztendei ta­nulást követelnek meg, addigaszü- lők általában előképzettség nélkül végzik életük talán legfontosabb te­vékenységét, a gyereknevelést.- Pedig a szülői szerepre - akár­csak egy gépkocsi-vezetői vizsgá­ra, szakmánkra vagy hivatásunkra - jó lenne tudatosan készülni, mert szülőnek lenni is hivatás - mondja Fehérváry Zoltán. - Álta­lában azt gondoljuk, hogy majd ösztönösen tudni fogjuk, mikor mit kell tennünk. Aztán még elő­képzettség mellett is sokszor tehe­tetlennek érezzük magunkat. Ez is része az életnek, a szülői létnek, de tudni kell elfogadni és kezelni.- Hogyan kezelhetjük azt a gya­kori helyzetet, hogy egy karon ülő kicsi arcul üti a-vele játszó, felé kö­zeledő felnőttet, gyereket?- Egy ilyen „pofon” igencsak váratlan lehet. A szülők közül van, aki csak mosolyog, ha ilyesmi tör­ténik vele, más komolyan sértve érzi magát, de ami a lényeg: általá­ban tanácstalanok vagyunk, és sa­ját vérmérsékletünk szerint - no, meg figyelembe véve, hogy ki látta még az esetet - reagálunk az eltű­rés, a kedves „nono”, az eltávolo­dás, a ráripakodás, esetleg a viszonzás széles palettájáról vá­lasztva. Agresszió a családban Szülők és gyerekek mindennapi konfliktusai tív következményei lehetnek. Ha a gyerek azt tapasztalja, hogy min­dig az erősebbnek van igaza, akkor előbb-utóbb e szerint fog az embe­ri kapcsolatokról gondolkodni. Nehéz helyzetben érezhetjük magunkat akkor is, amikor cseme­ténk az üzletben követelőzik, eset­leg a földre veti magát, hogy kierő­szakoljon például egy finomságot vagyjátékot. Agyereknem véletle­nül időzíti a „hisztit” éppen akkor­ra, amikor a szülő igyekszik a lehe­tő legkisebb feltűnést keltve „le­szerelni” őt. A pici baba verekedő mozdulatát se elbagatellizálni, se túlértékelni nem helyes. Inkább érzékeltessük vele, hogy kellemet­lenül érintett minket az esemény. Mondhatjuk, hogy „ez nem esett jól”, vagy „ez fájt”, hogy megtanít­suk a történtek helytelenségére. Sajnos mindnyájan hallottunk már olyan esetekről, amikor a te hetetlenségérzés az éretlenebb szülőkben komoly, a gyerek­re nézve akár életveszélyes­nek is mondható dühroha­mot váltott ki. Egy sokat síró csecsemő „fejfájást” okoz­hat a szülőknek, pedig ne­kik kell ráhangolódni a csecsemő igényeire illetve megtalálni a sírás okát. Fáj a hasa, kicsípte a pelenka, vagy nevelési könyvet, elbeszélgetni más szülőkkel, tanácsot kérni a sorstársaktól vagy a pszichológus­tól. Szakszerű útmutatást adhat­nak iskolás éveink idevágó tanul­mányain túl az apás években is gyakran érzi tehetetlen­nek magát a szülő. Például, amikor sok mindenben korlátoznia kell csemetéjét, és a gyerek nem érti, miért nem szabad ezt sem, meg azt sem. Ilyenkor is ügyelnünk kell ar­ra, hogy a tiltások ne okozzanak fö­lösleges frusztrációt a gyereknek. Érdemes szeretetteljesen követ­kezetesnek lenni. Teljesen természetes dolog, hogy minden gyerek fesze­geti lehetőségei­nek határait, figyeli, hol egyszerűen csak szeretné, ha felvennénk, meg­simogatnánk, beszélnénk, énekel­nénk hozzá. A csecsemőknek még minden igényét teljesítenünk kell, itt nem lehet helye mérlegelésnek. A gyerekek alapvetően érzéke­nyek, még a hangosabb szóra is összerezzennek. Ehhez később hozzáedződhetnek, de ha nem, ak­kor félelmet és mély szorongást válthat ki, ha a szülő „csak” rájuk kiabál. A szülők hajlamosak magu­kat vádolni, vagy a gyerek rossz ter­mészetében keresni annak magya­rázatát, hogy „nem bírnak” a gye­rekkel. Ilyenkor is jobb a megol­dásra koncentrálni: elővenni egy szülést előkészítő foglalkozások, a védőnővel, gye­rekorvossal folytatott beszélgeté­sek és a szervezett szülői klubok. Szeretetteljesen következetesnek lenni- Mi a helyzet a szakkönyvek­kel? Olykor szülő legyen a talpán, aki ki tud igazodni akár a legjobb szakemberek tanácsain. Az egyik szerint a sírás babát simogatni és dajkálni kell, a másik óva int ettől, mondván: ha minduntalanfelvesz- szük, azzal csak bátorítjuk a köve­telőzésben.