XIII. Kerületi Hírnök, 2009 (15. évfolyam, 1-24. szám)

2009-03-03 / 5. szám

TIZENHARMADIK Jll KERÜLETI HÍRNÖK 2009. március 3.----------------------------------------------------- ff -----------------------------------------------------------------------------------------------------------------­A tanárnak mindig topon kell lennie A tekintély alapja N em sokan büszkélkedhet­nek azzal, hogy lassan negy­ven éve ugyanabban az is­kolában tanítanak. Dr. Strebek Tiborné, a gyerekek Judit nénije 1971 óta oszlopos tagja a ma Gár­donyi Géza nevét viselő általános iskola tantestületének. A kiemel­kedő munkája elismeréseként ja­nuárban Arany Katedra Emlék­plakettel kitüntetett pedagógus a tanári szoba egy félreeső zugában elevenítette fel pályájának legfon­tosabb állomásait. Meteorológus szerettem volna lenni A gyerekekről való gondosko­dást szó szerint az anyatejjel szívta magába, hiszen édesanyja gyerek­gondozónő, édesapja pedig bioló­gia-kémia szakos tanár és egyben a zsámbéki általános iskola igaz­gatója volt. Ebben a kisvárosban telt a gyerekkora, míg aztán a csa­lád felköltözött a fővárosba. A Kresz Géza utcában kaptak lakást, így az akkor 13 éves Judit a hetedik osztályt már az átellenben levő is­kolában fejezte be. Két évig tanu­lóként koptatta annak az intéz­ménynek a padjait, ahová aztán néhány év elteltével diplomás pe­dagógusként került. Első, tanítói végzettségét Szom­bathelyen szerezte. Egy Pest kör­nyéki iskolában helyezkedett el, pályájának első két évét itt töltötte, hogy aztán rögtön visszatérjen oda, ahonnan nyolcadik után elin­dult: a Kresz Géza utcába. Itt elő­ször alsós - harmadikos és negye­dikes - osztályokat vitt. Közben munka mellett Szegeden földrajz szakos tanári diplomát szerzett.- Miért éppen földrajz?- Eredetileg meteorológus sze­rettem volna lenni, de arra a szak­ra képtelenség volt bekerülni. Egy iskolai kiránduláson „fertőződ­tem” meg a meteorológiával. Ak­koriban gyakran fogtak mellé az időjósok, és nagy divat volt vicce­lődni a téves előrejelzéseken. El­képzeltem, milyen jó lenne előre tudni a nagy időjárás-változások­ról. Ez inspirált arra, hogy máso­dik diplomámat földrajz szakon szerezzem. Ki hitte volna abban az időben, hogy egy-két évtized múl­va valóban gyökeresen megválto­zik az előrejelzések módszere és hatékonysága? Ma is szívesen fog­lalkozom a légköri eseményekkel.- Hat évvel azután, hogyebbeaz iskolába került, alig harminc esz­tendősen igazgatóhelyettes lett.- Nagyon szerettem tanítani, de elfogadtam a kinevezést, egyrészt azért, mert nagy megtiszteltetés­nek éreztem, hogy ilyen fiatalon le­hetek vezető, másrészt mert az is­kola szabadidős programját kellett szerveznem. Ez szívügyem volt ak­kor és most is. Bevezettük az úgy­nevezett klubnapközit, ami a szü­lőknek nagy könnyebbséget jelen­tett, hiszen nem kellett különórák­ra cipelniük a csemetéket. Sajnos később anyagi okok miatt ez a rendszer megszűnt. A munkám nagy részét a szervezés tette ki, ami azért sem volt könnyű, mert akko­riban nem kevesebb, mint 1100 ta­nulója volt az iskolánknak. Azért az oktatást sem kellett teljesen ab­bahagynom: néhány órában min­dig tanítottam. Tizenhárom évig voltam helyettes. Aztán megint másfelé vitt az élet: a Fővárosi Pe­dagógiai