XIII. Kerületi Hírnök, 2006 (12. évfolyam, 1-24. szám)

2006-11-02 / 21. szám

2006. november 2. TIZENHARMADIK KERÜLETI HÍRNÖK 7 Egy széttört szerelem Az én történetem gyönyörűen kezdődött. A szerelmemet ötvenkét évvel ezelőtt ismertem meg, karácsony másnapján. Mindkettőnket egy esküvőre hívtak meg. Egész éjjel táncoltunk és beszélgettünk. Mielőtt elbúcsúztunk, randevút kért tőlem, szilveszteri mulatságra invitált. 1954 szilveszterét a Gellért Szállóban töltöttük. Én egyszerű szövetruhában voltam. A derekamon keskeny öv, a vállamon sárga, kínai mintás selyemstóla, a ruha gallérján kis kitűző. Más hölgyek gyönyörű estélyiben ropták a táncot, de ő azt mondta, neki nem a ruha a fontos, hanem aki benne van. Záray Márta és Vámosi János lépett fel. Reggel öt óráig tartott a bál, ezüsttálcán kínálták az ételt - italt. Életemben akkor ültem először taxiban. A Fémszerelvénygyárban, a Váci úton dolgoztam. 700-800 forin­tot kerestem havonta. A szüleimmel, testvéreimmel éltünk együtt nagyon szűkösen, ő viszont egyetlen gyereke volt a szüleinek, fizeté­sét sem kellett hazaadnia. Kertésztechnikusként dolgozott, decem­berben is csokorral hozta a rózsát, amit ő nemesített. Sokat jártunk színházba és moziba. Én a mozit szerettem, ő in­kább a csendesebb szórakozóhelyeket, ahol egyetlen zongorista ját­szott és énekelt. Kirándulni is jártunk a hegyekbe. Az 1956-os forradalom előtt egy-két nappal összevesztünk vala­mi apróságon. Aztán harcok voltak a városban, a kíváncsiság en­gem is odavitt. De amikor előttem lőttek agyon embereket, sok fia­talt is, szörnyű érzés fogott el. Borzalmas dolgokat láttam: egy kis- katona szétzúzott mellkassal feküdt a földön; szerelmespár ment előttem, a lányt eltalálta egy golyó, és holtan rogyott össze. A fiú zo­kogva szorította magához a halott lányt. Én úgy maradtam életben, hogy a tömeg benyomott egy kirakatba. Akik előttem voltak a jár­dán, mind meghaltak. Nagyon aggódni kezdtem a szerelmemért, akkor értettem meg, hogy meghalni elég egy pillanat, és akit szeretünk, azt meg kell be­csülnünk. Egy napon sorban álltam kenyérért a Petneházy utcában. Órákig álltunk, előfordult, hogy közénk lőttek, és akkor mindenki szétfu­tott. Beszaladtunk egy kapu alá, vagy egy ház végébe, vártuk, mikor lesz csend. Mire a sor újra összeállt, volt, aki jóval hátrébb került a nagy dulakodásban. Persze olyan is volt, aki a hóna alatt szorongat­va a kenyeret halt meg - útközben hazafelé eltalálta egy golyó. Egy­szer sorban állás közben hirtelen megpillantottam a volt udvarló­mat egy kerékpáron. Nagyon messziről jött, engem keresett, de nem vett észre, én pedig csak álltam ott földbe gyökerezett lábbal. Mire föleszméltem, már messze járt. Ezen a néhány pillanaton múlt, hogy végleg elveszítettük egymást. Ő bevonult katonának, és úgy értesült, hogy én disszidáltam, ezért nem is keresett jó ideig. Az évek múltak, én férjhez mentem, kisfiam született. Egyszer csak édesanyámhoz egy levél érkezett, amelyben a régi szerelmem megírta, hogy még mindig szeret, remé­li, hogy megkomolyodtam, és feleségül akar venni. A levél nagyon felkavart, meg kellett írnom neki, hogy már késő, férjem van, gyere­kem született. Mikor megkapta a levelemet, felkeresett, és sírva bo­rultunk egymás vállára, de a sorsunkon változtatni már nem lehe­tett. 12 év múltán találkoztunk újra a Körúton, egy virágüzlet előtt. Úgy váltunk el, hogy majd felhívjuk egymást, de én a férjem miatt sohasem mertem felhívni őt. A férjem halála után próbáltam újra megkeresni, de kiderült, már ő is halott. A sorsom, hogy mindkét férfi sírját egyformán gondozom. 