XIII. Kerületi Hírnök, 2008 (14. évfolyam, 1-24. szám)

2008-12-01 / 23. szám

2008. december 2. A Kender-Juta és Politextil Gyár emléke gőre rúgott. A korabeli lakásviszo­nyoknak megfelelően a mellékhe­lyiségek a folyosó végén voltak. A kolóniához tartozott egy mosó­konyha és egy fürdőépület is, amin a lakók közösen osztoztak. A vil­lanyáram bevezetésére 1924-ig kellett várniuk a jutaháziaknak. Gyakoriak voltak a kilakoltatá­sok: akik vétettek a munkafegye­lem ellen, sztrájkokat szerveztek vagy abban részt vettek, nem fizet­tek lakbért vagy kiléptek a gyárból, a számukra kiutalt lakást is el kel­lett hagyniuk. A gyárban 2000-ben szüntették be a termelést Fosztó Imre, a Kender-Juta és Politextil Gyár egykori dolgozója így emlékezett meg az üzem törté­netéről: a bécsi székhelyű, 1870- ben alakult Kender-Juta és Textil Gyár 1883-ban alapította meg ma­gyarországi leányvállalatát Első Osztrák Juta Fonó- és Szövőgyár néven a mai Váci úton. Nevét 1919 decemberében változtatták Kender-Juta és Textilipar Rt.-re. Az üzem egyike lett az ország leg­nagyobb jutafeldolgozó telepei­nek. Mintegy 822 fonóorsóval és 520 szövőszékkel dolgozott, juta­árukat, zsákokat, ponyvákat állí­tott elő. Jelentős exportot bonyolí­tott le, elsősorban a Balkánra. Át­lag 900-1200, de esetenként akár 4000 munkást is foglalkoztatott. A vállalat vertikális üzemet ala­kított ki: a nyersanyagokból saját fonodájában, szövödéjében és var­rodájában előbb fonalat, szövetet, zsineget és ezekből zsákokat állí­tott elő. A gyártmányok kikészíté­sét (mángorlás, festés) ugyancsak helyben végezték. A második vi­lágháborúig csak kendert és jutát dolgoztak fel, pótanyagokat csak beszerzési nehézségekkor hasz­náltak fel. 1944 nyarán súlyos bombatalálat érte a gyárat, néhány hónappal később pedig teljesen a lángok martalékává vált. A máso­dik világháborút követően, mint volt német tulajdon, szovjet keze­lésbe került, majd 1952-től lett magyar tulajdon. A feldolgozott alapanyagok bővülése következté­ben a ‘70-es évek végétől a nevét Kender-Juta és Politextil Vállalat­ra változtatták. Az 1967-ig kizáró­lag természetes alapanyagokat fel­dolgozó gyár a technológiai fejlő­désnek köszönhetően fokozatosan áttért a polipropilén műanyag fel- használására, és 1979-től már ki­zárólag csak szintetikus alapanya­gokat használtak. A gyárban 2000- ben szüntették be a termelést, a 2002-ben lebontott gyárépület he­lyén ma irodaház áll. Szabó Ivett muzeológus Fosztó Imre, a Kender-Juta és Politextil Gyár egykori dolgozója és volt kollégái megkoszo­rúzzák az emléktáblát Jutaházak 1912-ben a Kender-Juta gyár vezetősége munkásaik számára a Szekszárdi út 26-34. számú telke­ken kétszintes bérházakat építte­tett. A ma is álló épületekben azok a jutagyári munkások kaphattak lakást, akiknek családjából 2-3 ember is dolgozott a gyárban. A komfort nélküli, 1-2 szoba-kony- hás lakások bérleti díja 60-70 pen­A Váci út 191. számú irodaház épületén emléktáblát ava­tott fel kerületünk polgár- mestere, dr. Tóth József országgyű­lési képviselő november 21-én. A tábla a 125 éve ezen a helyen alapí­tott Kender-Juta és Politextil Gyár­nak állít emléket. A XIII. kerületi önkormányzat a jelentős gyárakra, egykori üze­mekre vagy azok alapítójára em- - léktábla állításával emlékezik meg. 2007 szeptemberében Láng László gyártulajdonos emléktábláját ad­ták át a Váci út 154. szám alatti egy­kori Láng Gépgyár falán, majd 2008 májusában az Első Magyar Gépgyár emléktábláját avatták fel a Váci út 48. szám alatti