XIII. Kerületi Hírnök, 2008 (14. évfolyam, 1-24. szám)
2008-08-01 / 15-16. szám
2008. augusztus 1. TIZENHARMADIK ||p KERÜLETI HÍRNÖK 9 Művészeink mindennapjai Bállá Zsófia költő Gergely Nóra képzőművész A Magyar Köztársaság Babérko- szorúja-díjat rendszerint azok kapják, akik kiemelkedő teljesítményt érnek el a magyar irodalom területén. Idén március 15-én a kerületünkben élő Bállá Zsófia lett az egyik díjazott. Bállá Zsófia költő, esszéíró, műfordító, újságíró 1965 óta publikál verseket, esszéket, zenei és irodalmi recenziókat. Zeneművészeti Főiskolát végzett Kolozsvárott, 1972-től az ottani rádió magyar szerkesztőségének tagja volt. Több irodalmi lap, többek között A Hét (Bukarest) munkatársaként dolgozott. 1993-tól él Magyarországon. Számos verseskötete jelent meg, a Stúdió „K” Színházban Borostyán-estek címen több éve sikeresen működik a költőkkel tartott beszélgetés-sorozata. A sokoldalú irodalmárral egy Szent István parkhoz közeli kávézóban beszélgettem. Első verseimet apámnak diktáltam-Miképpen lehet beilleszkedni egy ismert, mégis ismeretlen budapesti közegbe?- Még Kolozsváron éltem, amikor itteni lapok közölték írásaimat, és megjelent egy válogatott verses könyvem a Magvetőnél 1991-ben, Eleven tér címmel. Sok oka van annak, hogy az ember elhagyja szülőhelyét. Taszítások és vonzások együttállása. Az egyik vonzóerő Budapest volt, a magyar irodalom központja. Már öt éve itt éltem, amikor 1998-ban férjemmel, Bátori Csaba költő-műfordítóval a XIII. kerületbe költöztünk. Sok művész, írókolléga él itt.- Szülővárosában, Kolozsváron érettségizett, majd a helybeli zene- akadémia tanári szakán végzett. Miképpen kezdett el írni és hegedülni?- Ötéves voltam, amikor egy betegség miatt három hónapig ágyban kellett feküdnöm. A nagynéném Petőfi Sándor és Arany János verseket olvasott fel nekem. Első verseimet apámnak diktáltam, később magam írtam ákombákom betűkkel. A zenei vonal édesapámnak köszönhető, aki, bár sosem tanulta, virtuózán hegedült. Hegedűszakon érettségiztem. Ugyan eredetileg bölcsészkarra szerettem volna jelentkezni, de édesanyám rábeszélt arra, hogy folytassam zenei tanulmányaimat, mert azt gondolta, hogy zenészként köny- nyebben lehet állást találni, elkerülöm a kötelező kihelyezést, Erdélyben maradhatok. Tizenkilenc évesen, 1968-ban jelent meg az első verseskötetem A dolgok emlékezete címmel. Több könyv követte, míg politikai okokból, 1983 után már nem jelenhetett meg saját verseskötetem. A következő nyolc évben gyermekverseket írtam és versantológiákat állítottam össze. A rádióstúdiót is felszámolták időközben, úgyhogy 1985 és 1989 között egy napilap agráripari tudósítójaként dolgoztam. A változás után különféle lapok irodalmi szerkesztője és riportere voltam, áttelepülé- semig. írni csakjól szabad- Több díjat és kitüntetést kapott írói munkásságának elismeréseképpen, utolsó A harmadik történet című kötetére például Palládium-díjat. Miképpen jellemezné tevékenységét?- Egy költő nem nyilatkozhat magáról. Számomra a vers legtisztább formái a nagy minták, a közelítendő cél. A kései József Attila versek, Csokonai, Weöres, Szabó Lőrinc, vagy Goethe, Rilke, Donne, Celan, Szymborska, a britek költészete általában azok a tiszta, nagyon kidolgozott ritmikájú művek, amelyek mélyen, titokkal telten, mégis világosan és átható erejű képekben beszélnek. A kép a magyar vershagyományban rendkívül erős. A jó kép, a felvillanó felismerés a zeneiség mellett az egyik legfontosabb vers-ismérv. A Babérkoszorú-díj előtt is ugyanaz a költő voltam, aki ma vagyok. És a díj után is ugyanolyan figyelemmel és kételyekkel telten kell írnom. Mert írni csakjól szabad, vagy sehogy. Viszonylag keveset publikálok. A költészet 24 órás munka, belső figyelem és töltekezés a külvilágból. És bíznom kell az olvasók ízlésében.- Milyen könyvei jelennek meg a közeljövőben?- Egy versesköteten (Időt) és egy kisebb esszéket tartalmazó, A darázs fészke című könyvön dolgozom. Remélem, hogy a verseskötetem még az idén megjelenik. Tábori Zsuzsa Gergely Nóra képzőművész műveit már láthatták az Újlipótvárosi Klub-Galériában, pár éve viszont egy új műfaj is megtetszett neki, a rövidfilm. Többek közt ezen a téren elért sikereiről és munkáiról kérdeztem a művésznőt, aki kerületünk lakosa, a XIII. Kerületi Képző- és Iparművészek Egyesületének tagja. Hatvan másodpercbe nagyon sok minden belefér-A filmjei, minta műfajból iskiderül, meglehetősen rövidek. Több egyperces alkotása van, a leghosz- szabb is „csak” 12 perces. Hogy készíti el őket? Hogyanjön az ötlet?