XIII. Kerületi Hírnök, 2008 (14. évfolyam, 1-24. szám)

2008-02-12 / 4. szám

i Az arany katedra díjas Ernyei László A harmonikának helye van NDK-ban töltött éveknek köszön­hetem nemcsak a biztos német- nyelv-tudást, hanem életre szóló zenei barátságokat, és a világ har­monikaéletére való igazi rálátást is. A harmonika nem egyetlen hangszer- Akkoriban a harmonika nép­szerűsége itthon leáldozóban volt, és ez egyben kijelölte az utat, amit választott magának, nevezetesen a hangszer megismertetését és elis­mertetését.- Szeretném, ha a harmonika megtalálná a maga reális helyét a zenei életben. A könnyűzenében ez sosem volt kérdéses. Az én törekvé­sem az, hogy a klasszikus zenében ugyancsak elismert legyen ez a sú­lyos tartalmak kifejezésére is képes, dinamikaérzékeny hangszer. Azért nagy vész nincs, hiszen a világ több ezer hangszerének rangsorában a harmonika Magyarországon ben­ne van az első huszonötben. Kevesen tudják, hogy a harmo­nika voltaképpen nem egyetlen hangszer. Nagyon sok fajtája van, csupán a nyelvsíp és a két oldalon levő klaviatúra a közös bennük. Például aki orosz harmonikán jól játszik, nem biztos, hogy meg tud­ja szólaltatni a franciát. Nálunk a zongorabillentyűs harmonika ter­jedt el. Magam is ezt tanítom a XIII. kerületi Zeneiskolában 1979 óta, valamint a Bartók és a Weiner Szakközépiskolában, valamint a Zeneművészeti Egyetemen.- Kik azok, akik manapság har­monikát szeretnének tanulni?- Jönnek lányok és fiúk egy­aránt. Vannak különböző nemze­tiségekhez tartozók, németek, szerbek, vajdaságiak, akiknek a kultúrájához hozzátartozik ez a hangszer. Egyik tanítványomat az „Amelie csodálatos élete” című filmben megszólaló harmonika fogta meg. A zeneiskolások persze nem lesznek mind művészek, de amellett, hogy kitartást tanulnak tőle, egész életüket végigkíséri majd a muzsika. A tanárnak nagy szerepe van abban, hogy alakuljon bármikép­pen a diák későbbi sorsa, kedvvel jöjjön a zeneórákra. A harmonika­oktatás tantervét magam írtam. Igyekeztem figyelembe venni, hogy a gyerek nem „négyszögle­tes”. Amikor feladatokat tűzünk eléje, ismernünk kell teljesítőké­pességét, adottságait. A tanítvá­nyaim különböző korúak a hat­évestől a főiskolásig. Van, akinek „csak” öröm marad majd a zené­lés, és van előreláthatólag nagy ze­neijövő előtt álló elsőosztályos nö­vendékem. A már befutottak kö­zül a világban is elismert Orosz Zol­tánt említhetem, aki éppen itt, a XIII. kerületi Zeneiskolában bon­togatta szárnyait. Játszottam tizenhétezres közönség előtt- Kerületünk az ön jóvoltából a harmonikázás országos centrumá­vá vált. Most már vagy másfél évti­zede évente háromszor itt találkoz­nak mindazok, akik állami zeneok­tatás keretében tanulják ezt a hangszert. 2008. február 12.- Az idei első, január végi ese­ményre hatvan növendéket hoztak a harmonikatanárok. Közülük a legjobb harminchat lép majd fel március 30-án a Hollán Ernő utcai zeneiskolában rendezendő kon­certen, amelyre ingyenes a belé­pés. Az itt legeredményesebben szereplők nívódíjban részesülnek. Ők adják majd a harmadik, május 18-i hangversenyt.- A tanítás és a nem kis energiát kívánó szervezőmunka mellett saját maga is rendszeresen pódiumra lép.- Nagyon szeretek tanítani, és az sem véletlen, hogy - a konzer­vatórium és az egyetem mellett - immár majd harminc éve vagyok tagja a kerületi zeneiskola egymást segítő és megbecsülő tanári kará­nak. Itt most nyolc növendékem van, de még egy-két gyereket szí­vesen látnék. Emellett azonban fontosnak érzem, hogy rendszere­sen játsszam is. A fellépéseimnek nem egy csodálatos élményt is kö­szönhetek. Például két alkalom­mal - Genfben és Bécsben - ját­szottam tizenhétezres közönség előtt az Operaház zenekarának tagjaként Pavarottival. Ugyancsak zenekari tagként működök közre egy Placido Domingo CD-n. Ami a hétköznapokat illeti: feb­ruárban régi növendékemmel vált­va több színházi produkcióban ve­szek részt. A XIII. kerületben lakó Darvas Ferenc sok harmonikaze­nét írt, amivel segítette ennek a hangszernek a művészeti életbe va­ló integrálását. A Katona József Színházban együtt zenélünk a Ta­lizmán című