épületen. Külső területek benépesülése Az 1867. évi kiegyezést megelő­ző években főként a malom- és élelmiszer-ipari, szesz- és sörgyár­tással foglalkozó üzemek teleped­tek meg a kerületben, később a vas- és fémipar térhódítása vált uralkodóvá. A gyors gazdasági fejlődés kö­vetkezményeként az 1870-es évek­től egyre több gyár és üzem települt meg a főváros vámvonalain kívül eső úgynevezett kültelkeken. Ezzel a folyamattal kezdetét vette a külső területeknek a benépesülése, így a mai XIII. kerületé is. Ezen a vidé­ken 1880-ban még csak 3500 fő élt, a századfordulóra a lakosság szá­ma viszont már 36 ezer főre duz­zadt. Az 1880-as évektől a Váci út és környéke olcsó telekárai, a nagy malmokat kiszolgáló körvasút ki­épülése, és az országos vasúti for­galomba kapcsolása, valamint az állami ipartámogató és fejlesztő in­tézkedések újabb és újabb gyárak megtelepedését segítette elő kerü­letünkben. Az 1930-as évekre a kö­zel 70 ezer fős lakosságával a fővá­ros ötödik legnépesebb, területét tekintve viszont a legsűrűbben la­kott városrészének számított. Angyalföld a magyar gépipar központja A századfordulóra Angyalföld a magyar gépipar egyik legnagyobb központjává fejlődött. 1896-ban, a millennium évében a fővárosba koncentrálódott gépgyártás 18 legjelentősebb gyárából 10 a Váci úton működött, és ekkor közel 9- 10 ezer munkást foglalkoztatott. 1910-ben a mintegy 80 000 főváro­si gyári munkás egynegyede dol­gozott az angyalföldi gyárakban. A Váci úti gyáripar első hírnö­keként 1867-ben alapították meg a közeli Pannónia gőzmalom tulaj­donosai a mai Váci út 48. szám alatt az Első Magyar Gépgyárat. Az itt művezetőként dolgozó Láng László néhány évvel később önál­lósulva megalapította a Váci út egyik legnevesebb, gőzgépeiről, dízelmotorjairól és turbináiról egykor világhíres Láng Gépgyárat. A Váci út 19.-ben kezdte meg mű­ködését az 1888-ban alapított Első Magyar Mezőgazdasági Gépgyár. Egy évvel később az Első Magyar Csavargyár Részvénytársaságot a mai Reno és Kaiser’s bevásárlóud­var helyén alapították. A tengeri, illetve folyami személy- és áruszál­lító hajók gyártásával foglalkozó Ganz-Danubius Hajó- és Darugyár üzemegységeiben közel 3000 munkást foglalkoztattak. Az Elzett Zár- és Lakatgyár, mely elnevezé­sében egy győri kovácsmester mo­nogramját rejti, kezdetben még különféle kisipari vasáruk (példá­ul egérfogó) gyártásával kezdte meg működését. A gyárvárosnak is emlegetett Angyalföld vas- és fémipari gyárai mellett számos je­lentősebb, más iparágakhoz tarto­zó üzem is létrejött. Több textilipa­ri üzem, így a Kender-Juta Gyár, és a Kármán Mihály paszományos mester által alapított Paszomány­gyár létesítése a századforduló környékére esik. Az 1908-ban Richter Gedeon és társa által alapí­tott Rico Kötszergyár üzemelteté­sét 1919-ben az állam vette át. Ezekben az években kezdte meg működését több élelmiszer-ipari üzem, az Erzsébet Kenyérgyár és az Első Magyar Szeszfinomító is. A Váci úti gyárak termelési struktú­rája az elektro- és híradástechni­kai üzemek megtelepedésével to­vább színesedett. A kiegyezést követően megkez­dődött gazdasági fejlődés hatására létrejött gyárak többsége, túlélve a történelem viharait, az átszervezé.- seket, összeolvadásokat és össze­vonásokat, egészen a rendszervál­tásig működött. Az ezt követő gaz­dasági átrendeződés azonban a gyáripari jellegű Váci út megszű­nését hozta. Az egykor „virágzó” gyárak bezártak, helyükön ma bankok, iroda- és szolgáltatóhá­zak magasodnak.

Next

/
Thumbnails
Contents