XIII. Kerületi Hírnök, 2009 (15. évfolyam, 1-24. szám)

2009-05-02 / 9. szám

2009. május 2. § TIZENHARMADIK KERÜLETI HÍRNÖK 11 Kállai Ákos optimistán tekint a jövőbe Erősített a Honvéd Az ország legeredmé nyesebb, kerületünk egyik legnagyobb egyesülete „frissíté­sen” esett át a közel­múltban. A Budapes­ti Honvéd SE az új olimpiai ciklust szá­mos tehetséges és szép re­ményű sportolóval kezdte meg. Molnár Imre, az egyesület elnöke a február közepén megtartott köz­gyűlésen mutatta be azokat a ver­senyzőket, akik az olimpiát köve­tően választották további pályafu­tásukhoz az egyesületet. Utalt ar­ra, hogy a szakosztályoknál folyó szakmai munka színvonala, a ki­alakult légkör, a fő támogatók által nyújtott háttér hozzájárul a sike­res működéshez. Többek között ennek is köszönhető, hogy olyan sztárok, mint a kajakozó Kovács Katalin és Kozák Danuta vagy ép­pen a cselgáncsozó Mészáros Anett a Honvédőt választotta. Az öttusázóknál nincs új spor­toló, ez annak köszönhető, hogy a meglévő keret is elég erős ahboz, hogy az egyesület sikeres legyen. Nemrég mutattuk be a tavaly vál­tóban világbajnoki címet nyert Tóth Adriennt, a BHSE ifjú tehet­ségét. Ezúttal Kállai Ákost (képünkön), az öttusaszakosztály vezetőjét kérdeztük, hogyan látja a szakosztály, a magyar öttusasport, valamint az egyesület jövőjét.- Szerencsére a Budapesti Hon­véd Sportegyesület és az egész öt­tusasport el van kényeztetve az utánpótlás terén. Tóth Adrienn mellett kiemelném Cseh Krisztina nevét is. Ők ketten az elmúlt évek­ben begyűjtötték szinte az összes arany-, illetve ezüstérmet a kor- osztályos világversenyeken. A ta­valyi évben megrendezett felnőtt világbajnokságon nyert női csapat tagjai közül ketten még ifjúsági ko­rú versenyzőként vettek részt. Az eredmények magukért beszélnek, hiszen utánpótláskorú versenyző­ként a felnőtt vb-n is sikeresen helytálltak. A férfiaknál talán a leg­nagyobb reménység Marosi Ádám. Már juniorkorában is meg­mutatta tehetségét és a dobogó mindhárom fokára felállhatott, valamint 2004-ben felnőtt Euró- pa-bajnok lett váltóban. E sikeres időszak után egy súlyos lábsérülés következtében két évet kihagyni kényszerült, de akaraterejének, el­hivatottságának köszönhető­en, újra vissza tudott kerülni a legjobbak közé, tavaly a vi­lágbajnokságon és az Euró- pa-bajnokságon is dobogóra állhatott.- Nemrég téged neveztek ki Pálvölgyi Miklós segítőjének a válogatottnál. Ponto­san milesz a fel­adatod, és ho- l gyan látod, I mire lehet ké- I pesaváloga- 1 tottidén? I - Fel­■ adatom a Ik szövetsé­■ gi kapi- tány munkájának segítése a felkészítés­ben és a versenyeztetésben az utánpótlás- és a felnőttválogatott mellett egyaránt, valamint az ifjú­sági olimpiára történő felkészülés szervezése. És hogy mire lehetnek képesek? Tulajdonképpen bármi­re! Nagyon fiatalok és tehetségesek, tele tűzzel, bizonyítási vággyal.- Hogyan látod az öttusasport megújulását, mit jelent a mostani szabálymódosítás a magyar öttusa szempontjából?- Az öttusa tradicionális ma­gyar sport. Az edzők és versenyzők gondolkodása, rálátása a sportág­ra egyedülálló. Izgalmas verseny- forma alakult ki az új szabályrend­szerrel. Azt gondolom, hogy a sza­bálymódosítás nem fogja csök­kenteni a magyarok esélyeit. Lát­ványosabb és mindenki számára élvezhetőbbek lesznek a verse­nyek. Bízom abban, hogy az öttu­saversenyek új lebonyolítási for­mája felkelti a támogatók figyel­mét.