darabban. Jászom a Lulu előadásán a Pesti Színházban és a Koldusoperában a Bárka szín­padán. Szabadidőm jobbára csak nyá­ron van. Annak egy részét is a har­monika társaságában töltöm. Ez egy bonyolult hangszer: a legegy­szerűbb változata is legalább 2500 alkatrészből áll. Amikor hangolni vagy javítani kell, akkor veszem igazán hasznát a műszaki képzett­ségnek. Azért szakítok időt némi kertészkedésre meg szőlőműve­lésre is a pilisvörösvári házban. Csop Veronika A zeneiskolások persze nem lesznek mind művészek, de amellett, hogy kitartást tanulnak tőle, egész életüket végigkíséri majd a muzsika Az életre való nevelés A sikeres tanulás titka A HEFOP 3.1.3. kompetenciaala­pú oktatásért program záró konfe­renciáját a Tömöri Pál Tagiskolá­ban tartották január 29-én. Az érdeklődők harmadik alka­lommal ismerkedhettek meg az életre való nevelés tanmenetével. A rendezvényen a Pedagógiai Szolgál­tató Központ szaktanácsadói, kollé­gák, szülők és Gál Ferenc, a Tömöri Iskoláért Alapítvány alapítója ta­nácskozott. Lévai Sándor igazgató és Antóni Józsefié tagintézmény­vezető köszöntőbeszédében az is­kola programját ismertette. Molnár Mária programvezető elmondta: a kompetenciaalapú ok­tatás célja az élethosszig tartó tanu­lás megalapozása és a pedagógusok személyes kompetenciáinak fej­lesztése. A továbbképzések és az el­ért eredmények azt mutatják, hogy a kitűzött cél megvalósítása sikeres. Mit tehet az iskola? A szülői támogatás fontos az is­kola életében. Batár Beáta édes­anya megerősítette a tanárokat ab­ban, hogy nem baj, ha december­ben még nem tud minden betűt a kisdiák, de szeret bejönni az isko­lába, szívesen dolgozik barátaival egy csapatban. Érzelmi intelligencia - Mit tehet az iskola? címmel tartott előadást Göndör András szociológus. Meg­fogalmazta, kik lesznek sikeres emberek, és hogyan lehet fejlesz­teni ezt a képességet. Az általános iskola sokat tehet azért, hogy fel­nőtté válva a gyerekek képesek le­gyenek közös feladatok elvégzésé­re, megismerjenek együttműkö­H árom évtizede oktatja a har­monika szeretetére a jövő nemzedéket Ernyei László művésztanár. Pedagógiai mun­kásságát a Magyar Kultúra Napja alkalmából Arany Katedra Emlék­plakettel ismerte el az oktatási és kulturális miniszter. A XIII. kerü­leti Zeneiskola harmonikatanára a katedra mellett a pódiumon is ott­hon van. Változatos pályájáról, oktató- és művészi munkájáról be­szélgettünk vele. Folyamatosan tanultam muzsikát- A szülők arról ábrándoznak, hogy a gyerekből neves zongorista vagy hegedűművész lesz, a cseme­ték meg inkább gitárt képzelnek a kezükbe. Miért éppen a harmonika?- Ötven-hatvan évvel ezelőtt a harmonika éppolyan népszerű volt, mint manapság a gitár. Ettől függetlenül, engem a véletlen vitt a pályára. A családomban nem volt zenész, az unokaöcsém harmoni­kája azonban felkeltette érdeklő­désemet. Mondhatom, hogy meg­láttam, és rögtön beleszerettem. A szüleim ezt látva már hétévesen be­írattak a munkaközösségbe, ami lényegében egy fizetős zeneiskola volt. Bár folyamatosan tanultam muzsikát, sokáig úgy volt, hogy „polgári” foglalkozásom lesz. Miközben - a XIII. kerületben is tanító - Lukács Déneshez jártam a „konziba”, a Kandó Kálmán Mű­szaki Főiskolán szereztem első diplomámat az akkor igencsak menő elektroncső és fénycsőtech­nika szakon. Egy évet még dolgoz­tam is műszaki területen, mielőtt megkaptam életem nagy lehetősé­gét, egy ötéves ösztöndíjat a weimari Liszt Ferenc Zeneművé­szeti Főiskolára. 1977-ben végez­tem harmonika művésztanári sza­kon. Az akadémián utolsó éves­ként tanársegédként is tevékeny­kedtem, és dolgoztam a weimari rádió zenei adásának is. Mégsem Németországban foly­tatódott az életem, mert nemsoká­ra hazarendeltek a Bartók konziba a megüresedett harmonikatanári állásba. Annyi biztos, hogy az dési technikákat, empatikusakká váljanak, megfelelő önértékeléssel rendelkezzenek. Iványiné Szabó Andrea filmet készített a kompetenciaalapú ok­tatásról. A film egyúttal válasz is volt az előadásban felvetettekre, hiszen az elhangzott elméleti gon­dolatokat örökítette meg gyakor­lati példákkal.

Next

/
Thumbnails
Contents