XIII. Kerületi Hírnök, 2008 (14. évfolyam, 1-24. szám)
2008-12-01 / 23. szám
2008. december 2. A Kender-Juta és Politextil Gyár emléke gőre rúgott. A korabeli lakásviszonyoknak megfelelően a mellékhelyiségek a folyosó végén voltak. A kolóniához tartozott egy mosókonyha és egy fürdőépület is, amin a lakók közösen osztoztak. A villanyáram bevezetésére 1924-ig kellett várniuk a jutaháziaknak. Gyakoriak voltak a kilakoltatások: akik vétettek a munkafegyelem ellen, sztrájkokat szerveztek vagy abban részt vettek, nem fizettek lakbért vagy kiléptek a gyárból, a számukra kiutalt lakást is el kellett hagyniuk. A gyárban 2000-ben szüntették be a termelést Fosztó Imre, a Kender-Juta és Politextil Gyár egykori dolgozója így emlékezett meg az üzem történetéről: a bécsi székhelyű, 1870- ben alakult Kender-Juta és Textil Gyár 1883-ban alapította meg magyarországi leányvállalatát Első Osztrák Juta Fonó- és Szövőgyár néven a mai Váci úton. Nevét 1919 decemberében változtatták Kender-Juta és Textilipar Rt.-re. Az üzem egyike lett az ország legnagyobb jutafeldolgozó telepeinek. Mintegy 822 fonóorsóval és 520 szövőszékkel dolgozott, jutaárukat, zsákokat, ponyvákat állított elő. Jelentős exportot bonyolított le, elsősorban a Balkánra. Átlag 900-1200, de esetenként akár 4000 munkást is foglalkoztatott. A vállalat vertikális üzemet alakított ki: a nyersanyagokból saját fonodájában, szövödéjében és varrodájában előbb fonalat, szövetet, zsineget és ezekből zsákokat állított elő. A gyártmányok kikészítését (mángorlás, festés) ugyancsak helyben végezték. A második világháborúig csak kendert és jutát dolgoztak fel, pótanyagokat csak beszerzési nehézségekkor használtak fel. 1944 nyarán súlyos bombatalálat érte a gyárat, néhány hónappal később pedig teljesen a lángok martalékává vált. A második világháborút követően, mint volt német tulajdon, szovjet kezelésbe került, majd 1952-től lett magyar tulajdon. A feldolgozott alapanyagok bővülése következtében a ‘70-es évek végétől a nevét Kender-Juta és Politextil Vállalatra változtatták. Az 1967-ig kizárólag természetes alapanyagokat feldolgozó gyár a technológiai fejlődésnek köszönhetően fokozatosan áttért a polipropilén műanyag fel- használására, és 1979-től már kizárólag csak szintetikus alapanyagokat használtak. A gyárban 2000- ben szüntették be a termelést, a 2002-ben lebontott gyárépület helyén ma irodaház áll. Szabó Ivett muzeológus Fosztó Imre, a Kender-Juta és Politextil Gyár egykori dolgozója és volt kollégái megkoszorúzzák az emléktáblát Jutaházak 1912-ben a Kender-Juta gyár vezetősége munkásaik számára a Szekszárdi út 26-34. számú telkeken kétszintes bérházakat építtetett. A ma is álló épületekben azok a jutagyári munkások kaphattak lakást, akiknek családjából 2-3 ember is dolgozott a gyárban. A komfort nélküli, 1-2 szoba-kony- hás lakások bérleti díja 60-70 penA Váci út 191. számú irodaház épületén emléktáblát avatott fel kerületünk polgár- mestere, dr. Tóth József országgyűlési képviselő november 21-én. A tábla a 125 éve ezen a helyen alapított Kender-Juta és Politextil Gyárnak állít emléket. A XIII. kerületi önkormányzat a jelentős gyárakra, egykori üzemekre vagy azok alapítójára em- - léktábla állításával emlékezik meg. 2007 szeptemberében Láng László gyártulajdonos emléktábláját adták át a Váci út 154. szám alatti egykori Láng Gépgyár falán, majd 2008 májusában az Első Magyar Gépgyár emléktábláját avatták fel a Váci út 