- Sikerülhet-e több szponzort megnyerni a sportágnak?- Szponzort találni persze min­dig nehéz feladat volt, a jelenlegi gazdasági helyzetben pedig még nehezebb a helyzet. Az egyesület és a szakosztályok reménykednek abban, hogy a fő támogatóinkat (Honvédelmi Minisztérium, T- Mobile, Szerencsejáték Zrt.) 2009- ben is meg tudjuk tartani, és meg tudunk felelni a velük kötött együttműködési megállapodás­ban foglaltaknak (versenyrende­zés, kiemelt események lebonyolí­tása, reklám- és propagandaszol­gáltatás). A szakosztályoknak további tá­mogatókat kell megnyerniük ah­hoz, hogy működésük és felkészü­lésük zavartalan legyen. Ebben számítunk a szülők segítségére is. Továbbá bízunk abban, hogy a XIII. kerületi önkormányzattal meglévő jó együttműködésünket még szorosabbá tudjuk tenni. Szabados Angyalföldi pálmafák Cikksorozatunkban a piros-kék klub múltjából idézünk fel epizódokat XIII. kerület, Víziváros K önnyebb lesz beszélni róla, mint fennmaradni a vízen... Merthogy harminc évvel ezelőtt arany­kor köszöntött a Vasas sikerekben amúgy is gaz­dag pólócsapatára: az együttes 1979 és 1984 között so­rozatban hatszor hódította el a bajnoki címet, ráadá­sul 1979-ben az első, majd 1984-ben a második BEK- diadalát ünnepelhette. (Az utóbbinak is jubileuma van, hiszen annak huszonöt esztendeje.) A széria kezdetén két fiatal került a felnőtt együttes keretébe: Méhes Jenő, a jelenlegi szakosztály-igazgató, valamint Földi László, a Vasas mostani trénere. Van tehát folyamatosság, nem utolsósorban abban a tekin­tetben is, hogy a magyar vízilabda változatlanul világ­márka, és a piros-kékek ugyanúgy a hazai mezőny leg­jobbjai, miként a legragyogóbb érában voltak. Na per­sze, annak idején nem az ifjú páros vitte a prímet... „Amikor beléptem a nagyok közé, majdhogynem csókolommal köszöntem a sztároknak - emlékezik a hetvenes évek végére a játékosként hétszeres bajnok Méhes Jenő, aki 1991 óta a szakosztály vezetője. - Ma sem csodálkozom ezen, elvégre abban a gárdában ví­zilabdázott a póló Peléje, Faragó Ta­más. A magázódás végül azért maradt el, mert meglepőd­ve tapasztaltam: mégRusorán Péter­rel, a nagy tekinté­lyű edzővel is tege­ző viszonyban volt mindenki.” A labdával szin­tén... Ahogyan azt a hagyományok meg­követelték. Hiszen a tréner hasonlókép­pen feliratkozott az olimpiai bajnokok margitszigeti márványtáblájára, mint játékosai közül Csapó Gábor, Kenéz György és Faragó, a fehér gyöngy­szem. Ezek után - akármilyen szép volt is - nem jelen­tett nagy csodát, hogy az extraklasszis garnitúra a BEK 1979-es négyes döntőjének első mérkőzésén 9:7-re le­győzte a kontinens legértékesebb klubtrófeáját addig már hatszor elnyerő belgrádi Partizánt (gól: Budavári, Faragó 3-3, Kenéz 2, Krieger). „Noha a jugoszlávok aratták a legtöbb sikert, nem tőlük tartottunk a legjobban - mondja Méhes, hozzá­téve rögtön, hogy ő az idő tájt csupán akkor kapott szerepet, ha a fél csapat kipontozódott vagy már el­dőlt a mérkőzés. - A tornát ugyanis Nyugat-Berlin- ben tartották, ennél fogva számítanunk kellett arra, hogy a házigazda Spandau 