XIII. Kerületi Hírnök, 2008 (14. évfolyam, 1-24. szám)

2008-10-01 / 19. szám

11 2008. október 1. TIZENH ARM ADIKÉKERÜLETI HÍRNÖK § Szentmise a SzentÁgoston-kápolnában Az első áldozás nagy élmény Most vasárnap jó 45 évet mentem vissza az időben. Szentmisén vet­tem részt a Szent Ágoston római katolikus kápolnában. Ezt a kis imaházat elég nehéz megtalálni. Hivatalos címe Pozsonyi út 14., de könnyebben rábukkanhatunk, ha a Pozsonyi útról befordulunk a Radnótiba, és utána rögtön jobb­ra, egy kis belső közbe. Itt bújik el ez a nagyon szerény kápolna. Ne­kem gyerekkori emlék. Szűk lépcsősor vezet le a hosz- szú, keskeny terembe. A befoga­dóképessége mindössze 150 fő, de akkor ötvennek már állnia kell. A kápolna a premontrei rendhez tar­tozik, ésl950. április 2-a óta mű­ködik folyamatosan. Eldugottsá- gának köszönhetően még a véres szájú ’50-es években sem szúrt szemet, hogy ez egy vallási hely, sőt, a „klerikalizmus melegágya”! Ebben a kis kápolnában a hívek háborítatlanul imádkozhattak, a miséket és a vallási ünnepeket méltóképpen megtartották. Ide jártam hittanra én is a környék gyerekeivel. Nem mondhatnám, hogy sokan voltunk, összesen mintegy húsz fő. Szerettem a hittanórákat, a szép bibliai történeteket Józsi tisztelen­dő bácsi (teljes nevén Tóth József Hugó premontrei szerzetes) bár­sonyos hangú előadásában. Ját­szottunk is. Minden héten másik szőke lány volt az angyal, aki Jézus feltámadását adta hírül. Én sajnos, mint barna hajú, csak az ámuló tö­megnek lehettem tagja. A diákmise akkoriban vasár­nap délelőtt kilenckor kezdődött. A házban, ahol laktunk, a felnőttek karácsony és húsvét kivételével nemigen jártak templomba, így a gyereksereget egy mélyen vallá­sos, idősebb házbeli néni gyűjtötte össze vasárnap reggelenként, és együtt mentünk a kis kápolnába. Józsi bácsi mise után vígan focizott a fiúkkal a Szent István parkban. Mi, lányok addig fogócskáztunk és énekeltünk „világi” nótákat is, teli torokból. Az első gyónást sohasem felejtem el. Meg kellett vallanom a vétkeimet, és én mindet leírtam egy kis papírszeletre, amit izzadó markomban szorongattam a gyóntatófülke homályában.- Jaj, nehogy valamit kihagyjak! - izgultam, de nem kellett a puska, gyónásban is eminens voltam. Az első áldozás nagy élmény és igazi megmérettetés volt. Az ünnepi alkalomra a lányok hófehér ruhács­kát és fátylat öltöttek, a fiúk szép sö­tétkék öltönyben feszítettek. Min­denki bennünket csodált, teli volt a kápolna a szülőkkel és a rokonok­Zsidó újév A kezdet és a vég találkozása A legtöbb vallás megkülönbözteti a történelmi-nemzeti, a vallási és a természeti ünnepeket. A zsidóság vallási életében ezek a szálak szo­rosan összefonódnak. A Ros Hasaná, a zsidó újév az Is­tenhez való megtérés ünnepe. A főünnepi ima alatt - úgy érezzük - mindenki elvonul Isten színe előtt, ahogy a juhnyáj vonul el a pásztor botja alatt, akiket Isten egyenként megszámlál, megvizsgálja tet­teiket. Számunkra az új év, a kezdet és a vég találkozása, ezért szükséges a számadás az elmúlt évről, mert amit jól cselekedtünk, azt meg kell tartani a következő évre is, amit pedig rosszul vagy hibásan, azt meg kell változtatni, ki kell javíta­ni. Erre figyelmeztet egy hónappal az új év előtt a kürt - a sófár - hang­ja minden reggel a zsinagógában. A sófárt már Mózes második könyve is megemlíti, ez a hangszer szólalt meg a Szináj hegyén a Tíz- parancsolat elhangzásakor is. Az ősi pásztorhangszer ma is a kos szarvából készül. Az idén az új év szeptember végén köszönt be, ez az 5769. év. Ros Hasaná első és má­sodik napja örömteli ünnep. Régi kedves szokás a Taslich, amelyet vasárnap délután gyakorlunk. Ilyenkor a délután a természetben, folyó vagy víz partján telik, hogy bűneinket a rohanó habok árjába vagy a vizek mélyébe vessük. Micha próféta szavainak elmon­dásával kérjük a bűnbocsátó Is­tent, hogy süllyessze bűneinket az örvénylő tengerár mélységeibe. A mély vallási gondolatok istápolása mellett nem marad el a nemes öröm érzése, a jövőben bízó re­mény. Az ünnep első estéjén, mi­kor Isten házát elhagyjuk az elvég­zett áhítat után, barátainkat, majd hazaérve családi otthonunkba, a mieinket és vendégeinket újévi jó­kívánságainkkal köszöntjük. Újév estéjén együtt van a család, aján­dékokkal lepik meg egymást a gyertyafényes asztalnál. Legtöbb helyen csak kettő gyertya ég, de ré­gi szokás, hogy annyi gyertya le­gyen az asztalon, ahány családtag van. Viszont a gyertyák mennyisé­gét sohasem szabad csökkenteni, mert a