XIII. Kerületi Hírnök, 2008 (14. évfolyam, 1-24. szám)

2008-04-15 / 8. szám

2008. április 15. TIZENHARMADIK KERÜLETI HÍRNÖK 7 70 éves a XIII. kerület Kerthelyiség tánccal Újlipócia Nem tudom, ki találta ki ezt a be­cenevet, de nagyon illik az immár nyugdíjas dámára, Újlipótváros- ra! Hadd tegyem hozzá én is a ma­gamét az ünnepléshez! Jó okom van rá, ugyanis ebben a városrész­ben születtem, és itt éltem a késői húszas éveimig. Még ma is honvá­gyam van, ha a villamosról bené­zek a Szent István körút mellékut­cáiba. volt a Margitsziget sok-sok titkos kis zuggal. A Kaszinóban nyárestéken nagy tánc volt. Tessék-lássék ren­deltünk valami löttyöt, azután töb­bé felé se néztünk az asztalunknak, mert nem ücsörögni mentünk oda. Ha nem figyelt a pincér, fize­tés nélkül meglógtunk. Sokat jártunk moziba is. Gye­rekként családilag, késó'bb barát­■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ A tánciskola a „Boschban” volt. Mindenki így hívta a Kresz Géza és Balzac sarkán levő' kultúrházat. A tánciskolában illemet tanultunk és szolid táncokat. Hétvégén viszont a Scampolo (Van, aki e nevet nem ismeri?) játszott ugyanitt, és dü­börgőit a twist, a shake, a rock. Húszas éveimben rendszeresen a Pannónia utcai Kassai söröződben gyűltünk össze a barátokkal. Törzsasztalunk volt, ahová kérde­zés nélkül hozta a pincér a sztra- pacskát és a söröket. Ma a helyén belga söröző van, ami nem baj, csak én jobban szeretem a szlovák és cseh sört. A Visegrádi utca elején levő Rigoletto presszóba bármikor be le­hetett ugrani, kora reggeltől késő es­tig nyitva volt. Nekem valahogy mindig útba esett. Fent, a galérián egy öreg bácsi zongorázott óriási re­pertoárral, ami az Akácos úttal kez­dődött és Beethovennel végződött. Emlékezetem szerint akkori­ban az emberek eljártak otthonról. A szüleim is be-beültek nyaranta egy jó kerthelyiségbe (a Csanády és a Váci út sarkán is volt egy), ahol táncolni és vacsorázni lehetett, és mindenki jókedvű volt. A presszók mindig tömve voltak. Polgári városrész Munkáskerületi ifjak Kezdjük azzal, hogy mi az álta­lános iskolában (Kresz Géza utcai tanoda) úgy tanultuk, hogy mi büszke angyalföldi, azaz munkás­kerületi ifjak vagyunk, és semmi Űjlipót! Az Újlipótváros nevet elő­ször egy levelezőlapon láttam, ami a vidéki nagymamámtól jött. Bu­taságnak tartottam, ráadásul nagymamám anyut „úrasszony­nak” titulálta, ami végképp nevet­séges volt 1960 körül! Ö, azok a hatvanas évek! Akko­riban voltam „tini”, mert minket már így hívtak. Újlipótváros min­dig is elnéző, sőt, liberális város­rész volt, már ami a szupermini­szoknyát, a feketével körbemázolt szemeket és a fiúk hosszú haját il­lette. Nyugodtan végigbilleghet­tünk az utcákon, senki sem gyalá- zott minket. Randevú sok romantikával Randevút leginkább a Jászai Mari téri óra alá szerettem szer­vezni. Tavasszal és nyáron töme­gek ácsorogtak az óra alatt, szerin­tem még a budaiak is áttüremked- tek hozzánk! A Jászairól a „srác­cal” több irányba lehetett indulni. Romantikára isteni volt a Duna- part. A szerelmespárok szinte egy­másba értek a lépcsőkön, de ez senkit sem zavart. Ha mégis na­gyobb magányra vágytunk, ott nőkkel a film kedvéért, és fiúval a leghátsó sor sötétjéért. Imádtam a Duna mozit (ma Odeon Lloyd), mert nyáron kinyitották a tetőt. Jó volt a Kossuth mozi (ma is jó), ak­kor még egy hatalmas nézőtérrel. Kedveltük a Tanácsot is (ma Szindbád), mert mozi után lehe­tett korzózni a körúton, vagy be le­hetett ülni egy presszóba. Ja, presszó! Nagylányságom a Sziget Cukrászdában (ma Európa Kávé­ház) kezdődött. Itt ittam meg a ba­rátnőmmel életem első feketéjét. A kávét pocsék ízűnek találtuk, vi­szont a szomszéd asztalnál ülő fi­úk feltűnő figyelmét roppantul él­veztük. A hetvenes évek