XIII. Kerületi Hírnök, 2008 (14. évfolyam, 1-24. szám)
2008-07-01 / 13-14. szám
TIZENHARMADIK KERÜLETI HÍRNÖK Isten a görbe vonalakon is tud egyenesen írni Lelkipásztor Angyalföldön 2008. július 1. A ranymiséjét tartotta június 15-én dr. Hajnal Róbert pappá szentelésének 50. évfordulóján. A Béke téri Szent László-templom plébánosát, aki 8 éve kerületünk díszpolgára, elsősorban a nem mindennapi pályájáról és életútjáról kérdeztük, nem feledkezve meg a László-napi búcsúról sem. Nem a személyemnek szól a dicséret, hanem a küldetésnek- Mit jelentett önnek a jubileum, és hogyan ünnepelték meg?- A történelem évezredekkel számol, a geológia évmilliókat emleget, éppen ezért az ember az első pillanatban azt gondolná, hogy ötven év után nevetséges ünnepelni. Mégis, ha jobban belegondol, emberi vonatkozásban egy fél évszázad mégiscsak nagy történelmi idő. Én nem önmagamat akarom ünnepelni, nem a személyemnek szól a dicséret, hanem inkább a küldetésnek, a hivatásnak. Ha a pap úgy érzi, hogy Istentől kapja a hivatását, amikor jubileumi esemény történik, akkor elsősorban neki tartozik köszönettel és hálával. Ugyanakkor a pap egy közösség vezetője is, optimális esetben családjának érzi a híveit, a családban pedig a jubileumokat szívesen ünnepük. Boldogsággal töltött el, hogy az ünnepi misén milyen sokan voltak, ahol először én szóltam néhány szót a hívekhez, aztán meghívott szónok, dr. Farkas A ttila beszélt, akit már ötven éve, a gyermekkorom óta ismerek. Ezt követően jelképes ajándékokat is kaptam: megjelentették diákmiséim prédikációit, emellett megleptek egy hellyel a Szent Pál útjai nevű papi zarándoklatra. A szűk családi körtől pedig egy fotóalbumot kaptam, ami életem fényképeit tartalmazta. A mise után a plébánia helyiségeiben tartottuk meg az agapét, ami végül egy nagyon bensőséges, jó hangulatú beszélgetéssé alakult, és külön megtiszteltetés volt, hogy a polgármester is eljött.- Az ötvenes évek végén szentelték fel. Milyen volt ekkor papnak lenni? Mit érzett személyesen ön az akkori történelemből?- Az 1956-os évet a papneveldében töltöttem, ahol a forradalom alatt ebédet főztünk a szabadságharcosoknak, majd november 4-e után reverendába bújtatva menekítettük ki őket. Ezt az intézményt később feloszlatták, többeknek megakadályozták a pappá szentelését. Három társammal együtt az enyémet is meg akarták, a levelet már el is küldték Esztergomba, viszont az elöljáró, tudva, mi van benne, a püspöknek a borítékot csak a szertartás után adta át. Akkor viszont a papságot már levakarni se lehetett volna rólunk. Büntetésünk végül az lett, hogy Budapesten semmiféleképpen nem vállalhattunk papi munkát, csak vidéken. így kerültem én Dorogra, tulajdonképpen büntetésből, én mégsem bántam meg. Nem járhattam reverendában- Hat évet töltött ott. Milyenek voltak ezek az évek?- Dorogon káplánként dolgoztam, mellette iskolai hittant oktattam, ami azért nem volt túl könnyű akkoriban, hiszen sem könyvünk, sem másfajta szemléltető eszközünk nem volt, csak diktálhattam a diákoknak. 1965-ig voltam ott, ám időközben bekerültem a Regnum Marianum nevű körbe, amit 1962-ben koncepciós perbe fogtak. Több tagját börtönre ítélték, tőlem a hitoktatói engedélyemet vonták meg: reverendában nem járhattam, hittant nem tarthattam, ezért egy évig kertészkedtem a templom körül, amiből végül erényt kovácsoltam, hisz az így fennmaradt szabadidőmben nyugodtan dolgozhattam a disszertációmon.- 1965-ben a fővárosba került. Itt viszont szinte évenként máshol dolgozott.