XIII. Kerületi Hírnök, 2005 11. évfolyam, 1-24. szám)

2005-01-19 / 1-2. szám

Gergely Ágnes író, költő: műfordító Tanítás nélkül nem lehet élni Gergely Ágnes XIII. kerületi lakos. Kossuth-díjas. Endro- dön született 1933-ban. A há­ború alatt a család megbe­szélte, hogy a szülőházban ta­lálkoznak a háború után. Az endrődi családból egyetlen férfi sem tért vissza. Ágnes ki­tanulta a vasesztergályos szakmát. Szakérettségizett 1953-ban. 1957-ben ma­gyar-angol szakos középis­kolai tanári diplomát szer- * zett. Újpesten először földraj­zot és élettelen természetet ta­nított, később már magyart és angolt is, „nem középisko­lás fokon”. Volt újságíró, szerkesztő és 1992-2003 kö­zött már nyugdíjasként tanár az ELTE Angol irodalmi dok­tori programjában.- 2004 őszén szerettem volna veled találkozni. Nem értél rá, Amerikába utaztál.- 1973/1974-ben az Iowa City-i egyetem nemzetközi író­műhelyében voltam ösztöndíjas. Azóta mint előadót ötször hívtak vissza. Októberben is két hetet töltöttem az egyetemen, ahol az ír-amerikai irodalom kapcsolatá­ról tartottam előadást. Érdekes emberekkel ismerkedtem meg. Itt döbbentett rá egy üzbég költő arra a problémára, amellyel a volt Szovjetunió utódállamai küzde­nek. Az elmúlt évtizedekben ezekbe az országokba a világiro­dalom orosz nyelven jutott el, és most szembesülnek azzal, hogy nincs üzbég nyelvű világiroda­lom, nincsenek műfordítók, akik a világirodalmat üzbég nyelven eljuttatnák az olvasókhoz. Ez a nemzedékeket érintő hiány csak erősíti azt a meggyőződésemet, hogy az anyanyelv a legnagyobb kincs, vigasz az élet nehéz percei­ben. Ezért is gondolom úgy, hogy írónak, költőnek nem lehet innen elmenni. Márainak is haza kellett volna jönnie. Több vigasztalást tudott volna nyújtani olvasóinak. De a világ sokszínű. Az írek pél­dául angolul írnak. Az ír irodalom angol nyelven világhírű. Az ősi ír-Hírnök— nyelvet, a gaelt az írek nemigen használják.- Nyugdíjas vagy. Hogy telnek a napjaid?- Fiatal tanárként arról álmod­tam, hogy az általános iskolai ta­nítványaimat végigkísérem az egyetemig. Ha ez így nem sikerült is, nyugdíjasként az ELTE-n töl­tött tizenegy év valamennyire kár­pótolt. Versfor­dítást, -elemzést,-technikát és - történetet taní­tottam. Életem legjobb munka­helye volt. Hálás vagyok a sors­nak, hogy olyan emberek között dolgozhattam, akik többet tud­tak nálam. 1963- ban kerültem a rádióhoz. Apró- hirdetésre jelent­keztem. Angolul tudó riportert ke­restek. Az úgy­nevezett export­osztályon dol­goztam. Később a pedagógusi képzettség is jól jött. A gyermek- kórus 1965-ben két hónapos ja­pán vendégszereplésre készült, őket kísértem mint tolmács. Ad­dig külföldön csak Kassán és Ko­lozsvárott jártam. Ez volt életem első nagy külföldi utazása. A kó­rust Botka Valéria és Csányi László vezette, de utazott velünk egy úgynevezett gazdasági vezető is. Ez az ősz hajtincs akkor, egy éjszaka alatt jelent meg a hajam­ban. Aztán 1971-ben véletlenül kerültem az ÉS-hez. Utána szer­kesztő lettem a Szépirodalmi Ki­adóban. Nyugdíj előtti utolsó munkahelyem a Nagyvilág szer­kesztőségében volt. Ä harmadik világ akkor még jórészt ismeret­len irodalmának rovatát vezettem.- Hogyan dolgozol, hol írsz?- Kézzel írok. Az ölemben, ar­ra a könyvre teszem a kemény fe­delű füzetet, amelyből négyéve­sen olvasni tanultam. 1995-ben akartam csináltatni egy íróasztalt. Be is fizettem az előleget. A vál­lalkozó eltűnt. Se pénz, se íróasz­tal. Továbbra is az ölemben írok, és a kézzel írt szöveget bemáso­lom a komputerbe. Ismerkedem a géppel, már használom, és meg is fogom idővel szeretni.