- Való igaz: a könyvek nem ad­nak mindenre egyértelmű recep­tet. A kisgyermekkort követő pont, amikor már kihozza szü­leit a sodrukból.- Az is sok szülőnek okoz gon­dot, hogyan fogadják, ha egyest, in­tőt hoz a gyerekük az iskolából.- Ha tehetetlennek érzik magu­kat az apák, „ez a gyerek nevelhe- tetlen” címszóval hajlamosak ki­lépni nevelő szerepükből az anyá­ra hagyva minden további felada­tot. Ennek az ellenkezője sem rit­ka: az édesanya a papával fenyege­tőzik, ha a gyerekkel nem bír. „Megmondom apádnak”, „majd tőle megkapod” - ismerős szavak ezek is sok csemete számára. És vannak családok, amelyekben a szavakat tettek is követik. Általánosságban elmondható, hogy a gyerek számára az érthetet­len büntetésnek óhatatlanul nega­A problémát nem oldhatja meg a verekedés- Aztán felnő, és esetleg tettlege­sen is idősödő szülei ellen fordul.- Ez már nagyon szélsőséges eset. A gyerek-szülő kapcsolat ti­zennégy éves kor körül átalakul. Ekkortól egyre inkább előtérbe ke­rül a felnőtt-felnőtt viszony, az önállóság és a felelősség. Se szülő és gyerek, se szülő és felnőtt gyer­mek konfliktusait nem oldhatja meg a verekedés. Ha bármelyik ke­zet emel a másikra, kettejük kap­csolatában valami elszakad, amit nagyon nehéz helyrehozni. Amennyiben ez előfordul, feltétle­nül tisztázniuk kell, hogy ez olyan eset volt, ami többet nem fordulhat elő. Az idős, kiszolgáltatott szülő­ket gyermekeik inkább védelme­zik, hiszen tőlük kapták az életet. De hallunk esetekről, amikor a ve­szekedést, tettlegességet az anyagi javak feletti rendelkezés váltja ki. A konfliktus, az agresszió éle­tünk olyan velejárói, amiket szocia­lizált formában élhetünk ki. Ebben a gyerekeknek sokat segít az a bir­kózás, amit az óvodás korú fiúgye­rekek szoktak játszani apukájukkal. Az apák jól teszik, ha időnként hagyják, hogy kisfiúk lebirkózza őket. Ez az alávetettségről és felül- kerekedésről szóló fontos „játék” az életre nevel. Mivel a lányoktól in­kább az agresszió elfojtását várják el, náluk az elnyomott indulat oly­kor testi tünetekben jelentkezik. Dühünket sem elfojtani, sem kiélni nem jó, de levezethetjük eze­ket többek között a mozgásban, sportban, munkában, alkotásban. Jól tesszük azonban, ha az okokat tisztázzuk magukkal és a másik féllel is. Azt se felejtsük el, hogy nem­csak a fizikai, hanem a lelki hán­tással, a gyakori bírálattal, piszká- lással, csúfolással, kiközösítéssel, a „nem szólok hozzád” és a „nem szeretlek” szavakkal is károsíthat­juk legfontosabb kapcsolatainkat. Csop Veronika Néha Néha úgy érzem, elfogytak belőlem a sorok. Néha úgy érzem, a holnap mázsás teherrel nehezedik rám. Néha úgy érzem, az élet szép. Néha... Arthur Madsen Egyedülállók klubja Egyszülős klub egyedülálló szülők és gyermekeik számá­ra. Problémáiddal nem vagy egyedül, gyere és beszéljük meg! Foglalkozások és prog­ramok péntek délutánon­ként a VII., Wesselényi utcában. Klubvezető: Rónyai Éva 06 (30) 285-7595. Vcasa panna cotta édes élet! www.pannacotta.hu • 413 71 69 Lakások 36 m2 - 95 m2 között I ® Átadás: 2009. III. negyedév

Next

/
Thumbnails
Contents