Talmud előírja: szent dol­gokban mindig csak növekedni szabad, csökkenteni sohasem. Az ételek is szimbolikusan utalnak a régi hagyományokra. A hal, amelynek régebben a fejét is tálal­ták, és az édes ételek sokasága, kai, de még az utcán is álltak. A tö­meg tisztelettel utat nyitott nekünk, ott haladtunk köztük szép libasor­ban. Az oltár előtt térden állva, ki­nyújtott nyelvvel vártuk a szent os­tyát. Nem bekapni, nem lenyelni, hanem szépen megvárni, amíg elol­vad a nyelven. Majd áhítatosan le­hajtott fejjel visszaülni a helyedre. Az elsőáldozókat otthon ünne­pi ebéd várta, és mindenki a ked­vükben járt. Fenn is hordtuk az or­runkat a „kicsik” előtt, akik még a tízparancsolatot se tudták. Ötödikben azután beszipkázott az úttörőmozgalom. Egy darabig még folytattam a kétlaki életet, és próbáltam itt is, ott is megfelelni. Ezt úgy kell elképzelni, hogy he­tente kétszer, reggel hétre hitokta­tásra mentem a kis kápolnába, és sajnos ugyanezen a két napon tar­tották az úttörő-foglalkozást is, ami persze kötelező volt. Kezdtem összezavarodni.- A vallás babonaság, és nincs helye modern világunkban - mondták tanáraink, és én válasz­tottam. Az úttörőséget, mert a többséghez akartam tartozni. Ki nem, ha épp csak tízéves? A kápol­nának többé a tájékára se mentem. Bűnök? Bűntudat? Még mit nem! Tudom, ez egy szokványos törté­net, a korosztályomból sokan ma­hogy édes és jó legyen az elkövet­kező év. A zsidó újév alkalmával és az őszi nagy ünnepeken az ünnepi kalácsot (a barheszt) nem sóba, hanem mézbe mártjuk. A barhesz formája más ilyenkor, nem hosz- szúkás, hanem kerek, hogy kerek legyen az új esztendő. Mellette a kés le van takarva, nehogy „gyilkos gukra ismerhetnek. Vannak per­sze szép számmal olyan szerencsé­sek is, akik otthon is ugyanazt hal­lották, mint az iskolában. Nem kel­lett meghasonulniuk. Vagy ez nem ilyen egyszerű? A múltkoriban egy fiatal kolléganőm férjhez menni készült. Templomi esküvőt szeret­ne, mondta, mert az nagyon szép. 0 és a vőlegénye sajnos mit sem tudtak a vallásról, és roppantul fel­háborodtak, amikor az eskető pap előbb hitvesoktatásra - hittanra - akarta küldeni őket. A végén ma­radtak a polgári szertartásnál. Ma már a házasságkötőben is divat a nagy felhajtás élő orgonamuzsiká­val, koszorúslányokkal, és leg­alább nincs az a vallási macera. Hát persze, nézőpont kérdése! SZATHMÁRl ÁGNES szerszám” legyen az asztalon. A szertartásos vacsora előtt szertar­tásos kézmosás illik. Az est fény­pontjaként a ház asszonya meg­gyújtja a gyertyákat, a férfi pedig ősi bibliai, ároni áldást mond gyer­mekei felett. Vajda Ildikó Zsidók egymás között Az Újlipótvárosi Esték programon beszélgetéssorozat kezdődött Pol­gár Ernő vezetésével Zsidók egy­más között címmel. Az első vendég dr. Feldmájer Péter, a Magyaror­szági Zsidó Hitközségek Szövetsé­gének (MAZSIHISZ) elnöke volt, aki a mai magyarországi zsidóság­ról tartott előadást.- A sokszínűség fontos és a zsi­dóságra alapvetően jellemző ha­gyomány, amely mindaddig létjo­gosultságot élvez, ameddig az egy­ség megtartását nem gátolja. Ha széthúzáshoz vezet, vagy az egység meggyengítését érinti, akkor a zsi­dóság egészére nézve káros lehet. A magyar zsidóság érdekeit képvise­lő és a terheket is felvállaló MAZSI­HISZ felelős minden magyar zsidó emberért, akár vallásos, akár nem - mondta dr. Feldmájer Péter. Az interaktív beszélgetésen szá­mos kérdés fogalmazódott meg a zsidóság mai helyzetéről, az emberi jogok védelméről, a vallásos és nem vallásos emberek életének minden­napjait átszövő problémákról és azok megoldásának lehetőségéről. A Zsidók egymás között sorozat kö­vetkező vendégei: Darvas István rabbi, Radnóti Zoltán rabbi, Balázs Gábor, a PESTISÜL vezetője, akik megismertetik saját közösségeik életét a hallgatókkal, elmondják a zsidóság mai helyzetéről alkotott véleményüket, és válaszolnak a résztvevők által feltett kérdésekre. A következő beszélgetés időpontja: 2009. február 11. este 6 óra. Mode­rátor: Polgár Ernő. Helyszín az Űjlipótvárosi Klub-Galéria, Tátra utca 20/B. Vajda UTftZftSl IffOOfl REGISZTRÁLJON, NYERJEN ÉS UTAZZON! A kerületbe költözött a 9 éves Zöld Óceán Utazási Iroda főirodája. NYITÁSI AKCIÓKÉNT 2008. október 31-ig irodánkat felkereső és regisztráló ügyfeleink között 2 éjszakás, 2 főre szóló belföldi wellness hétvégét sorsolunk ki! VÁRJUK ÖNT IS! 1133 Budapest Hegedűs Gyula u.91. www.zoldocean.hu budapest@zoldocean.hu Tel.:801-2840 Nyitva tartás: h-cs: 10-18, p: 10-17

Next

/
Thumbnails
Contents