- Olvastam a legutóbb megje­lent, unokatestvéreddel, Fenákel Judittal közösen írt könyved, a Hajtogatást. Szemérmes vagy. Nem sokat árulsz el a magánéle­tedről. Regényeid: A tolmács, Stá­ciók, Önzetlenek női főhősei: Ka­rola, Romola, Karen személyes is­merőseim lettek. Ahogy ők gon­dolkoztak, ahogy ők éreztek, azt át kellett élned, és én hiába kerestem a Stációk fülszövegén megjelent rövid életrajzod, illetve Karola, Romola és Karen sorsa között a kapcsolatot. Nem találtam.- Rejtőzködő típus vagyok. A lírikus másképpen fogalmaz. Vannak dolgok, amik nem tartoz­nak a nagyközönségre.- Három szeretett férfit ismer­hetünk meg regényeidből. Kikők?- Valódi, képzelt és ismeretlen férfiak. Minden igaz, amit leír­tam, minden öröm, minden fájda­lom. Megírtam a kudarcba fulladt vágyaimat. Az emberismeretem nem sokat segített a magánéletem alakításában. Kemény, szívós va­gyok a munkában, a magánélet­ben nem.-A tragédiák, a kurdarcok mel­lett sikereid is voltak. Több verses­kötet, regény, műfordítás, esszékö­tet van mögötted. Első versesköte­tedet, az Ajtófélfámon jel vagy cí­műt 1963-ban adták ki. A címadó versben édesapád jelenik meg.- A Visegrádi utca végén lak­tunk a háború alatt. Apám innen indult el a Mátyás király honvéd gyalogezredbe. Később munka- szolgálatba. Nem kaptunk róla érte­sítést. Nem tu­dom, hol nyug­szik. Az ottho­nunkból kibom­báztak. Életem során nagy változáso­kat köszönhetek a véletlennek. Ne­megyszer szinte a csoda segített ki­lábalni a re­ménytelen hely­zetekből. Egy apróhirdetés, egy váratlan találkozás, egy baráti gesztus. A háború után édes­anyámmal egyik albérletből, szükséglakásból, társbérletből költöztünk a másikba. Egy alka­lommal, amikor éppen tovább kellett költöznünk, az elkesere­déstől sírva szálltam be a Rádió­ban a liftbe. Ott állt a főosztályve­zetőm, és megkérdezte: mi a baj? Kifakadtam: soha nem lesz ne­kem lakásom! - Hát miért nem szólt? Ismerek valakit az OTP- nél, ő majd segít, hogy lakást ve­hessen. így költöztünk be ide, eb­be a másfél szobás lakásba az édesanyámmal 1966 szilveszteré­nek napján. Terveztük, hogy majd nagyobbra cseréljük, de soha nem volt rá pénzem. Most, hogy egye­dül élek, elég nekem. Csak azt saj­nálom, hogy nincs erkély. Amikor ide költöztünk, ezek a fák még itt sem voltak. Kötődöm ehhez a 2005. JANUÁR 19. 5 helyhez, az ablakokhoz, a fákhoz, a szomszédaimhoz. Jól érzem itt magam.- Mivel foglalkozol most, hogy már nem tanítasz az egyetemen ?- Tanítás nélkül nem lehet élni. Ma is vannak tanítványaim. An­gol- és latinórákat adok. Tanul­mányköteten dolgozom. Május­ban megakadtam. Amíg egy prob­lémát nem bírok megoldani, nem tudok továbbmenni. De erről nem akarok többet mondani, nem sze­retném elpechelni a dolgot. Egy­szer Tolnay Klárival beszélgettem a Rádióban. Tőle hallottam, hogy amit az ember komolyan akar csi­nálni, arról nem kell előzőleg be­szélni, „nem szabad szétfecsegni a tehetséget”.- A Stációk fülszövegében azt írtad, hogy a könyv a fel nem is­mert identitásról szól. Hogyan ünnepelsz?