- Az embert minden inspirálhatja a valóságból, egy helyzet, egy látvány, egy fotó, egyhangulat, amiről aztán úgy érzi, hogy meg kell fogalmaznia, formába kell öntenie. Nyomban hozzá kell tennem, hogy mindez nagyon időigényes, hiszen egy percen akár félévet is lehet dolgozni, ugyanis hatvan másodpercbe nagyon sok minden belefér, bár borzasztó unalmas tud lenni, ha nincs kitöltve. Egyszerre kell tömören fogalmazni, és olyan vizuális nyelvet használni, ami mindenki számára közérthető. A filmkészítés iránti érdeklődésem a rajztanítás során bontakozott ki, mivel filmtörténet és médiaismeret oktatásra is felkértek a ’90-es évek végén. Tovább képeztem magam vendéghallgatóként a Film- művészeti Egyetemen, a mozgó képalkotás gyakorlatát, a vágás és kamerázás lehetőségeit magamtól fejlesztettem ki.- Milyen sajátosságai vannak a műfajnak?- Amivel én foglalkozom a rövidfúmen belül, az úgynevezett art-, vagy experimentális (kísérleti) videó, leginkább a képzőművészetből indul ki, tehát a látványból, és nem annyira a történetből, vagy a hagyományos filmes konstrukciókból. Például nem párbeszédek vannak, hanem feliratok, és főleg a zene és a kép együtthatása dominál. Ezen kívül használok animációt, fotókat, és élek a számítógép adta különböző technikákkal is.- Részt vesz nemzetközi rövidfilmfesztiválokon is?- Nemrég kaptam egy levelet Hollandiából, hogy két egyperces filmemet is beválogatták a pekingi olimpia kulturális programjába. Az egyik címe Vonzerő (angolul Magnetism) a másiké Képeslap történet (Postcard story). Ezek a nemzetközi rövid- filmfesztiválok hihetetlenül vonzóak egy alkotó ember számára, hiszen itt tényleg megmutathatja a világnak, hogy valójában mit is tud.- Miről szól a Vonzerő címűfilmje?- A Vonzerőben egy gyönyörű kacsafej látható profilból, sötét háttér előtt, nagyon érdekesen lefényképezve. Ennek a kacsának elképesztően gyönyörű kék szeme van, amely egy különleges színe- zési manipulációval állandóan változik, ahogy a csőréé is. Eközben a kamera vagy közelebb megy vagy távolodik. Elmesélve lehet, hogy ez furán hangzik, de összességében a különböző elemek egy végtelenül különös és sejtelmes atmoszférát teremtenek, amit végig átlényegít a vonzerő.- A filmről beszéltünk eddig, noha más területeken már korábban is nevet szerzett magának.- Művészdiplomával a ’80-as évek elejétől kezdve vagyok alkotó képzőművész. Azóta szinte minden évben volt önálló kiállításom, foglalkoztam kerámiával és porcelánnal is. Mostanában azonban leginkább a szobrászat és a festészet műfaji határán mozgok: ezeket az alkotásaimat úgynevezett „képít- mény”-eknek hívom, ezzel utalva a különös átmeneti helyzetükre. Ezek a különböző anyagokból megépített konstrukciók leginkább a színes domborművekhez hasonlítanak.- Fontos személy életében Anna Ahmatova költő, akinek munkássága, szellemisége több műfajban alkotásra ösztönözte, például rajzok, festmények vagy az Ahmatova szobája animációs film.- 2001 -ben a Fészek Klubban egy önálló kiállításom volt, ahol a könyvtáros kérdezte tőlem, hogy ismerem-e Ahmatovát, mert szerinte nagyon fog nekem tetszeni. Igaza lett. A versei valóban erősen inspiráltak, roppant képszerűek a szövegei, az ember szinte látja maga előtt ezt a szenvedélyes világot. így lett Anna Ahmatova egy külön korszaka az életemnek, amelyből egy nagyon szép, tízlapos képes kiadványkészült a Balassi Kiadónál 2002-ben és egy animációs film, amelyet 2007-ben bemutattak a Busho Nemzetközi Rövidfilmfesztiválon.- Az alkotói munka mellett folyamatosan tanít. Mit próbál leginkább átadni a diákjainak?- Azt szeretném, hogy egy olyan művészetszerető és művészetértő generáció váljék belőlük, akiknek a művészi alkotások hozzátartoznak a mindennapi életükhöz, a művészekre pedig ne csodabogárként gondoljanak. Ugyanis nem azok.- Mikor találkozhatnak az érdeklődők a műveivel, és hol láthatják ezeket a filmeket?- Októberben a Vizivárosi Galériában többekkel együtt mutatom be síkplasztikáimat. Jövő tavasszal tervezek egy kiállítást, amire a Magyar Festők Társasága kért fel. Ennek is örömmel teszek eleget, és szándékaim szerint a videóvetítések mellett újabb festményeimet, plasztikáimat és a szobraimat is kiállítom majd. Nagy Gergely