- A fővárosban különböző templomokban dolgoztam, igaz, mindenhol csak nagyon rövid ideig. Ez akkoriban sajátos egyházpolitikai módszer volt, hogy ahol kezdett kicsit gyökeret ereszteni valaki, kezdtek kialakulni a kapcsolatai a hívőkkel, azt gyorsan áthelyezték. De mint tudjuk, Isten a görbe vonalakon is tud egyenesen írni, mert így a legkisebb, legeldugottabb helyekre is kimagaslóan művelt egyetemi tanárok és kitűnő papok kerültek.- A Városmajorban azonban már hosz- szabb időt töltött el. Hogy emlékszik ezekre az évekre?- A Városmajorban 13, már nagyon szép emlékű évet voltam, ugyanis ott már lehetett az ifjúsággal foglalkozni, sokkal több mi- nistránsunk is volt, sőt, kirándulásokat szerveztünk, focicsapatot állítottunk ki, más plébániákkal meccseltünk egymás közt. De volt ott még pingpongbajnokság vagy télen szánkóverseny is. A nyolcvanas évek már 9 más idők voltak. Erre az időszakra mindig jó szívvel emlékezem. Közérthetően próbálok szólni- A rendszerváltás után került ide, Angyalföldre.- Igen, ez 1990-ben volt. Itt akkor én lettem a plébános, így már a saját ötleteimet is meg tudtam valósítani, önállóan kibontakoztathattam az elképzeléseimet. Azóta eltelt tizennyolc év, és ma már nagyon jó munkatársaim vannak, akik sok terhet levesznek a vállamról, elsősorban az adminisztrációs munkákat. Én a visszafogott vezetői felfogás híve vagyok: nem szeretem a nagy szavakat, inkább a már meglévő kereteket szeretem lelkiismeretesen és tartalommal feltölteni. Mindig közérthetően próbálok szólni, akkor is tartok egy kis beszédet, ha csak tízen vannak. Legkedvesebb lelkipásztori területem még mindig az ifjúsággal való foglalatosság. Tartok diák- és ifjúsági miséket, de emellett nagyon sok ifjúsági programot is szervezünk, például most adtunk elő egy Szent Erzsébetről szóló drámát, ahol a 30 szereplő kosztümét a József Attila Színház adta. Rendszeresen járunk kirándulni, táboroz- tatunk, működtetünk caritas szervezetet, van egy 40 tagú énekkarunk, idősebbeknek bibliaórákat adok hétről hétre, valamint felkészítést tartok katekumeneknek, és külön öröm számomra, ha ilyenkor láthatom azt, hogyan bontakozik ki a vallási ismeret, a személyes hit. Ide bárki jöhet, nincs semmiféle feltétel.- Június 22-én tartották a szokásos László-napi búcsút. Hogyan kötődik Szent László személye a kerülethez?- Angyalföldön már a kezdetek óta komoly Szent László-kultusz volt: 1912-től Szent László társaság működik a kerületben, és ennek a templomnak is hozzá kapcsolódik a története. A múlt század elején Angyalföld még a hatodik kerülethez tartozott egy- ház-közigazgatásilag, de az akkori lakosok a főhatóságokhoz fordultak, hogy végre saját templomot és papot kaphassanak. Kiutalták nekik a Béke téri telket, ahova a templom felépítését egyrészt gyűjtésből, másrészt fővárosi hozzájárulásból finanszírozták, és végül 1929-ben, Szent László tiszteletére szentelték fel. Ez az ipari munkásság egyébként a lászlói eszményképet maga elé tűző közösség volt: az erő, a céltudatosság, a lovagiasság, férfiasság értékei mindig imponáltak a kerületi lakosoknak. Nagy Gergely 70 éves lakost köszöntünk a 70 éves kerületben Hári Istvánné, leánykori nevén Valiczkó Anna születése óta a XIII. kerület lakosa, 68 éve a Menyasszony utcában él. Férjével immáron 54 éves házasok. Hetvenedik születésnapja alkalmából két gyermeke, menye, veje és öt unokája köszönti Anna nénit. Gratulálunk és jó egészséget kívánunk! Közvilágítási hibabejelentés Közvilágítási hibabejelentés a 238-3838 vagy a 289-4070 (munkaidőben), illetve a 06 (40) 383-838 helyi tarifával hívható telefonszámon és a bdk@bdk.hu email címen lehetséges.