- A nagy ünnepek ráébresztik az embert, hogy a magány is lehet szép. Ünneplem a hanukát, gyö­nyörködöm a karácsonyban. Nagyszerű barátaim vannak. Is­tenhívő vagyok, azt gondolom, hogy ezen a világon túl lennie kell egy transzcendens világnak. A ke­reszténységre úgy tekintek, mint kisebb testvérre, hiszen nincs Új­szövetség Ószövetség nélkül. De a hit, akárhogy nézzük is, magán­ügy. Schiffer Anna A Gergely Agnes megjelent művei: 1963 Ajtófélfámon jel vagy (versek), 1968 Johanna (ver­sek), 1970 Azték pillanat (ver­sek), 1973 A tolmács (regény), 1976 A chicagói változat (re­gény), 1978 Kobaltország (ver­sek), 1982 Huszonegy (színész­portrék), 1983 Stációk (re­gény), 1986 Ámyékváros (ver­sek), 1988 Riportnapló Észak­ról, 1991 Nyugat magyarja. Esszénapló William Butler Yeatsről, 1994 Királyok földje (válogatott versek), 1994 Kö- zép-Európa ígéret volt (esszék), 1997 Necropolis (versek), 1998 A barbárság éveiből (versek), 1998 Pompóné könyve (non­szensz versek), 2000 Őrizetle­nek (regény), 2001 A kastély előtt (versek). Gergely Ágnes - A könyv, amelyen írok és amelyből négyévesen olvasni tanultam Olvasónk írta A bölcsesség csendje Kerületi diák sikere a Neumann János Programtermék Versenyen Számomra december 18-a egyáltalán nem úgy kezdődött, mint a többi nap. Hangulatá­ban volt valami titokzatosan elegáns, méltó­ságteljes ünnepiség. Joggal lehetett, hiszen a szeretet ünnepére műsorral készültünk Czel- lérRita tanítványommal a Jakab József utcai idősek otthona lakóinak. Amikor megérkez­tem, az ablakokból fény áradt, az épület in­kább palotának tűnt, mintsem idősek ottho­nának. Tudtam, olyan helyre jöttem, ahol nél­külözhetetlen a legkisebb segítség is, ahol a hétköznapok tettei nem a kiugró teljesítmé­nyen alapulnak, hanem a megértésen és a sze- reteten. A színházteremmé alakított helyiségbe lépve, fényekkel keveredett vaníliaillat és halk moraj fogadott. A bent lakók szeretteik­kel beszélgettek, miközben a gondozóház ve­zetői, Urbánné Tóth Ilona és Hajmási Ildikó, valamint a gondozók és a technikai személy­zet sorfalat állva lesték az ünneplők kívánsá­gait. Egy szempillantás alatt csend lett, ami­kor Ilike, a mikrofonhoz lépve, köszöntötte az időseket. Éreztem, hogy ez nem az idős korral járó beletörődés csendje, hanem sok­kal mélyebbről fakad. Ez a bölcsesség csend­je volt. Rita először egy szép dalt énekelt, majd Jókai Melyiket a 9 közül? történetét mondta el. A jókedvű társaságot dalban „mil­lió rózsaszállal” ajándékoztam meg, amelyet valamennyien együtt énekeltek velem. Ez a nap számomra nem úgy végződött, mint a többi, mert a kedves fogadtatás, a sze­retet, a sok-sok taps kitörölhetetlen emléket hagyott bennem. Szigetvári Gabriella Ács Vivien, a Kassák Lajos Gimnázium 5. osztályos tanulója októberben jelentke­zett az általános és középiskolások szá­mára első ízben meghirdetett Neumann János Nemzetközi Programtermék Ver­senyre számítógépes grafika kategóriá­ban. Pályaművét a MultiCenter Számító- gépes Grafika Klubjában készítette el. Vivien az előzsűrizés után bekerült a 2004. december 6-8-án Szekszárdon, az I. Béla Gimnázium és Informatikai Kö­zépiskolában megrendezett döntőbe. A versenyzőknek be kellett mutatniuk a pá­lyaművüket, annak elkészítési fázisait, az alkalmazott programot. Vivien egy prezentációval szemléltet­te az előadását. Ez nem volt számára új feladat, hiszen már a Számítástechnikai Általános Iskola másodikosaként is ké­szített prezentációkat a MultiCenterben. Vivien a számítógéppel készült grafi­kák kategóriájában II. helyezést ért el, és megkapta a legfiatalabb versenyzőnek járó díjat is. Sikerének nagyon örülünk, gratulálunk neki és a klubvezető Báli Pé­ter tanár úrnak. (A díjazott grafikák megtekinthetők a Láng Művelődési Központ honlapján: www.lmk.hu a Gratulálunk! menüpont­ban, ahonnan továbbkattintva a Neu- mann-verseny weboldalái is megtekint­hetők.) Virág Margit MultiCenter-vezető

Next

/
Thumbnails
Contents