1956 viharában elvesztettem az igaz szerelmet. BaranyeczJánosné Angyalföld 1956 Emberek, emlékek, sorsok Rendhagyó kiállítással nyitotta meg az Angyalföldi Helytörténet Gyűjtemény 1956-os megemléke­zését. Hét országos és budapesti intézmény, többek között a Had­történeti Múzeum, az Országos Széchenyi Könyvtár, a Fővárosi Levéltár, a Történeti Múzeum és az Oktatási és Kulturális Minisztéri­um, valamint a XIII. kerület Köz- művelődési Közalapítványa támo­gatta a gyűjtemény létrehozását. A megnyitón dr. Feitl István, a Politi- J katörténeti Intézet főigazgató-he­lyettese az ötven évvel ezelőtt tör- j téntekre emlékezett. Hangsúlyoz­ta: 1956 megítélése körül még nap­jainkban is nagyon sok indulatos vita zajlik, és a történészek ötven év távlatából még ma is elemzik a forradalmat kiváltó okokat. Ki­emelte: a kiállítás legérdekesebb anyagai azok a visszaemlékezések, amelyeket az 1956-ot gyerekfejjel átéltek vetettek papírra. A Helytörténeti Gyűjtemény Emberek, sorsok, emlékek című kiállításának legérdekesebb motí­vuma, hogy a tárgyi és képi emlé­kek mellett bemutatja a hétközna­pi környezetet is: bútorokat, rádi­ókat, jégszekrényeket, igazolvá­nyokat, használati tárgyakat, ame­lyek a kor hangulatát idézik. Eze­ket az emlékeket kerületünk lakói adományozták a gyűjteménynek. Az életforma bemutatása na­gyon jó ötlet a kiállítás rendezői­től, mert ezzel egy olyan környezet tárul a fiatalok elé, amelyet a tan­könyvekből nem ismerhetnek meg. Köszönet ezért a kerület segítő szándékú lakosainak, akik lehető­vé tették a kiállítás létrejöttét. Vajda Ildikó Kontrasztok 50 év távlatából Gáli Ádám festőművész, Kőmíves István képzőművész, M. Novák András festőművész, Polgár Csaba textiltervező iparművész és Varsá­nyi Árpád festőművész nyert díjat a XIII. kerületi önkormányzat 1956 méltó megünneplésére kiírt pályázatán. A díjakat az öt kiváló alkotónknak az Úlipótvárosi Klub-Galériában rendezett kiállí­táson Holopné Schramek Kornélia alpolgármester adta át. A szomorú hangulatú kiállítás bemutatja, hogy ahány ember, annyiféle megítéléssel közelíti meg 1956 napjait. Az emlékek mindenkiben benne élnek, és a művészek e mély kútból hívják elő áttételes, többrétegű emlékképei­ket, amelyek rajtuk, általuk transz­formálódtak az évek múlásával. Polgár Csaba fekete textilképén folt hátán folt, emlékeink foltja, hol mélyebb, hol felszínesebb, de nem mossa el az idő, csak befoltozza a felejtés homályával a múlt sebeit. M. Novák András Magyaror­szági hangulatjelentés című kollá­zsa a tárgyak jelentésének változá­sával mutatja e belső folyamat ala­kulását. Képén a feszítővasból (1956) rétegenként alakul ki a gyermekek ünnepi trombitája, va­rázsbotja, jelképezve a folyamatos változást. Kőmíves István utcaköveket festett, amelyeken a töltények ren­detlen rendben hulltak alá a kő­kockákra. Almer Zsuzsa Törede­zett emlék című alkotása fehér négyzetekbe zárt kollázs, ahol a gipsz alapban eltört tányérok da­rabjai mutatják azt a széttört vilá­got, amelyet számára ’56 jelent. Marosits István szobrászművész Mózes-szobra, Gergely Nóra Égi testek című, vakító fémből készült domborműve, Varsányi Árpád festőművész Diptichonja és Csáti Gö'őor szobrászművész térkompo­zíciója olyan hatással vannak a né­zőkre, hogy az itt látottakra évek múltán is emlékezni fognak. Kőmíves István alkotása V.I. SIMPLY CLEVER • EGYSZERŰEN NAGYSZERŰ ij Az On Skoda-márkakereskedője: Porsche Pest • 1139 Budapest, • Fáy u. 27. • Tel.: 451-5460 • Fax: 451-5522 • www.porschepest.hu . érzi már? Nem is I, hiszen fantasztikus ajánlatok vannak a levegőben. A SkodaFabia akciós modellek már 2 199 000 Ft-tól kaphatók ^kereskedésünkben, ie, hogy a megérzései vezessék! Ab 4,7-6.61/100 km, f g/km Korabeli relikviák a kiállításon

Next

/
Thumbnails
Contents