XIII. Kerületi Hírnök, 2009 (15. évfolyam, 1-24. szám)
2009-02-17 / 4. szám
f 2009. február 17. TIZENHARMADIK KERÜLETI HÍRNÖK 11 Hihetetlen kalandok - otthon! N em vagyok egy félős természet. Vígan sétafikálok a városban még sötétedés után is, ami sok hölgyismerősöm szerint felelőtlen kalandortempó. Munka után hazamenni, a bejárati ajtót hat-nyolc zárral megvédeni, idegennek soha ki nem nyitni. (Ismerősnek is csak vészhelyzetben.) így élünk mi manapság. A saját erődítményünkben. Hát kérem. Az alábbi történetek - bármily hihetetlenek is - velem estek meg. Otthon. Rácsok. Nekem itt, a második emeleten nincs külső rácsajtóm. Ebben a témában megátalkodott vagyok. Szerintem éppen elég a földszinti bejáratnál az a hermetikusan záródó szerkezet, ami pontosan olyan, mint a Titanicban a szerelmespár menekülési útját gátló vasrács... Rágondolni is rossz, mi lenne, ha mondjuk a házban tűz ütne ki. Egyszer meg is tréfált ez a lenti vasajtó. Valami áramzavar volt, és nem nyűt ki. (A mechanikus zárat már rég tönkretették.) Kétségbeesetten ráztam, és néztem kifelé vágyakozva, mint egy ártatlanul bebörtönzött rab. Később ütöttem és rúgtam, mert fontos megbeszélésem volt, ahonnan nem lehetett elkésni. Jó félórába telt, mire az udvari - rácson kívüli - lakótársak feszítőrudakkal kiszabadítottak. Tanulság: időben kell elindulni, és az sem árt, ha van nálunk szerszámos láda! Hány napig lehet kibírni víz nélkül? Kilincsek. Gyűlölöm a fityegő kilincseket, amik el akarják engedni egymást. így záródtam be egy szép, nyári vasárnap délelőtt a lakás legkisebb helyiségébe. A kilincs külső része - puff! - leesett. Rángathattam a megmaradt belső kallantyút, körülbelül annyi hatása volt, mintha szappanbuborékokat fújtam volna a kulcslyukon keresztül. Aznap utazott el a gyermekem nyári táborba, így a lakás üres volt. Sebaj! Majd a lichthofon keresztül hívok segítséget, elvégre alattam is, felettem is laknak. Először bűbájos szirénhangon szólaltam meg: - Hahó! Kérem szépen! Van ott valaki? Szirénhangom hamarosan éktelen szarvasbőgésbe fordult, de egy mukk válasz se jött rá. A ház néma maradt, én meg kezdtem nagyon szorosan lenni a cellámban. Hány napig lehet kibírni víz nélkül? Bár a WC-tartályból esetleg, végszükségben... Ötleteltem. Ha a hosszú létrát átdugnám a szemközti fürdőszoba ablakába? Mászni a mélység felett?! Ó, azt nem! Az lett a vége, hogy csípőm és vállam erőteljes lökéseivel sikerült a roskatag ajtót kitörnöm. Micsoda megkönnyebbülés volt újra az előszobában állni! Néhány perc múlva csöngött a telefon. Az az illető hívott, akivel néhány nappal azelőtt örökre szakítottam. A kiszabadulás okozta mámoromban minden bűnét megbocsátva visz- szafogadtam. 0 ennek a fejleménynek nagyon örült, én - utólag - kevésbé... Na, de ne legyünk kicsinyesek. Nem tartozik szorosan ide, de hasonló kilincsügyem volt pár éve egy arab ország luxusszállodájának éttermi mellékhelyiségében. Nagyon kínos volt, hogy ott, ahol a nők tetőtől talpig bebugyolálva járnak, engem létrával kellett kihozni a férfi személyzetnek. A női WC-ből! Soha többé be nem teszem a lábam ebbe a városba! Tanulság: kis helyiséget külső őr nélkül ne csukjunk magunkra! Lift. Lefelé mindig gyalog megyek. Ezt azért tartom fontosnak megjegyezni, hogy ne nézzenek egy világ lustájának. Felfelé? Szatyrokkal? Az más kérdés. Nyári, hő- gutás délelőtt. Boldogan kászálódom be a felvonóba, minden vásárlást elintéztem. A lift elindul, majd két emelet között megáll. Ajtó nem nyílik. Villany kialszik. Nyomom a vészcsengőt. Erős a gyanúm, hogy ez a csengő csak itt, a liftben szól. Sehova sincs bekötve, így senki nem ugrik fel a hangjára, hogy a segítségemre siessen. (Ez a rosszindulatú feltevésem utólag sajnos beigazolódott.) Állok a forró sötétségben. Dörömbölök. Visítok. Semmi. Utolsó szalmaszál a mobilom. Nem fogják elhinni, volt térerő! A sarki közértest hívtam, akivel mindig szoktunk egy kicsit lelkizni.- Bennragadtam! Mentsen ki! Talán létra is kéne! - esengtem. Tíz perc múlva kiszabadultam. Örömömben kinyitottam a hétvégi buliba szánt pezsgőt, hogy meg- mentőimmel - hárman voltak - koccintani tudjak. Tanulság: egy lépést se tegyünk telefon nélkül! Végső tanulság: engem a tárgyak nem szeretnek. Számomra az a biztonság, ha emberek vesznek körül. Akik elkapnak, ha megbot- lom, felszedik az elhullajtott dolgaimat, szólnak, hogy nyitva a táskám. Rémülten nyúlnak értem, ha a becsukódó metróajtó közé szorulok. Tehát? Most szépen abbahagyom az írást, és kimegyek a városba, az emberek közé. Tejó ég! Hol a lakáskulcsom? Ez nem lehet igaz! A fiam már megint felmarkolta! Az előszobaablakon rács van. A konyhaablakon úgyszintén. Be vagyok zárva. Az otthonomba. SZATHMÁRI ÁGNES Sokallja a januári fűtésszámlát? Segítséget nyújtunk a fizetéshez! A FŐTÁV Zrt. lehetővé teszi, hogy - amíg az egyenletes fizetés nem elérhető - fogyasztói élhessenek az alábbi részletfizetési konstrukció lehetőségével: $ © a januári hőfogyasztást tartalmazó számlák végösszegének csak 60%-át kell a fizetési határidőig (azaz március 10-ig) kifizetnie, O a fennmaradó 40%-ot pedig három egyenlő részletben (április, május, június), kamatmentesen törleszthetik. Amennyiben marad a tavalyihoz képest hideg időjárás, akkor ez a lehetőség a februári hőfogyasztást tartalmazó számlára is érvényes lesz. A részletfizetési igényt a FŐTÁV Zrt. telefonos ügyfélszolgálatán lehet jelezni: a 06-80-200-108-as számon (hétfő: 8-20 óráig; kedd - péntek: 8-17 óráig) // ér __ FŐTÁV Zrt. Budapesti Távhőszolgáltató Zártkörűen Működő Részvénytársaság