04 minden segítséget meg­kap, és nem feltétlenül csak a német közönségtől...” Spandau 04? Spandau 4-4. A Vasas a második meccsen döntetlent ért el a vendéglátóval szemben, majd a záró napon 8:6-ra nyert a barcelonai Montjuich ellen. Aztán a játékosokból drukkerek let­tek. .. A pólósok felültek a lelátóra, hogy kiszurkolják: a befejező találkozón a Spandau ne verje meg a Partizánt. Nem hiába szorítottak, és örömükben a vál­lukon hordozták körbe az uszodában Rusorán szak­vezetőt, akit a hatvanas évek sportsajtója „minden idők legszellemesebben játszó vízilabdázóinak egyi­keként” aposztrofált. A karizmatikus mester öt évvel később nem úszta meg szárazon. Akkor egyenes kieséses rendszerben zajlott a BEK; 1984-ben még a döntőt is oda-visszavá­gó alapon rendezték. Az elődöntőben pedig ismét Spandau-Vasas volt műsoron... „Azt tényleg nem felejtem el>- említi Méhes.- Odakinn a német csapat 8:6-ra vezetett, az- ^ tán lőttem egy gólt, és kiharcoltam egynégyméte- [jjj rest. Budavári _­b előtte, ezzel 8:8 lett a vége.” Akárcsak Budapesten. Mármint a rendes játékidő lefújásakor, mivel a dupla döntetlen után hosszabbí­tás következett. A kiélezett küzdelemben a Vasas 10:9- re nyert, és jöhetett a gála... Mert a döntő második mérkőzése valóban az volt. „A legjobb szurkolótáborunk máig nekünk van - vé­li Méhes ezért is nagy szó, hogy soha annyi embert nem láttam a Komjádiban, mint akkor. Az első meccsen 11:11 -et értünk el Moszkvában, a CSZK VMF ellen (Bu­davári Imre hat gólt szerzett - a szerk.), azaz az újabb BEK-győzelemhez elég lett volna egy góllal nyernünk. Öt­tel - 10:5-re - győz­tünk; olyan nap volt az, hogy minden si­került. A diadal után a medencében is rendkívüli zsúfolt­ság mutatkozott, mert megannyi szurkoló ugrott ru­hástul a habok közé. A forgatagban szin­te fel sem tűnt, hogy Rusorán Petit - so­kunk második __________________________édesapját - behají­tottuk a vízbe.” Harminc es ztendeje az első, huszonöt éve a máso­dik BEK-győzelem... Nem állom meg, hogy meg ne kérdezzem - ahajdanán ötszörösbajnok (angyal) Föl­divel együtt - máig „aktív” Méhest: miként festene a három évtized piros-kék All Star-csapata? „Csak keretet mondhatok, annyi nagyszerű játéko­sunk volt és van. Kosz a kapus, a mezőnyjátékosok pedig (névsor szerint): Budavári, Csapó, Faragó, Gorskov, Görgényi, Madaras, Polacik, Steinmetz Bar­nabás, Varga Dániel, Varga Dénes.” A direktor az idén ötvenéves, így azt is felvetettem neki: elfogadná-e, ha újra húsz lehetne, de az ajándék­ba kapott harminc esztendőt a Vasas nélkül kellene eltöltenie. Kapásból vágta a választ: „Köszönöm, nem kér­ném.” Hegyi Iván, a Népszabadság főmunkatársa A Vasas 1979-es csapata: Bányai Miklós, Bu­davári Imre, Csapó Gábor, Darida János, Dávid Imre, Faragó Tamás, Földi László, Gajdossy Zol­tán, Horváth Péter, Kenéz György, Kijátz Valér, Krieger György, Méhes Jenő, Tóth Csaba. A Vasas 1984-es együttese: Agárdi Attila, Bu­davári Imre, Csapó Gábor, Faragó Tamás, Földi László, Horváth Péter, Jancsó Mátyás, Kenéz György, Krieger György, Kuncz László, Lengyel Zsolt, Liebmann István, MatusekGyula, Méhes Je­nő, Mészáros Csaba, Nemes Gábor, Tóth Csaba. A '79-es dandár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents