XIII. Kerületi Hírnök, 2005 11. évfolyam, 1-24. szám)
2005-12-14 / 24. szám
TIZENHARMADIK KERÜLETI HÍRNÖK 2005. december 14. Másodállásban képzőművész Művészet a konyhaasztalon F ábián Mária - képei a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Radnóti Miklós Könyvtárában láthatók - kora délutánig adminisztrátorként dolgozik a Tóth Aladár Zeneiskolában, este pedig hobbijának, szenvedélyének, a képzőmű- vészetnek él. A rajzolás ugyanis, ha kisebb-nagyobb megszakításokkal is, de végigkíséri életét. Gyerekkorában művészek portréját másolta újságokból. Középiskolai tanulmányait egy közgazdasági szakközépiskolában kezdte meg. Mint mondta: „az iskolában nem voltak kreatív, lazító tárgyak, így elmaradt a rajzolás”. Évek múltak el, mire ismét ceruzát fogott a kezébe. Derű és szomorúság a képeken A fia szórakoztatására kezdett újra rajzolni. Bár munkája távol áll a képzőművészettől, mégis ennek köszönheti, hogy komolyabban kezdett rajzolni. Több mint 10 évvel ezelőtt, amikor az írógépet felváltotta a számítógép, a programok tanulása mellett - a fia segítségével - megtanulta a számítógépes grafikák készítését is. Zenészkollégái javaslatára rajzórákra is járt a Budapesti Képzőművész Stúdióba, ahol Bodonyi Ferenc tanár úr irányításával 6 évig tanulta többek között a grafit, a szén, az akvarell, a pasztell kezelését. Jelenleg a rézkarc érdekli, most ennek készítését tanulja Papp Nikolett grafikusművésztől a Pestújhelyi Közösségi Házban.- Ez hányadik kiállítása?- 4-5 kiállításom -volt eddig. 1999 óta rajzolok, festek intenzíven, amióta a fiam önálló lett. A művészbarátokkal együtt rendeztünk kiállítást például a Fáklya Klubban, az Orosz Kultúra Házában pedig egyéni tárlatom nyűt, és az egyik belvárosi kávéházban is kihelyezték a képeimet.- Milyen témákat választ képeihez?- Általában az ember áll a középpontban. Elsősorban aktokat, portrékat készítek, de néha festek tájképet is. A könyvtári kiállítás több mint 20 alkotása is portré és néhány alak. Ezzel az összeállítással az volt a célom, hogy egységes témájú kiállítást lásson a látogató. Az aktok, a portrék rajzolásához ritkán kérek fel modelleket. Sokszor egy, már elkészült, kisebb képet fejlesztek tovább, megpróbálom nagyobban elkészíteni. Ez műterem híján elég nehéz, ugyanis a konyhaasztalon dolgozom. Nem vagyok realista, nem egy az egyben ábrázolom az embert, inkább a karakterét próbálom megkeresni és lerajzolni. Sokszor a hangulatomat is kivetítem a képekre, rajtuk látszik a bennem levő derű vagy éppen szomorúság. A tájképeket emlékezetből festem, nincsenek fényképek, vázlatok, az emlékeimre, érzéseimre hagyatkozom. Éppen ezért ezeken az alkotásokon is jól látszik a hangulatom. A tájképek világában történő kirándulás elsősorban a fel- és az ellazulást szolgálja. A lemezen lehet javítani- Miért döntött a rézkarcok készítése mellett?- Mert nagyon szeretem a fekete-fehér vonalak játékát. Inkább grafikus alkat vagyok, mintsem festő. Bár szeretem a színeket, de ezek összeállításakor is a tiszta, egyszerű árnyalatokra törekszem, ugyanis nem kedvelem a vegyített színeket. Az első rézkarcom tájkép, hegycsúcson levő templomot ábrázolok. Nagyon nagy élmény a rézkarckészítés, amikor elkészül az első nyomat, már látom a hibákat is. De ez nem baj, ugyanis a lemezen lehet javítani, a képet nem rontottam el, sőt, ha kedvem van, még tovább is fejleszthetem.- Mikoriáthatunk a rézkarcaiból kiállítást?