végén új ruhát kaptak a körúti házak, sárgát, hal­ványkéket, rózsaszínt, csupa cu­korszínt. Végre megcsodálhattuk a gyönyörű oromzatokat, szobro­kat, amiket addig vastag piszok fe­dett. A belső utcák ugyan továbbra is várhattak sorukra, de Újlipócia nagyságos asszony bizakodva né­zett a jövőbe, mert a „kirakatot”, az elülső fogait már rendbe hozták. Lehetett mosolyogni! Újlipótváros ma is egy jól „bela­kott”, polgári városrész. Van stílu­sa. Nézzék meg este hét előtt a Víg­színház környékét, és megértik, mire gondolok. SZATHMÁRI ÁGNES Átlagos épület átlag feletti megoldással A Gidófalvy Lajos utca Az 1896-tól 1970-ig Ágyú utca névre hallgató közterület 38 évvel ezelőtt kapott új nevet, ekkor lett Gidófalvy Lajos utca. Gidófalvy Lajos 1901. január 1-jén, Bögözön született. Iskoláit vidéken végezte, majd a budapesti közgazdasági egyetemre iratkozott be, tanulmá­nyait azonban anyagi nehézségek miatt abba kellett hagynia. Ekkor segédmunkásnak állt, majd a Földművelési Minisztériumban helyezkedett el. AII. világháború­ban a XIII. kerület katonai pa­rancsnokságán körzeti levente ki­képzőparancsnok lett. 1944 őszén megbízást kapott a XIII/1. Honvéd Kisegítő Karhatalmi Zászlóalj 1997 májusában Izrael államtól, az üldözöttek megmentéséért Jad Vasem kitüntetést kapott. Gidó­falvy emberségét emléktábla őrzi az utca első házán. Az Év homlokzata Negyedik alkalommal osztot­ták ki az Év homlokzata díjat. A XIII. kerületi Gidófalvy utca 29-31. számú panelépülete (képünkön) különdíjat kapott. Áz építészeti vetélkedőn - amelyre több mint száz pályamű érkezett - három kategóriában, kategóriánként egy-egy millió fo­rintos fődíjért folyt a verseny. A különdíjat a panelprogram általá­nosan jellemző minőségi színvo­megalakítására. Előremutató, né­metellenes gondolkodású ember lévén, lehetővé tette, hogy a Vil- mos-laktanyában működő alaku­latánál katonaszökevények, szö­kött munkaszolgálatosok és más üldözöttek menedéket kapjanak. Később kapcsolatot talált az ellen­állási mozgalommal és az időköz­ben kétezer főre duzzadt alakulat tagjaiból létrehozott ellenállási csoportokkal német- és nyilaselle­nes akciókat hajtottak végre. A le­tartóztatás elől 1945 januárjában illegalitásba vonult. Egyesek úgy tudják, nyoma veszett, mások sze­rint azonban a nyilasokkal vívott tűzharcban vesztette életét. Halála után főhadnaggyá, majd ezredessé léptették elő. Tevékenységét kül­földön is elismerik. Ezt jelzi, hogy nalából kiemelkedő, példaértékű megvalósításáért kapta Bőikéi Sándor okleveles építőmérnök, a Hercsel Kft. és a fővállalkozó Sziti- End Kft. „A Gidófalvy utcai panel­épületnél - melynek jellemzője a hibátlan, példaértékű kivitelezés - mind a tervezői, mind a kivitelezői szempontok kompromisszum­mentesen hozzák a szemet gyö­nyörködtető végeredményt. Átla­gos épület, magasan átlag feletti megoldással. Átgondolt, harmo­nikus színkiválasztás teszi izgal­massá az épületegyüttest, mely üde színfoltot képez a hagyomá­nyos lakótelepi környezetben...” - áll a díj odaítélésének indoklásá­ban. Fehér György Megváltozott munkaképességűeknek Az Angyalföldi Szociális Egyesü­let keres XIII. kerületi megválto­zott munkaképességű munka- vállalókat a Szekszárdi u. 34. szám alatti foglalkoztatójába. Jelentkezni lehet Lakatos Jánosáénál a 320-1497-es veze­tékes vagy a 06 (30) 297-8155-ös mobiltelefonszámon. Kiállítás az V. kerületben Angyalföld kincsei címmel kiállí­tás nyílt a XIII. kerület helyi érték- védelem alatt álló épületeiről a Bu­dapesti Városvédő Egyesület Podmaniczky Termében. Ä kiállí­tást Arató György, a XIII. kerület főépítésze nyitottá meg. Megte­kinthető április végéig. Cím: Buda­pesti Városvédő Egyesület (1053 Bp., Kossuth L. u. 14-16.).

Next

/
Thumbnails
Contents