XIII. Kerületi Hírnök, 2006 (12. évfolyam, 1-24. szám)
2006-01-18 / 1-2. szám
Újat akarnak venni Lassan nem lesz szükség tévészerelőre 6 TIZENHARMADIK N éhány évvel ezelőtt még minden kreatív és ügyes kezű fiúnak azt javasolták, tanuljon autó- vagy tévészerelőnek. Ezek a szakmák felértek egy fő- nyereménnyel: biztos munkát és megélhetést ígértek. De az idők változnak, mégpedig viharos gyorsasággal. Szinte egyik napról a másikra alakult úgy a piaci helyzet, hogy a tévészerelőknek ma már senki nem merne nagy jövőt jósolni. Akad még mesterember Manapság vannak a márka- szervizek, amelyek „nagyban” dolgoznak: a vevőkkel, megrendelőkkel való személyes kapcsolatra se idő, se lehetőség. És vannak a hirdetési újságokban magukat kítisztelet a kivételnek - bizony sok a kókler. Ezek nem nagyon értenek a javításhoz. Legombolják a kiszállási díjat, és azt javasolják, vegyünk új készüléket. De, szerencsére, akad még egykét olyan mester, aki a lehetetlent is megpróbálja, hogy működésképessé tegye kedvenc táskarádiónkat, musiccenterünket, távirányítónkat vagy éppenséggel televíziónkat. Egy Csanády utcai kicsi üzletben több mint tíz éve dolgozik a szakma egyik tudora, Tausz György, akit a fél kerület már évtizedek óta ismer, a másik fele pedig az elmúlt tíz évben ismert és szeretett meg. Mint mondja, már nyolcéves gyerekként csinált rádiókat, és érdeklődéssel figyelte a nálánál nagyobb házbeli fiút, aki a Kandóba járt, és tévékamerát épített. A családja a gyógyító szakmákban jeleskedett: édesapja orvosi műszerészmester, utóbb pedig az orvosi műszer szövetkezet elnöke volt, nagybátyjára, Tausz Ernőre, a Visegrádi utcai rendelőintézet fogorvosára pedig bizonyára ma is sokan emlékeznek. Ő viszont úgy döntött, hogy inkább a rádiók és tévék doktora lesz. Amint leérettségizett a Madách gimnáziumban, jelentkezett a Landler Jenő iskolába, ahol háromévi tanulás után híradásipari technikusi oklevelet kapott. Tudását jól tudta kamatoztatni a honvédségnél is, és mikor leszerelt, a Gelkánál helyezkedett el tévéműszerészként. Nagy álma azonban az Orion márkaszerviz volt, ahová csak megalapozott tudással lehetett bekerülni. Neki 1969-ben ez sikerült. Két év után úgynevezett kiszálló műszerész lett, a területe a XIII. kerület és Újpest egy része volt. Majd’ húsz évig járta Újlipótvárost és Angyalföldet. Sok személyes jó ismerőst, barátot szerzett. A rendszerváltozás azonban az ő életébe is beleszólt. 1990-ben megszűnt az Orion-gyártás, a szervizből kft. lett, aztán egy részét eladták. - Amikor Herrenböck úr megnyitotta az üzletét, engem kért meg a vezetésére - emlékszik visz- sza Tausz György a közel másfél évtizeddel ezelőtt történtekre. - Nem vállaltam, mert továbbra is gyakorolni akartam a szakmámat. Mivel jól beszélek németül, később mégis elcsábított a nagykereskedésébe. A kereskedelemnek nincs jövője A következő években főleg tárgyalni jártam, de mivel mindig is szerettem emberekkel kommunikálni, jól éreztem magam ebben a szerepben is. Ez az idilli állapot azonban csak 1994 végéig tartott, amikor is „kitört” a kőkemény kapitalizmus. Bejöttek a nagy multik, és hirtelen hatalmas verseny alakult ki. Akkor már látni lehetett, hogy a kereskedelemnek nincs nagy jövője. Édesanyám látta meg ezt az eladó üzlethelyiséget. Olcsón hozzájutottam, és egy kitűnő kollégámmal bt.-t alapítva, 1995 áprilisában munkához láttunk. Éppen ötvenéves voltam akkor. Jól indult a bolt, mert akkoriban sokan hoztak különféle műszaki cikkeket külföldről. Aztán a társam nyugdíjba ment, és ma már magam is nyugdíjasként dolgozom. Amíg beszélgetünk, többen is megfordulnak az üzletben. Egy idősebb asszony csak beköszön. Fiatal férfi érdeklődik, elkészül-e a tévéje másnapra. Egy középkorú nő a táskarádiójáért jött, egy húsz év körüli fiú pedig távirányítót mutat, és kérdezi, lehet-e még vele valamit kezdeni. Merthogy hat- százvalahány forintért látott újat valamelyik szupermarket hirdetésében. - Az már eleve „kuka” - összegzi véleményét a mester, és ígéri, megreparálja a régit. Ami azonnal feltűnik: bárki is jön, Tausz György papír nélkül is azonnal tudja, mit hagyott nála, és hogy áll a javítás. A szerelőnek is haladnia kell a korral- Mindenkivel személyes a kapcsolatom - ad magyarázatot. - Hozzám többnyire visszatérő vevők jönnek innen, a környékről. Van, aki le is szokott ülni pár percre kicsit beszélgetni. Persze akad, aki messziről érkezik, mert tudja, hogy ha máshonnan elküldték, nálam még van remény. Régebben adásvétellel is foglalkoztam, de felhagytam vele. Újat akarnak venni az emberek. Van, aki idehozza a tévéjét, de látom rajta: örülne, ha azt mondanám, vegyen inkább egy újat.