- Szeretném, ha egy év múlva a rézkarcaimból, valamint a tus- és toOrajzaimból rendezhetnék kiállítást a Radnóti Miklós Könyvtárban. Metz Színörvény, színjátszás Színváltás síkban és térben i^eserű Ilona kiállítása az AL- 1% Galériában esztétikai és filo- ■ jtofikus örömet nyújt. Képein, amelyeket az elmúlt négy évben Rómában, Pécsett és Budapesten alkotott, keresi azt a kifejezési tökéletességet, amelyet a Capella Sistina restaurálásán látott és érzett, azt a megrázóan tökéletes festői, művészi bravúrt, amely Michelangelo szín technikája, a can- giante. Keserű Ilona kiállításán a művészeti kutatómunka és a festőművész ösztönös észlelésének összefonódásából keletkezett művek láthatóak. A spirál kedvelt formája kompozícióinak, emellett a labirintus- szérűén hullámzó, egymásba fonódó és ölelkező formák jellemzik képeit. Ezek a labirintusívek ragyogó színűek, egymás mellett olyanok, mintha a klasszikus színsorból kimaradt volna egy-egy átmenet vagy árnyalat. A logikátlan és nyers színszomszédságok a festőművésznő színpreferenciáin alapulnak, mint a cangiante-ben, amelyek érzeteket, hangulatokat, érzéseket keltenek a nézőkben. Ez a hatszáz éves színhasználat, amely a modern olasz festészet része ma is, jellemzi Keserű Ilona méltán híres művészetét. A kiállítás egyik érdekessége a vászon- dombormű-festmény. Techniká- ját a művésznő fejlesztette ki. Megrázóan tökéletes, ahogy színeivel a síkhoz idomulva a térbeli dimenzióba emelkedik ki egy másik anyag és forma. Az AL-Galéria fiatal művészeket támogató programja keretében Keserű Ilona volt tanítványa, Ernszt András mutatkozik be táblaképeivel. Műveit a belső rétegződés kutatása jellemzi. A képi struktúrán belül szitatechnikával és festékrétegekkel hozza létre táblaképeit úgy, hogy rajtuk a tér illúziója keletkezik. A rétegek nehezen elkülönülve alkotnak vibráló színhatást, a kompozíció mégis egységes. A kiállítás az AL-Galériában (XIII. Budapest, Lőportár u. 14/B) 2006. január 20-ig tekinthető meg www.al-galeria.hu info@al-gale- ria.hu. Vajda Ildikó Felhívás kerületi képzőművészeknek A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár XIII/7-es Radnóti Miklós, felnőtt- és gyermekkönyvtára (XIII. kér., Tátra u. 52.) kiállítási lehetőséget nyújt minden hivatásos és amatőr képzőművésznek. Érdeklődni lehet: HaladiEdina könyvtárvezetőnél, tel.: 349-6921, e-mail: fszekl307@fszek.hu És nem válunk el soha E gy szerelmi háromszög titkaiba, két nő és egy férfi vívódó gondolataiba és túlfokozott érzelmeibe pillanthatnak be a nézők a József Attila Színházban. A Gál Erzsébet Stúdió új bemutatója Jon Fosse: És nem válunk el soha című színműve. Varga Klárival, az előadás főszereplőjével beszélgettünk a darabról, az íróról és egy belső utazásról.- A darab norvég szerzője, Jón Fosse napjainkban Európa-szerte kedvelt és elismert szerző - mondja Varga Klári. - írásainak szerkezete és hangulata különleges. A cselekvések, a valódi szituációk helyett inkább a gondolatoknak és az érzelmeknek ad szerepet. Ha filmrendezőhöz hasonlítom, engem a stílusa leginkább Ingmar Bergman filmjeinek közeli képbeállításaira emlékeztet, a csöndes, monológszerű jelenetekre. A darab fő motívuma a várakozás valakire, aki már sohasem tér hozzánk vissza, a hiányérzet, a végtelen magányosság. Jon Fosse írásainak jellemzője, hogy különféle variációkban ugyanazok a szavak, mondatok ismétlődnek szüntelenül követve egymást. A játék igazi izgalmát a félszavak, gesztusok mögött forrongó érzelmek, dühök, gondolatok adják. Ez a darab egy rendkívül izgalmas utazás befelé, a lelkünk felé, és igazából ez a színház lényege - fűzi hozzá Varga Klári. - A próbaidő- szak alatt Sztarenki Pál rendezőtől rengeteg segítséget kaptunk. Rendkívül érzékenyen, nyitottan és jó ötletekkel irányította a játékot. Ahogyan mi színészek, úgy a nézők is elgondolkodhatnak majd az előadások alatt, hogyan tudnak megbirkózni egy szeretett lény elvesztésével, a csalódással, a magánnyal. Remélem, ők is izgalmasan élik majd meg ezt a befelé való kalandozást. Jon Fosse: És nem válunk el soha. Szereplők: Varga Klári, Dányi Krisztián, Márkó Eszter. Rendező: Sztarenki Pál. BNP
