XIII. Kerületi Hírnök, 2009 (15. évfolyam, 1-24. szám)
2009-11-02 / 21. szám
2009. november 3. • ingyenes hallásvizsgálat • Szükség esetén készülék ellátás • Gondozás • Fülzúgás terápia • Tanácsadás • Digitális-analóg hallásjavitó készülékek • Elemek • Tisztítószerek • llleszték, zajvédő illesztek • Uszodai dugó Szenior tornaverseny Kézen állva Angyalföldi pálmafák Cikksorozatunkban a piros-kék klub múltjából idézünk fel epizódokat oticorv A Budapesti Honvéd SE kosárlabdacsarnokában október 24-én tartották a veterán tornászok találkozóját. Tihanyi Endre, az esemény egyik szervezője elmondta: a jó hangulatú versenyt immáron tizenhatodik alkalommal rendezzik, aki legelőször Győrújbarátra hívta össze a tornasport honi mestereit. Azóta évről évre mindig egy másik városban szervezik. Idén egy vidéki helyszín helyére ugrott be szervezőként a BHSE. Kelemen Zoltánnak, a tornaszakosztály veték meg a férfiaknak, tizenharmadik alkalommal léptek a szerekhez a hölgyek, míg kilencedik alkalommal mutatták be gyakorlataikat a ritmikus gimnasztika egykori csillagai. A közel két és fél órás viadalon a férfiak talajon, lólengésben, korláton és nyújtón, a nők talajon, ugrásban és gerendán mutatták be a profi versenyzés befejeztével sem megkopott tudásukat. A torna ötlete szöuli olimpiai bajnokunk, Borkai Zsolt nevelőedzőjétől, Rock Samutól származetőjének, valamint a Magyar Tornaszövetség segítségének hála, egy nagyszerű hangulatú találkozó kerekedett a versenyből. A korukat meghazudtoló állapotban lévő sportolók nem csak a tornasport megszokott szerein mutatták meg magukat, hanem több szokatlan helyzetben is megállták a helyüket. Jobban mondva, kézen állták meg. A kézenállás győztese Boda László, a BHSE egykori kiváló tornásza lett. Sz.T. Míves fordítás volt... Berendi Pál: „Ez nem lehet igaz!”Pedig az volt.. Fotó: Képes Sport „Sziporkázó futballparádé a Népstadionban” - írta a Népsport negyvenöt évvel ezelőtt, 1964 nyarán. Ez azért is volt nagy szó, mert a sportsajtó néhány héttel azelőtt darabokra szedte a válogatottat, amiért az nem jutott az Európa-bajnokság döntőjébe, vagyis „merészelt” kikapni a spanyoloktól a madridi Bernabeu stadionban rendezett elődöntőben, kétszer tizenöt perces hosszabbítás után (1-2). A kritikákban a ráadást csak a harmadik helyért vívott mérkőzéssel kapcsolatban emlegették: „Lám, a dánok ellen is hosszabbításra volt szükség ahhoz, hogy csapatunk 3-1 -re nyerjen, és megszerezze a bronzérmet.” Ám az Újpest-FTC, Honvéd-Vasas kettős rangadó után mindenki lelkendezett. A hangulat már a dupla derbi előtt sem lehetett különösebben rossz, hiszen - bírálatok ide, bírálatok oda - 85 000 szurkoló töltötte meg a lelátókat, s bajnoki mérkőzéseken ez a második legnagyobb nézőszám azóta, hogy 1959 szeptemberében felavatták a Népstadion világítóberendezését. (Melynek nyomán csaknem húszezerrel csökkent a befogadóképesség.) A közönség ráérzett, mire kell kimenni, mert már az első találkozó első félidejében négy gól esett, hogy aztán az Újpest kettőt hozzátegyen a szünet előtti adaghoz (4-2). „Ilyen technikai KO-t már régen szenvedtek el a zöldfehérek” - kommentált a szakírók egyike, Szusza Ferenc, a lilák edzője azonban mértéktartóan értékelte a diadalt: „Az eredménnyel elégedett vagyok, hiszen 2-1-es ferencvárosi vezetésnél sem veszítették el fejüket a fiúk. De azért a rengeteg kihagyott helyzetről még beszélgetni fogunk...” Sokan valószínűleg fogadni mertek volna rá, hogy a következő találkozón nem esik több gól, mint a lila-zöld derbin. A 87. percig úgy is nézett ki... Azért a két kapus, Takács Béla (Honvéd) és Szentmihályi Antal (Vasas) egyáltalán nem pasziánszozhatott a gyepen, hiszen huszonegy perc múltán már 2-1 volt az állás az angyalföldiek javára. A piros-fehérek a második félidő elején megint egyenlítettek, de jött Machos Ferenc, aki éppen a Honvédtói érkezett a Vasashoz, és visszaszerezte a vezetést a piros-kékeknek. A 3-2 utáni középkezdés talán még az addigi gólzuhatagnál is nagyobb feltűnést keltett, mert Tichy Lajos - Machös korábbi kispesti játszótársa-konkurense - nem legurította, hanem az oldalvonalon túlra küldte a labdát dühében... A végén elszállt a mérge. Előbb - amikor már csak három perc volt hátra - egalizált, majd egy perccel a befejezés előtt a jobb oldalon kiugrott, pazar mozdulattal átemelte a labdát az egyszerre rátámadó Berendi Pál és Mészöly Kálmán fölött, majd nagy gólt lőtt a bal felsőbe (4-3). A Vasas már-már megnyert meccset veszített el, a Honvéd szinte pillanatok alatt jutott - nulla helyett - két ponthoz a „műfordító” Tichy ragyogó munkájával. Ám a pompás két gól sem volt elég ahhoz, hogy Tichy Lajos a Képes Sportban bekerüljön a hét legjobbjai közé: a három tizenegyet is felsorakoztató „Ok 33-an” rovat első csapatában az újpesti Bene Ferenc, a másodikban a dorogi Monostori Tivadar, a harmadikban a debreceni Zilahi Zoltán szerepelt a center posztján... A Népsport pedig „kiosztotta” Noszkay Gyula Vasas-edzőt, amiért külön testőrt állított Tichy mellé, úgymond fölöslegesen. „Mivel Berendi követő emberfogást alkalmazott, egészen kis területen játszott. Mészöly kitűnően képzett válogatott játékos, vajon miért nem lehetett rábízni Tichy őrzését?” A publikum azonban nem csalódott: látott összesen tizenhárom gólt. Habár akadt aznap Vasas-Honvéd 9-5 is. Igaz, az kardcsapatdöntő volt... Hegyi Iván, a Népszabadság főmunkatársa Honvéd-Vasas 4-3 (1-2) Népstadion, 85 OOO néző. Jv.: Cere. Honvéd: Takács - Marosi, Sipos, Vági, Mihalecz - Nógrádi, Komora - Nagy György, Nagy Antal, Tichy, Katona. Vasas: Szentmihályi - Ihász, Mészöly, Berendi, Sárosi - Nell, Kékesi - Pál, Machos, Puskás, Mathesz. Gól: Puskás (15.), Komora (19.), Nell (21., 11- esből), Nagy Gy. (53.), Machos (69.),Tichy (87. és 89.).
