XIII. Kerületi Hírnök, 2007 (13. évfolyam, 1-24. szám)
2007-12-01 / 23. szám
6 TIZENHARMADIK KERÜLETI HÍRNÖK 2007. december 1. Táncos lábú szépkorúak versenye A z I. Országos Nyugdíjas Táncversenyt az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban november 10-én tartották. A rendezvény vezetője, Kottái Ottó „bácsi” külföldi tapasztalatai alapján vetette fel az ötletet, amelyet a művelődési ház részéről Dőry Éva szervezett meg. Magyar- országon számos nyugdíjasklub van, és sok helyen működik táncklub is, így lett a Budapesti Táncverseny után az országos verseny is megvalósítandó feladat. Kimerítő volt a szervezés, de a színvonal kárpótolta a rendezőket és a nézőket egyaránt. A versenyre sokan voltak kíváncsiak, és a látottak alapján többen kedvet kaptak ahhoz is, hogy az AJAMK-ban működő tánciskolába a helyszínen beiratkozzanak. A XIII. kerületi polgármesteri hivatal által támogatott Gyertyafény Keringő Klub és a klasszikus táncoktatás Ottó bácsi vezetésével az egyik legnépszerűbb klubja az Angyalföldi József Attila Művelődési Központnak. Állandó tagjai elsősorban a kerületi nyugdíjasok, akik szabadidejük hasznos, egészséges és kellemes eltöltését találják meg benne. A mostani táncversenyen is sok olyan pár indult el, amely ennek a klubnak a tagja. A versenyen a párok először a kötelező táncokat mutatták be. Teljesítményüket, valamint mozgásuk szépségét és eleganciáját a zsűriben helyet foglaló bírák, a szakma jeles képviselői pontozták. A párok korukat nyugodtan letagadhatták volna, úgy ropták a rock and rollt, a szambát és a csacsacsát. A szünetekben a Csuka Mónika Énekiskola növendékei, az Arany Topán együttes, a Szépkor Szépremény együttes szórakoztatta a nagyérdemű közönséget és a drukkoló tábort. A kötelező táncok versenyének selejtezője után a legjobb négy pár maradhatott a táncparketten, és innentől kezdve a verseny csak köztük folyt. Mindnyájan elegánsan és jól táncoltak, bár, mint Ottó bácsi elmondta, itt senki nem volt soha hivatásos táncos, mindenki a szabadidejében tanult meg táncolni. A fárasztó, de mégis szép versenyt végül a Zentai házaspár nyerte, elegáns, harmonikus, amatőr létére is profesz- szionális tánctudásával. A győztes Zentai házaspár és a dobogós helyezettek A sikerre való tekintettel a folytatás sem marad el, legközelebb tavasszal a Budapesti Nyugdíjas Táncversenyen mérhetik össze tudásukat a szépkorú táncos lábúak, majd egy év múlva ismét megrendezik az országos versenyt. Addig mindenkit vár „Ottó bácsi társastánc klubja” az Angyalföldi József Attila Művelődési Házban. Vajda Ildikó „Szeress táncolni" Beszélgetés Dinok Máriával, a Maja Tánc- és Mozgásstúdió vezetőjével, szambaoktatóval- A stúdió, amely október elején nyitotta meg kapuját a nagyközönség előtt, az ön nevét viseli. Hány éves álma vált ezzel valóra?- A tánc iránti szenvedély a véremben van gyermekkorom óta. Ez szó szerint értendő, hiszen szüleim artistakarrierjét látván, én is hamar a tánc szerelmesévé váltam. Számtalan stílust kipróbáltam, jelenleg a szambában találtam meg mindazt, amivel leginkább ki tudom fejezni önmagam. Ezzel párhuzamosan mindig szerettem volna egy saját táncstúdiót is. Most ez valóra válhatott. Arra törekedtem, hogy minden tekintetben igényes iskolát nyissunk és működtessünk. Tanáraink a szakma legjobbjai közül valók. A légkört is szerettük volna barátságossá varázsolni. Apróságokkal színesítjük, csinosítjuk a stúdiót folyamatosan. A tiszta és higiénikus környezettel, a szezonális kiegészítőkkel, a faliképekkel és az egész színvilággal, a kínáló tál tejkaramellájával és a Malinka- baba dísszel mind-mind azt sugalljuk a betérőknek: visszavárjuk őket.- A stúdió vezetése mellett hetente két alkalommal ön vezeti a szambaórákat is. Milyen az órák felépítése?- Nálam nincs kőbe vésett óramenet. Igyekszem minden alkalmat egyedivé, érdekessé tenni. Ezt egyébként maga a műfaj is megköveteli, hiszen a szambának sok irányzata, fajtája van. Törekszem arra, hogy a tanítványok mindegyikből kapjanak egy kis ízelítőt. Ugyanakkor az is fontos számomra, hogy ne csak a tánc technikai oldalát ismerjék meg, hanem befogadják az egész szamba-életérzést is.- Hogyan lehet életérzést tanítani?- A szamba megidéz egy ismeretlen világot. Más múlt, más nyelv, más szokásvilág. Éppen ezért az óráimon szeretném közelebb hozni egymáshoz a különböző kultúrákat. Lefordítom a zene szövegét, kultúrtörténeti sajátosságokkal, gasztronómiai jellegzetességekkel ismertetem meg a tanítványaimat, hiszen ezen keresztül tudják csak igazán megérezni, miről szól a szamba és mit kaphatnak tőle.- Mit kaphatnak tőle?- Számos olyan pozitív hatást, ami változást hozhat a munkájukban, a magánéletükben, a többi emberrel való kapcsolatukban, de elsősorban az önmagukhoz fűződő viszonyukban.- Milyen konkrét hatásokra gondol?- Manapság sajnos egyre többször tapasztalom, hogy a nők jelentős többsége már-már drasztikus mértékben elégedetlen önmagával. A negatív önkép egyre inkább sajátjukká válik, ez pedig nagyon rossz irányba mutat. Előbb-utóbb teljesen elvesztik az önbizalmukat, elhitetik magukkal, hogy nem vonzóak, nem kívánatosak. Kifelé is ezt sugározzák, és ezzel szinte lebeszélik a külvilágot arról, hogy figyelmet fordítsanak rájuk. A szambaórákon elsődleges célom, hogy bebizonyítsam a nőknek, hogy nők. Fogadják el a testüket, és ne ellenségként, hanem barátként bánjanak vele. A test meghálálja, ha megtanulunk bánni vele. Segítségével kapcsolatba tudunk kerülni a külvilággal, a mozgás által üzenünk, benyomást keltünk, befolyásoljuk a rólunk kialakuló képet. Ezért hangsúlyozom a tanítványoknak, szeressenek táncolni, mert a tánc segít, hogy levessük az önbizalomhiányból eredő fölösleges gátlásokat, így harmóniába kerülünk önmagunkkal, nyitottá válunk a külvilág felé, egyszóval esélyt kaphatunk egy tartalmasabb életre. Maja Tánc- és Mozgásstúdió XIII., Vág u. 19. Tel.: 06-30-600-2928 (x)