Intézetbe hívtak napkö­zis szaktanácsadónak. Nagy lelke­sedéssel tanítottam ifjú kollégái­mat, de ebben az időszakban is ok­tattam földrajzot a Gárdonyi Géza Általános Iskolában. Tíz év után megszüntették az általános iskolai szaktanácsadói állást a fővárosban, és hét évvel ez­előtt ismét teljes munkakörben visszakerültem az iskolába. A ta­nítás mellett osztályfőnök is let­tem. Nagyon szívesen végeztem ezt a munkát azért is, mert igazán alkalmas arra, hogy szoros kap­csolat alakuljon ki a pedagógus és a gyerek között. Vittem őket erdei iskolába, sokszor kirándultunk, és jártunk kiállításokra. Tavaly „repült ki” az osztályom, de most is rendszeresen visszajárnak. Pár hónapja nyugdíjba mentem, azonban az igazgatóm jóvoltából heti néhány órában tanítok, és szabadidő-szervezéssel is foglal­kozom. Értük vagyunk, nem ellenük- Nem dicsekedett vele, de tu­dom: nagyon népszerű nemcsak a gyerekek, de kollégái körében is.- Ami a gyerekeket illeti: szere­tek közöttük lenni. Édesapám na­gyon szigorú tanár volt, én sokkal toleránsabb vagyok. De azért kell a tekintély, amit egyrészt a szakmai tudás, másrészt az emberi hozzá­állás alapján lehet megszerezni. A mai világban nagy érték a rend: vannak szabályok, amelyeket be kell tartanunk, és be kell tartat­nunk. Jó gárdonyisnak lenni, mert ebben az iskolában jól szervezett a munka, és nyugodt, kiegyensúlyo­zott a légkör. Szeretem a munkámban azt is, hogy a gyerekek mindenre vevők, és nekünk lehetőségünk van arra, hogy értékeket közvetítsünk szá­mukra. Fontosnak tartom, hogy egy-egy elmarasztalásnál is érez­zék: értük vagyunk, nem ellenük. A gyerekekkel azért is jó, mert ve­lük mindig a topon kell lenni. Nem szégyellem, sőt, szívesen elárulom nekik is, hogy hatvanéves vagyok, ami azt is jelenti, hogy szívesen megosztom velük az élettapaszta­latomat. Az iskolánknak most körülbe­lül négyszáz tanulója van. Ez ideá­lis, mert igazi közösség vagyunk, amelynek tagjai ismerik egymást. Az sem véletlen, hogy minden reg­gel boldogan jövök tanítani. Szak- tanácsadóként sok helyen megfor­dultam, és mondhatom: nagysze­rű, intelligens tantestület a miénk, ahol kellemes és alkotó a légkör. A mostani kitüntetésnek nagyon örültem, de talán ennél is többet jelentett nekem az, amikor két éve a tantestületünk titkos szavazással megválasztott Az év pedagógusá­nak, ezzel jelezve azt is, hogy telje­sen befogadtak és elismertek azu­tán, hogy több évig csak „félig” voltam itt.- Most viszont újra csak „félig" van. De ezúttal ez az eddigieknél több szabadidőt is jelent.- Árpádföldön lakunk egy többgenerációs kertes családi ház­ban. Velünk van 87 éves anyukám és a fiam családja. Alig egy hónap- j a nagymama lettem. Úgyhogy ott­hon is van és lesz munkám bőven. De nem hagyom abba a tornát és a futást. Ezekre pár éve „kattantam” rá, és nagyon élvezem. Tervezem, hogy beiratkozom egy angol nyelvtanfolyamra. Szeretünk utazgatni a férjemmel, és mindig zavart, hogy nem tudok rendesen kommunikálni idegen nyelven. CsopV. Pedagógiai napok A kerületi pedagógiai napokat február 9-étől 27-éig tartot­ták. A rendezvény tematiká­ját minden évben más-más gon­dolatkör köré építik fel, idén a mo­tivációról, annak fenntarthatósá­gáról, fejlesztéséről szerveztek elő­adást