- A technika rohamléptekkel halad. Lehet-e ezzel lépést tartam?- Ma egy új videó egészen másképp néz ki belülről, mint tíz évvel ezelőtt. De én azt mondom, hogy akkor - szakmai szemmel - „szebb” volt. Most egy panelen vannak az alkatrészek, és csak az egész panelt lehet kicserélni. Persze a szerelőnek is haladnia kell a korral. Nézze, erre a mesterségre születni kell. Jó diagnosztának kell lenni, és a logikus gondolkodás sem árt. A régi értelemben vett rádió- és tévészerelői munka lassan meg fog szűnni. Már én sem a pénzért csinálom, kizárólag hobbiból. A fiam fogtechnikus, ő biztosan nem viszi tovább a szakmát. Néhány év múlva abbahagyom, és eladom az üzlethelyiséget. Csop Veronika XIII. kerületi lakosként évek óta figyelem a Pozsonyi út forgalmát. Közlekedem a környéken trolival, gyalog, autóval és kerékpárral is. Soha nem értettem a közlekedés szervezőit, hogy miért nem tesznek valamit a trolibusz Pozsonyi úti zavartalanabb haladása érdekében. Tarthatatlan állapot, hogy a troli gyakran csak félóra alatt jut el a Szent István parktól a végállomásig. Laikus közlekedőként arra gondoltam, a trolinak külön sávot kellene kialakítani, hogy elsőbbséget élvezzen az araszoló autók mellett. Igaz, ennek akadálya a sok parkoló autó, nem ritkán két-két sorban! Aztán jött a zsákutcás megoldás. Első pillanatban úgy tűnt, hogy a tömegközlekedés számára ez járható út. Igaz, a közlekedés szervezői elfelejtették értesíteni a lakosságot a forgalomváltozásról. A mai napig sem terelik időben a rakpartra a hídra igyekvőket, így a Pozsonyi úton továbbra is torlódik a forgalom - nem a Budai Nagy Antal utcáig, csak a Katona József utcáig. A menekülő útvonalakat kereső autósoktól zsúfoltabbak a mellékutcák, araszolnak az autók a Pannónia utcában is. A troli a délutáni csúcsforgalomban továbbra is lépésben halad a Szent István parktól, igaz, „csak” a Katona József utcáig. A Pozsonyi út végét pedig két betontorlasz csúfítja. Szakembereknek megfontolásra javaslom: legyen a Pozsonyi út a ■ Mándoki Györgyné Irénke néni iyj 1906. január 13-án Budapesten született. A VI. kerületben nevelkedett, iskoláinak befejezése után 1925-ben tisztviselő lett. A Kartács utcában 1934 óta lakik. 1950-ben ment férjhez, 26 éve özvegy, hozzátartozója nincs. Születése óta mindig volt kutyája, jelenleg Tücsi vigyáz Irénke nénire, így soha nem érzi magát egyedül. 1987 óta ellátottja a gondozási központnak. Szent István parktól a Budai Nagy Antal utcáig észak-déli irányban egyirányú (párhuzamosan, ellenkező irányban a Hollán Ernő utcával). Megfigyeltem: a Pozsonyi útnak ezen a szakaszán a déli-északi forgalom nem olyan jelentős, hogy az egyirányúsítás a környező utcák forgalmát jelentősen terhelné. A déli-északi forgalom maradna a rakparton. A Pozsonyi út két észak-déli forgalmi sávjának egyikén haladhatna a troli akadálytalanul. A Jászai Mari térről továbbra is elsőbbséget élvezve lehetne a hídra kanyarodni, de a Pozsonyi útról is fel lehetne jutni a hídra. A Jászai Mari téren parkoló autóknak nem kellene átmenni Budára ahhoz, hogy eljussanak a Nyugati térre, ők a Budai Nagy Antal utcán jobbra kanyarodva maradhatnak Pesten. Bár tudom, hogy igazán jó megoldás nem létezik, hiszen több az autó, mint amennyit a jelenlegi úthálózat elbír, de talán így a trolik valóban gyorsabban haladhatnának a Pozsonyi úton, a Katona József utcából könnyebben lehetne kikanyarodni a rakpartra, és akik a Pozsonyi útról akarnak feljutni a hídra, azok sem akadályoznák a troli forgalmát. Kérem, fontolják meg az illetékesek. Lehet, hogy ez a változat kevesebb bosszúságot okoz a környéken közlekedőknek. Tisztelettel: egy Dráva utcai lakos A napi meleg étel házhoz szállításában és a bevásárlásban kér segítséget. Mozgékony, a háztartási munkákat: mosást, hétvégi főzést maga végzi. Szeret piacra járni, belvárosi kirakatokat nézegetni. Már régóta nagy izgalommal készül a 100. születésnapja megünneplésére. Most eljött ez a nap is, kívánjuk, hogy még több éven keresztül köszönthessük őt jó erőben és egészségben. náló házhoz jövők, akik között Tausz György - erre a mesterségre születni kell Irénke néni 10O éves Megoldás a Pozsonyi úti „káoszra” Tisztelt szerkesztőség!