48. szám alatti épületen. Külső területek benépesülése Az 1867. évi kiegyezést megelőző években főként a malom- és élelmiszer-ipari, szesz- és sörgyártással foglalkozó üzemek telepedtek meg a kerületben, később a vas- és fémipar térhódítása vált uralkodóvá. A gyors gazdasági fejlődés következményeként az 1870-es évektől egyre több gyár és üzem települt meg a főváros vámvonalain kívül eső úgynevezett kültelkeken. Ezzel a folyamattal kezdetét vette a külső területeknek a benépesülése, így a mai XIII. kerületé is. Ezen a vidéken 1880-ban még csak 3500 fő élt, a századfordulóra a lakosság száma viszont már 36 ezer főre duzzadt. Az 1880-as évektől a Váci út és környéke olcsó telekárai, a nagy malmokat kiszolgáló körvasút kiépülése, és az országos vasúti forgalomba kapcsolása, valamint az állami ipartámogató és fejlesztő intézkedések újabb és újabb gyárak megtelepedését segítette elő kerületünkben. Az 1930-as évekre a közel 70 ezer fős lakosságával a főváros ötödik legnépesebb, területét tekintve viszont a legsűrűbben lakott városrészének számított. Angyalföld a magyar gépipar központja A századfordulóra Angyalföld a magyar gépipar egyik legnagyobb központjává fejlődött. 1896-ban, a millennium évében a fővárosba koncentrálódott gépgyártás 18 legjelentősebb gyárából 10 a Váci úton működött, és ekkor közel 9- 10 ezer munkást foglalkoztatott. 1910-ben a mintegy 80 000 fővárosi gyári munkás egynegyede dolgozott az angyalföldi gyárakban. A Váci úti gyáripar első hírnökeként 1867-ben alapították meg a közeli Pannónia gőzmalom tulajdonosai a mai Váci út 48. szám alatt az Első Magyar Gépgyárat. Az itt művezetőként dolgozó Láng László néhány évvel később önállósulva megalapította a Váci út egyik legnevesebb, gőzgépeiről, dízelmotorjairól és turbináiról egykor világhíres Láng Gépgyárat. A Váci út 19.-ben kezdte meg működését az 1888-ban alapított Első Magyar Mezőgazdasági Gépgyár. Egy évvel később az Első Magyar Csavargyár Részvénytársaságot a mai Reno és Kaiser’s bevásárlóudvar helyén alapították. A tengeri, illetve folyami személy- és áruszállító hajók gyártásával foglalkozó Ganz-Danubius Hajó- és Darugyár üzemegységeiben közel 3000 munkást foglalkoztattak. Az Elzett Zár- és Lakatgyár, mely elnevezésében egy győri kovácsmester monogramját rejti, kezdetben még különféle kisipari vasáruk (például egérfogó) gyártásával kezdte meg működését. A gyárvárosnak is emlegetett Angyalföld vas- és fémipari gyárai mellett számos jelentősebb, más iparágakhoz tartozó üzem is létrejött. Több textilipari üzem, így a Kender-Juta Gyár, és a Kármán Mihály paszományos mester által alapított Paszománygyár létesítése a századforduló környékére esik. Az 1908-ban Richter Gedeon és társa által alapított Rico Kötszergyár üzemeltetését 1919-ben az állam vette át. Ezekben az években kezdte meg működését több élelmiszer-ipari üzem, az Erzsébet Kenyérgyár és az Első Magyar Szeszfinomító is. A Váci úti gyárak termelési struktúrája az elektro- és híradástechnikai üzemek megtelepedésével tovább színesedett. A kiegyezést követően megkezdődött gazdasági fejlődés hatására létrejött gyárak többsége, túlélve a történelem viharait, az átszervezé.- seket, összeolvadásokat és összevonásokat, egészen a rendszerváltásig működött. Az ezt követő gazdasági átrendeződés azonban a gyáripari jellegű Váci út megszűnését hozta. Az egykor „virágzó” gyárak bezártak, helyükön ma bankok, iroda- és szolgáltatóházak magasodnak.