a szakemberek. A XIII. kerületi önkormányzat minden olyan dokumentumában, amely közoktatással kapcsolatos szabályozásokat tartalmaz, megje­lenik az elvárások között a kompe­tenciaalapú oktatás kiterjesztésé­nek igénye, ami olyan képességek fejlesztésére irányul, amelyek szük­ségesek az élethosszig tartó tanu­láshoz. Az idei szakmai napokon a tanuláshoz, tanításhoz szükséges motivációval kapcsolatban hang­zottak el előadások, és a munkakö­zösségi bemutatók is erre épültek - tájékoztatott Hajdú György né, a XIII. Kerületi Pedagógiai Szolgálta­tó Központ igazgatója. A pedagógiai napokon belül óvo­dapedagógiai konferenciát is szer­veztek, amelynek előadói közül dr. Herczog Mária Együtt a gyermeke­kért! címmel tartott előadásában be­szélt a gyermekek fejlődéséhez, tár­sadalmi beilleszkedéséhez szüksé­ges környezeti tényezőkről, a neve­lés és gondozás minőségéről és a fel­nőttminták kiemelt jelentőségéről. A másik előadó, Körmöd Katalin, az Óvodai Nevelés című lap felelős szerkesztője pedig a gyermekek fej­lődésének feltételeiről, a kisgyerme­kek fejlesztéséhez szükséges mód­szerekről beszélt. Vörös Antal szak­pszichológus abölcsődeésaz óvoda nevelési feladatait a gyermekszük­ségletek szempontjából ismertette. Dr. Józsa Krisztián egyetemi docens arra kereste a választ, hogy miként tehető motiválttá a tanuló, és az iskolába motiváltán érkező gyermeket hogyan lehet hozzáse­gíteni, hogy megmaradjon nála az iskolába járás öröme. Ennek a gya­korlatban történő alkalmazását is megismerhették a konferencia résztvevői. Schmehl Júlia igazgató konkrét példákat említett arra, hogy iskolájában a hagyományos felszereltségű tanteremben, a 45 perces órakeretben mit és hogyan alakítottak át a kompetenciaalapú oktatás megvalósításához azért, hogy például a kooperatív csoport- munka beépüljön az oktatásba. KőpatakinéMészáros Mária tu­dományos munkatárs azt elemezte, hogy milyen válaszok adhatók a mai kor kihívásaira, hogyan maradhat­nak motiváltak a tanulók és a peda­gógusok. Az előadó gyógypedagó­gus is egyben, így kitért arra, hogy a sajátos nevelési igényű gyermeke­ket hogyan lehet befogadó módon integrálni az ép gyerekek közé. A pedagógus csak akkor motivál­hatja a gyereket, ha maga is motivált az oktatásra. PalágyiKata szakpszi­chológus arra adott tanácsot, hogy a folytonosan változó oktatási feltéte­lek között hogyan tudja megőrizni a pedagógus is motiváltságát. A konferenciával párhuzamo­san munkaközösségi foglalkozá­sokat is tartottak. Azok az óvodák, iskolák vállalkoztak bemutató fog­lalkozásokra, amelyek a kompe­tenciaalapú oktatásban élen jár­nak, és szívesen megmutatták ta­nítási módszertanukat. A tanácskozáson ünnepélyesen dr. Tóth József polgármester átad­ta Az év pedagógusa díjakat, me­lyet minden évben két óvodapeda­gógus, két általános iskolai peda­gógus és egy gimnáziumi tanár kaphat kiemelkedő szakmai tevé­kenységéért. Az idei év díjazottai: Bogdányné LendvaiZsuzsa és GröschlAntalné a Madarász Viktor Tagóvoda óvo­dapedagógusai. Varga Márta taní­tó, igazgatóhelyettes a Pannónia Általános Iskola tanára, Kissné Varga Ildikó a Hegedűs Géza Álta­lános Iskola tanára, valamint Siegler Gábor a Berzsenyi Dániel Gimnázium tanára. Metz Edina

Next

/
Thumbnails
Contents