XIII. Kerületi Hírnök, 2007 (13. évfolyam, 1-24. szám)
2007-11-02 / 21. szám
KERÜLETI HÍRNÖK 2007. november 2. Parkosított iskola Ability park a Vizafogó Általános Iskolában | 8 TIZENHARMADIK^ Izgalmas jelenet a kosár alatt A kadálymentesített bejáratok, mozgássérültek részére kialakított mellékhelyiség; esélyegyenlőség éve - a Vizafogó iskola naprakész a témában, és már jó ideje megfelel az EU-s előírásoknak, így kész a kerekes székes tanulók és vendégek fogadására. Nem véletlen hát, hogy rögtön „lecsapott” az Ability park kínálta lehetőségre, hisz konkrétan sem ütközött már semmi akadályba, hogy vendégül lássa egyik programjukat. így történt, hogy a 2002 óta működő, számos díjjal elismert és kétszázezredik látogatóhoz közeledő Ability park látogatottságát immár a Vizafogó is növelte. A szervezet ugyanis most, hogy székhelye, a Jövő Háza (volt Millenáris) felújítás miatt egy időre bezárt, házhoz szállítja foglalkozásait, s házon kívül talál magának befogadó közönséget. Élt a Vizafogó a lehetőséggel azért is, mert az Ability (azaz Képesség) park annak a kérdésnek autentikus, élményszerű és egy életre szóló megválaszolásához segít hozzá bennünket, hogy megtudjuk, milyen érzés az, ha megfosztanak valamelyik képességünktől, érzékünktől. Az Ability telitalálatos alapötíe- te, hogy egy élményparkot tartalommal tölt meg és fordítva: a felvilágosítást élménnyel vegyíti. Interaktív program ez, amely játékos formában próbálja átéreztetni a fogyatékos emberek, látássérültek, siketek, mozgássérültek és értelmi fogyatékosok helyzetét és állapotát. Mindennek célja a társadalmi attitűd és szemlélet szórakoztató, élvezetes módon való formálása. A szervezet fogyatékkal élő munkatársai azon munkálkodnak, hogy az idegenkedést, sajnálatot és szánakozást felváltsa az empátia és a tolerancia. Indirekten juttatják el az embert a megértés és elfogadás állapotába, ámbátor direkt eszközökkel: kerekes székkel, besötétített szobával vagy épp jelbeszéddel. így például a kerekes szék is mint technikai sport, játékos próbatételt jelent meg a mi vizafogós nebulóink előtt is, miközben a szék használatának megtapasztalásával észrevétlen elsajátíthatták a használóikhoz való viszonyulást és egy humánusabb, el- fogadóbb szemléletet. Sőt, a szék ügyességi játékként való kipróbálása a mozgássérültek mindennapi nehézségeinek megéléséhez is hozzásegítette őket. Bő másfél órára tehát fordult a kocka a Vizafogóban: mi, vizások váltunk sutává, esetlenné és kiszolgáltatottá, és a fogyatékkal élők segítettek nekünk, pártfogoltak minket. Akik persze - a helyzet fintora - jóval ügyesebbek is voltak, mint mi, épek. Mert a „Képességek próbájának” is nevezett élménypark bizony valóban próbára tette az embert, és nemcsak a képességeit, de kitartását és bátorságát is. Beültek hát a székbe a vállalkozó szellemű vizás kis- és nugydi- ákok, némi szorongással, igáz, azzal a megnyugtató biztos tudattal, hogy ők a próbák teljesítésével ismét talpra állhatnak, és tudva, hogy amit ők csupán játszásdiból próbálgatnak, az kísérőiknek a végeláthatatlan valóság, tele napi gondokkal és megpróbáltatásokkal. A beavatás az iskola tornatermében zajlott, és - akárcsak a népmesékben - háromfordulós volt. Az első menetben az alapvető tudnivalókat kellett elsajátítania tanulóinknak, akik azonmód próbára is tették magukat egy rögtönzött szlalompályán. Hogy milyen nehéz is hajtani egy ilyen kerekes széket, fordulni, kanyarodni vele, rögtön kiderült. A következőben - tornatermünknek hála - kosárra dobálhattak fiaink, lányaink. Majd minimeccset imitálva passzolgattak és gurultak a labda után, ami, a látványból ítélve, szintén nem kis ügyességet igényelt. Végül gyorsasági versennyel ért véget az interaktív tapasztalatszerzés. A vizások élményszerző útjukra segítőket és egy vezetőt is kaptak, aki hol humorosan kommentált, hol megértőén és kedvesen instruált. A mieink pedig derekasan és ügyesen kiállták a próbákat. Az persze, hogy mindebből a tapasztalatból mennyit fognak majd a gyerekeink a mindennapi életben kamatoztatni, és mennyit változott a fogyatékkal élőkkel szembeni gondolkodásmódjuk valójában, majd csak a gyakorlatban és a jövőben fog kiderülni, ám az már most egyértelműen látszott, hogy nemcsak tartalmasán, de jól is szórakoztak, és az élmény semmiképp sem volt haszontalan. Csak buzdítani tudjuk tehát a többi oktatási intézményt is, hogy a Vizafogó iskolát követve éljenek a még néhány hétig tartó lehetőséggel! Marik Noémi Virtuális séta a hajdani 15-ös villamos vonalán A közkedvelt 15-ös a Pozsonyi úton Talán egyetlen európai fővárosban sem lehet annyiféle virtuális sétát tenni az olykor nem is olyan régmúlt emlékeinek nyomában, mint Budapesten. Sajnos, ez nem érdem, hanem állapot- hazánk elsőszámú városa ugyanis sokáig alig- alig törődött a múlttal. Sok mindent lebontottak, megszüntettek - köztük a 15-ös villamost, amelynek egyik végállomása a Pozsonyi út elején épült meg. A másik az évtizedek alatt sokat vándorolt: volt Újpesten, a Nagyvárad téren és a Keleti pályaudvarnál is. Az utolsó útjára 1977. november 15- én - azaz épp 30 éve - indult villamos emlékére végigkísérjük a járatot, legalábbis kerületünk határán belül. Meglehet, csupán a véletlen játéka, hogy a 15-ös villamost éppen 15-én - a hónap közepén, azaz „idusán” - szüntették meg, a számmisztikával foglalkozók minden bizonnyal bele tudnának magyarázni egy-két „tényszerű tényt” ebbe a valóban tényleges igazságba. Abba a történelemszálba, amelyet több mint száz évvel ezelőtt kezdtek el szőni nagyra törő és tetterős emberek - a villamosvonal tervezői és építői. A 15-ös „viszonylat”-hogy először és utoljára használjam ezt a, számomra fölöttébb dehonesztáló BKV-s szakkifejezést - Pozsonyi úti vágányait a múlt század első éveiben, 1903 decemberében kezdték lefektetni, mégpedig a Széchenyi rakparti villamosvonalak folytatásaképp. Ily módon egészen a Bessenyei utca sarkánál levő Viktória gőzmalomig lehetett villamosozni - csaknem a Belvárostól. A vágányokat később a Dráva utcáig, és onnan a Váci út kereszteződéséig vitték tovább - ezzel a munkával 1911-re végeztek. Ezeken a síneken először a Népligettől a belvároson és a rakparton átjáró 16-os és 18-as villamosok jártak. Később jött a 2-es, mely a Dózsa György úton át egészen a Vágány utcánál levő MÁV-aluljá- róig közlekedett. A 15-ös villamos a ’40-es évekre vált egyeduralkodóvá ezen a szakaszon, s a Jászai Mari tértől a Vágány utcáig vitte az utasokat. Az itt levő vasúti aluljárót az ötvenes években villamosok által is járhatóvá tették, s ekkor köszöntött be a fénykor: egy időben a 15- ös a Nagyvárad térig, illetve a Keleti pályaudvarig járt. Az 1956-os események azonban véget vetettek ennek (is): a 15-ös külső végállomása ekkor került a Váci út és a Dráva út torkolatába. A vonalat 1963-ban hosszabbították meg az Űjpesti vasúti hídig, s ekkor indult meg a 15A betétjárat is. Később, egy rövid ideig a legtávolabbi végállomást a Megyeri csárda jelentette. A 15-ös hosszú tündöklés után végül is bukásra ítéltetett - a síneket felszedték, szerepét 1977-től a 79-es trolibuszjárat vette át. Az a járat, amelynek felsővezetékeit - legalábbis a Dráva utcai szakaszon - ugyanazok az oszlopok tartják, mint amelyikek a 15-ös villamosét is hordozták. Fehér György Őszi esküvő Marcsi és Pali bácsi örök hűséget esküdtek egymásnak október 13-án. Mindketten hetven éven felüliek. Évek óta a kerület közösségének aktív résztvevői. Sok-sok programon vesznek részt a mai napig. A nagy eseményre a Béke téri Anyakönyvi Hivatalban került sor. A kerület Mozgássérült Egyesülete és a Derűs Alkony Klub tagsága nagy számban vett részt az eseményen. Az anyakönyvvezető meghatódva tudott csak beszélni, látva az „ifjú pár” könnyes szemeit. Nagy izgalmat okozott a vendégsereg körében, amikor Pali bácsi túl sokáig keresgélte öltönye zsebeiben a jegygyűrűket. Akkor nyugodtunk csak meg, amikor a kissé hosszúra sikeredett első hitvesi csókot - az anyakönyvvezető kérésére - a jelenlévők vastapsa közepette megismételték. Sok boldog együtt töltött évet kívánunk! SZALAY ÁGNES ■■■■■
